Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-08-19 / 33. szám

után radikálisan, alaposan és legjobb igyekezete szerint: az ország érdekében akarja szabályozni a sertéshizlalás és zsirtermelés dolgát. Nem tűrhető, hogy egyes szűkebb érdekeltségeknek a monopóliuma maradjon ez a kérdés, privát üzlete némely olyan kisebb, de hatalmasabb köröknek, amelyek igen jól megérezték a disznóhúsnak, meg szalonnának, zsirnak a szagát és ezt a szónak legigazibb értelmében zsiros-üzletet kisajátították a maguk javára — mint megannyi más, hasonló nagyszabású üzletet. Ez nem üzlet és nem lehet csak üzleti szempontból kezelni. A zsirellátás dolga az első és legfontosabb közélelmezési kérdése az országnak, a hadseregnek. Nagyjelentőségű a termelő, a gazdálkodó, a hizlaló szempontjából, de legnagyobb a jelentősége mégis a fogyasztó szempontjából. Ennél a pontnál pedig most már — annyi keserves és sokszor utálatos tapasztalat után — elvégre mégis csak meg kell állnia a privát spekulációnak és minden magánérdeket alá kell rendelni a köz érdekének. A természetes rend az, amelyet most a földmivelésügyi miniszter is követni akar. Ahol a gazda a maga termése révén hizlalni tud: ott hizlaljon, hizlalásra maradjon meg nála annyi erőtakarmány, amennyi ennyi, meg ennyi sertés hizlalására — amennyit éppen már beállított — elégséges. Á felhizlalt sertést, a kész disznót pedig bocsássa a közélelmezés céljaira, illetékes központi hatóság, intézmény tartsa számon, ki mennyit hizlal és a magánszükségletén felüli részt a gazda is legyen kötelezve beszállítani a közélelmezés céljaira. Az ipari hizlalásnak is meg keli adnia a kellő teret. Az ország, a katonaság szükségletét nem fedezhetik csak a gazdák, nagy szerep vár az ipari hizlalókra is, természetesen csak azokra, akik a szónak tiszta értelmében korrekt üzemet folytatnak és akiknek a megbizhatósága minden kétségen felül áll. Nem lehet azonban semmiesetre sem egyes nagy vállalatoknak monopóliuma még így sem az ipari hizlalás, aminthogy nem is képzelhetjük el, hogy miért részesüljön éppen — hogy éppen példát mondjunk — a tétényi hizlalda és hasonló rokon- és versenyvállalatai, nagyobb kiváltságokban, mint például akárhány vidéki, előkelő, feltétlen megbízható magáncég, sertéshizlaló, amelyeknek mindegyike van olyan mintaszerű, olyan megbízható és olyan szakszerű, mint a tétényi, habár csak kisebb aránnyal és szerényebb összeköttetésekkel bonyolítja is le üzemét. Bizalommal látjuk a földmivelésügyi miniszternek újabb törekvéseit ennek a kérdésnek a rendezésére. Igen helyesnek véljük mi is azt, hogy egységesen, központosított alapon, a Hadi Termény R. T. — mint takarmánykiutaló és sertésátvevő központ — bevonásával igyekeznek ezt a kérdést megoldani. A H. T. szakszerű, megbízható, kifogástalan szervezete és működése adja meg a biztosítékát annak, hogy a nagyon sürgős szabályozás eredményes is lesz. KA RC O LAT a mult hétről. Békekavarodások az egész vonalon! A mi felfogásunk és álláspontok szempontjából azt jelenti, hogy „megtört a jég". Most már egész határozottsággal kijelenthetjük, hogy a legvérmesebb háboruuszítók kénytelenek beadni a derekukat és a békekavarodások áramlatába keveredtek bele, amelyből most már nincs menekvés. Úsznak most az árral és most már csak az a kérdés, hogy hová és mely irányban sodorja őket az ár, ahol azután a megállapodás lesz konstatálva. Most már nem az optimista beszél belőlünk, hanem a tények folytonos regisztrálása. Az összes, háborút folyton hirdető államok már kezdik komoly megfontolás tárgyává tenni a békeközvetítés eszméjét. Az angol, francia és olasz parlamentekben a béke hivei túlnyomó számban vannak, sőt a vezérpolitikusok a sötét háttérben suttogva kezdik mérlegelni a helyzetet és arra a konklúzióra jöttek, hogy a háború folytatása reájuk nézve végzetes katasztrófát jelent. A békekavarodásba a legutóbbi napokban a római pápa is beledobta a szózatát. Rendes körülmények között erre azt mondhatnók, hogy miután „a pápa csalhatatlan", úgy most már az ügy végleg elintézést is nyert, de miután a háború tartama' alatt a római pápa már egy izben próbálkozott ezen a téren és kénytelen volt az előre elkészített aranyhidon visszavonulni és ezáltal „csalhatatlanlágát" annyira lehetett a végveszélytől megmenteni, most azonban a helyzet más formába lett öntve. A római pápa csalhatatlanságát ez esetben biztos bázisra alapította. Nem a saját jóindulatára, hanem magasabb szempontok tolták előtérbe az ő jelenlegi