Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-07-01 / 26. szám

keznének, ezeket abban az értelemben méltóztassék elintézni, hogy minden lukszuscikk adó alá legyen vethető. A választójog. Volt több közbeszólás az én választójogi álláspontomról. Hát én tökéletesen vallom, amit programmbeszédemben mondottam, amit a negyvenes bizottság ülésén kifejtettem, amit az •országházban kifejtettem : Én igenis, a választójogot minden további korlátozás nélkül a 24 éves életkorhoz és a magyarul írni, olvasni tudáshoz kötöm. Ezen álláspontom mellett állok és fogok állani. És ha a t. kormány hoz egy törvényjavaslatot, amely a választójogot a magyarul irni, olvasni tudáshoz köti a 24 éves életkorral, meg fogom neki szavazni. Mint a magyar kultura szerény munkása, multammal jönnék ellentétbe, ha egy választójogot egészen általános radikális alakjában anélkül, hogy a magyar nemzeti érdek kellő kautélákkal vétetnék körül, megszavaznék. (Felkiáltások balfeiől: Megszavazta a 30 éves korhatárt!) Nem szavaztam meg. Héderváry Lehel: Benn maradt a pártban ! Antal Géza: Ami a pártban való bennmaradásomat illeti, vannak a túlsó oldalon is igen sokan, akik a radikális választójogot ellenezték, akik ott csak korlátok mellett hajlandók megszavazni és akik mégis ott vannak ezidőszerint a kormányt támogatók soraiban. Ép úgy t. ház, én bennmaradtam ebben a pártban, mert programmjának többi pontjaival teljesen egyetértek, teljesen szolidárisnak érzem magamat. Ez az én megjegyzésem erre a közbeszólásra és ezzel ezt a kérdést a magam szempontjából egyszersmindenkorra elintéztem. KA RC O LAT a mult hétről. Rövid zárlatot kaptunk ! Hogy az élet komédiásai vagyunk, azt már régen tudjuk, de hogy ilyen 'pokoli táncot járassanak velünk, mint a mostani háborúban, erre igazán mondva, nemhogy számítottunk volna, de kizártnak tartottuk. Ez a háború sok mindenre megtanított bennünket, a legrosszabbra is el voltunk készülve, de hogy ilyen tótágasra állít bennünket, azt még álmodni sem mertük volna. Erre nem is mondhatunk mást, mint megbolondult a józan gondolkozás. A leghidegebb vérű emberek idegesek lettek, az optimisták pesszimistákká váltak, az antialkoholisták liter számra isszák a szeszes italokat, azok az emberek, kik soha életükben nem dohányoztak, szenvedéllyel hajszolják a trafikot és ami a legjelemzőbb, akik minden stréberséget elitéltek, maguk is stréberekké leltek. És ha kérdőre vonják őket, hogy hol marad a konzekvenciájuk, arra egyszerűen azt felelik, hogy a konzekvenciából nem lehet megélni, a mostani háborús világban a konjunktúrát ki kell használni. És ha jól meggondoljuk a dolgot, akik így gondolkoztak, nem fizetnek reá az üzletre. Akik eddig a konjunktúrát minden téren ki tudták használni, nemcsak érvényesültek, de leszögezték maguknak azt a jólétet, melyről még álmodni sem lehetett. Az üzleti konjunktura a mindenféle maximálás folytán holtpontra jutott és most egy újabb konjunktura kezd előtérbe lépni — a tüntetés. Rizikóval jár ugyan, de az elkeseredett nép belelovaltatja magát és akkor jut már öntudatra, amikor slamasztikába került és hálát ad az Istennek, hogy ép kéz-lábbal került ki a rumliból. Városunkban is megpróbálkoztak ezzel a konjunktúrával, de belátták, hogy Pápa városa nem talaj erre a vállalkozásra. Csináltak egy kis remazurit, de végeredményében arra a meggyőződésre jutottak, hogy az ilyen tüntetésekkel csak saját fészkükbe rondítanak. A krónikának erről a speciális esetről be kellett számolni, de őszintén mondom, hogy nekem, aki már sokszor bele nézett Pápa város jóllakott és éhes gyomrába, ki kell jelentenem, hogy amikor ez Pápán megtörtént, azzal vigasztaltam sokakat, hogy: — Nem gondolja talán komolyan ? Frici. A pápai szikvizgyár szövetkezet elnöksége ezennel értesíti a részjegytulajdonosokat, hogy az 1916. évre közgyülésileg megállapított osztalékot f. évi julius 2., 3. és 4. napjain délután 3 órától 4-ig a szövetkezet hivatalos helyiségében felvehetik. Ugyanakkor a szelvényivek is átvehetők az eredeti részjegyek bemutatása mellett. Dringler Gyula elnök. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa eső helyett kőzáport kapott. Az hirlik, hogy Pápa városa a lisztszükséglet biztosítása érdekében tömeges ablakbetörést szerzett. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk ablakait a tüntetők semleges területnek minősítették. Az hirlik, hogy a polgármester jóindulatával csak kenyéririgyeket szerzett magának. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány ablaktörések miatt ismeretlen tettesek ellen a kihágási eljárást kénytelen lesz megindítani. Az hirlik, hogy a rendőrök kevés létszámuk folytán az ablakbetöréseknek csak néma szemlélői lehettek. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság a nyultelep tiszta jövedelmét a nyultelep alkalmazottai között fogja kiosztani. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában a felek le lesznek bélyegezve. Az hirlik, hogy Pápán az utcai tüntetést suhanc gyerekekkel fedezték. Az hirlik, hogy Pápán az ablakfrontok sokat szenvedtek. Az hirlik, hogy Pápán vannak sok oly családok, kik a szegény néposztálynak kenyeret osztottak és köveket kaptak érte. Az hirlik, hogy Pápán a suhancok több helyen még az ablaktáblákat is kihozták a sodrukból. Az hirlik, hogy Pápán sokan csak azt bánják, hogy kövek helyett nem tojásokkal verték be az ablakjukat. Az hirlik, hogy Pápán a csőcselék tüntetése ellen nem a katonaságot, hanem a tűzoltókat kellett volna kivezényeltetni. Az hirlik, hogy a hétfői tüntetésen a csőcselék közt volt csöcs elég. Az hirlik, hogy a darutollas legények közül többen a nyári szünet alatt ódákkal vigasztalják magukat. Az hirlik, hogy a libatollas legények utóbbi időben azzal szórakoznak, hogy a tekeasztalok körül csoportosulnak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai az idén salátakurára kötelezték magukat. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban az előadások kezdetét az időjárás nagyon befolyásolja. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a szorosabb érintkezés családi jelleggel van felruházva. Az hirlik, hogy a csóti fogolytáborban a szokásos „őrmestertől lefelé" díjkedvezményeket nem vesznek igénybe. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője minden éjjel a győri vámsorompót keresztezi. Lapunk tisztelt előfizetőihez! Tekintetfel a háboru-okozta drágasági viszonyokra, de főleg azon körülményre, hogy lapunk nyomdai előállítása ezen idő alatt majdnem megháromszorosodott, kényszerítve vagyunk lapunk előfizetési árát julius hó 1-ével mérsékelten, és pedig évenkint 4, félévenkint 2 és negyedévenkinf 1 koronával felemelni. Amidőn reméljük, hogy lapunk tisztelt előfizetői a felhozott indokoknál fogva ezen mondhatni csekély áremelést méltányolni fogják, kérjük lapunk iránt további jóindulatukat és pártfogásukat. A Pápai Közlöny kiadóhivatala. HÍREK. — Hadisegélyző bizottság. A Veszprémvármegyei Gazdák Hadisegélyző Bizottsága megalakult. Elnök: dr. Magyar Károly. Társelnökök: dr. Antal Géza, dr. Békefi Rémig, gróf Esterházy Jenő, gróf Festetich Pál, báró Fiáth Pál, Jákóy Géza, Kránitz Kálmán, Németh István, Purgly László, dr. Óvári Ferenc, dr. Rédey Gyula, dr. Iklódi Szabó János, Szász Károly, dr. Véghely Kálmán, gróf Zichy Béla. Alelnökök: dr. Bibó Károly, gróf Esterházy Béla és Pál, Gyérei Rikhard, Jankovich Bésán Endre gróf. — A tüntetés. A megbotránkozáshoz nem találunk megfelelő hangot és szavat, mely pontosan meghatározná azt az érzésünket, melyet belőlünk ennek a gyerekhadnak a zabolátlan viselkedése kiváltott. Hétfőn reggel már hire ment, hogy a nagy liszthiány miatt demonstráció lesz a városoan. Feltételezzük, hogy erről a a hatóság is értesült. Meglepett tehát mindenkit, hogy ennek megakadályozására, vagy szerényebb keretek közé való szorítására, sem megnyugtató szóval, sem más eszközzel próbát nem tett. Kezdetben mi magunk sem hittük, hogy a tüntetésnek komolyabb következményei is lesznek és csak az esti órákban, amikor az asszonynéphez egy nagy tömeg gyerek szegődött, kezdődött meg a kövekkel való dobálás, mely ablakban, cimtáblákban fel nem értékelhető kárt okozott. Nem tudjuk e pillanatban hogy kit okoljunk elsőben e szégyenletes tüntetés megtörténhetéséért. Meg kell a város vezetőségének ismerni azt a szellemi rendezőt, honnan ez a tüntetés terve kiindult és ne kíméljen ennek felkutatásához semmi fáradságot s büntessék meg a fellovalókat, ahogy ezt megérdemlik. Mindezekután szükség van megnyugtatni a város közönségét, hogy hasonló eset nem fog megismétlődni. Szigorú büntetéssel kell néhányat sújtani, hogy ezek például szolgáljanak. Végül kenyeret kell adni a népnek, hogy ehessen, dolgozhasson és családját eltarthassa ! Nélkülözni, szenvedni kell ma mindannyiunknak ! Szivesen is tesszük ezt, mert tudjuk, ismerjük azt a nagy célt, melyért ezt az áldozatot hozzuk, de nyugtason meg bennünket az egyforma elbánás tudata és az a tény, hogy azért nem kaphattunk többet, mint amennyit adtak, mert nincs. Viszont elvárjuk, hogy keresse a hatóság azt az eszközt, mellyel gondoskodhatik polgárairól. Most pedig néhány szót ahhoz a közönséghez, mely résztvett a tüntetésben. Helyes, igazságos gondolkozás, hogy ebben a háborúban mindnyájan egyformán vegyük ki részünket a megpróbáltatásból, azonban ne feledjék el azok, akik meggondolatlanul csak zúzni akartak, hogy a legtöbbje a károsítottaknak ép úgy nélkülöz, mint ők, és a rombolással csak sokszorosította ezeknek fájdalmát.