Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-05-27 / 21. szám

meg a fedezetet arra, hogy kötelezettségeinek eleget tehessen. Ha a háború kiadásai óriási terhet rónak is az államra, ennek semmi oka sem lehet arra, hogy az államhitelbe vetett hitet bármilyen erőszakos intézkedéssel megrendítse és akár a hadikölcsönök értékéhez vagy pedig az aláírási felhívásban vállalt kamatokhoz hozzányúljon és a kötvénybirtokosokat csak a legkisebb mértékben is károsítsa. A helyzet a maga teljes ridegségében az, hogy bármekkora összegre van is szükség a háborús kiadások fedezetére, az állam ezt a régi adók emelésével vagy újabb adók kivetésével szerzi meg. Az eljárás tehát meglehetős egyszerűnek látszik, ámde azzal is számot kell vetnünk, hogy pusztán csak nagyobb adóval mégsem intézhető el a kérdés olyan egyszerűen, mert hisz a polgárság teherbirásának is megvan a határa, tehát gondoskodni kell olyan erőteljes és nagyvonala gazdasági politikáról, mely a nagyobb adók kivetését lehetővé is teszi. Fájdalom, azzal mindenki számol, hogy mind több és több adót kell fizetnünk, ámde ne felejtsük ell, hogy a többlet igen tetemes része a hadikölcsönök kamatai fejében itthon marad és igy alapjában véve a polgárság gazdasági fejlődését szolgálja. Mindezekből mégis megállapítható, hogy arra nézve, vájjon az államnak módjában van-e fizetni a hadikölcsön kamatait, még csak pillanatnyi kétség sem merülhet fel, különösen akkor nem, ha — mint most is — nem függő tartozás felhalmozásáról, hanem járadékkölcsönről van szó, amelynek kamatterhével előre számolhat az államháztartás. Azok között a keretbe foglalt elmés és kedves kis felhívások között, melyekkel a közönség figyelmét akarjuk fokozottabban a hadikölcsön jegyzésre és ennek előnyeire felhívni, ma arról volt szó, hogy az aláírók a bank papirosát, vagyis tehát a bankjegyet becserélik az állam papirosára, szóval a hadikölcsönre, amely olcsóbb is a bankjegynél, sőt még kamatot is hajt. Miután a kis közlemény tere korlátozva volt s másrészt az aláiró előnye szembetűnőbben volt kidomborítható, azzal végződött a felhívás, hogy „ha nem is értem, hogy honnan a különbség a régi államjegy és a mostani kölcsönjegy és a mostani kölcsönjegy között, mivel nekem jó, hát nem is kutatom". Pedig nem árt ezt egy kicsit megmagyarázni, mert éppen ez a bizonyos különbség egyik legfontosabb oka a hadikölcsönkötvények és kamatai biztonságának. Ha most is az lenne a helyzet, ami a régebbi háborúkban volt, hogy az állam egyszerűen maga nyomat bankót, akkor ezek állandóan a forgalomban maradtak volna és így beláthatatlan ideig tartották volna fenn azt az aránytalanságot, mely a több pénz és a kevesebb áru esetén a pénz kevesebb értékét idézi elő. Most azonban mi a helyzet ? Az államnak a polgárság bankjegyeket fizet be a hadikölcsönkötvényekért és az állam a bankjegyekkel törleszti a különböző pénzintézeteknél, vagy pedig a jegybanknál fennálló tartozását. Az ily módon visszaszolgáltatott bankjegyekkel csökkenti magát a bankjegyforgalmat is, amely módszerrel tehái az ára és pénzmennyiség között lévő egyensúlyt tartják fenn, hogy a pénz elértéktelenedését meg lehessen akadályozni. Ha már most mindezekből a végső következtetéseket akarjuk levonni, akkor a helyzet nagyon röviden és mindenki által érthetően megvilágítható : Minél nagyobb összeg folyik be az államhoz hadikölcsönjegyzésből, annál többet törleszthet az állam függőadósságából és így annál jobban és hamarább lehet a pénz értékének esetleges rosszabbodását megakadályozni. Amint mindezekből megállapítható, a hadikölcsönjegyzés tehát nemcsak hazafias kötelesség, nemcsak azt jelenti, hogy 100 korona 96 koronáért vásárolható és ez még kamatot is hoz, hanem minden egyes polgár hozzájárulása jelenti azt is, hogy az aláírással egyben pénzünk értékének emelését is elősegíti. Azt hisszük, semmiképpen sem árt az ilyen részleteket is tisztázni, mert hiszen közönségünk csak a hadikölcsönök utján mérlegeli az állami ügyekkel összefüggő és eddig behatóan nem is tárgyalt vagy figyelemre sem méltatott kérdéseket. KARCOLAT a mult hétről. Tartjuk rendületlenül a frontot! Szükség| telen talán bővebb komentárral ellátni, hogy ezen kijelentésem a közeli békefrontra vonatkozik. Legutóbbi jelentésem óta ugyan nem történt nagyobb fordulat és eseményszámba menő dolog, de már mult alkalommal is