Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.
1917-09-30 / 39. szám
süi> esztettek el. Jogos az a remény, hogy további hét hónap alatt ez szám 11 millió tonnára emelkedik, ez még akkor is, ha a sülyesztések eredménye egy ötödrésszel csökken, — ami nem valószínű — további hét hónap alatt 16 millióra emeli e számot. Ezt pedig nem birja ki az angol, mert akkor lehetetlenné válik az utánpótlás és a polgári lakosság élelmezése. Aztán hová lesz Anglia világhatalma a tengeren hajók nélkül ? Még ha győzne is, — ami ki van zárva — kisiklik kezeiből a hatalom, amiért harcol. Miért harcoljon tehát tovább ? * * * Érdekes tünet, hogy az amerikai sajtó lármáz legjobban a béke ellen. Miért üzente meg az Unió a háborút Németországnak? A szigorított tengeralatti harc miatt. Hiszen a szigorított tengeralatti harc nyomban megszűnik, mihelyt megkötik a békét. Miért ugrálnak az amerikaiak? Ennek megvan a maga oka. Egy kereskedő silány romlott portékáját jó magas összegre bebiztosította. Aztán raktára egyszerre csak kigyuladt. Siettek a tűzoltók a tüz szinhelyére. A kereskedő így fohászkodott magában: „Oh, csak addig ne érjenek ide a tűzoltók, mig raktárom le nem ég! Mert ha eloltják, hogy kapok én azért a portékáért annyi pénzt!?" Az amerikai nagytőke sem szeretné, ha a békét előbb megkötnék, ha a világháború épületének tüze előbb eloltatnék, mig az általuk gyártott muníciót el nem puffogtatnák. Ezért üvöltenek annyira kitartott lapjaik, hogy a béke előbb ki ne törjön, a tűzoltók előbb meg ne érkezzenek, mint ők óhajtják. * * * U. i. Megjegyzéseim a szerzetesiskolákra, továbbá azon szerencsés intézetekre, melyeknek tanárai közül csak egyet-kettőt hivtak be, így a behivottak munkáját a többi 14—16 tanár egymás közt könnyen eloszthatja, — nem vonatkoznak, mert az ilyen iskolákban a tanítás eredményét csupán egy tényező, a szorgalmi idő megkurtítása csökkenti. v. i. Színház. A szinügyi bizottság három évig nem eresztette be a színészeket a színházba, mert attól félt, hogy a háború nehéz viszonyai miatt a színészek nálunk nem tudnak megélni. Ha tudomásul veszik, hogy különösen hétfőn, de más napokon is, mennyire ostromolják a szinházi pénztárt, hogy a színházba kívánkozók tömegének sorfalat kell állni, mint a városi mészárszékeknél a zsírért és húsért, hogy a mult hétfőn délután a szombati előadásra már nem voltak jegyek kaphatók, a szinügyi bizottság gyengéd lelkiismerete bizonyára megnyugvást talál és a jövőben e tekintetben nem fogja hasonló aggodalom alapján a színházat a színészek orra előtt becsapni. A prózai darabok előadásánál néha-néha csak félig telik meg a színház, de dr. Patek pechje, hogy a „Kék róka" balsikere, aminek nem ő volt az oka, hanem Kiss Mariska megbetegedése, diszkreditálta a prózai darabokat. Azóta dr. Patek e balsikert tízszeresen reparálta, de a közönség egy része nem akar a reparációról tudomást venni. Hétfőn Schubert halhatatlan dalainak lágy melódiái töltötték be a színházat. A „Három a kislány" cimü operett került szinre. — A darab úgy zenei, mint dramaturgiai szempontból a legmagasabb igények kielégítését követeli, mert Schubert zenéjét profanizálni úgy is szentségtörés. Színtársulatunk a siker érdekében legjobb erőit állította ki, hogy egy kedves, felejthetlen estét szerezzen a pápaiaknak, ami részben sikerült is. Összjátékban, a zenei részben és a technikai kiállításban olyant produkált, amely dicsérő elismerést érdemel. Azonban ez alkalommal látszott meg igazán, mily hiányos a társulat egybeállítása. Nincs egy igazi tenor énekes, ki méltón személyesíthetné a halhatatlan zeneszerzőnek operett figurává törpült alakját. Mert amit a darab irói Schuberttel szemben elkövettek, azt legalább a személyesítőjének kell némileg ellensúlyoznia. Schubert alakjának még a színpadon is egy fenséges tüneménynek kell lenni, aki mellett mindenki eltörpül. Nagyon szerettük volna, ha a társulat agilis igazgatója erre a darabra egy vendégszereplőről gondoskodik. Ha ez még anyagi áldozatokba került volna is, hisszük, hogy közönségünk sem zárkózott volna el a támogatástól. Az előadás gyenge oldalát ezzel el is mondottuk. Molnár János, ez a tehetséges, sokoldalú művész igazán nem tehet róla, hogy éneklés közben a „Zsuzsi kisasszony" Falsettijét juttatta eszünkbe. Játékban elsőrangút produkált, de ezzel nem pótolhatta az éneket. Kedves jelenség volt a három kislány: Juhász Margit elragadó, bájos Médije nyilt színen is sok tapsot