Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-08-26 / 34. szám

vezetése alatt énekeltek, játszadoztak. Bár egy egész világ választ el életfelfogásuktól, lélekben mélyen kalapot emeltem az ismeretlen nővérek előtt. A XX. században, a világháború negyedik évében ekkora ideálizmus, ekkora szeretete a hivatásnak és az ifjúságnak! A szünidőben és vasárnap délután örömét az ifjúság között találni, az ifjúságot maga köré gyűjteni, amikor erre senki és semmi sem kötelezi, csak a gyermeket szerető nemes sziv sugallata! Hol van az a világi tanító, aki erre képes? Csak most bámulom a katholicizmus hatalmas és csudálatos lángésszel megalkotott szervezetét, mely papjait és papnőit a világi és anyagi gondok nyűgétől megszabadítja, úgy hogy az idealizmus, a lelkesedés lángját el nem oltja az'életküzdelem és a megélhetés gondja azokban, akiknek szivében ott lobog. Ha a többi, iskolákat és hivatalokat fenntartó erkölcsi testület is oly módon gondoskodnék tanítóiról és tisztviselőiről, akkor közöttük is akadna nem egy, aki hasonló szeretettel végezné dolgát, hasonló lelkesedéssel ölelné magához hivatását, — mint ama irigylésreméltó két Schwester. v. i. A kereskedik és a lisztellátás, A háborús közélelmezés legnehezebben megoldható problémája a nagy városok élelemmel való ellátása. A nagy tömegekben együtt élő, a termelő vidékektől távol eső fogyasztók itt teljesen a hatóság intézkedéseitől függnek, — ahol a helyi hatóság intézkedései helyesek, szakszerűek és céltudatosak, ott az ellátás zavartalan és jó, ellenkező esetben nehézségek, akadozások, egyenlőtlenségek mutatkoznak. ilyen egyenlőtlenségekre, nehézségekre van kilátás ez idén a városok liszttel való ellátásánál. Az eddigi megállapodások szerint a városi közönség köréből csak azoknak lesz módjukban egész évi lisztszükségletüket egyszerre beszerezni, akik valamely szövetkezetnek, egyesületnek, beszerzési csoportnak, vállalatnak tagjai, vagy alkalmazottai, illetve, akik valamelyes hasonló szervezet révén tömegesen láthatók el liszttel. Ezen megoldási módot a magunk részéről helyesnek, célszerűnek és méltányosnak nem tekintjük. A városi lakósság legnagyobb része: az értelmiségi foglalkozásúak, a kereskedők, az iparosok stb. ilyen szervezetekhez nem tartoznak és így ezen megoldási mód a városi közönség legnagyobb részére a lisztszükséglet beszerzését lehetetlenné teszi, vagy pedig kényszerít arra, hogy ily szervezetekbe lépjen be. Következik ebből, hogy amennyiben később — esetleg — hiányok, forgalmi nehézségek fognak mutatkozni, a silányabb kevert lisztet, az esetleg leszállított fejadag terhét, a rövidebb-hosszabb ideig tartó liszthiányt a lakosság ezen része fogja egyedül elszenvedni. Ezen félszeg megoldási mód azzal indokoltatik, hogy így az ellenőrzés könynyebb, mert a szövetkezetek, egyesületek, vállalatok lesznek felelőssé tehetők azért, hogy csupán tagjai kapnak lisztet és ezek is csak oly mértékben, amely őket jogosan megilleti. Ez az érv azonban nem helytálló, mert annak ellenőrzése, hogy valamely vállalatnak, szövetkezetnek, egyesületnek stb. kik tagjai, az egyes tagoknak hány családtagjuk van, hogy azok tényleg az illető városban laknak-e stb. nagyon körülményes, nehézkes. Ennél sokkal egyszerűbb, helyesebb, igazságosabb az az ellátási mód, melyet a lisztkereskedők érdekképviselete és füszerkereskedők egyesületei már évek óta megoldásra ajánlanak és amely helyes rendszer a főváros lakosságának szénnel való ellátásánál is megvalósításra kerül. Ezen megoldási mód szerint a hatóság tartaná nyilván fejszám szerint a város lakosságát és adna ki minden háztartás részére kenyérjegyek helyett egy lisztbeszerzési igazolványt, amely feltüntetné azon lisztmennyiséget, amelyet bevásárolni egészben vagy részben az illető háztartás jogosítva van. Ezen lisztbevásárlási jegygyei a fogyasztó a kereskedőhöz is fordulhatna és nála ezen jegyre a neki tetsző mennyiséget megrendelhetné. A fogyasztó egyúttal bejelentené a hatóságnak vagy lisztbizottságnak, hogy a lisztet melyik kereskedő utján kivánja beszerezni. A kereskedő ugyancsak jelentést tenne a hatóságnak, hogy a nála eszközölt Összes rendelkezéseknek megfelelő egész lisztmennyiséget egyszerre vagy olyan részletekben szerezné be a malomtól, amely módon szakértelme szerint az előre rendelő közönség igénye normálisan és fennakadás nélkül kielégíthető. A lebonyolítás tehát körülbelül azon módon történik, ahogy ez békeidőben történni szokott, az eltérés