Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-09-30 / 39. szám

süi> esztettek el. Jogos az a remény, hogy további hét hónap alatt ez szám 11 millió tonnára emelkedik, ez még akkor is, ha a sülyesztések eredménye egy ötödrésszel csökken, — ami nem valószínű — további hét hónap alatt 16 millióra emeli e számot. Ezt pedig nem birja ki az angol, mert akkor lehetetlenné válik az utánpótlás és a polgári lakosság élelmezése. Aztán hová lesz Anglia világhatalma a tengeren hajók nélkül ? Még ha győzne is, — ami ki van zárva — kisiklik kezeiből a hata­lom, amiért harcol. Miért harcoljon tehát tovább ? * * * Érdekes tünet, hogy az amerikai sajtó lármáz legjobban a béke ellen. Miért üzente meg az Unió a háborút Németországnak? A szigorított tenger­alatti harc miatt. Hiszen a szigorított tengeralatti harc nyomban megszűnik, mihelyt megkötik a békét. Miért ugrál­nak az amerikaiak? Ennek megvan a maga oka. Egy kereskedő silány romlott porté­káját jó magas összegre bebiztosította. Aztán raktára egyszerre csak kigyuladt. Siettek a tűzoltók a tüz szinhelyére. A kereskedő így fohászkodott magában: „Oh, csak addig ne érjenek ide a tűz­oltók, mig raktárom le nem ég! Mert ha eloltják, hogy kapok én azért a por­tékáért annyi pénzt!?" Az amerikai nagytőke sem szeretné, ha a békét előbb megkötnék, ha a világ­háború épületének tüze előbb eloltatnék, mig az általuk gyártott muníciót el nem puffogtatnák. Ezért üvöltenek annyira ki­tartott lapjaik, hogy a béke előbb ki ne törjön, a tűzoltók előbb meg ne érkez­zenek, mint ők óhajtják. * * * U. i. Megjegyzéseim a szerzetes­iskolákra, továbbá azon szerencsés inté­zetekre, melyeknek tanárai közül csak egyet-kettőt hivtak be, így a behivottak munkáját a többi 14—16 tanár egymás közt könnyen eloszthatja, — nem vonat­koznak, mert az ilyen iskolákban a taní­tás eredményét csupán egy tényező, a szorgalmi idő megkurtítása csökkenti. v. i. Színház. A szinügyi bizottság három évig nem eresztette be a színészeket a szín­házba, mert attól félt, hogy a háború nehéz viszonyai miatt a színészek nálunk nem tudnak megélni. Ha tudomásul ve­szik, hogy különösen hétfőn, de más napokon is, mennyire ostromolják a szin­házi pénztárt, hogy a színházba kíván­kozók tömegének sorfalat kell állni, mint a városi mészárszékeknél a zsírért és húsért, hogy a mult hétfőn délután a szombati előadásra már nem voltak je­gyek kaphatók, a szinügyi bizottság gyen­géd lelkiismerete bizonyára megnyugvást talál és a jövőben e tekintetben nem fogja hasonló aggodalom alapján a szín­házat a színészek orra előtt becsapni. A prózai darabok előadásánál néha-néha csak félig telik meg a színház, de dr. Patek pechje, hogy a „Kék róka" bal­sikere, aminek nem ő volt az oka, hanem Kiss Mariska megbetegedése, diszkredi­tálta a prózai darabokat. Azóta dr. Patek e balsikert tízszeresen reparálta, de a közönség egy része nem akar a repará­cióról tudomást venni. Hétfőn Schubert halhatatlan dalainak lágy melódiái töltötték be a színházat. A „Három a kislány" cimü operett került szinre. — A darab úgy zenei, mint dramaturgiai szempont­ból a legmagasabb igények kielégítését követeli, mert Schubert zenéjét profanizálni úgy is szent­ségtörés. Színtársulatunk a siker érdekében leg­jobb erőit állította ki, hogy egy kedves, felejt­hetlen estét szerezzen a pápaiaknak, ami rész­ben sikerült is. Összjátékban, a zenei részben és a technikai kiállításban olyant produkált, amely dicsérő elismerést érdemel. Azonban ez alkalommal látszott meg igazán, mily hiányos a társulat egybeállítása. Nincs egy igazi tenor énekes, ki méltón személyesíthetné a halhatat­lan zeneszerzőnek operett figurává törpült alak­ját. Mert amit a darab irói Schuberttel szemben elkövettek, azt legalább a személyesítőjének kell némileg ellensúlyoznia. Schubert alakjának még a színpadon is egy fenséges tüneménynek kell lenni, aki mellett mindenki eltörpül. Nagyon szerettük volna, ha a társulat agilis igazgatója erre a darabra egy vendégszereplőről gondos­kodik. Ha ez még anyagi áldozatokba került volna is, hisszük, hogy közönségünk sem zár­kózott volna el a támogatástól. Az előadás gyenge oldalát ezzel el is mondottuk. Molnár János, ez a tehetséges, sokoldalú művész iga­zán nem tehet róla, hogy éneklés közben a „Zsuzsi kisasszony" Falsettijét juttatta eszünkbe. Játékban elsőrangút produkált, de ezzel nem pótolhatta az éneket. Kedves jelenség volt a három kislány: Juhász Margit elragadó, bájos Médije nyilt színen is sok tapsot kapott. Tisz­tán