Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-09-23 / 38. szám

élelmezés dolgában nem tett eleget a város iránti kötelezettségének. A polgár­mester e vádakkat oiy módon akarta tárgytalannak feltüntetni, hogy ő a nyul­telep alkalmazottjától vette a disznót és a vétel után rögtön elrendelte annak el­szállítását a nyultelepről. Horváth István felmentéséért ő egy lépést sem tett, hanem e dologban is, mint sok másban, a köz­élelmezési bizottság határozatát hajtotta végre. Az első cáfolatra megjegyezzük, hogy a polgármester mindig csak azt emlegette, hogy elrendelte a disznó elszállítását, de, hogy tényleg elszállította-e, elfeledte föl­említeni. A másodikra: a felmentések iránti felterjesztések kizárólag a polgármester jogkörébe tartoznak, azért nem lehet érte a felelősséget egy felelőtlen erkölcsi testület nyakába sózni. v. i. Alispánválasztó közgyűlés. — 1917 szeptember 20. — Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága e hó 20-án tartott közgyűlé­sében töltötte be az alispáni széket, amely dr. Véghely Kálmán halálával üresedett meg. A választás nagy meglepetést hozott, mert egész vármegyében mindenki tudta, hogy a három jelölt közül Bélák Lajos­nak, a pápai járás kitűnő főszolgabirájá­nak van a legnagyobb pártja, s mégis egyik ellenjelöltje, dr. Bibó Károly vár­megyei főjegyző került ki a szavazásból győztesen, ami annak tulajdonítható, hogy Kerényi Andor veszprémi főszolgabíró, a harmadik jelölt, végül is nem pályázott az alispáni állásra, s jelentékeny számú hiveit a Bibó-párt elhódította magának. A többség azonban ezzel a kortes­fogással is csak 16-ra zsugorodott össze, amely „többséget" majdnem egészében a megye központi tisztikara szolgáltatta, utoljára egyhangúan leszavazván dr. Bi­bóra. Nem akarjuk a választás jelentősé­gét kisebbíteni, csak az igazsághoz hiven állapítjuk meg, hogy a választást nem a vármegye közönsége, hanem a központi tisztviselői kar döntötte el, ami alkot­mányos szempontból legalább is — szép­séghiba. Mi, pápaiak, a magunk részéről őszintén sajnáljuk jelöltünk bukását. Nem­csak azért, mert Bélák Lajost jeles képes­ségeinél, közigazgatási téren szerzett nagy gyakorlottságánál, mintaszerű kötelesség­tudásánál fogva a legalkalmasabbnak tartottuk az alispáni állásra, hanem fő­ként azért, mert benne őszinte istápolóját reméltük Pápa város érdekeinek, amely eddig a nemes vármegyén meglehetős mostoha elbánásban részesült. Bélák Lajos alispánságától új korszakot vártunk, mely­ben haladó városunk, mint a megye leg­népesebb, legvirágzóbb és legfejlődöttebb városa, elfoglalhatja az őtet méltán meg­illető pozíciót. Sajnos, reményeink nem valósultak meg; ám jelöltünk büszke lehet arra az impozáns bizalomra, mely Pápa városa s a pápai járás részéről, amelyek legjobban ismerik és legjobban tudják méltányolni működését, személye iránt megnyilvánult. Az alispánválasztó gyűlésről egyéb­ként a következőkben számolunk be: A feszült érdeklődés közben lefolyt gyűlést, melyen majd 300 megyebizottsági tag volt je­len, dr. Rainprecht Antal főispán pont fél 10-kor nyitotta meg. A főispán megnyitójában az ön­kormányzat fontosságát méltatta szárnyaló sza­vakban. Az elokvens szónok jelességeit csillog­tatta az Eleonóra bolgár cárnő halálának be­jelentéséhez fűzött s a magyar-bolgár barátságot méltató előadásában, mind szintén néhai dr. Véghely Kálmán alispán meleghangú elbúcsúz­tatásában. Nagyon szépen méltatta Véghely ér­demeit Kránitz Kálmán püspök is. Indítványára emlékét jegyzőkönyvben megörökítették és a gyászoló özvegyhez részvétiratot intéznek. A vármegye közgyűlése a főispán javas­latára örömmelteljes üdvözletet küld Rott Nándor megyés püspökhöz püspökké szentelése alkal­mából. Ugyancsak a főíspáp nagyon elismerő mél­tatására jegyzőkönyvbe foglalták Holitscher Ká­roly orsz. képviselőnek élelmezési kormány­biztosi minőségben szerzett érdemeit. Most az alispáni jelentés következett volna, de minthogy az alispánhelyettes főjegyzőnek a rendelkezésre álló egy hónap alatt egyéb el­foglaltsága miatt ennek elkészítésére nem volt ideje, megengedték, hogy a jelentés a következő év negyedével egyesítve mutattassák be annak idején. Az alispáni és egyéb megüresedő állásokra kijelölő bizottságba megválasztotta a közgyűlés dr. Antal Gézát, báró Fiáth Pált, dr. Óvári Ferencet, kinevezte a bizottságba dr. Rédey Gyulát, Purgly Pált és Wertheim Ármint. A bizottság rögtön visszavonult és majd egy félórai tanács­kozás után meghozta az eredményt, hogy az alispáni állásra első helyen Bibó Károly alispán­helyettes főjegyző, második helyen Bélák Lajos főszolgabíró jelöltettek. A szavazatszedő bizottságba elnökül Sült József, tagokul dr. Mohácsy Lajos és Hunkár Béla küldettek ki. A szavazás nyíltan, névsor­olvasással történt és így elég hosszadalmas volt. A szavazati arány az