jeleztem, hogy most egyelőre nem várható komoly döntés és addig, mig a stockholmi békekongresszus össze nem ül, még kombinálni sem lehet, mily változatosság fog bekövetkezni rövid időn belül. Lehet, hogy egy-két hét alatt tisztázódni fog a helyzet, lehet, hogy még rövidebb idő alatt. De annyit most már le lehet szögezni, hogy nemsokára „finita la bella" jelszó fogja bejárni az egész világot. Optimista felfogás, de már ez így van és nincs máskép. Múltkor is azt jeleztem, hogy „nem tágítunk", most még inkább leszögezzük ezen állításunkat azokból a jelentésekből, melyek a háború minél hamarabbi bevégzését sürgetik és remélik. Ha minket optimistáknak tartanak, akkor milyen jelzőt tesznek az optimista szó elé azok részére, kik már a legrövidebb és záros határidőt kötöttek ki a háború befejezésére, sőt horribilis összegekbe fogadtak, hogy az aratást már a frontról hazaérkezett és teljesen leszerelt katonák fogják teljesíteni. Mi sem kételkedünk ebben és adja Isten, hogy úgy legyen, de amint már ez alkalommal és már több izben is kijelentettem, a háború teljes befejezését terminushoz nem kötöm; de igenis leszögezem eddigi álláspontomat és most is állom, hogy a háború befejezése küszöbön van, de a teljes leszerelés kérdése csak akkor tisztázódhatik, majdha a béketárgyalások kezdetét veszik. Erre a kezdetre már nagy kilátás van, de a terminus megállapítását nem „merem" megjósolni, mert már félek a rosszmájú emberektől, kik minden optimistát ha nem is keresztre, de a falhoz szeretnék feszíteni. Szóval, várjuk egyelőre a fejleményeket! Nap-nap után várhatunk jobb és jobb hireket a jó ügyérdekében. Az előjelek után ítélve határozatlan konstatálhatjuk, hogy „ügyünk jól áll" és ennek tudatában teljes lelkiismerettel és biztos reménységgel várjuk a közeli fejleményeket, melyek a békét vannak hivatva sürgetni és talán mondhatjuk „követelni". Ezt hangoztatják már országszerte, s azt az áramlatot már elsöpörni nem lehet. Ebben a biztos tudatban várunk most már türelemmel és azzal végezzük heti krónikánkat, amivel kezdtük, hogy: Tartjuk rendületlenül a frontot! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a városmalom visszavásárlásánál egy sötét hátteret biztosított magának. Az hirlik, hogy Pápa városa a városi puszták bérbeadására versenyfutást rendez. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a Tisza-kormánnyal együtt rezervába ment. Az hirlik, hogv a polgármester rövid lejáratú szabadságáról haza érkezett. Az hirlik, hogy a rendőrök a nyugdíj reményében tesznek szolgálatot. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság a fogyasztásra fogyatékos határozatokat kénytelen hozni. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában í a ridikül nagy szerepet játszik. Az hirlik, hogy Pápán a lisztadagokat . lecsapolták. Az hirlik, hogy Pápán a tej árát annyira forralják, hogy nemsokára minden házból kifut. Az hirlik, hogy Pápán a városi mészárszékekben a hus java illetékes helvré lesz szállítva. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiacon a nesze semmi fogd meg jól még nincs maximálva. Az hirlik, hogy Pápán' a kistrafikokban csak elfogyott szivarokat lehet kapni. Az hirlik, hogy Pápán az árdrágítókat jóváhagyási záradékkal futni hagyják. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban alkalmazott ápolónők között dédelgetett kedL vencek vannak. Az hirlik, hogy Pápán számos uraságoktól levetett varróleányok találhatók. Az hirlik, hogy Pápán sokan vannak, akik még mindig lógnak. Az hirlik, hogy a darutollas legények a konviktusi élelmezésüket előétel gyanánt kezelik. Az hirlik, hogy a libatollas legények sör hiányában málnaszörppel hizlalják magukat. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet í tagjai csak oly vendéglőkbe járnak, ahol békakocsonyát készítenek részükre. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban a vadászati jog versenytárgyalás utján bérbe lesz adva. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban egyes j helyeken telitalálatok észlelhetők. Az hirlik, hogy Czelldömölkön egy kávést a vendégek azzal vigasztalják, hogy örök világosság fog „fényes"-kedni neki. •Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője az éjjeli menetrendében a gyorsmenést beszüntette. Tanulók fizetéssel felvétetnek Píeiffer Ignác rőföskereskedésében —— Kossuth Lajos utca, —-