csupán csak az lenne, hogy a kereskedő másnak lisztet kiadni, mint aki azt előre megrendelte és aki vásárlási jegyét neki előre átadta, jogosítva nem lenne. Az egyes fogyasztó ilyképpen nem lenne kénytelen egész évi szükségletét egyszerre megvenni és kifizetni, a kereskedő — ugy, mint békeidőben — a nála megrendelt árut raktárra venné és részletekben is kiszolgáltatná feleinek. A legtöbb fogyasztó ugyanis nem rendelkezik akkora tőkével, hogy egész évi szükségletét egyszerre megfizethesse, de nem rendelkezik főkép megfelelő raktárhelyiségekkel sem, hogy egész évi szükségletét a megromlás veszélye nélkül elraktározhatná. Az ajánlott mód mindkét nehézségen átsegítené az egyes fogyasztókat és emellett a kereskedőket is foglalkoztatná és tisztességes megélhetéshez juttatná. KARCOLAT a mult hétről. A helyzet változatlan! Múltkori jelentésünk a béke hangulatról lábat vetett, a kulisszák mögött erősen folynak a tárgyalások és kapacitálások, de egyelőre pozitív eredmény nem konstatálható, de annyit konstatálhatunk, hogy az út teljesen egyengetve, és ha egyelőre újabb momentumokat nem regisztrálhatunk ebben az ügyben, annyit leszögezhetünk, hogy az ügy a legjobb úton halad és biztos reménnyel nézünk a közeli békés hangulatok eredményére. Egyelőre tehát ez alkalommal csak azt jelezhetjük, hogy ügyünk jól áll és a helyzet egyelőre változatlan, ami a mostani körülmények között csakis jó előjelnek tekinthető. Jönnek a színészek! Három évi szünet után újra előránthatjuk ezt a jelszót, melyet jóformán már a lomtárból szedtünk elő a krónika részére. Valósággal ki vagyunk éheztetve szinészet dolgában és őszintén mondva, újra bele kell élnünk magunkat abba a tudatba, hogy városunkba színtársulat érkezik és kezdetét veszi a bohém élet, ha nem is abban a mértékben, mint anno dazumal, vagy helyesebben kifejezve, a háború előtti időben, de mindenesetre a színtársulatnak körünkbe való érkezése jelen esetben szenzációs esemény számba vehető, mert bármily szempontokat veszünk figyelembe, társadalmi szempontból nagy és kiszámíthatlan változást jelent. Az előleges szinjelentést átolvasva, igen kevés ismerősre találtunk, de nekünk elég garanciát nyújt az, hogy Patek barátunk a színtársulat igazgatója. Az ő neve már magában véve teljes garancia arra nézve, hogy színiévadunk biztos alapra van fektetve, és hogy közönségünk legmesszebb menőigényei kielégítést fognak nyerni. Ha mindentől eltekintve, csak azt vesszük mértékül, hogy mihden egyes napon egy újdonság kerül szinre, szóval minden előadás premiér számba megy és egy 16 tagu katonai zenekar áll a színtársulat rendelkezésére, ez már magában telt házak sorozatát jelenti. Egy bibi azonban van! Nem közvetve, de közvetlen mégis érint bennünket a felhozott bibi. S értjük a bibi alatt a színtársulat tagjainak lakással való ellátását, ugyszinte azok élelmezését. Nehéz probléma, melyet meg lehet ugyan oldani, de nagy nehézségekbe fog ütközni. Ez ugyan, amint már előre jeleztem, nem a mi dolgunk közvetve, de mindenesetre nekünk is érdekünkben áll, hogy színtársulatunk tagjai itt időzése kellemes és emlékezetes maradjon. Erre riézve csak arra kérjük az arra hivatottakat, hogy minden lehetőt kövessenek el ez érdemben és jóakaratulag járjanak közbe ott, ahol esetleg előnyöket lehet ebben a tekintetben részükre biztosítani. Ebben a biztos reményben várjuk most már a színtársulatot körünkbe azzal, hogy: — Isten hozta őket! Frici. Az hírlik . . . Az hírlik, hogy Pápa városa ott méltányos, ahol nincs reá szükség és kontra. Az hírlik, hogy Pápa városa az utcai világítást az időjárás szeszélyére bizta. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a kormányválságokat egyszerűen tudomásul veszi. Az hirlik, hogy a polgármester a felelősség terhét szeretné maximáltatni. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány a közélelmezési bizottságban a szélső ellenzéket képviseli. Az hirlik, hogy a rendőrök az éjjeli záróra után az eseményeket lezárják. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottságban utóbbi időben csak zsiros dolgokat tárgyalnak. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában a feleket rövid úton elintézik. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat élelmezésére zártkörű pályázatot fognak kihirdetni. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulatra előfogadások is elfogadtatnak. Az hirlik, hogy Pápán a hetivásárra a vásárbiztosokat utánvétellel már megrendelték.