Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-01-06 / 1. szám

szére. Szerencsére azonban bizonyára nem így lesz. A rokkantak jövőjével a legkomolyabban foglalkoznak és alapos a remény, hogy a világháború legszerencsétlenebbjei, a rokkantak, nem fognak a negyvennyolcasok sorsában osztozkodni, akiknek az áldozatkész unokák nem ritkán — szivarvégeket is gyűjtögettek. A legelső, amit a rokkant lelkülete követel, hogy visszatérhessen környezetéhez, előbbi életkörülményei közé és hogy ott talán egy hosszú további életen keresztül örökös támogatásban részesülve, annyit dolgozhasson a társadalom javára, amennyit szánandó testi fogyatkozása megenged. A rokkantak nem kérnek örökös ingyenkenyeret, kegyelem eltartást, melyben éleiuntan, semmittevéssel, testben bénán, lélekben elkeseredve, kedélyben letörve várják a halált, mellyel a harctereken elégszer szembenéztek. Nem is találkozhatott helyesléssel az a íorzszülött eszme, hogy olyan telepek létesüljenek, melyekben csupa rokkantak lesznek elhelyezve, félkezüek, féllábuak, süketek, félszemüek, görbék, némák, akiknek egymás látása is csupa keserűség, az élet hátralevő részének meggyülölése; igazi nyomorfészek. A rokkant haza vágyódik, mint ahogy a sebesült, beteg madár is kirepül a nyitva felejtett kaíiíkájából, ki az ő hazájába, szabadságába. A rokkantak igazi jövője a föld és a kisipar. Itt persze fegyelmen kivü! hagyjuk a rokkantak ama kisebb részéf, mely a szellemi pályákon fog boldogulni. A nagyipari, gyári munka nem fogja biztosítani a rokkantak jövőjét; mert néhány évig, talán öt, talán több évig szivesen látott munkások lesznek a nekik alkalmas nagyipari üzemekben, de mihelyt a népesedés természetes törvényei szerint a mai munkáshiányt a jelentkező új embertömegek kipótolják, a rokkantak, a nagyipari üzemeknek mintegy „gyengébb neme", kénytelen íesz visszaszorulni az épek, egészségesek, az „erősebb nem" előtt. De hiszen ez igazságtalanság és hálátlanság lesz! — fogjuk mondani megbotránkozva. Igen, úgy vari. De a rideg, számító, hétköznapi élet, melyben a tömeglélektan uralkodik, nem ismer hálát, csak számtani alapműveleteket. És gondoljuk meg, hogy ma a tömeglelkület szánakozik, részvéttel csüng a rokkantak nyomoruságán, de a világháború lezajlása után az élet színpada ismét más szint ölt, a szánalom veszíteni fog élénkségéből. A rokkantak tehát nem ingatag szánalom alapon nyugvó társadalmi könyörületességet kérnek, hanem biztos alapokra támaszkodó létjövőt követelnek. Eme biztos létjövő megalapítását célozza a rokkantgondozó intézmény ama kettős tevékenysége, hogy a földmives rokkantak földhöz juthassanak, avagy ipart tanuljanak, de mindkét esetben önálló, független társadalmi lények lesznek. A földmives rokkant visszakívánkozik azon foglalkozáshoz, amelyben született és ha teljesen vagyontalan, csak egy csekélyke földhöz juthasson az állam támogatásával, ő boldogan fogja családja körében kis gazdaságát kormányozni és nem fog nyomorúságos közjótékonyságra szorulni. Sőt még a falusi rokkant iparos is visszatér szülőföldjére, amelytől igazán elválni nem képes; családja, ismerősei, rokonai, földijei körében óhajtja új mesterségével kenyerét keresni, földijeit ipartermékeivel ellátni. A kisgazda és iparos rokkant körül így új világ keletkezik, melynek aprólékos jogi ügyeiben, bajaiban hathatós állami támaszra van szüksége. Megkapó és érdekes képet fest e jogi támogatás szükségességéről és mibenlétéről dr. Sándorfi Kamill budapesti törvényszéki biró a „Magyar Figyelő"-ben közzétett kitűnő cikkében. A tömeglelkület alapján nem lehet csodálkozni azon, ha a rokkant kisgazda vagy iparos is csak úgy áldozata lehet a lelketlen kiuzsorázásnak, a visszaéléseknek, megrövidítéseknek, mint bárki más halandó, különféle jogi ügyeiben, adásvevés közben, szerződésekben, örökösödésben. Ha már az ép, egészséges ember is elveszti higgadtságát, ha váratlanul szembetalálkozik az élet jogi oldalával, vitás ügyeivel, mennyire inkább szükséges a támogatás ily esetekben a rokkantnak, aki testi nyomorúsága miatt is nem zökkenhetik ki létének veszélyeztetése nélkül a rendes kerékvágásból. A rokkantgondozó hivatalnak tehát egy oly ágra van szükség, mely közvetlen összeköttetésben támogatja a rokkantat jogügyi segélyével a közigazgatás közismert lassúságának mellőzésével. Sokat várnak és követelhetnek tőlünk azok, kik testi épségüket áldozták ériünk; legkevesebbet kérnek a közkönyörtiletből, de annál többet követelnek az állam törvényes intézkedéseiből. s

