Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-06-10 / 23. szám

megbénul, mert minden üzem kénytelen abbahagyni a munkát. Ha most ezt a tételt a háborús viszonyokra alkalmazzuk, úgy elmondhatjuk, hogy jelentékeny rész­ben a szénellátástól függ a háború ki­menetele, mert szén nélkül megakad a municiószállítás és úgy a mezőgazda­sági, mint az ipari termelés stb. Szén nélkül megállanak azok a közérdekű üzemek, melyek a nagyobb tömegben együtt élő városi lakosság fontos igényeit, pl. a vízellátást, világítást stb. vannak hivatva ellátni. Sokan nem tudják megérteni, hogy honnan származik ez a mostani, nálunk eddig ily rendkívüli mértékben soha nem tapasztalt szénhiány, holott a magyar­országi, ausztriai és német szénbányák alig csökentették valamivel termelésüket, és úgy mi, mint szövetségeseink megfelelő munkaerőt hagytak meg, vagy bocsájtottak a szénbányák rendelkezésére, hogy a szénellátás körül fennakadás ne legyen. Ennek egyik oka az, amint egy szakember nyilatkozatából olvassuk, hogy a szükséglet kétszeresére, sőt még többre is emelke­dett, továbbá, mert pótolni kell az olcsó és kitűnő angol szenet; a másih oka pedig az, hogy a meghódított területeket, Szerbiát, Montenegrót, Romániát, Lengyelországot is a központi hatalmaknak kell eltátniok, sőt még az angol széntől elzárt semlegesek­ről is kell gondoskodniok. Nagy érdekeink fűződnek ahhoz, hogy elsősorban is a háborúval kapcsolatos termelési ágak ellátására és közlekedési célokra elegendő szén álljon rendelkezésre. De nem kicsinylendő érdek az sem, hogy az ipari és kereskedelmi gócpontokban, a városokban tömegesen együtt élő lakosok ellátását szolgáló üzemek is fennakadás nélkül működhessenek. Éppen ezért a szénellátás bizonyos kategóriák szerint történik. Az első kategóriába tartoznak a közlekedési vállalatok és a municiógyárak s általában a hadviselés szempontjából szükséges üzemek. A második kategóriába a közérdekű üzemek. Ilyenek különösen a vízvezetéki és világítási üzemek, vala­mint a többi a hadseregszállító üzemek, mint pl. textilgyárak, stb. Azok a körülmények, amelyek a közel múltban tapasztalt szénhiány okozói voltak, sajnos, a jövőben sem igen enyhülnek, sőt úgy látszik, még fokozottabb mértékben fognak fennforogni a következő fűtési évadban. Ez a körülmény késztette a városok kongresszusát arra, hogy ennek a városi üzemeket fenyegető veszedelemnek az elhárítására illetékes helyen kellő időben közbenjárjon. A városok kongresszusának a városok érdekei iránt mutatkozó kötelességszerű figyelmessége teljes méltánylást érdemel s éppen azért e helyütt is felhívjuk a figyelmét a városok vezetőségének, hogy a kongresszusnak e tárgyban a szén­szükséglet megállapítása iránt hozzájuk in­tézett megkeresésére az ügy fontosságához mért gyorsasággal legyenek segítségére. Nyomtatványait rendelje a főiskolai nyomdában. KARCOLAT a mult hétről. A helyzet változatlan, de szilárd! Ez úgy értelmezendő, hogy a béke jegyében újabb vál­tozás nem történt, a békehullámok folyton elő­térben vannak, a békeapostolok tovább végzik megkezdett munkájukat, hogy ügyüket nem tud­ják abban a tempóban vezetni, amint azt re­mélték és reméltük, annak meg vannak még a titkos rugói, de ezek a rugók napról-napra gyengébbek és ép azért jeleztem, hogy „a helyzet változatlan, de szilárd". Meg kell jegyeznem, hogy minden egyes nap hozhat szenzációs eseményt, mely a béke jegyét van hivatva biztosítani. A béke problé­mája jó és biztos kezekben van már, ezt a frontot áttörni már nem lehet, csak nyugtalaní­tani képesek, de ez már csak amolyan rugda­lózás. A kocka el van vetve és amint már mult alkalommal is több izben jeleztem, csak idő kérdése a jó ügy befejezése. A hamis próféták igyekeznek ugyan még mindig a maguk szája ize szerint a helyzetet kürtölni, de aki figye­lemmel kisérte utóbbi időben az erre vonat­kozó folyományokat és az ebből eredő ered­ményeket, ezekre a frázisokra csak az lehet a válasz, hogy „ösmerlek szép maszk". Nem tagadjuk, egy nótát fujunk folyton ebben a háborús világban, még pedig az opti­mista-front legszélsőbb húrjait pengetjük, de nem vallottunk vele szégyent. Azt tartják, hogy tévedni emberi dolog, azt is koncedáljuk, hogy több izben tévedtünk, de meggyőződésünk alap­ján történt és nem róhatja fel hibául senki, hogy alaptalan és meggondolatlanul állítottuk fel a tézist, mely végeredményül a közeli bé­két volt hivatva elősegíteni. Azt sem tagadhatja senki, hogy sok akadályokkal kellett küzdeni, de azért mindig konzekvensek voltunk és azok