Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-05-20 / 20. szám

PAPAI KÖZLÖNY Közéi-dekli független hetilap. 0 Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egéra érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdono8 és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyr- és papirkereskedósében. Jegyezzen mindenki hadikölcsönt, Magyar ember természetéhez tartozik, hogy a legfontosabb tennivalónál is akad mindig még fontosabb teendője. Szeret patópáloskodni és a „hej ráérünk még" filozofikus nyugalmu jelszóval szívesen halasztja a holnapra azt, amit bízvást megtehetne ma is. Ezzel a jelszóval most szakítani kell. Régente a háborút lassabban csinálták, kevesebb emberrel és kevesebb költséggel is, meg azután kevesebb technikai tudással is. Bezzeg egészen más időket élünk most. A háborút is egészen más eszközökkel vívják és bizony ma már a gondolatot nyomon követi a tett, a tett is a gondolat gyorsaságával. A háború mostani folytatásában a hadieszközöknek, muníciónak, ellátásnak most van a legnagyobb jelentősége, a diadalmas sikeres befejezésnél, a béke biztosításáért. A béke gondolata cenzúramentesen röpül szerteszét az egész világon és a béke hangulata hatja át, lelkesíti a diadalmas rohamokra derék, hős katonáinkat is. A hadieszközöknek, a muníciónak, az ellátásnak most még inkább, mint valaha: együtt kell lenni, hiánytalanul, pontosan, idejére. És hogy ez így is legyen, azért kell a hadi kölcsön összeget is biztosítanunk, hiánytalanul, pontosan, idejére, bőségesen. Itt most nem lehet késedelmeskedni. És éppen ezért sutba kell vetni azokat a régimódi magyar virtusokat. Most nem lehet, mert nem szabad egy órát sem mulasztanunk. A hadikölcsönt jegyeznie kell mindenkinek. Mindenkinek tehetsége szerint. Fillérekből halmozódnak a milliók. Az egészen kis jegyzéseknek tömegére éppen olyan szükség van, mint a milliós nagy jegyzésekre. Meg kell mondanunk, hogy most, amikor a nemzet létfenntartásáért folytatott küzdelemben megfeszített erővel küzdünk minden téren, hogy a béke áldását, a háború diadalmas befejezését biztosíthassuk: egyetlen teremtett léleknek sem szabad hiányoznia a kötelességteljesítésnél. Az állam kölcsönért fordult a nemzethez. A nemzet kölcsönt ad az államnak és nem ajándékot. Aki még ezt sem érti meg és ennek dacára, a hadikölcsön kitűnő feltételei, nagyszerű előnyei és mindenekelőtt eszményi célja dacára sem jegyzi a hadikölcsönt tehetségéhez mérten: az nemcsak élhetetlen, hanem lelkiismeretlen is. Azzal az eréllyel, amellyel a nemzet legszentebb, legfontosabb ügyét szolgálnunk, védenünk kell: ügyeljünk mi is arra, hogy az élhetetleneket felvilágosítsuk, a lelkiismeretleneket pedig kegyetlenül nyíltan őszinte szóval figyelmeztessük a kötelességteljesítésre. Bár hisszük, hogy erre a munkára nem lesz sok alkalmunk, mert a napnak minden órája, minden perce erős emlékeztető lesz most már úgyis, hogy mi vár azokra, akik megfeledkeznek most ezekben a nagy időkben a kötelességteljesítésről. .. Az első hadikölcsönnél még a kishitűek tábora volt többségben, akik aggódó szívvel gondoltak a hadikölcsön esetleges sikertelenségének következményeire. Az események fényesen rájuk cáfoltak. A második hadikölcsön a gorlicei áttörés után az olaszok hitszegő árulása ellenére is a bizakodás jegyében indult meg s a hadseregbe vetett ez a bizalom meghozta a második gazdasági erőpróba fényes eredményét is. A harmadik hadikölcsön alkalmával a nemzet büntető keze végre lesújtott Szerbiára és letörölt a térképről egy országot: a nagy világégés tűzfészkét. A lelkeknek ez a föllobbanó indulata kereken két milliárddal támogatta hadseregünk harci készségét. A negyedik hadikölcsön — miként a mostani — tavasszal vette kezdetét. A bekövetkező nagy események: Románia árulása, majd a sikeres büntető expedició lassan előrevetették árnyékukat s az ötödik hadikölcsönnél már az igazságszolgáltatásba vetett hitünk megerősödésével felelhetett meg a közönség a nemzet szavának. A mostani hatodik hadikölcsön alkalmával talán a legnagyobb reményekre jogosít helyzetünk. Fiatal királyunk uralkodásának ez első nagy pénzügyi hadművelete s ma már a legfeketébben látók is kénytelenek beismerni, hogy a középponti hatalmakat védő acélgyűrűt az egész világ kétségbeesett erőfeszítése sem képes megroppantani és áttörni. Az antant államaiban megindult erjedés bomlasztó hatásától előbb-utóbb pozitív eredményeket várhatunk ügyünk javára, úgy hogy alig feltehető, hogy a sordöntő percekben ne venné ki részét mindenki egyformán, teljes képessége szerint a meginduló pénzügyi kampányban. És jegyezzük is meg jól: A győzelem, a béke legbiztosabb záloga a hadikölcsön sikere! Városi közgyűlés. — 1917 május 15. — Pápa város képviselőtestülete mult hétfőn tartott közgyűlésén újból hazafias kötelességtudásának jelét adta, amidőn egyhangúlag a hatodik hadikölcsönre egyszázezer koronát jegyzett és szavazott meg. A közgyűlés máskülönben rendes lefolyású volt, csupán az eladott városmalom visszavásárlása ügyében volt hoszszas vita. Abban, hogy a malom vevőtől visszavásároltassék, a vélemény egyhangú volt, csakis a malom visszavásárlása esetén a Löwenstein cég által Szűcs Lajossal kötött 15 évi bérleti szerződés elfogadása felett folyt a hosszadalmas vita. A felszólalók nagy része abban a^ véleményben van, hogy a város nem Cöteles respektálni a szerződést, mig a városi ügyész kijelentette, hogy ebben az esetben a város két pör lefolyásának van kitéve és ajánlja az állandó választmány javaslatának elfogadását, mely a szerződés fenntartására vonatkozik. A képviselőtestület ebben az ügyben a jogügyi bizottságnak sürgős véleményét kéri ki. A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be: Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözli a megjelenteket, az ülést megnyitja és a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri dr. Teli Anasztáz, Jilek Ferenc, Grátzer János, Schlesinger Rezső és Böhm Samu képviselőket. A mult ülés jegyzőkönyve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Elnöklő polgármester kegyeletes szavakban emlékezett meg Hunkár Dénes főispánunk haláláról. Az elhunyt főispán hosszú ideig volt vármegyénk élén, mindenkor tisztességgel és becsülettel állotta meg nehéz helyét, úgy hivatalos teendőkben, mint a társadalmi életben köztiszteletben és közszeretetben állott az egész vármegye közönsége előtt. Intézkedett, hogy temetésén Veszprémben Pápa város képviselve legyen és gondoskodott arról is, hogy a ravatalra Pápa város közönsége nevében koszorú helyeztessék. Indítványát, hogy emléke jegyzőkönyvileg örökíttessék meg és a gyászoló családhoz részvét intéztessék, a közgyűlés helyesléssel fogadja. Ugyancsak kegyeletes szavakban emlékezett meg Baranyai Zsigmond volt városi ügyész és Thury Etele volt városi képviselő hirtelen elhunytáról. A közgyűlés emléküket jegyzőkönyvben megörökítette.