Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-07-15 / 28. szám

4ÖZLÖ.W Közérdekű független hetilap, s Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Eges* érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és NyHt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és NeM Amin könyv- és papirkereskedésében. Utóhangok a mult heti tüntetéshez, Nyilatkozat. A Pápai Közlöny 27. számában V. I. aláirással megjelent vezércikk a múltkori zendülés okaival foglalkozik és a dohánygyár igazgatóját igazságtalanul megvádolja, hogy a dohánygyári munkásnőket a hétfői tüntetés után nem figyelmeztette a rombolás súlyos büntetőjogi következményeire, s hogy a törvény állami gyárban csak büntetlen előéletű munkásokat tür meg!! A cikkiró ezzel a dohánygyári igazgatót is a tüntetés hallgatólagos okozójának mondja s mintegy a felelősséget részben reá hárítja. Ezen súlyos és igazságtalan váddal szemben a leghatározottabban kijelentjük, hogy a dohánygyári igazgatónak a tüntetésről semmiféle előleges tudomása nem volt, A hétfői tüntetés után pedig kedden az összes dohánygyári munkásnőkhöz beszédet intézett, s őket békére, a tüntetéstől, főkép a rombolástól való tartózkodásra buzdította s figyelmeztette, hogy a rombolás súlyos büntetőjogi következményekkel jár, ugyancsak az összes osztályokban felolvastatta azon szabályokat, amelyek az állami gyárakban dolgozó alkalmazottakra vonatkoznak. Ez a tényleges igazság. Azért szinte csodáljuk, a leghatározottabban elitéljük azt a lelkiismeretlen vádaskodást, amellyel a cikkiró a dohánygyár igazgatóját nyilvánosan illette. Nem tudjuk, hogy adatait honnan vette, de ha dohánygyári alkalmazottaktól hallotta, legyen bátorsága megmondani, amint volt bátorsága ahhoz, hogy a dohánygyár igazgatóját, aki az alkalmazottakkal mindenkor emberségesen bánt, s őket a nehéz időkben vigasztalni, megnyugtatni iparkodott, alaptalan hirek alapján ily igazságtalanul megvádolta. Összes munkások és munkásnők. Felelet. Minden gondolkodni tudó olvasó a maga igazi becse szerint tud értékelni olyan nyilatkozatokat, amelyeket munkások, munkásnők és alkalmazotiak állítanak ki főnökükről, akiktől exisztenciájuk függ. Azért nem is szándékoztam a fönti nyilatkozatokat glosszáimmal kisérni. Csak a munkások iránti becsülésem indított mégis eredeti szándékom megváltoztatására. Ha a dohánygyári munkások és munkásnők szerény újságírói működésemet figyelemmel kisérnék, akkor belátnák, hogy ez utóbbi állításom nem frázis, hanem a legkomolyabb valóság, mert ahol csak lehetséges, amennyire a mostani viszonyok és lapunk kerete megengedi, mindig a munkásság érdekében emeltem szót és a munkás osztállyal való összetartozásom érzelmeit sohasem rejtettem véka alá. „Ki a hibás" c. cikkemben is kiemeltem, hogy a munkásság tüntetése, addig, mig rombolássá nem fajult, jogos volt. Ezeket a kifejezéseket tehát: igazságtalan, vakmerő, lelkiismeretlen, melyeket fejemhez vagdosnak, nem érdemlem meg. Fejem azért nem fáj. Ha testvérem megbánt, nem haragszom meg rá. De térjünk át a nyilatkozatra. Hogy tudják Önök, t. munkások és munkásnők, hogy az igazgató úrnak nem volt előzetes tudomása a tüntetésről ? Talán a direktor úr mindig közölni szokta Önökkel szive titkát és mindent megmond Önöknek, amit tud és nem tud? Különben elhiszem neki, hogy ő nem tudott arról, mi van készülőben, ámbár Pápán mindenki tudomást szerzett arról, aki kíváncsi volt arra, mi okozta azt a nagy lármát, zsivajt. De én nem is állítottam cikkemben, hogy neki a hétfői tüntetésről előzetes tudomása volt. Minek cáfolnak olyant, amit nem is állítottam? Minek döngetnek olyan kaput, amely nyitva van? Cikkemben csak a keddi tüntetésről volt szó ott is minden feltételes alakban. Elhiszem, hogy az igazgató úr Önöket kedden szép, ékes beszédben óvta a rombolástól és visszavonom, amit erről irtam. De ha az igazgató úr óvta Önöket a rombolástól és figyelmeztette a rombolás büntetőjogi következményeire, miért romboltak Önök mégis? Mert hisz egy szóval sem tagadják, hogy romboltak. Ha én a tőlem függő egyéneknek hathatósan megtiltok valamit, azok nem mernek parancsommal dacolni, mert jól tudják, hogy elvesztik kenyerüket, ha ellenemre cselekesznek. Önök nem vizsgáló birák. Nincs joguk tőlem számon kérni, hogy kik szolgáltatták nekem az adatokat. Igazán nem szép maguktól, hogy társnőiket alaptalanul árulással gyanúsítják. Nem járt nálam a dohánygyárból senki. Adataimhoz elfogulatlan szemtanuk, a saját tapasztalataim és következtetés útján jutottam. A következtetés által nyert igazság sokszor kétségbevonhatlanabb, mint a tapasztalatokból leszürődött Ítélet. így okoskodtam: Ha az igazgató alantasait kedden figyelmeztette volna a rombolás veszélyes következményeire, akkor azok nem romboltak volna, ergo az igazgató nem óvta munkásait. Most már belátom, hogy következtetésem helytelen volt. De ez a tévedés nem rám vet árnyékot. Eddigi tapasztalataimból csak ilyen konklúziót vonhattam le. Nekünk is van igazgatónk. Ha ő nekünk azt mondja: Ezt tegyétek meg! azt megteszszük. Ha azt mondja: Ezt ne tegyétek meg! azt nem tesszük meg. Pedig ő bennünket el nem küldhet, kenyerünktől meg nem foszthat. Ha én vagyok az a nagyhatalmú igazgató, én nemcsak beszédet tartottam, hanem behívtam volna a főkolomposokat külön-külön az igazgatói irodába (mert olyan emberről, aki már évtizedek óta áll egy hatalmas munkássereg élén, csak fel kell tenni, hogy ismeri a tömeglelket, ismeri saját munkásait és munkásnőit, akik már év óta dolgoznak gyárában) és megmondom nekik: „Te ma otthon maradj, ne mutatkozzál az utcán, mert ha baj lesz, téged teszlek felelőssé. Ha rombolás lesz, elkergetlek és nem eszed tovább az állam kenyerét s. i. t". Ilyen beszéd hallatára bizony mukkanni sem mertek volna a kolomposok. Vezetők, uszítók hiján pedig nem történik rombolás. Aki ismeri a tömeg psichéjét, tudja, hogy midőn a rendőr a zajongó tömegre általánosságban ráförmed,, Oszoljatok, mert bekísérlek benneteket!", a tömeg rá sem hederít, hanem ha a legközelebb álló lármázót nyakon csipi és bekíséri a dutyiba, a többi szétoszlik, mint a tömjénfüst a templomban. Az általánosságban tartott beszédnek is ilyen hatása. De a külön-külön elmondott szigorú óvás már sarokba szorítja a renitens lázadókat. Nyilatkozatuk cikkem többi adatait meg sem próbálja cáfolni. Igazgatójuk szép, nemes tette engem igazol, u. i. a városhoz kérvényt adott be, hogy Önöket éppen olyan módon elláthassa, amint a szövőgyár ellátta eddig is alkalmazottait.