z. L. KARCOLAT a műit hétről. Különbéke vagy általános béke! Ez a lecke van most feladva az ántántnak. Választhat közötte. Vagy csatlakozik a brészt-litovszki előzetes béketárgyalásokhoz, vagy pedig nem. Ha csatlakozik, akkor az általános béke megkötésére kezdig meg a tárgyalásokat, ha pedig még mindig csökönyös marad és továbbra is a kertelő politikát akarja űzni, akkor megkapják a rajtaütést és az oroszokkal a különbéke — mely már eddig is biztosítva van — meg lesz kötve. Ez a helyzet jelenlegi szignaturája. Az utóbbi napokban erősen tartotta magát azon híresztelés, hogy az ántánt nem tágít és kuI tyába sem veszi a felszólítást a béketárgyalásokhoz való csatlakozásra, de ezek a híresztelések újra mumusoknak bizonyultak, mert a végleges terminus kikötése előtt, azaz helyesebben mondva a végleges különbéke megkötése előtt már bejelentették, hogy hajlandók a béketárgyalásoknál kiküldöttökkel részt venni. Hogy tényleg fognak-e részt venni, vagy nem, az majd kitudódik a vallatásnál és csak napok kérdése, de amint már jeleztem, ha nem lesznek hajlandók erre az ultimátumra reagálni, úgy nélkülök fogják a számlát megcsinálni és a különbéke az oroszokkal meg lesz kötve. Hogy mi következik a különbéke eshetőségére, arra csak azt felelhetjük az ántántnak, hogy „was jetzt kommt, das wird traurig sein". Hogy pedig reájuk „traurig" lesz, arról szentül meg vagyunk győződve. Ők ugyan abban biznak, hogy majd Amerika kihúzza még a tövist a lábukból, de ez a fenyegetés is azok a mumusok közé tartozik, melyekkel már az egész háború tartama alatt ijeszgettek bennünket. Ma már túl vagyunk a kéményseprős mumusok korszakán. Ez a háború megtanított bennünket, hogy árnyéktól nem szabad megijedni, ma az imponál, aki döf és sülyeszt. Ebből pedig ugyancsak bőven kijutott az ántántnak, most már megjöhetett az esze. Ha most már azt is nyomatékos fordulatnak tartjuk, hogy a japán kormány is elismerte a jelenlegi bolseviki kormányt és megkezdi a diplomáciai érintkezést Pétervárral, úgy ezen jelenség csak örvendetes lehet reánk nézve, hisz a japán mumussal is ijesztgettek bennünket egyidőben. Most már ez a mumus is megszűnik és a sárga invázióval való rémisztgetésök is csak légből kapott volt, mint sok más hasonló eset a háború tartama alatt. Összegezve az ügyeket, az a meggyőződésünk, hogy az ántánt ki fog józanodni a háborús mámorából és azok a méregszúrások, melyek kontra-eredményeket szültek, végre ki fogják őt józanítani és a törik-szakad pillanatában nem engedi felrobbantani azt az aranyhidat, melyet fenntartottak részére, hogy a végleges béke megkötéséhez csatlakozzon. A lecke fel van adva, tessék most már választani: — Különbéke vagy végleges béke? Frici. Az hírlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a háború konjukturájában tengődik. Az hirlik, hogy Pápa városa a jövő évi költségvetésében elérte a fagypontot. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a feministák értekezletén semlegességi álláspontra helyezkedett. Az hirlik, hogy a polgármester nyugalomba vonulását számosan birtokon kívül fogják fellebbezni. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány hosszú lére eresztett szabadságot kérvényezett. Az hirlik, hogy a rendőrök a mult évben nagy átalakulásokon mentek keresztül. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság a mult esztendőre a feledés homályát borította. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában záptojások jutányos árban kaphatók. Az hirlik, hogy a jótékony nőegylet két estélye a jövedelmezés, terén nagy rekkordot ért el. Az hirlik, hogy a jótékony nőegylet két estélyén az elkésettek zárt ajtókra találtak. Az hirlik, hogy Pápán Szilveszter este a józanság jelképében folyt le. Az hirlik, hogy Pápán a Szilveszter-estén egy kávéházi társaság éjfélkor rövid zárlatot kapott. Az hirlik, hogy Pápán az újévi üdvözletek sorvadásban szenvedtek. Az hirlik, hogy Pápán az újévi ajándékok keserves záradékkal voltak ellátva. Az hirlik, hogy Pápán az utcai világítás a sötétség leplével van borítva. Az hirlik, hogy Pápán a dohány és szivar árusítását az összes trafikosok gyászlapon hirdetik. Az hirlik, hogy Pápán a bérkocsi közlekedés takarmányhiányban szenved. Az hirlik, hogy a darutollas legények frontja erősen megrövidült. Az hirlik, hogy a libatollas legények falmelléki mellett mulatnak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai Nyőgéren szabad előadásokat tartanak Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban a lecsapolás napirenden van. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban számos család a házi kezelésre reáfizetett.