békeközvetítését. Ezzel a békeközvetítésével meg fogja reperálhatni az egy izben majdnem csorbát szenvedett „csalhatatlan" szinbolumát. Szóval, így fest a helyzet. Hogy a békekavarodások mikor tisztulnak ki teljesen, az még a jövő titka, de annyi tény, hogy megdönthetlen azoknak az álláspontja, kik azt hangoztatják, hogy a háború napjai meg vannak számlálva. Ezzel azt akarom jelezni, hogy még ebben az évben a háború összes borzalmaival le fogunk számolni, vagy még jobban körvonalazva a helyzetet, a téli háború teljesen le van fújva. Ez ugyan még nem jelenti a teljes leszerelést, de jelenti a béketárgyalások komoly megkezdését, amire azt hiszem kórusban elénekelhetjük, hogy: — Herz! Was verlangst du nöch mehr! Frici. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a vármegye gyámsága miatt sokat nélkülöz. Az hirlik, hogy Pápa városa a háború után a lábbadozóba kerül. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnket elfelejtették a közélelmezési bizottságba beválasztani. Az hirlik, hogy a polgármester a háború tartama alatt sokszor kénytelen volt tűrni, hogy a frontját áttörjék. Az hirlik, hogy a rendőröknek utánpótlásra nincs kilátásuk. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság a zsiros kérdéseket a körülményekhez képest jól megoldotta. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában sokan intézkednek. Az hirlik, hogy Pápán a házinyúl-telepen a biztosítékok elolvadtak. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiacnak a baját nehezen tudják megállapítani. Az hirlik, hogy Pápán a tyúkok sok helyen kedvezményes tojásokat tojnak. Az hirlik, hogy Pápán a kereskedők a vevőket az árakkal fixirozzák. Az hirlik, hogy Pápán számos gabonabevásárlási igazolvány záradékkal lett ellátva. Az hirlik, hogy Pápán a szökőkutnál egy kedélyes társaság az estéli órákban csevegési kúrát tart. Az hirlik, hogy Pápán a dohány- és szivarkiosztás hosszulére van eresztve. Az hirlik, hogy Pápán a Kossuth Lajos utcában az esti órákban nagyrészt a végtagok sétálnak. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban az ápolónők be vannak gyulladva. Az hirlik, hogy Pápán a honvédség névtelen ajánlatokat nem fogad el. Az hirlik, hogy a darutollas legények kezdik magukat nem sokára lassankint hazulról elereszteni. Az hirlik, hogy a libatollas legények akkor mulatnak, ha azt látják, hogy mások mulatnak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai uzsonnára muskátlit szagolnak. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban minden lövés záradékkal van ellátva. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a bemenet sokkal biztosabb, mint a kimenet. Az hirlik, hogy a csóti fogolytáborban utóbbi időben megszűnt a fuvalom és divatba jött az unalom. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjét az időjárás nem befolyásolja. HÍREK. — A király születésnapja. Városunk méltó módon ünnepelte meg folyó hó 17-én IV. Károly király születésnapját. Reggel 9 órakor ünnepi istentisztelet volt a plébánia templomban, amelyen az összes közhivatalok testületileg jelentek meg. — Vármegyénk új főispánja. Mint biztos forrásból értesülünk, befejezett dolog, hogy Veszprém vármegye főispánja dr. Rainprecht Antal földbirtokos, veszprémi oki. ügyvéd lesz. Kinevezése a napokban jelenik meg a hivatalos lapban. Az uj főispán fia bold. Rainprecht Antal volt püspöki jószágkormányzónak; fiatal, tetterős ember, aki különösen a vármegye gazdasági életében kifejtett munkásságával mutathat már is jelentékeny sikerekre reá. — Alispánjelöltek. A dr. Véghely Kálmán mult héten történt halálával megüresedett alispáni állás betöltése érdekében már megindult a választási mozgalom. A jelöltek között első helyen emlegetik a pápai járás kitűnő főszolgabiráját, Bélák Lajost, aki a mult választás alkalmából is egyik alispánjelölt volt, de a választás előtt előzékenyen visszalépett Véghely javára. Megválasztatása szinte bizonyosnak vehető. — Kerényi Andor veszprémi főszolgabíró alispánsága érdekében szintén történtek puhatolódzások, viszont a jelöltek között erősen emlegetik dr. Bibó Károly vármegyei főjegyző nevét is. — Kitüntetett orvosok. Őfelsége a király nevében Ferenc Szalvátor főherceg, a monarchia vöröskereszt-egyleteinek védnökhelyettese, a háború alatt a katonai egészségügy terén szerzett különös érdemeik elismeréséül dr. Balla Róbert, dr. Kóródi Simon és dr. Reiner Mór Emánul helybeli orvosokat a vöröskereszt hadiékítményes II. osztályú díszjelvényével tüntette ki.