csengő, behízelgő hangján az édes melódiák rá-rá hajtották a lelkeket az ellágyulásra és diszkrét játékával szeretetreméltóan lopta be magát a közönség szivébe. Nádassy Mici és Ekecs Manci méltó testvéreknek bizonyultak, belépő éneküket és táncukat megújrázták. Grisi szerepében Szigethy Annus kedves c.sacsogásá­val sok derűt keltett, de még több tapsot ka­pott. Előkelő volt Örvössy Schobert bárója. A Tschöll párt Dezső Vilmos és Medgyesi Erzsi adta; játékukban több lehetett volna a komoly­ság és kevesebb a komikum. A második fel­vonás kedves családi jelenetében, az „Árva a ház, nincs kacagás" megindító melódiájánál, bizony nem tudtak könnyet csalni a hallgatóság szemébe. Endrödy Novotnyja kabinet-alakítás volt. Jók voltak: Pécskay, Telekán, Halász, kis szerepeikben Dóczy Emma, Szigethy Tercsi, Ivanovics, Pogány, Kállay, Murányi. — A ren­dezésnél meglátszott dr. Patek gondos munkája, a zenekar sikere pedig Fekete Andor karnagyot dicséri. Kedden és szerdán megismételték a Schu­bert operettet, a bemutatóhoz hasonló sikerrel; csak nagyon szembeötlő volt színészeink azon rossz szokása, hogy inkább a karzat tapsaira pályáznak, mint a komolyabb közönség elisme­résére. Ilyenkor persze a darab értékéből sokat rontanak. Csütörtökön, e hó 27-én Bródy Sándor erkölcsrajza : „Timár Liza" került először szinre, a címszerepben Nagy Erzsivel. Alakításában a minden alantostól undorodó, alapjában véve nemes, de túlfiíiomult, nagyravágyó anyjától és erkölcstelen környezetétől megmérgezett ke­délyű, őt bálványozó atyjától agyonbecézett, rokonaitól, barátaitól istennőként tömjénezett übermütig, gőgös, mindenkit lenéző, „Über­madchen" úgy állott előttünk, mint egy nagy mestertől márványba faragott szobor, nem, mint az élő valóság. Néma játékát, mellyel az érzel­mek gyors hullámzását bámulatosan szemlélteti, a közönség műértő része visszafojtott lélekzettel kisérte. Pogány Béla (Timár) erős férfit muta­tott be, mindenkinek szivébe markolt az apai fájdalomnak megrázó kitöréseivel, midőn leányát eltaszítja magától. Molnár János az orvosban finom művészi egyéniségéhez illő szerepet ka­pott. Cinizmusa alól kicsillant emelkedett gon­dolkodásmódja, jó szive, elnézése az emberek hibái iránt, eltitkolt szerelme. Kállay elég rokon­szenves volt, a buta Capriera gróf szerepében. Még Medgyessy Erzsi, Homoky Gabriella, Dezső Vilmos és Endrödy járultak hozzá az est sike­réhez. Pénteken megismételték a „Timár Lizát". Szombaton este a „Csárdáskirálynét" adták először. KARCOLAT a mult hétről. Már döngetik a kaput 1 Már a legvérme­sebb pesszimisták is beadták a derekukat arra nézve, hogy még egy téli hadjárat lehetősége fennálhatna. Hattyúdalok hangzanak az összes államok vezérférfiaitól, kik még néhány hét előtt a mellüket veregették és a végletekig kí­vánták a harcot folytatni. A legutóbbi jelenté­sekből már erősen kiérzik az általános béke­hangulat és ott, ahol a békeformulákat már erősen szövegezik, már döngetik erősen a kaput a háborús pártiak, hogy eresszék be őket is a békét főző konyhába, mert ők is szeretjének a húsos fazékok mellé állani és kavarni a ka­nalat, mely hivatva van a békét végre-valahára kifőzni. Igenis, döngetik a kaput, hogy eresszék be őket is, mert félő, hogyha sokáig váratnak magukra, akkor két szék. között a földre esnek és akkor elbánnak majd velük, „mint Hanzi a meggyel". Most még van, mit megmenteni, de ha nem igyekeznek, akkor a késői bánattal fognak beszámolni. Szóval, megtört az egész diplomáciai vonalon a háborús hangulat, jól­lehet a fronton még igyekeznek térelőnyöket kivívni és ezzel a leszámolás eredményére be­folyást gyakorolni, de még ez sem sikerül nekik s ezek után most már nem marad más hátra, mint „zum bősen Spiel eine gute Miene machen" és a békét hirdető „Vergatterung"­hoz csatlakozni és gyülekezni. Ez a háborús helyzet jelenlegi szignatu­rája. A legjelemzőbb a békés hangulatra az, hogy már az angol diplomácia gőgje is meg­tört és farkcsóválva közeledik a békekötés ce­remóniáját előkészítő diplomáciához. Nem szí­vesen teszi, de ha nem tenné, akkor a már megroppantott bordáit roncsokra törnék össze. A fejszét már nem menthetik meg, de a nyelét még biztosíthatják maguknak. Eddig még a pénzzel tudták huzni-halasztani az ügyet, de most már a pénz nem dominál, mert annyi pénz van, mint a polyva. Most már se pénz, se posztó nem játszik szerepet, jelenleg az élelem diktál. Mit ér a pénz, ha nincs élelem. Éhező katonákkal nem lehet háborút folytatni.

Next

/
Thumbnails
Contents