Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-06-17 / 24. szám

szesen kétszer tartotta érdemesnek, hogy ott megjelenjék. (Én naponként 4—5-ször, összesen 2—3 órát töltöttem ott.) Németh I Pál, a női kórház kifőzőnőjének férje lett a segéd felügyelő, aki ott beteg, egészséges, fehér, fekete, kék, ezüstszürke, belga nyulat össze-vissza fedeztetett azon jelszóval, hogy „nem kell itt más, csak sok". Bevitette, ami kint volt; kivitette, ami bent volt, egészségest a beteg állat ketrecébe (tábla-átvitel nélkül) s viszont. Persze ő erről nem tehet, mert hiszen senki sem kívánhatja, hogy értsen is hozzá, őt utasították erre, azt mondja. A felügyelő ez időben — jól tessék megjegyezni — a városi állatorvos úr volt. A telep persze nem fejlődhetett, nem szaporodhatott, mert jó idő múlva jöttem már csak rá (mikor február 20-án a Közélelmezési Bizottság kérésére ismét elfogadni szerencsétlen voltam a vezetést), hogy sok beteg állat lett, ami persze nem használható tenyésztésre. A takarmány is oly silány volt s oly kevés, hogy az állatok csak tengődtek. 3369. ikt. sz. alatt március 21-ről van egy végzés a közélelmezési bizottságtól, melynek pontjai szerint utasítja a városi gazdát, hogy : 1. Két hold lucernát szerezzen ez évi fogyasztásra. (Szerzett is 400 koronájával akkor — házilag talán 100 koronába sem lenne!) 2. Március és április hóra napi 25 kgr., május és junius hóra pedig napi 50 kgr. korpát szerezzen. (Mindmáig összesen 400 kgr. jött az én szaladgálásomra a telepre, azt sem lehetett mind feletetni, mert magában semmit sem ér.) 3. Szerezzen napi 5 kgr. tengeri darát esetleg csirátlanítottat 10 hóra. (Egy dekát sem szerzett.) 4. Az Erzsébet-ligetben termelt és zöld állapotban el nem hordott füvet száríttassa fel és raktároztassa. (Zöld állapotban — ami legjobb — nem lehetett hordatni, mert a v. gazda szerint a polgármester úr egyszerre való lekaszálását rendelte el állítólag szépészeti okokból!) 5. A telep részére köteles a jövő évi szükséglet fedezésére 4 hold területet árpával és lucernával bevetni. (Ezt sem tette meg a v. gazda.) 6. A városi kertészt utasítja, hogy a kertészetben minden nélkülözhető s el nem adott konyhakerti növényeket s azok hulladékát a nyultelep részére bocsássa. A naponta összegyülemlett mennyiségről a telep felügyelőjét tartozik értesíteni, ki a telep embereivel elviteti. (Egyetlen egyszer sem értesített a v. kertész s így onnan sem jött semmi olcsó takarmány.) Ellenben tudtom nélkül elvitetett a v. gazdával 17 kocsi trágyát a faiskolához, (milyen jó, akinek ilyen iskolája van!) persze árát még csak nem is kérdezték, csak vitték. 7. A városi népkonyha, kórház és ápolda vezetőjét ugyancsak felhívja, hogy a konyha-hulladékokat, nevezetesen burgonyahajat a nyultelep részére tartoznak bocsájtani. (Innen sem jött semmi olcsó takarmány.) Szó szerint idéztem a Közélelmezési Bizottságnak 1917. évi március 12-én hozott eme határozatait, mert ezekből s a beteg és silány eleségen tartott nyulaktól még V. I. úr sem kívánhatja, hogy csak bőrük is 36.000 koronát hozzon. Úgy-e, hogy nem ? De még azt sem, hogy szaporodjanak rendesen! Ezek hát a stagnálás komoly okai. Ha a város alkalmazottai és fizetett tisztviselői csak ennyire segítenek egy városi telepet, hát akkor, hogy fejlődjék az ? ! Hisz csoda, hogy el nem égtek az állatok e forróságban a kevés zöld mellett. Apropó! Tüz. 9463. ikt. sz. alatt 1916 augusztus 18-án a v. főszámvevőt utasítja a tanács, hogy a telepet sürgősen biztosítsa tüz és egyéb veszély ellen. Mit gondol V. I. úr, mikor teljesítette ezt a v. főszámvevő ? Megsúgom: 1917 május havában! Úgy-e, hogy sürgősen intézte el ? Ismétlem, ezek a stagnálás komoly okai. Azt a bizonyos vizsgálatot pedig mindezekre majd én kérem, cimboraság nélkül stb. Megértette V. Izsó úr! ? Bogár István. * Bogár tanár úr haragszik. Aki pedig haragszik, annak nincs igaza. Azért nem is fogom őt a személyeskedések terére követni, mert aki mást sárral dobál, elsősorban saját kezét piszkolja be és ellenfelét nem mindig találja el. Bogár tanár úr szememre hányja, hogy információim tendenciózusak és egyoldalúak. Felvilágosításaimat olyan köztudomásúlag lelkiismeretes, mindenki előtt szavahihető úri emberektől kaptam, akik eddigi működésűkkel a város közönségének mindig csak használtak, de soha a várost haszontalan költségbe nem