kapott. Tisztán csengő, behízelgő hangján az édes melódiák rá-rá hajtották a lelkeket az ellágyulásra és diszkrét játékával szeretetreméltóan lopta be magát a közönség szivébe. Nádassy Mici és Ekecs Manci méltó testvéreknek bizonyultak, belépő éneküket és táncukat megújrázták. Grisi szerepében Szigethy Annus kedves c.sacsogásával sok derűt keltett, de még több tapsot kapott. Előkelő volt Örvössy Schobert bárója. A Tschöll párt Dezső Vilmos és Medgyesi Erzsi adta; játékukban több lehetett volna a komolyság és kevesebb a komikum. A második felvonás kedves családi jelenetében, az „Árva a ház, nincs kacagás" megindító melódiájánál, bizony nem tudtak könnyet csalni a hallgatóság szemébe. Endrödy Novotnyja kabinet-alakítás volt. Jók voltak: Pécskay, Telekán, Halász, kis szerepeikben Dóczy Emma, Szigethy Tercsi, Ivanovics, Pogány, Kállay, Murányi. — A rendezésnél meglátszott dr. Patek gondos munkája, a zenekar sikere pedig Fekete Andor karnagyot dicséri. Kedden és szerdán megismételték a Schubert operettet, a bemutatóhoz hasonló sikerrel; csak nagyon szembeötlő volt színészeink azon rossz szokása, hogy inkább a karzat tapsaira pályáznak, mint a komolyabb közönség elismerésére. Ilyenkor persze a darab értékéből sokat rontanak. Csütörtökön, e hó 27-én Bródy Sándor erkölcsrajza : „Timár Liza" került először szinre, a címszerepben Nagy Erzsivel. Alakításában a minden alantostól undorodó, alapjában véve nemes, de túlfiíiomult, nagyravágyó anyjától és erkölcstelen környezetétől megmérgezett kedélyű, őt bálványozó atyjától agyonbecézett, rokonaitól, barátaitól istennőként tömjénezett übermütig, gőgös, mindenkit lenéző, „Übermadchen" úgy állott előttünk, mint egy nagy mestertől márványba faragott szobor, nem, mint az élő valóság. Néma játékát, mellyel az érzelmek gyors hullámzását bámulatosan szemlélteti, a közönség műértő része visszafojtott lélekzettel kisérte. Pogány Béla (Timár) erős férfit mutatott be, mindenkinek szivébe markolt az apai fájdalomnak megrázó kitöréseivel, midőn leányát eltaszítja magától. Molnár János az orvosban finom művészi egyéniségéhez illő szerepet kapott. Cinizmusa alól kicsillant emelkedett gondolkodásmódja, jó szive, elnézése az emberek hibái iránt, eltitkolt szerelme. Kállay elég rokonszenves volt, a buta Capriera gróf szerepében. Még Medgyessy Erzsi, Homoky Gabriella, Dezső Vilmos és Endrödy járultak hozzá az est sikeréhez. Pénteken megismételték a „Timár Lizát". Szombaton este a „Csárdáskirálynét" adták először. KARCOLAT a mult hétről. Már döngetik a kaput 1 Már a legvérmesebb pesszimisták is beadták a derekukat arra nézve, hogy még egy téli hadjárat lehetősége fennálhatna. Hattyúdalok hangzanak az összes államok vezérférfiaitól, kik még néhány hét előtt a mellüket veregették és a végletekig kívánták a harcot folytatni. A legutóbbi jelentésekből már erősen kiérzik az általános békehangulat és ott, ahol a békeformulákat már erősen szövegezik, már döngetik erősen a kaput a háborús pártiak, hogy eresszék be őket is a békét főző konyhába, mert ők is szeretjének a húsos fazékok mellé állani és kavarni a kanalat, mely hivatva van a békét végre-valahára kifőzni. Igenis, döngetik a kaput, hogy eresszék be őket is, mert félő, hogyha sokáig váratnak magukra, akkor két szék. között a földre esnek és akkor elbánnak majd velük, „mint Hanzi a meggyel". Most még van, mit megmenteni, de ha nem igyekeznek, akkor a késői bánattal fognak beszámolni. Szóval, megtört az egész diplomáciai vonalon a háborús hangulat, jóllehet a fronton még igyekeznek térelőnyöket kivívni és ezzel a leszámolás eredményére befolyást gyakorolni, de még ez sem sikerül nekik s ezek után most már nem marad más hátra, mint „zum bősen Spiel eine gute Miene machen" és a békét hirdető „Vergatterung"hoz csatlakozni és gyülekezni. Ez a háborús helyzet jelenlegi szignaturája. A legjelemzőbb a békés hangulatra az, hogy már az angol diplomácia gőgje is megtört és farkcsóválva közeledik a békekötés ceremóniáját előkészítő diplomáciához. Nem szívesen teszi, de ha nem tenné, akkor a már megroppantott bordáit roncsokra törnék össze. A fejszét már nem menthetik meg, de a nyelét még biztosíthatják maguknak. Eddig még a pénzzel tudták huzni-halasztani az ügyet, de most már a pénz nem dominál, mert annyi pénz van, mint a polyva. Most már se pénz, se posztó nem játszik szerepet, jelenleg az élelem diktál. Mit ér a pénz, ha nincs élelem. Éhező katonákkal nem lehet háborút folytatni.