Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-07-08 / 27. szám

hol. Pápa városában, mely hires volt arról, hogy a zöldség- és főzeléknemtíek hazája. Erre vonatkozólag meggyőződtünk arról, hogy nem tartja vissza senki. Árueldugdosás nem történik, ellenben mindennek az eredendő oka az, hogy a zöldségárusítás nincsen országosan rendezve. Városunkban és a vidéken termelt zöldségáru legnagyobb része ügynökök útján kivándorol a külföldre. Ugyanez az oka a gyümölcshiánynak és gyümölcsdrágaságnak is. Természetesen hozzájárul mindehhez a rettentő szárazság, amely voltakép előidézője a hiánynak és a sok bajnak. Volt alkalmunk erre vonatkozólag kérdést intézni oly termelőhöz, kinek szavahihetőségében teljesen megbízhatunk és a következő felvilágosítást adta: Mindennek a legfőbb oka a szárazság, ennek következtében mindenből kevesebb van és minden természetszerűleg megdrágult. A második oka az, hogy a kivitel nincs korlátozva és organizálva. Mi itt hiába várjuk, hogy a zöldséget a városba behozzák, vagy a piacon árusítsák, ha az ügynökök egyenesen a termelőtől helyben és a vidéken vehetik meg az árukat és szállítják Ausztriába, ahol még nagyobb az élelmiszerhiány, mint nálunk. Ezt csak úgy lehetne megakadályozni, ha országosan maximálnák az árakat és erre már két hónapja készül a Közélelmezési Hivatal, de az országos maximálás mindezideig még nem történt meg. Nagyon sokat fogyasztanak a katonai kórházak és általában a katonaság. De ők is a legkülöndözőbb helyekről és más vidékekről kénytelenek összeszerezni az élelmiszert. De máskülönben befolyásolja a helyzetet az, hogy az aratás megkezdődött és a nép már nem foglalkozhatik oly nagy mértékben a zöldségtermeléssel. Á környékbeliek nem hozzák be az árut, hanem már a kertben adják el a gyümölcsöt a viszontelárusítóknak, akik liferálják kifelé, ahol nagyobb árat kapnak érte s így Pápára alig kerül gyümölcs, ami pedig kerül, az horribilis drága, alig megfizethetetlen. Ezért nincs Pápán elegendő főzelék-, zöldség-, gyümölcs- és hasonló élelmiszernemü. Tehát a szárazság, de nézetünk szerint a kivitel szabadsága a főokai annak, hogy nincsen mindenből elegendő. Az első hiányon segítene az eső, a második okot pedig megszüntethetné a Közélelmezési Hivatal a zöldségárusítás országos rendezésével és a zöldségáruk országos maximálásával, ami elejét venné az aránytalan nagy kivitelnek. Mindebből az is kiderül, hogy a kisárusok nem követnek el rendszeres élelmiszeruzsorát, akadnak ugyan árufelhalmozók, úgynevezett spekulánsok, árdrágítók és lánckereskedők, de mindezt csak oly árukkal lehet elkövetni, ami van, nem olyanokkal, ami nincs, ami pedig a fődolog, ami romlékony, ezzel sokat spekulálni és a konjunktúrát bevárni nem lehet. Sürgősen kell tehát felsőbb helyen intézkedni, hogy ezeken az állapotokon segítsenek. Van nálunk zöldség és gyümölcs elég, de az ügynökök, tikászok kitranszferálják Ausztriába és külföldre, mi pedig üthetjük a nálunk bőven termelt zöldségáru és gyümölcs nyomát. így vagyunk különben a baromfival és a tojással is. Hasábokat irtunk már arról és kijelentettük, hogy a baromfit és a tojást be sem hozzák Pápára, hanem a tikászok elárasztják a közeli falvakat és minden áron vásárolják össze a baromfit és a tojást, a mi hetipiacunkon pedig baromfit és tojást alig látunk. A baromfinál és tojásnál is az volna a legradikálisabb mód, hogy a kivitelt már a vasúton is betiltanák és így kénytelenek volnának az élelmiszert behozni, ahol azután maximális áron lehetne vásárolni. Itt van a bibi és amig ez nem történik, addig orvoslás ezen a téren alig várható. Legfőbb ideje, hogy az intézkedések erre nézve megtétessenek! KARCOLAT a mult hétről. Nem akar az eső esni! Uton-uffélen nem hallani másról beszélni, mint arról, hogy Pápa városa el van átkozva, bármennyire könyörögnek az esőért, az ég csatornái nem akarnak megeredni. A gazdaközönség szomorú arccal jár-kél, nézeget az égboltra, de mindhiába, a várva-várt eső csak elmarad. Naponta kacérkodik velünk az eső, mindennap beborul, sőt menydörgés előjelei is hallatszanak, egy-két csöpp előhírnökül bemutatkozik, de vagy szél kerekedik és ez hajtja el az esős fellegeket, vagy pedig Isten tudja milyen természeti csuda történik ott fenn az égboltozatban, egyszerre csak kiderül és mi újra üthetjük a nyomát az esőnek. Nem volna feltűnő, ha mindenütt ezt a jelenséget konstatálhatnók, de már a legközelebbi szomszédos vármegyékben, sőt vármegyénk egyes községeiből