Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-12-02 / 48. szám

PA KÖZLÖNY Közérdekti fün:2-etlett hetilap, a Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész érre IS K, félérre 6 K, negyedévre S K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyttt-terek feltétetnek a kiadóhivatalban és M Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) A Petőfi-utca több lakója a Pápai Hírlapban tiltakozott és egyúttal fellebbezett a tanács ama határozata ellen, mellyel megengedte, hogy a Koszuth Lajos és Petőfi-utca sarkán levő düledező ház fölé új tetőt építsenek, azt emeljék és lassan-lassan a tanács engedélyének kijátszásával újból felépítsék. E düledező ház elcsúfítja a Kossuth és Petőfi utcákat, forgalmi akadályt alkot, útjában áll az utcarendezésnek és közegészségügyi tekintetben is veszélyes. E tárgyban interpellálta Blau Henrik a polgármestert a nov. 27-én tartott városi közgyűlésen. Interpellációjában előadta a felsoroltakat és kimutatta e háznak a közegészségügyre való veszélyes voltát, amennyiben a végeidülésben vonagló háznak nincs udvara, sem levezető csatornája, a szennyvizet az arra menők nagy örömére kiöntik az utcára, ahol összegyűlik és télen megfagy. Kérdi a polgármestert, hajlandó-e ezen ház kisajátítása iránti eljárást megindítani ? A polgármester megígérte, hogy ezt az ügyet a jövő közgyűlés napirendjére ki fogja tűzni: Valóban ideje már, hogy a tanács határozatait és intézkedéseit tárgyilagosan ellenőrizzék. Erre való volna a közgyűlés, nem pedig arra, hogy annak tagjai a főtisztviselőket, akár megérdemlik, akár nem, agyba-főbe dicsérjék és mint a bálványképek előtt, állandóan a hízelgés tömjénfüstölőjét lengessék tiszteletükre. * * * Az adóprés még mindig erősen dolgozik, mégsem tudja a háború szörnyetegének elképzelhetetlen nagyságú gyomrát megtölteni. Azért csavarfelületét nagyobbítják, szerkezetét komplikáltabbá teszik, hogy még több adót préseljenek ki a közönségből. Az egész rendszer hasonlít némileg az inkvizícióhoz, amennyiben épen olyan tendenciózusnak látszik, mint amaz volt. Hja, a háború sok pénzbe kerül! Valakinek meg kell költségeit fizetni. Kik űzessék meg, ha nem azok, akik nem akarták? Csak nem vasalhatják be a hadiköltségeket azokon, akik a háború száz oka közül néhány erős, visszataszító erejűt szolgáltattak azzal, hogy a maguk hasznára olyan vámszerződéseket köttettek, hogy gyűlöletessé tettek bennünket déli és északi szomszédainknál? A könynyelmü, tékozló fiu adósságait, mulatságainak árát nem a kedves, vszeretetre méltó lump, hanem a dörmögő apa, a sóhajtozó mama, a sápítozó tanti, vagy az elnéző onkli fizeti meg. Minden jó és szép volna, csak jelennének meg legalább azok az új adóördögök a pártatlanság tetszetős köntösében. De mikor ezek ismét csak a kereskedőre, nagyiparosra, vállalkozókra és szállítókra öltik ki hosszú, hegyes, mérges nyelvüket és a termelőt a kímélet bársonynyal és vattával puhára bélelt pólyáiban dédelgetik. Tagadhatlan a gyűlölt merkantilisták közül sokan igen sokat kerestek, illő tehát, hogy az állam és háború kocsikerekeinek kenegetéséhez szükséges zsir jelentékeny részét ők szolgáltassák. De az is tagadhatlan, hogy a termelők sem kerestek kevesebbet, mint merkantil „barátaik". Igaz, hogy a buza ára nincsen arányban az ipari cikkekével, de amit nem nyertek a vámon, százszorosan megnyerték a réven. A termelő szarvasmarhájáért, sertéseiért, lovaiért a háború eleje óta körülbelül két és félévig a békekorbeli árak tízszeresét, a baromfiért pedig húszszorosát zsebelte be, az előbbieknél néhány hónap óta jelentéktelen ársülyedés tapasztalható, de az utóbbiaknál az áremelkedés állandó. A tömérdek melléktermék, zöldség, főzelék, cirok stb. a békekorbeli árak husz-harmincszorosán kelnek el. Semmi esetre jöhetnek ők gyenge, hajlós derekú, könnyen törő csemete számba, melyet a túlságos kímélet karójával kell megtámasztani, hanem erős, hatalmas törzsű, terebélyes koronájú tölgyfákká nőttek, melyek épen annyi, vagy talán még több makkot hoztak, mint amennyi izes gyümölcsöt termett a nagy magyar kert többi gyümölcsfája. Hí * * A szürke Teleszky is be tudta volna ideig-óráig tömni az államháztartás tátongó üregeit új, horribilis adók behozatalával. Ehhez nem kellett Wekerle fényes lángelméje. Ö maga is másnemű reformokkal hozakodott volna elő, ha nem nyűgöznék le páratlan pénzügyi zsenialitásának szabad röptét a régi rendszerhez fűződő gyengéd és erős kapcsolatai, ha szakítani tudna a káros tradíciókkal és igazán át volna hatva Vázsonyi. munkájának szellemétől. Akkor olyan nagy koncepciójú reformokkal állott volna a világ elé, melyek az országnak sokkal gazdagabban ömlő jövödelmi forrásokat nyitottak volna meg, mint az új adópatakocskák. E mellett ezek az uj jövödelmi források senkinek sem árasztották volna el a vetését, legföljebb 20—30 biztosítási igazgatónak, ugyanannyi bankvezérnek és 10—15 cukorbárónak. Inkább sirjon ez a 60—70 ember, mint Magyarország 20 millió lakosa. A tűz-, jég- és életbiztosítás államosítása, valamint a cukorgyártás állami monopolizálása sokkal nagyobb jövödelmet biztosítana az államnak, mint ezek a foltozó pénzügyi „újítások". Azonkívül a nagyközönség meg sem érezné e nagy reformok terhét, mert Péternek mindegy akár az állami kasszába, akár a biztosító társaság pénztárába fizeti a biztosítási illetéket. A cukra sem lenne keserűbb, sőt talán édesebb volna, ha az után a hasznot az állam zsebelné be, nem pedig 20—25 cukorbáró. * * * Mi lesz ezeknek a reformoknak következménye ? Magyarország, e dúsan termő Kanaán, előbbi években is Európa egyik legdrágább országa volt. A háború után a megélhetés a művelt középosztályra nézve még nehezebb lesz. A gyárosok, kereskedők, iparosok árujukra rótt nagy terheket árdrágítás alakjában át fogják hárítani a fogyasztó közönségre. A termelő erre a melléktermékek újabb emelésével fog felelni. A szervezett munkások a béremelés gyakori követelésévél fognak fellépni. Aki teheti, ki fog vándorolni. Ha nem lehet az Unióba, mennek más, barátságosabb vidékre. A hézagok pótlására hiába várjuk haza amerikai véreinket, hiába vesz számukra Mezőssy, vagy utóda a magyar közönség gyomrán nyert 30 milliókért földeket, nem özönlenek vissza a tűrhetetlen nagy adókra és drága magyar életre az amerikai magyarok seregei. Aki véletlenül visszatéved, futni fog innen esze nélkül, ha meglátja milyen cüdar élet folyik nálunk. De más visszahatása is lesz a súlyos MIM