Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-05-13 / 19. szám

mészetszerüleg az egész ország fejlődésének is a feltételei — és a következőket állapította meg: Az uj magyar nemzeti állam kiépítésére irányuló politikának elsőrendű követelése a magyar városok fejlesztése. Nemcsak, hogy az ország lakosságának tetemes része a városokban lakik, a városok környéke lakosságának élete is a városokhoz fűződik, hanem a városok az országnak gazdasági, kulturális és nemzeti tekintetben is az egyik legnagyobb értékét foglalják magukban. Ezt a nagy értéket a városi polgárság nehézségeket nem ismerő kitartó munkája teremtette meg; a mai történelmi idők a polgárság erejének még sokszorosra fokozott kifejtését követelik. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a városok jelenlegi helyzetükben képtelenek hivatásuknak megfelelni A feladat, ami ma a polgárság előtt áll: bátor kezdéssel felszabadítani és munkába állítani épen maradt fizikai és szellemi erőinket, helyreállítani a megromlottakat és plántálni újakat; minden rendelkezésre álló anyagi erőt belevetni az ujjáalkotás munkájába és ezzel hazánkat új és gazdagabb élet elé vinni. Ez jelenti: a városi politikában a városok újjászervezését az önkormányzati szabadság szellemében, vagyis egyfelől a városi lakosság minden rétegének az önkormányzatban való részesítésével, másfelől az állami beavatkozás terének kisebbítésével és a rendezett tanácsú városok felett gyakorolt vármegyei fenhatóságnak megszüntetésével; a városok pénzügyi önállóságát és önálló s fejlődésképes adó-alapok átengedésével képessé tételét az egyre növekvő feladatok terheinek viselésére, a városi hitelmüveletek formai és anyagi megkönnyítését, végre az országos ügyek intézésénél felmerülő költségeknek, mindenekelőtt a városok háborús kiadásainak, az állam részéről való megtérítését; a városi közgazdasági élet nekilendítését, elsősorban az építőipar lábraállítását; a fogyasztók két főszükségletének kielégítését; a jó, elegendő és olcsó élelmet és lakást; — az országos politikában a nép uralmát a törvényhozásban és a közélet minden terén; egyszerű, gyors és élettel teli közigazgatást, jól fizetett, hozzáértő független tisztviselőkkel; a közterheknek az egész társadalomra egyenlő és a teherviselőképesség arányávaló megosztását; a termelésnek minden irányban fokozását és ehhez a közérdek korlátai közt a gazdasági tevékenység szabadságának biztosítását; nagyarányú beruházásokat az állami élet egész vonalán; minden jogi, közigazgatási és társadalmi feltétel megteremtését arra, hogy több ember szülessék, több maradjon meg s aki megmarad, emberségesen élhessen, boldogulhasson; a munkájuk után élők tisztességes megélhetésnek biztosítását és a munkanélküliekről, valamint a munkaképtelenekről való gondoskodást, egyszóval komoly, erőteljes szociális politikát. A Magyar Városok Országos Kongresszusa e követelések teljesülésében látja a magyar városok és a magyar városi polgárság boldogulásának feltételeit és amidőn ezt mint a magyar városok egyetemének hivatott képviselete kijelenti, felhívja az ország polgárait, hogy e programmot tegyék magukévá, egyesületeiket, köreiket s általában polgári szervezeteiket állítsák e programm megvalósításának szolgálatába. Ebből az összhangzó működésből — mely nem kiván külön országos politikai párt alakítására irányuló mozgalom lenni

? — fog kialakulni az a közszelem, mely parancsolólag fogja követelni, hogy a városok polgárságát a képviselőtestületekben és a törvényhozásban csak olyanok képviselhessék, akik a városok kívánságait programmjukul nyíltan vallják és készek azok teljesüléséért feltétlenül és teljes erővel sikra szállni. így fognak a városok végre hozzájutni ahhoz a társadalmi és politikai súlyhoz, mely őket méltán megilleti. A polgárság nem egyoldalú gazdasági érdekeltséget foglal magában, hanem felöleli minden termelési tényező érdekeltségét; a munkáét, a tőkéét, de különösen mezőgazdasági jellegű városainkban, a földbirtokét is és ezen felül a városban a különböző termelési érdekek legszorosabb kapcsolatba kerülnek a fogyasztás általános érdekeivel; e helyzet megnehezíti a polgárság egységes megszervezését, de kifejezésre juttatja a