Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.
1917-04-01 / 13. szám
PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű fűtetlen hetilap. E3 Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egésx évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptiilajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és NyHt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nsbel Annin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) A tisztviselők szövetkezete április hó 29-én megalakult. Diszelnökké dr. Antal Géza képviselőt, elnökökké dr. Kapossy Luciánt és Tar Gyulát választották meg. Az alakuló közgyűlés az igazgatóság, felügyelő-bizottság és választmány tagjait is megválasztotta. Mind a három olyan praktikus gondolkodású tagokból áll, akiknek egyénisége eléve el fog oszlatni minden abbeli aggodalmat, hogy a szövetkezetet holmi kalandos vállalatokba, pl. füszeresbolt nyitásába belelovalná. — Ugyanis a füszeresbolt fenntartása, üzletvezető, segédek, boltiszolga fizetése felemésztené az új szövetkezet kicsike anyagi erejét, úgy hogy fontos tömegcikkek, mint fa, szén, ősz elején gabona és zsir, bevásárlására nem is juthatna sor, e mellett a szövetkezet tagjainak semmi előnyt nem nyújtana, mert a cukrot, kávét, petróleumot, szappant a szövetkezet sem adhatná olcsóbban, mint a fűszeresek, a fűszeresbőltban vásárolható egyéb cikk pedig mostanában alig kapható. A szövetkezeti tagok igen meg lennének elégedve, ha a szövetkezet lehetségessé tenné számukra, hogy fát, szenet, lábbelit, vagy bőrt és talpat jutányosabban és kedvezőbb fizetési föltételek mellett kaphassanak, ősszel utánjárás nélkül beszerezhessék őrleni való gabonájukat. A szövetkezet ilyen irányú sikeres működése is csakhamar meg fogja növelni a szép reményekre jogosító egyesület tagjainak számát. * * * Firming kisközség Saint-Etienne vidékén, talán akkora, mint Borsosgyőr vagy Tapolczafő, közgyűlésén elhatározta, hogy 60 hadiárva nevelését magára vállalja; e célra 5000 frankot vett föl költségvetésébe, egyúttal kimondta, hogyha ezen összeg nem lenne kielégítő, anyinyival kiegészítik, amennyi szükségesnek fog mutatkozni. Az ilyen hireket ökölnyi betűkkel kellene minden újságnak lenyomatni, az olvasóknak pedig csak ilyen újságokra kellene előfizetni és boykottálni minden hírlapot, mely más nemzet elleni gyűlöletre heccel, a szószékről lerángatni minden uszítót, őket záptojással, kövekkel meghajigálni, minden minisztert, aki a szomszédok biztonságát fenyegető intézkedést tesz, lámpavasra akasztani, akkor sohasem isinétlődnék a mostani iszonyúság, sohasem támadna félvilágra terjedő mészárlás. A szemforgató, öblöshangú hazafiak, akik gyűléseken, a nagy nyilvánosság előtt folyton hazafias áldozatra tüzelnek másokat, de szájuk tele van a panasszal, ha naponkint öt-tiz aktával többet keil aláirni és kik hónapokig nem érnek arra rá, hogy az adóhivatalban heverő pénzt a szegény, szűkölködő menekülteknek kiutalványozzák, ilyen javaslatokkal álljanak elő. A mi közönségünk is könnyen rávehető a jóra, csak legyen, aki rávezesse őt a helyes útra; a magyar ember sem áll emberiességben, bőkezűségben a francia mögött. De cselekedni tessék, necsak hazafiasságtól csepegő, émelygős szónoklatokat tartani, akkor nálunk is akadnak majd olyan községek, mint Firming. Akkor majd Borosgyőrről, Tapolczafőről, Vaszarról stb. is hallhatunk hasonló, lakosainak fenkölt gondolkodására és nemes szivére valló cselekedeteket. * * * Wilson mindig kenetteljes hangon szavalta, hogy ő milyen szigorúan semleges. Arra az ellenvetésre, hogy akkor miért szállít muníciót és fegyvert ellenségeinek, azt felelte, hogy ő nekünk is hajlandó ezt a szívességet megtenni. A báránybőrbe bujtatott hiéna nagyon jól tudta, hogy mi ezt a szívességet nem vehetjük igénybe. Próbáltuk csak volna meg mi náluk muníciót vásárolni, lettünk volna olyan helyzetben, hogy ezt harctereinkre szállíthatjuk, a tudós Wilson talált volna valami elméletet, mely megrendelésünk visszautását valamely tetszetős frázis kíséretében lehetővé tette volna neki. Csak újabban pattant ki, hogy a híres román futás idejében, tehát akkor, mikor még semleges volt, 75 amerikai mérnök dolgozott a romániai petróleumforrások tönkre tételén. Tehát míg egyrészt ellenségeinknek naponkint újabb és újabb fegyvereket adott ellenünk kezébe, addig a mi kezünkből a jogoson szerzett fegyvert is kiütötte, vagyis mint „pártatlan" semleges kétszeresen tört romlásunkra. De ebből az esetből más tanúság is levonható. Az Unió kormánya, a nagytőkések diszponense és kreatúrája, sietett a romániai gazdag petróleumforrásokat tönkre tenni, hogy az amerikai peíróleumkirályokat megszabadítsa, s a háború után mint korlátlan diktátor szabhassa meg a petróleum árát és korlátlanul zsebelhessen ki bennünket. Egy újabb adat arra nézve, hogy a háborúk a nagyiparosok és nagytőkések érdekében törnek ki a minden rendű és rangú megvásárolt uszítók közreműködésével. v. i. Katonai segítség mezőgazdasági munkára. Szurmay Sándor honvédelmi miniszter folyó hó 12-én megjelent 5000. számú nagyfontosságú rendelete — amellyel az új miniszter elődje kipróbált nyomdokába lép s már az első rendelkezésében is a mezőgazdasági termelés érdekei iránt való érzékének örvendetes, a legszebb reményekre jogosító jelét adja — a mezőgazdasági munkálatoknak katonai erővel való támogatása tekintetében a következő intézkedéseket tartalmazza: A tavaszi, nyári és őszi gazdasági munkáknak katonai kézi- és igaerővel (a szabadságolt katonák és felmentett mezőgazdák segélyével, kikölcsönzött katonai lovak igénybevételével) való elvégzésére vonatkozólag 1916. évi 3000., 7100., 10.600 és 19.200/eln. szám alatt kiadott rendeleteit a honvédelmi miniszter az 1917. évre is érvényben tartja és az azokban foglalt rendelkezések kiegészítéséül — az előző évben szerzett tapasztalatok alapján — a következőket rendeli el: Szabadságoltatni fognak: a szükséghez és lehetőséghez képest terjedő időre önálló mezőgazdák és azok hozzátartozói (fiu, vő és testvér), szőlőbirtokosok, vincellérek, kovácsok, bognárok és kádárok. Minden egyéb legénység munkásosztagba fog beosztatni. A szabadságot kihallgatáson előterjesztett kérelemre engedélyezik. Szabadság engedélyezése céljából sem kérvényt szerkeszteni, sem községi bizonyítványt kiállítani nem szabad. Az a községi elöljáróság, mely kérvényt szerkeszt, vagy bizonyítványt kiállít, a legszigorúbban felelősségre fog vonatni. A szabadságolt katonák szabadságolási igazolványának hátlapjára azonban a bevonulás alkalmával a községi elöljáróság, illetőleg városi polgármester által hivatalból és díjtalanul rávezetendő, hogy a szabadságolt katonáknak hány hold