Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-04-29 / 17. szám

Az országos politikában pedig jelenti: a nép uralmát a törvényhozásban s a közélet minden terén, egyszerű gyors és élettel teli közigazgatást — jól fizetett, hozzáértő, független tisztviselőkkel, a köz­terheknek egyforma, arányos és igazságos megosztását az egész társadalomra, a termelés fokozását, — a közérdek korlá­tai között a gazdasági tevékenység sza­badságát, nagyarányú beruházásokat az állami élet egész vonalán, minden jogi, társadalmi, közigazgatási, egészségügyi s gazdasági feltétel megteremtését arra, hogy több maradjon meg s aki megma­rad, emberségesen élhessen, boldogulhas­son, a munkájuk után élők tisztes meg­élhetésének biztosítását, a munka nélkül lévőkről s a munkaképtelenekről való gondoskodást, — egyszóval komoly, erő­teljes szociális politikát. A városok egyetemes ülése fel fogja hivni az ország polgárait, hogy e pro­gram mot tegyék magukévá, egyesületeiket, köreiket s általában polgári szervezetei­ket állítsák e programm megvalósításá­nak szolgálatába. Ebből az összhangzó működésből fog kialakulni az a közszel­lem mely parancsolólag fogja követelni, hogy a városok polgárságát a képviselő­testületekben és a törvényhozásban csak olyanok képviselhessék, akik a városok kívánságait program mjukul nyíltan vall­ják és készek azok teljesüléséért feltétle­nül és teljes erővel sikraszállnia. így fog­nak a városok végre hozzájutni ahhoz a társadalmi és politikai súlyhoz, amely őket méltán megilleti. A világháború kényszerűségei feltárták az emberi terem­tőképességnek szinte korlátlan lehetősé­geit. A súlyos megpróbáltatásokban meg­edzett polgárságra vár annak igazolása, hogy e teremtőképességből nemcsak pusz­tulás, hanem gazdasági és kulturális újjá­születés és virágzás fakadhat. KARCOLAT a mult hétről. Az utolsó akkordok! Hiába erőltetik az uszítók a háború folytatását, minden igyekeze­tük csődöt fog mondani, mert a mostani béke­áramlatot megállapítani képtelenek lesznek. Min­den eszközt kipróbáltak már, hogy ezt a véres háborút huzzák-halasszák, most már belátva azt, hogy ebbeli törekvésükbe beletörött a bicskájuk, az utolsó akkordokhoz folyamodnak és az egész világot lázítani próbálják, ezzel is időt akarnak nyerni, hogy ha már mindenáron a fejszét elvesztették, legalább a fejsze nyelét mentsék meg. Még ez sem fog nekik sikerülni. Már a nyél is veszendőben van és ha még sokáig okoskodnak, úgy azzal a nyéllel, melyet még sikerülhetett volna megszerezni, azzal fogják őket agyonsújtani. Tény az, hogy ezzel az erőszakos machi­nációkkal sok galibát okoznak és a békére min­den áron hajlandók türelmét a legvégsőkig fo­kozzák, de az eddigi tapasztalatok arra a reményre jogosítanak, hogy a békét hangoztatók és köve­telők „türelmi frontját" a legerősebb fondorkodó zárótüzzel sem fogják már áttörni. Edzett és kitartó türelemre fog találni minden támadás, mely a háború folytatását célozza és újólag ki­jelentjük, hogy azok a támadások össze fognak omlani és a közeli béke megkötése küszöbön van. Ezért a kijelentésemért, hogy a béke meg­kötése küszöbön van, sok kellemetlenségnek és zaklatásnak, sőt egyesek részéről nevetség tár­gyává voltam kitéve, de ez engem álláspontom­tól és meggyőződésemtől nem tántorít el, sőt minél jobban feszegetik a dolgot, annál szilár­dabban állok helyt és vállalom érte a felelős­séget. Szívesen vállalom a felelősséget azzal a tudattal, hogy a jó és békés ügynek teszek vele szolgálatot. Élthez a szolgálathoz szegődtem, a háború kezdete óta viseltem a terhet ebben az érte­lemben az egész háború alatt és tartom a háta­mat szívósan és kitartóan mindaddig, inig a kiützött célt el nem érjük. Ha eddig kibirtam, a mostani csak gyerekjáték azokkal a megtámadtatások és szemrehányásokkal szem­ben, amelyet eddig el kellett tűrnöm azért, hogy folyton a békés hangulatnak csináltam reklámot és a győzelem biztos reményében jeleztem a végeredményt. Nagy feladatra vállalkoztam, de ambíció­val és lelkesedve teljesítem elvállalt kötelessé­gemet. Nem sokáig kell már várni, hogy beteljesüljenek azon jóslások és remények, melyek sajnos, a hamis kártyakeverők piszkos és aljas intrikája folytán, oly hosszulére lettek eresztve. Aki velünk érzett és figyelemmel kiséri a mostani fejleményeket, azok velünk együtt azon biztos meggyőződésben vannak, hogy rövid időn belül célhoz fogunk jutni és ezek az erőlködésekre, amelyeket még a hábo­rúra uszítók még mindig a háború kinyujtására folytatnak, össze fognak omlani és velünk együtt abban a tudatban vannak, hogy ezek a stiklik már csak : „Az utolsó akkordok!" Frici. Az hírlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a közügyeket bizonytalan időre szabadlábra helyezte. Az hirlik, hogy Pápa városa közélelmezés dolgában gyenge lábon áll. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képvise­lőnk a legmelegebben támogat minden megoldást. Az hirlik, hogy a polgármester husz év óta tolja már előre a város szekerét. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány a méltá­nyoság szekerén várja be a háború végét. Az hirlik, hogy a rendőrségnél egy rendőr három rendőrt pótol. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság a konjunktúrákat nem tudta kihasználni. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában vegyes érzelmek találhatók. Az hirlik, hogy Pápán sok családnál málé-kenyeret esznek. Az hirlik, hogy Pápán néhány trafikos a falusi asszonyokkal csereviszonyban van. Az hirlik, hogy Pápán a petróleummal úgy vagyunk, hogy van, nincs és lesz. Az hirlik, hogy Pápán a szeszes italokat drágán vizelik. Az hirlik, hogy Pápán a tyúkok alá pipa­dohányt ültetnek. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiacon maxi­mált gorombaságokat lehet kapni. Az hirlik, hogy Pápán a városi alkalma­zottak egy része hivatalban lesz megbőrözve és megtalpalva. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban a „csillag" vizsgálat megszűnt. Az hirlik, hogy Pápán az aszfaltmakadám útra tyukszemvágók kerestetnek. Az hirlik, hogy Pápán az éjjeli közvilágí­tást a vakok részére rendezték be. Az hirlik, hogy a darutollas legények a szent klub tagjaival a különbékét megkötötték. Az hirlik, hogy a libatollas legények apró diót ropogtatnak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai a szélesviznél Napközi otthont létesítenek. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövész­árkaiban minden lőrés be lesz lőve. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban min­den zsák megtalálja a foltját. Az hirlik, hogy Czelldömölkön van egy kávéház, mely kivül „fényes" belül fénytelen. Az hirlik, hogy a csóthi fogolytábor vidé­kén legközelebb leányvásárt fognak tartani. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesz­tője a háború végét nem meri megjósolni. HIRE K. — A királyné nevenapja. Városunk la­kossága hódoló tisztelettel ünnepelte meg csütör­tökön Zita királyné nevenapját. Városunk összes középületei lobogódiszt öltöttek, a plébánia templomban ünnepi istentisztelet lett tartva és az összes iskolákban az előadások szüneteltek. Vármegyénk közön­Hunkár Dénes. ségének nagy gyá­sza van. Hunkár Dénes, vármegyénk főispánja mult csütörtökön d. e. elhunyt. Néhány hónap előtt Budapesten nyelvsebe miatt operálták. A műtét sikerült, de azóta komplikáció állott be és folytonosan betegeskedett s így halála megváltás volt reá nézve. Régi, előkelő veszprémmegyei csa­ládból származott, s a megyei élet és közgazda­ság vezető embere lett már ifjabb korától kezdve is. Ezt igazolja azon körülmény is, hogy a nem­zeti küzdelem alkalmával ő lett a 92 tagu jó­léti bizottságnak elnöke s a koaliciós-kormány bukása után Veszprém vármegye főispánja, s azóta folyton megmaradt e díszes állásában. Munkásságát főként az jellemezte, hogy a megye érdekeit minden előtt szivén viselte s eredmény­nyel képviselte. A mult évben ülte főispánsága 10 éves jubileumát s senkisem gondolta, hogy ezen nagy munkabirásu férfiú ily hirtelen hagyja el diszes méltóságát. A megye és városunk rokonszenve és szeretete emlékét mindig kegye­lettel fogja megőrizni! — A temetésre a városi tanács Csoknyay Károly főjegyzőt küldte ki. A beszentelés 28-án lesz Veszprémben, a temetés pedig 29-én Szolgagyőrön. — Polgármesterünk jubileuma. Folyó hó 24-én kedden mult el husz esztendeje an­nak, hogy Pápa város képviselőtestületének egyhangú bizalma Mészáros Károlyt a város polgármesteri székébe emelte. Ez a husz esz­tendő — túlzás nélkül mondhatjuk — Pápa város történetének legfényesebb korszaka. Ez­alatt a husz esztendő alatt fejlődött városunk az alig 15000 lakosú falusias jellegű kis város­kából a mai modern intézményekkel felszerelt és a fejlődés minden csiráját magában hordó 23000 lakosú mai Pápává. Jubileuma alkalmá­ból a városi tisztikar küldöttségileg kereste fel a polgármestert. A küldöttség szónoka Csoknyay Károly h. polgármester, v. főjegyző volt, aki meleghangú beszédben tolmácsolta a tisztviselők ragaszkodó szeretetét és őszinte jókívánságait. A polgármester meghatva köszönte meg tiszt­viselőtársai üdvözlését, elhárítván magáról min­den érdemet, tisztviselőtársai javára irta mind­azokat az eredményeket, amiket polgármester­sége alatt elért. A városházi nőalkalmazottak külön küldöttsége szép csokorral lepte meg a jubilánst. A jubileum alkalmából még nagyon sokan keresték fel szerencsekivánságaikkal — úgy egyesek, mint testületek — a polgármestert. — Kitüntetett tisztek huszárezredünk­ben. Őfelsége a király adományozni méltóz­tatott a 3. oszt. érdemkeresztet a hadidiszít­ménnyel és karddal: Krauthacker Emil száza­dosnak; továbbá Wenninger Mátyás főhadnagy­nak ; és elrendelte, hogy a legfelsőbb elismerés újólag a kardok egyidejű adományozása mellett tudtul adassék Pálffy Elek hadnagynak.

Next

/
Thumbnails
Contents