Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.
1917-04-29 / 17. szám
Az országos politikában pedig jelenti: a nép uralmát a törvényhozásban s a közélet minden terén, egyszerű gyors és élettel teli közigazgatást — jól fizetett, hozzáértő, független tisztviselőkkel, a közterheknek egyforma, arányos és igazságos megosztását az egész társadalomra, a termelés fokozását, — a közérdek korlátai között a gazdasági tevékenység szabadságát, nagyarányú beruházásokat az állami élet egész vonalán, minden jogi, társadalmi, közigazgatási, egészségügyi s gazdasági feltétel megteremtését arra, hogy több maradjon meg s aki megmarad, emberségesen élhessen, boldogulhasson, a munkájuk után élők tisztes megélhetésének biztosítását, a munka nélkül lévőkről s a munkaképtelenekről való gondoskodást, — egyszóval komoly, erőteljes szociális politikát. A városok egyetemes ülése fel fogja hivni az ország polgárait, hogy e program mot tegyék magukévá, egyesületeiket, köreiket s általában polgári szervezeteiket állítsák e programm megvalósításának szolgálatába. Ebből az összhangzó működésből fog kialakulni az a közszellem mely parancsolólag fogja követelni, hogy a városok polgárságát a képviselőtestületekben és a törvényhozásban csak olyanok képviselhessék, akik a városok kívánságait program mjukul nyíltan vallják és készek azok teljesüléséért feltétlenül és teljes erővel sikraszállnia. így fognak a városok végre hozzájutni ahhoz a társadalmi és politikai súlyhoz, amely őket méltán megilleti. A világháború kényszerűségei feltárták az emberi teremtőképességnek szinte korlátlan lehetőségeit. A súlyos megpróbáltatásokban megedzett polgárságra vár annak igazolása, hogy e teremtőképességből nemcsak pusztulás, hanem gazdasági és kulturális újjászületés és virágzás fakadhat. KARCOLAT a mult hétről. Az utolsó akkordok! Hiába erőltetik az uszítók a háború folytatását, minden igyekezetük csődöt fog mondani, mert a mostani békeáramlatot megállapítani képtelenek lesznek. Minden eszközt kipróbáltak már, hogy ezt a véres háborút huzzák-halasszák, most már belátva azt, hogy ebbeli törekvésükbe beletörött a bicskájuk, az utolsó akkordokhoz folyamodnak és az egész világot lázítani próbálják, ezzel is időt akarnak nyerni, hogy ha már mindenáron a fejszét elvesztették, legalább a fejsze nyelét mentsék meg. Még ez sem fog nekik sikerülni. Már a nyél is veszendőben van és ha még sokáig okoskodnak, úgy azzal a nyéllel, melyet még sikerülhetett volna megszerezni, azzal fogják őket agyonsújtani. Tény az, hogy ezzel az erőszakos machinációkkal sok galibát okoznak és a békére minden áron hajlandók türelmét a legvégsőkig fokozzák, de az eddigi tapasztalatok arra a reményre jogosítanak, hogy a békét hangoztatók és követelők „türelmi frontját" a legerősebb fondorkodó zárótüzzel sem fogják már áttörni. Edzett és kitartó türelemre fog találni minden támadás, mely a háború folytatását célozza és újólag kijelentjük, hogy azok a támadások össze fognak omlani és a közeli béke megkötése küszöbön van. Ezért a kijelentésemért, hogy a béke megkötése küszöbön van, sok kellemetlenségnek és zaklatásnak, sőt egyesek részéről nevetség tárgyává voltam kitéve, de ez engem álláspontomtól és meggyőződésemtől nem tántorít el, sőt minél jobban feszegetik a dolgot, annál szilárdabban állok helyt és vállalom érte a felelősséget. Szívesen vállalom a felelősséget azzal a tudattal, hogy a jó és békés ügynek teszek vele szolgálatot. Élthez a szolgálathoz szegődtem, a háború kezdete óta viseltem a terhet ebben az értelemben az egész háború alatt és tartom a hátamat szívósan és kitartóan mindaddig, inig a kiützött célt el nem érjük. Ha eddig kibirtam, a mostani csak gyerekjáték azokkal a megtámadtatások és szemrehányásokkal szemben, amelyet eddig el kellett tűrnöm azért, hogy folyton a békés hangulatnak csináltam reklámot és a győzelem biztos reményében jeleztem a végeredményt. Nagy feladatra vállalkoztam, de ambícióval és lelkesedve teljesítem elvállalt kötelességemet. Nem sokáig kell már várni, hogy beteljesüljenek azon jóslások és remények, melyek sajnos, a hamis kártyakeverők piszkos és aljas intrikája folytán, oly hosszulére lettek eresztve. Aki velünk érzett és figyelemmel kiséri a mostani fejleményeket, azok velünk együtt azon biztos meggyőződésben vannak, hogy rövid időn belül célhoz fogunk jutni és ezek az erőlködésekre, amelyeket még a háborúra uszítók még mindig a háború kinyujtására folytatnak, össze fognak omlani és velünk együtt abban a tudatban vannak, hogy ezek a stiklik már csak : „Az utolsó akkordok!" Frici. Az hírlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a közügyeket bizonytalan időre szabadlábra helyezte. Az hirlik, hogy Pápa városa közélelmezés dolgában gyenge lábon áll. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a legmelegebben támogat minden megoldást. Az hirlik, hogy a polgármester husz év óta tolja már előre a város szekerét. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány a méltányoság szekerén várja be a háború végét. Az hirlik, hogy a rendőrségnél egy rendőr három rendőrt pótol. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság a konjunktúrákat nem tudta kihasználni. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában vegyes érzelmek találhatók. Az hirlik, hogy Pápán sok családnál málé-kenyeret esznek. Az hirlik, hogy Pápán néhány trafikos a falusi asszonyokkal csereviszonyban van. Az hirlik, hogy Pápán a petróleummal úgy vagyunk, hogy van, nincs és lesz. Az hirlik, hogy Pápán a szeszes italokat drágán vizelik. Az hirlik, hogy Pápán a tyúkok alá pipadohányt ültetnek. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiacon maximált gorombaságokat lehet kapni. Az hirlik, hogy Pápán a városi alkalmazottak egy része hivatalban lesz megbőrözve és megtalpalva. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban a „csillag" vizsgálat megszűnt. Az hirlik, hogy Pápán az aszfaltmakadám útra tyukszemvágók kerestetnek. Az hirlik, hogy Pápán az éjjeli közvilágítást a vakok részére rendezték be. Az hirlik, hogy a darutollas legények a szent klub tagjaival a különbékét megkötötték. Az hirlik, hogy a libatollas legények apró diót ropogtatnak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai a szélesviznél Napközi otthont létesítenek. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban minden lőrés be lesz lőve. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban minden zsák megtalálja a foltját. Az hirlik, hogy Czelldömölkön van egy kávéház, mely kivül „fényes" belül fénytelen. Az hirlik, hogy a csóthi fogolytábor vidékén legközelebb leányvásárt fognak tartani. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a háború végét nem meri megjósolni. HIRE K. — A királyné nevenapja. Városunk lakossága hódoló tisztelettel ünnepelte meg csütörtökön Zita királyné nevenapját. Városunk összes középületei lobogódiszt öltöttek, a plébánia templomban ünnepi istentisztelet lett tartva és az összes iskolákban az előadások szüneteltek. Vármegyénk közönHunkár Dénes. ségének nagy gyásza van. Hunkár Dénes, vármegyénk főispánja mult csütörtökön d. e. elhunyt. Néhány hónap előtt Budapesten nyelvsebe miatt operálták. A műtét sikerült, de azóta komplikáció állott be és folytonosan betegeskedett s így halála megváltás volt reá nézve. Régi, előkelő veszprémmegyei családból származott, s a megyei élet és közgazdaság vezető embere lett már ifjabb korától kezdve is. Ezt igazolja azon körülmény is, hogy a nemzeti küzdelem alkalmával ő lett a 92 tagu jóléti bizottságnak elnöke s a koaliciós-kormány bukása után Veszprém vármegye főispánja, s azóta folyton megmaradt e díszes állásában. Munkásságát főként az jellemezte, hogy a megye érdekeit minden előtt szivén viselte s eredménynyel képviselte. A mult évben ülte főispánsága 10 éves jubileumát s senkisem gondolta, hogy ezen nagy munkabirásu férfiú ily hirtelen hagyja el diszes méltóságát. A megye és városunk rokonszenve és szeretete emlékét mindig kegyelettel fogja megőrizni! — A temetésre a városi tanács Csoknyay Károly főjegyzőt küldte ki. A beszentelés 28-án lesz Veszprémben, a temetés pedig 29-én Szolgagyőrön. — Polgármesterünk jubileuma. Folyó hó 24-én kedden mult el husz esztendeje annak, hogy Pápa város képviselőtestületének egyhangú bizalma Mészáros Károlyt a város polgármesteri székébe emelte. Ez a husz esztendő — túlzás nélkül mondhatjuk — Pápa város történetének legfényesebb korszaka. Ezalatt a husz esztendő alatt fejlődött városunk az alig 15000 lakosú falusias jellegű kis városkából a mai modern intézményekkel felszerelt és a fejlődés minden csiráját magában hordó 23000 lakosú mai Pápává. Jubileuma alkalmából a városi tisztikar küldöttségileg kereste fel a polgármestert. A küldöttség szónoka Csoknyay Károly h. polgármester, v. főjegyző volt, aki meleghangú beszédben tolmácsolta a tisztviselők ragaszkodó szeretetét és őszinte jókívánságait. A polgármester meghatva köszönte meg tisztviselőtársai üdvözlését, elhárítván magáról minden érdemet, tisztviselőtársai javára irta mindazokat az eredményeket, amiket polgármestersége alatt elért. A városházi nőalkalmazottak külön küldöttsége szép csokorral lepte meg a jubilánst. A jubileum alkalmából még nagyon sokan keresték fel szerencsekivánságaikkal — úgy egyesek, mint testületek — a polgármestert. — Kitüntetett tisztek huszárezredünkben. Őfelsége a király adományozni méltóztatott a 3. oszt. érdemkeresztet a hadidiszítménnyel és karddal: Krauthacker Emil századosnak; továbbá Wenninger Mátyás főhadnagynak ; és elrendelte, hogy a legfelsőbb elismerés újólag a kardok egyidejű adományozása mellett tudtul adassék Pálffy Elek hadnagynak.