is maradtunk. Amint a helyzet igazolja, kon­zekvenciánk nem mondott csődöt, sőt ott va­gyunk, hogy nemsokára mellünket verve büsz­kén fogjuk hirdetni, hogy az intrikának nem dültünk be. Tény az, hogy türelmünkkel foot­balloztak, de még ez sem hozott ki bennünket a rendes kerékvágásból, megmaradtunk azok, akik voltunk. A legutóbbi jelentések, amit már jeleztem, újabb fordulatot nem hoztak, de egyes jelensé­gek után Ítélve, már „kezd érni a gyümölcs". Annyit ez alkalommal is leszögezhetek, hogy a békefront szilárdul áll, a békeellenes front napról-napra szétforgácsolódik és nincs kizárva az eshetőség, hogy már a legközelebbi heti krónikámat azzal kezdem, hogy: — Megkezdődött a békekötés offenzívája ! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a köz- és magánvilágításnak megrövidítette a frontját. Az hirlik, hogy Pápa városa a közélel­mezés terén kritikán aluli állapotban van. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. kép­viselőnk továbbra is a munkapárt tüzvonalában harcol. Az hirlik, hogy a polgármester utóbbi idő­ben nem igér, csak biztat. Az hirlik, hogy a rendőröknek éjfél után nincs más dolguk, mint a holdvilágot ellen­őrizni. Az hirlik, hogy a villamtelep felügyelő­bizottságában hiányzik az áramfejlesztés. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság­ban mondva csinált lelkesedéssel intézik el az ügyeket. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában a hivatalos tekintélyt kenyérjegyekkel biztosítják. Az hirlik, hogy Pápán éjfél után villam­áram hiányában még a magánlakásokban is csak gyertyázhatnak. Az hirlik, hogy Pápán a sört jég hiányában csak melegen lehet ajánlani. Az hirlik, hogy Pápán kenyértelen napokra lehetünk elkészülve. Az hirlik, hogy Pápán a vendéglőkben minden vendég az étkezéshez kenyérzsákot kény­telen magával vinni. Az hirlik, hogy Pápán azért nincs eső, mert az országos szarvasmarhavásár nem lett megtartva. Az hirlik, hogy Pápán a Tapolcza vizét szennyes magaviselete miatt 8 napi elzárás után szabadon bocsájtották. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházak másod- és harmadkézből kapják a sebesülteket. Az hirlik, hogy a darutollas legények diófalevéllel bélelt cigarettát szivnak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai rákfogásban gyakorolják magukat. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövész­árkaiban az áramot házilag fejlesztik. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a Bakonyér partján tartják a társasösszejöveteleket. Az hirlik, hogy a csóti fogolytáborban a hadifecskék birtokon kivül lettek befészkelve. Az hirlik, hogy Mihályházán a bikakérdés újra napirendre lett kitűzve. Az hirlik, hogy Lovászpatonán a posta­hivatalba egy orosz csecsemő befészkelődött. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesz­tője a holdvilággal a nyári idényre külön egyez­séget kötött. HÍREK. — Űrnapja. A r. kath. egyház poétikusan szép ünnepét, Űrnapját, lélekemelő módon ün­nepelték meg városunkban a hivők ezrei. Az egyes helyeken felállított oltároknál Kriszt Jenő esperesplebános mondott misét, a körmenetben résztvevő rengeteg közönség mély áhítattal zengte a szent zsolozsmákat s imádkozott a termékenyítő esőért, az áldott békéért, melyekre a hosszú megpróbáltatások után olyan nagy szükségünk van. Az ünnepély fényének emelésére kivonult honvéd huszár diszszázadot, amely jól sikerült disztüzeket adott, Kovácsics János főhadnagy vezényelte. — Kitüntetett közjegyző. A király Kenes­sey Móric veszprémi kir. közjegyzőnek a közélet és a közjegyzői pályán szerzett érdemei elismeré­séül az udvari tanácsosi cimet adományozta. — A bencések diszpozíciói. A Szent­Benedek-rendben beállott személyi változások­ból minket közelebbről érdekel, hogy a főapát az 1917—1918. tanévre a következőkép rendel­kezett': Pápáról elmegy Kolos Ferenc Kőszegre tanárnak és egyúttal hitszónoknak, Hollós Ilde­fonz Budapestre egyetemi továbbképzésre, öru­bich Lázár Zalaapátiba ideigl. nyugalomba és Poór Szilveszter tábori lelkésznek. Pápára jön Szilágyi Oszkár, aki már másfél évtizeddel ezelőtt volt Pápán tanár, továbbá Kurbély Vince, aki egyúttal a felső-alsó osztályok Mária-Kongre­gációjának vezetője lesz, továbbá Tihanyi Márk, Virágh Teofil, utóbbi egyúttal az alsó osztályok Mária-Kongregációjának vezetőiként, végül Pálfy Lőrinc és Sdilamadinger Vendel. Ugyanez al­kalomból a főapát székházi és deáksegélyző­ellenőrré Vörös Balduint és templomgondnokká Barcza Leándert nevezte ki.

Next

/
Thumbnails
Contents