verték. Másrészt Bogár tanár úr sajátkezű aláírásával ellátott beadványaiból merítettem információimat. Nem volt tehát szükséges, hogy B. urat fárasszam. Különben sem tehettem, mert a nyultelepen ritkán található. Oda belépni is csak az ő engedelmével lehet. Hogy lépjek be tehát a kapun, ha ő véletlenül valamelyk belső helyiségben tartózkodik? De nem is volt erre szükség, mert az ő saját beadványai és a köztudomásu eredmény, illetve eredménytelenség bizonyossága elég felvilágosítást nyújtott. Az eredménytelenséget B. úr sem tagadja, e szerint, ha formai dologban esetleg tévedtem is, de végső konzekvenciám helyességét maga B. úr is kénytelen elismerni. Azért B. úr saját maga ment föl ama kötelesség alól, hogy terjedelmes válaszának minden pontjára feleljek. Egyebekben Bogár úr által említett 11438/1916. sz. beadványa igazolja bizonyító adataim helyességét. Ebben mindjárt a 2. bekezdésben ígéri: „A mai anyalétszám mellett (82 drb.) várható szaporulat folytán lesz a telepen október, november és december hónapokban átlag 400 drb. nyul, január, február, márciusban átlag 800 drb., a többi hónapokban pedig (ápr., május, jul., aug.) átlag 1000 (ezer) darab." Mikor irta ezt? 1916 szeptember 29-én. Amikor már körülbelül két hónapja fennállott a nyultelep, amikor már elég alkalma volt kiismerni nyulait. Ha pedig nem ismerte, hogyan tehetett ilyen Ígéretet ? Milyen számoló az, aki csupa ismeretlen tényezőkből akar eredményt kiszámítani ? Bogár úr panaszkodik, hogy őt mértékadó tényezők arra szorították, hogy bizonyos helyekről, szaporodásra alkalmatlan nyulakat vásároljon és levél utján, látatlanba szerezzen be nyulakat. Mondja B. úr, okos ember az, aki zsákban macskát vesz ? Ha pedig preszszionáltak és előre látta az eredménytelenséget, miért nem mondott le a nyultelep vezetőségéről ? Erőszakkal nem lehetett ezen állás megtartására kényszeríteni. Hisz nem függött tőle existenciája ! Ha látta, hogy a fejlesztés feltételeit megvonják Öntől, miért nem maradt meg következetesen és állhatosan lemondási szándéka mellett ? Említett beadványa azonban nem árulja el, hogy előre látta volna az eredménytelenséget, mert ott szóról-szóra ezt írja : „ Összesen tehát cirka 3000 K számítható nyers bevételnek is a prémek értékesítésén kivül is, ami évenkint 36.000 koronát tesz ki". B. úr, jó lett volna újra elolvasni saját beadványát, mielőtt érveimet meg akarta cáfolni. Különben nem én foglalkoztam nyulbőrökkel (ami különben nem szégyenletes, hanem sok esetben hasznos foglalkozás), hanem B. úr. Ez a célzás tehát visszafelé sült el. A tűzbiztosítás késleltetése nem befolyásolta a nyulak szaporodását, mert hisz a nyultelepen nem dúlt tüz. Lehet, hogy a táplálék fogyatékossága oltotta el < a nyulak tüzét. (Különben nézze meg B. úr az 1407/1916. tjkvet. Abból meg fog győződni affelől, hogy kiket bíztak meg a biztosítás megkötésével.) Az utóbbi vádra feleljenek azok, akik hivatottak voltak a nyulak takafmányát megvizsgálni; elég erős legények ők erre, nem szorulnak az én gyenge tollamra. Különben sem vádoltam senkit, csak azt a szerény kívánságomat fejeztem ki, hogy a nyultelepet oszlassák föl, mert a városnak sok pénzébe kerül és senkinek hasznot nem nyújt. v. i. K A R C O LAT a mult hétről. Kertelés az egész vonalon! El voltunk ugyan készülve, hogy a békekongresszust megelőzőleg nagyobbszabásu kertelések fogják megelőzni, de hogy ezek a kertelések hosszú lére ereszthetők legyenek, azt valóban nem reméltük. Nem reméltük pedig azért, mert abban a hitben és meggyőződésben voltunk, hogy azok, akik a békekongresszus előmunkálatait végezték, kész tervekkel megrakva várják be minden eshetőségeket. Sajnos, nem így történt. Ugy látszik, az angol furfang nemcsak minden zsirral van megkenve, de a legmerészebb stikli4ől sem riad vissza, nem azért, hogy célját elérje, hanem csak azért, hogy bonyodalmat és akadékot csinál és ezen idő alatt esetleg a zavarosban halászhasson. Hogy terve sikerülni fog-e vagy sem, azt előre nem vitatjuk, egyelőre csak azt látjuk, hogy ha nem is végleg, de bizonyos tekintetben megakasztotta a stockholmi békekongresszus tervezett kilátásait. Ezzel az akadékoskodással és intrikákkal a béke ügyét nem tudják napirendről levenni, annyit azonban elérhetnek, hogy huzzák-halaszszák az ügyet. Ki akarják bőjtöltetni a háborúellenes elemeket, de ha eddig minden sikerült