a-b-c utolsó néhány betűjéig Béláknak kedvezett, az utolsó betűk egalizálták a nyert előnyt, a központi tisztviselői szavazatok pedig teljesen dr. Bibó javára dön­tötték el az eredményt a Sült József elnök által bejelentett következő arányban: dr. Bibó Károly 152, Bélák Lajos 136 szavazatot kapott. Az eredményt a nagyteremben jelen volt szavazó és nemszavazó Bibó-párt tomboló tet­széssel vette tudomásul. Következett az új alispán eskütétele, majd a főispán üdvözölte, szép szavakban méltatván az alispáni állás diszét és hangsúlyozván a szociális munka fontosságát. Dr. Bibó Károly alispán programmjában erős fogadást tett, hogy a szociális téren minden lehetőt el fog követni a közjólét emelése érdekében, s hogy a vár­megyei közgyűlés termén kívül is keresni fogja az érintkezést a vármegye közönségével. A tör­vényhatósági bizottság nevében Fiáth Pál báró hazafias szellemű beszédben üdvözölte az új alispánt, kérve, hogy alispáni állásában a méltá­nyosság és egyenlőség elvei vezessék. A főjegyzőnek alispánná történt választása következtében egyhangúlag és nagy lelkesedés­sel megválasztattak főjegyzővé: dr. Horváth Lajos eddigi másodfőjegyző ; másodfőjegyzővé: Keczer Imre eddigi I. aljegyző ; aljegyzővé : dr. Kenessey Zoltán, kiket a főispán állásukban külön-külön szíves szavakban üdvözölt s aztán a közgyűlést ij 41 órakor bezárta. Színház. A mult héten négy estén operettet, hármon egy drámát és egy színmüvet játszottak. Az előadások színvonala esté­ről-estére növekedik, a színtársulat nap­ról-napra népszerűbbé válik, az ifjúság java része a társulat egyes tagjaiért va­lóságosan rajong. Vasárnap délután nagy kabaré volt, melyen a társulat összes tagjai felléptek. Az elsőrendű színészeket és színésznőket: Kiss Cecilt, Juhász Margitot, Lantos Lollát, Nagy Erzsit, Szigeti An­nust, Endrödit, Dezső Vilmost, Kállayt, Nádassy Micit és Örvössyt a közönség zajos tapssal ünnepelte, de kijutott a tapsból a többinek is. Előadásra kerültek a legújabb kabaré műsor­számok. A kabarét Dezső Vilmos „A hadifogoly" cimü sikerült tréfájával fejezték be, melyben Endrődy, Dezső Vilmos és Uray Lili tettek ki magukért a közönséget állandó jó hangulatban tartó játékukkal. Este a „Mágnás Miská"-t adták elő har­madszor. Hétfőn „Lyon Lea", kedden „Mágnás Miska" került ismét műsorra. Szerdán, e hó 19-én, „Lavotta szerelmé"-t játszották először. Az előzetes szinházi jelen­tésben "megígért gazdag műsorból valami job­bat szivesebben láttunk volna, mert e tartal­matlan darab tele van izetlenségekkel. Bő kár­pótlást nyújtott azonban Lavotta bűbájos zenéje. Csokonai Lilla dalai, a XVII. század zenéjének, irodalmának eme gyöngyei tették emlékezetessé az estét. A címszereplő, Örvössy, Lavotta első szerelmében és szerelmének viszonzásában való szenvedélyes reménykedést elég ügyesen adta. Nagyon kár, hogy előadása annyira monoton. Partnere, Juhász Margit, a tőle már megszokott precizitással állítá elénk Ilonka rokonszenves alakját. Temperamentumos, diszkrét játékán kí­vül minden regiszterben érces koloraturja (kü­lönösen a II. felvonás „Kanári dal"-a) méltán részesült a közönség lelkes ovációjában. Csoko­nai alakjában Telekán nyújtott ügyes alakítást. Hárfaszerü, lágy hangja (különösen az I. felv. fináléjában) jól érvényesült. Alakítása a Lillájá­tól elszakított Csokonia, nivós színészre vall. Juliska szerepét Lantos Lola kreálta. Kellemes hangja, rutinos játéka újabb sikerrel tetézte Mágnás Miska Rollájának sikerét. Molnár János a sugó szerepében, a részeges pálcás szinész alakjában brillírozott. Kállay kis tiszteletese is jól állta helyét. Kisebb szerepekben Endrődy, Homokay, Medgyessy, Pécskay igazolták tehet­ségüket. Szigethy Tercsi—Utassy Gizi, Ekecs Manci—Kállay táncát a közönség kívánságára megújrázták. Hálátlanok lennénk, ha a zenekar­ról a legnagyobb elismeréssel meg nem emlé­keznénk, amit ez Fekete karmester tudásának köszönhet. Sa— jó—. Csütörtökön, folyó hó 20-án megismétel­ték a Lavotta szerelmét. Juhász Margit kanári dala még gyönyörűbben csengett, mint első este, a második felvonás kvartettje és fináléja még tökéletesebb volt és valóságos operai magaslatra emelkedett. Ezúttal bontotta ki igazán szárnyát dr. Patek kitűnő énekes és zenekari enzembleja. Pénteken Földes Imre mulatságos komé­diája, Künn a bárány, benn a farkas került szinre. Az egész darabot Nádassy Mici vitte. Még akkor is mindig a szin központjában állott, mikor nem beszélt. Hát mikor beszélt! A modern színpadi beszéd elsőrangú tolmácsolójának bizo­nyult. A férficsók elleni szemérmes védekezés, mely legyőzetésre vár, a pajzánság, féltékeny­ség mesteribb ábrázolóra még nem talált. A szavazásnál az igen szót tízszer egymásután mindig más hanglejtéssel mondta és bámulato­san szemléltette a kíváncsiság és izgatottság

Next

/
Thumbnails
Contents