Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-09-02 / 35. szám

ördögi nemzői felidézték. Reméljük azon­ban, hogy a szociálista apostolok annyi tömjént füstölnek majd orra alá, melytől örökre eltűnik a föld színéről. V. I. Színészet Pápán. Dr. Patek Béla színtársulata mult szerdán kezdte meg városunkban ^a már több ízben jelzett, mintegy öt hétre ter­jedő sziniévadot. Határozott véleményt a társulatról ez alkalommal még nem mondhatunk, mivel a társulat elsőrendű tagjainak nagy része még nem mutatko­zott be, de máskülönben is a társulat, mely teljesen újonnan van szervezve és a szélrózsa minden irányából kerültek össze, nem képesek már az első előadások al­kalmával preciz, összevágó előadásokat produkálni. Ennek a körülménynek lehet betudni, hogy a bemutatkozó előadások nem azon a nivón játszódtak le, amelyet a nagyközönség elvárt. Ugyanezt mond­hatjuk egyelőre a katonai zenekarról is. Az igazgatónak csak nagy utánjárással sikerült a hadügyminiszter engedélyét ki­nyerni arra, hogy a színtársulatok részére katonai zenekarokból felesleges zenésze­ket bocsásson rendelkezésére, kik nagy­részt szabadságolt és katonai zenekarok­ban kevéssé vannak foglalkoztatva. A katonai zenekarunk tehát nem lehet most még egyöntetű, mert több ezred zene­karából kerültek ki s így szinte hiányzik náluk az összjáték biztosítéka. Ha mind­ezeket a körülményeket tekintetbe vesz­szűk, úgy nagyon is okadatolt azon kije­lentésünk, hogy az első bemutató előadá­sok után a társulatról, annak összjátékáról határozott véleményt nem mondhatunk. Annyit azonban már most is jelezhetünk, hogy a társulat gerince elsőrendű erők­ből van szervezve és már a bemutató előadások alkalmával egyes szereplők kiváló erőknek bizonyultak. A felhozott fogyatékosságok minden teljesen újonnan szervezett társulatnál ész­lelhetők, melyek — amint már a tapasz­talat igazolta — csak addig tartanak, mig a partnerek egymást kiismerik és a tár­sulat összeforr, ami egy szervezett társu­latnál csak napok kérdése és így teljes reménnyel nézünk színtársulatunk biztos és fényes sikere elé, amennyiben ezek a kellékek színtársulatunknál megvannak, de főleg bízunk dr. Patek színigazgató személyében, kinek személye elég garan­ciát nyújt nekünk arra, hogy ezzel a jól szervezett társulattal oly előadásokat fog már a legközelebbi napokban produkálni, melyek nemcsak a mi közönségünk, de művészileg elkényeztetettebb közönség igényeit is ki fogják elégíteni. Az eddigi bemutatott előadásokról szóló referádánkat a következőkben adjuk: Szerdán, bemutató előadásul a Király­szinház és az összes vidéki színházak sláger operettje, „Szibill" került szinre, teljes zsúfolt nézőtér előtt. A címszerepet Nagy Aranka, a társulat volt koloratur primadonnája játszotta, ki egyelőre megválik a társulattól, de mint hall­juk, néhány hét múlva újra szerződött tagja lesz a társulatnak. Nagy Aranka fess megjelenésű színésznő és igen kellemes hanggal rendelkezik. Játéka Ízléses volt és toálettjei feltűnést keltet­tek. Igen kellemes hangú énekesnőnek bizonyult Rózsay Ruzsi, mint Sarah. Énekében nem volt biztos, de ezt a zenekar rovására tudjuk be. Tehetséges és kiforrt színészt láttunk Dezső Vilmos (Poire) és Örvössy Géza (nagyherceg) szerepköreikben. Előbbiben nagy nivóju ko­mikust, utóbbiban elegáns és tömör hangú bonvivánt. A kormányzó szerepkörében Endrödy mutatkozott be, kf elég ügyes volt, de hangját nem tudta eléggé alkalmazni a szerepéhez. Molnár János a testőr szerepében gyengének bizonyult. A nagyhercegnőt Kiss Mariska játszta, ki az előleges szini jelentésben elsőrendű drá­mai erőnek van jelezve és így énekes szerepben nem vagyunk illetékesek ők kritizálni. A többi szereplők, a körülményekhez képest, elég jók voltak. A kar és zenekar gyengélkedett. Csütörtökön „Szibill" operette lett meg­ismételve. Az előadás összjáték tekintetében jó­val felülmulta az előző est bemutató előadását. Ez alkalommal mutatkozott be a társulat újonnan szerződött koloratur primadonnája, Lantos Lola a címszerepben, kiről csakis a legnagyobb el­ismerés hangján emlékezhetünk meg. Közép hangjai melegek, a felső regiszterekben pedig ér­cesen csengők. Játéka temperamentumos és sik­kesen táncol, ami koloratur énekesnőknél ritka­ság számba megy, különben fényes toálettjeivel is feltűnést keltett. A közönség Lantos Lolát meleg fogadtatásban részesítette és zajos ovációt rendezett neki. Ugyancsak bőven kijutott a tap­sokból Öm>ssy-nek, ki úgy énekszámával, vala­mint elegáns játékával azt méltán kiérdemelte. Dezső Vilmos ez alkalommal is beigazolta, hogy a társnlatnak kiváló groteszk komikusa. A többi szereplők: Endrődy, Kiss Mariska, Molnár az összjáték sikerét emelték. A kar és zenekar nagy javulást mutatott, melyet Fekete karmester szak­szerű vezetésének tudunk be. Pénteken a drámai enzemble mutatkott be, még pedig nagyon előnyösen. Ha dr. Patek társulata a „Szépasszonyt" tűzte ki volna be­mutató előadásul, akkor társulata két nappal előbb hódította volna meg a pápai közönséget. A drámai együttes személyzet kifogástalannak bizonyult. Kis Mariska, a Szépasszony személye­sítője, valóban szép volt. De nemcsak a sze­meket, hanem a lelket is gyönyörködtette. A férficsábítás fokozott, de tettetett szenvedély, a féltékenység, színlelt, megalázkodás, esdeklés, hirtelen kitörő szenvedély kifejezésére megkapó hangokat talált. Az átmenetet az egyik érzelem­ből a másikba művészileg ábrázolja. A nagy esdeklő jelenet után egy szempillantással, egy mozdulattal bámulatos eredetiséggel értette meg velünk, hogy az egész megalázkodás csupa komédia volt. Kifejezési skálája bámulatosan gazdag. Partnere, Molnár János Benedek egye­temi tanár rokonszenves jellemét még rokon­szenvesebbé tette. A tanár végtelen jósága, gyengédsége, a megsértett férj férfiúi büszke­sége, az elfojtott, de azután elemi erővel ki­törő szenvedély markáns vonásokban bonta­kozott ki alakításában. Szerepét igen eredetien fogta fel és nagy gonddal dolgozta ki. Nagy Erzsi Rozika szerepében meleg poézist, fényt, derűt, lányos üdeséget varázsolt a színpadra. Végtelen kedvességei csakhamar belopta magát a szivekbe. Medgyessy Erzsi Ilka nénije sziné­szeti műremek. Örvössy Géza Bogáthy Félix szerepében nagy eleganciát, modernséget hozott magával. Pécskai Vilmos, Homokay Gabriella és Dezső Vilmos nagymértékben hozzájárultak a fényes est sikeréhez. A kitűnő összjáték, a gördülékeny előadás dr. Patek Béla művészi rendezői képességét dicséri. A közönség sürü tapssal fejezte ki tetszését. Szombaton premierként „Zsuzsi kisasszony" operett került szinre, amelyben a társulat szub­rett primadonnája mutatkozott be a címszerep­ben. Ez előadásról jövő számunkban. KARCOLAT a mult hétről. A békefronton a helyzet változatlan! Még mindig nagyban készülődnek a békekonferen­ciára és erősen szövegezik az ántánt hatalmak válaszjegyzéküket a pápa békejegyzékére. Amily lázas tevékenységet folytatnak a békesportolók céljuk elérésében, ép oly és mondhatjuk még lázasabb tevékenységet folytatnak a háborús felek a fronton, hogy addig is, mig a béke­konferencia összeül, némi eredményeket érjenek el, hogy ezzel ellensúlyozzák a reájuk sérelmes békefeltételeket. Az egész háborús fronton napról-napra izgalmasabbnál izgalmasabb tá­madásokat intéznek a hadviselő felek egymás­sal szemben és hála Istennek mondva, reánk nézve igen kedvező eredménnyel, ami nagyban elő fogja siettetni a béke mielőbbi megkötését. Több jelenteni valónk ez érdemben ez alka­lommal nincsen. Megkezdődött a sziniévad ! A kritikus napok, ez alatt a színtársulat megérkezését, a lakásokban elhelyezést, az étkezés biztosítását és az első bemutató előadásokat értem, véget értek és jelezhetem, hogy eltekintve kisebb evu­lócióktól, a lovagiasság szabályai és méretei alapján nyertek elintézést. A lakásközvetítés simán ment és gördülékeny lefolyású volt, az étkezés részben házilag, részben vendéglői alapon percentuális jogosultsággal nyert elinté­zést, a bemutató előadások eleinte krízissel kezdődtek, de a krízisnek lefolyása csak egy­két napig tartott és most leszögezhetjük, hogy „sziniügyünk rendezve van". Elsősorban konstatálhatjuk, hogy a szín­társulat minden kellékekkel rendelkezik, mely kö­zönségünk minden rétegét a legmesszebb menő igények tekintetében kielégítheti. A társulat úgy női, mint férfi gerince magas nivón áll, vég­tagjai pedig a helyzethez tudnak alkalmazkodni. Ez a társulat erkölcsi oldala. Ami a társulat társadalmi oldalát illeti, arról az előjelek után itélve „fényes eredmény" várható. Egyelőre csak azt jelzem, a társulat főhadiszállása a Griff-szálloda éttermében van, ahol már a részleges mozgósítás kezdetét vette is, amint értesülök, még tartalék felvonulása is várható. A szokásos szemezés már zárótüzben és a kapcsalkódzás már egyes helyeken folya­matban van. Szóval, a helyzet, ha még nem teljesen, de „fitt"-nek mondható. Egyelőre ennyit. Krónikási tisztem azt mondatja velem a helyzetről, hogy : „Szép társaságba kerültünk!" Frici. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a közélel­mezés biztosítására folyton csak próbafúráso­kat eszközöl. Az hirlik, hogy Pápa városa a közélel­mezés terén fühöz-fához kapkod. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. kép­viselőnk a főispáni beiktatás alkalmával a semlegességet képviselte. Az hirlik, hogy a polgármester a háború után meglepetéseket fog napirendre tűzni. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány a heti­piacon az árdrágítók ellen a zárótüzet elren­delte. Az hirlik, hogy a rendőröknek a szabad­ságuk rendesen a levegőben lóg. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság­ban frontváltozás van kilátásba helyezve. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában több a negatív, mint a pozitív.

Next

/
Thumbnails
Contents