értesülünk, hogy ha nem is bőségesen, de annyi eső esik, hogy van mégis valami látszatja és eredménye. Szóval eső tekintetében elkeseredett a a helyzetünk. Ha még egy hét lefolyása alatt nem könyörül meg rajtunk Pluvius úristen, akkor zabot, árpát, kukoricát, sőt még krumplit is hegyezhetünk. Habár elkeseredett a helyzetünk, de nem vesztjük el teljesen a reményünket. Javában aratjuk már a rozs- és buza termést, sőt már egyes helyeken a cséplés is jajában folyik és amint a tények igazolják, várakozáson felüli eredmény konstatálható ezen a téren. Kenyerünk valahogy csak lesz, de a többi termékek bizony-bizony szegényes képet mutatnak. Szóval, minden az időjárástól függ, ha még rövid időn belül megkönyörül rajtunk az eső, akkor a mostani valóban lidércnyomástól megszabadulunk és föllélegzünk. Jó magam mikép az esővárással, ép akkép va gyok a háború befejezésével. Optimista vagyok ezen a téren is. Kijelentem ebben a tekintetben is, hogy előérzetem van, hogy nálunk is megered az eső, ha előbb nem is, de legvégső szükség esetén, amikor esetleg még megjavulhat a helyzet. Jönni fog, mert jönni kell, ép úgy az esőnek, mint a háború befejezésének. Az igaz, hogy az eső most már a legrövidebb terminushoz van kötve és az eső utáni köpönyeggel nem volnánk segítve, de „él magyar, áll Buda még" és ebben a reményben én megmaradok eső tekintetében optimistának és minden percben várom, hogy ebbeli reményem megvalósulásával felfogásom érvényesülését illetékes helyeken is leszögezhessem. Az eső kérdése a háború kérdését egy kissé háttérbe szorította, de ez meg is magyarázható. Az eső már várathat magára, ez már a körmünket égeti, mig a háború vége egy-két hónap különbözetet még kibir. A háborús világba már beleszoktunk, de az ilyen hónapos esőhiányhoz és ép aratás előtt, még nem szoktunk hozzá és Isten mentsen meg, hogy hozzá szoktassanak bennünket. Most is, mikor e sorokat irom, egy esőcsepp esik a kezemre. Jó jelnek tekintem. Várok — felnézek az égre, a felhők tornyosulnak, a kávéházi kerthelyiségben a szomszédos asztalnál ülőknél is észreveszem, hogy erősen fixirozzák az égboltot, ők is velem együtt egy gondolatban vannak és hallom, hogy egyesek jósolgatják „az éjjelre biztosan lesz eső". — Bárcsak úgy volna! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa az ablaktüntetésekből eredő károkat a sóházhoz fogja utalni. Az hirlik, hogy Pápa városa a Tizesmalom vízesésének ki nem használása miatt vád alá lesz helyezve. Az hirlik, hogy dr, Antal Géza orsz. képviselőnk a választójog kiszélesített frontján küzd. Az hirlik, hogy a polgármester a tüntetéseknek köszönheti, hogy aranyóráját és láncát eltüntették. * Az hirlik, hogy a rendőrkapitány az ismeretlen tettesek kutatásánál ismeretes tettesekre is talált. Az hirlik, hogy a rendőrök az új mundérukban jól festenek. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság pótlást kap és frontot fog változtatni. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodára a felelősség terhét kimondották. Az hirlik, hogy Pápán az egek csatornái ellen mulasztási vádat fognak emelni. Az hirlik, hogy Pápán a meggazdagodás nincs iparengedélyhez kötve. Az hirlik, hogy Pápán az ablakbetöréseknek számlák lettek a következményei.' Az hirlik, hogy Pápán a nullás liszt ki van nullázva. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiacon az összes élelmiszerek meg vannak appellálva. Az hirlik, hogy Pápán a dohány- és szivarhiány mérsékelten redukálva lett. Az hirlik, hogy Pápán a jéggyár sokszor beteget jelent. Az hirlik, hogy Pápán a vendéglőkben a kenyérhiány miatt a vendéglősök és vendégek között kenyértörésre került a dolog. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban mustrálás volt. Az hirlik, hogy taccsozó társaság özv. Horváthné emlékére szomorú nyolcasokból sirkövet fog állítani. Az hirlik, hogy a darutollas legények a vidéken babérokat aratnak. Az hirlik, hogy a darutollas legények billiárd-tanfolyamra iratkoztak be. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai az őszi évadra bagólevet szárítanak. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban szükség esetén futószárat is alkalmaznak. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban sok kijárat van. Az hirlik, hogy Mihályházán bika-konferenciát fognak tartani. Az hirlik, hogy Vaszaron a hadiözvegyek férfisegélyért folyamodtak. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője az előfizetőket negyedévenként előléptette.