polgárság egységes édekeinek egyetemes jelentőségét, legnagyobb mértékű közérdekűségét. A világháború kényszerűségei feltárták az emberi teremtőképességnek szinte korlátlan lehetőségeit. A súlyos megpróbáltatásokban megedzett polgárságra vár annak igazolása, hogy e teremtőképességből nemcsak pusztulás, hanem gazdasági és kulturális újjászületés és virágzás is fakadhat. KARCOLAT a mult hétről. Csak kitartás! Ha eddig tűrtünk és kitartottunk, most már nem marad hátra más, mint türelemmel kivárni azt, amiről már sokat irtunk, sok reményekre jogosítva éreztettük magunkat és amire az egész háború lefolyása alatt reménységünket biztos alapra helyeztük. Nem csalódtunk reménységünkben. Lehet, hogy optimistáknak deklaráltak bennünket akkor, amidőn a közeli békét jeleztük, de most már a legpesszimisztikusabb embereknek is „mea culpát" kell mondani és el kell ismerni, hogy jó ösvényen haladtunk, amidőn jeleztük, hogy „megérett a gyümölcs" és a sokszor hangoztatott „külön béke" már folyamatban van. A külön békét mindnyájan vártuk, de elmaradt. Hogy miért maradt el, arról sok mindent elmondhatna a krónika, de erre igazán el lehet mondani, hogy túlhaladott álláspont, ma már nem külön békéről, hanem végleges békéről regél a stockholmi béke-konferencia. Jelzem, hogy nem sokat bizok ebben a konferenciában, oly értelemben, hogy meghozza az általános békét, hanem meg vagyok győződve, hogy ez a konferencia fogja megadni az első lökést arra, hogy „álljunk meg egy szóra". Száz szónak is egy a vége, nekem az a szent megyőződésem, hogy a háború kisded játékát lejátszotta és ami ezután következik, az csak epilógusa lesz a lejátszott tragédiának. Idegesek vagyunk és ez nagy baj. Tudjuk mindnyájan, hogy már nem sokáig tarthat ez a bizonytalan állapot, máról holnapra várja mindenki a megoldást és ez tesz bennünket idegessé. „Türelem rózsát terem" ez legyen jelszavunk. Szenvedtünk és vártunk ; most már teljes reménnyel várhatjuk a közeli béke olajágát. Mikor lesz már vége a háborúnak! Úton útfélen ezt a kérdést intézik az emberek, ha egymással találkoznak, ha én tőlem kérdezik, én azt felelem nekik, hogy: — Aratás előtt vége lesz a háborúnak! Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a hatodik hadikölcsön foltjára is megtalálja a zsákot. Az hirlik, hogy Pápa városa a háziszemét kifuvarozására nem talál alkalmas szamarakat". Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk minden hozzá intézett kérelmet jóváhagyási záradékkal látja el. Az hirlik, hogy a polgármester a háború tartama alatt hozzá érkezett rendeletekből könyvtárt létesített. Az hirlik, hogy a rendőrség az éjjeli záróra után az időjárást ellenőrizi. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság mindent adna, csak kapna. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában a hölgyek külön beosztást kapnak. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiacon rendszerint minden élelmiszer már tegnap elfogyott. Az hirlik, hogy Pápán a lisztjegyekkel sokan kukoricáznak. Az hirlik, hogy Pápán sok okos ember van, de kevés bennök a járadék. Az hirlik, hogy Pápán a butaságot pénzzel ki lehet gyógyítani. Az hirlik, hogy Pápán a hatósági mészárszékben hetenként maradékvásárt rendeznek. Az hirlik, hogy Pápán sok kis tíafikos a dohány és szivarból túrót és vajat gyárt. Az hirlik, hogy Pápán a sört egyes sörödékben csak megállapított rendelő órában szolgálják ki. Az hirlik, hogy Pápán az éjjeli utasok gyufával közlekednek. Az hirlik, hogy Pápán egy gyászkerettel ellátott váltót akarnak az özveggyel kifizettetni. Az hirlik, hogy Pápán a kasszirnők és pincérnők hetenként kétszer lesznek láttamozva. Az hirlik, hogy a darutollas legények utánpótlással étkeznek. Az hirlik, hogy a libatollas legények a pudli-frontot védik. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai a fertőtlenítő telepre mennek nyaralni. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban padokon várják be a támadást. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban békahangversenyt rendeztek jótékonycélra. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője az alvásra minden éjjel késedelmi kamatot fizet. A főiskolai nyomdába egy tanonc • felvétetik. •