Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-07-01 / 26. szám

keznének, ezeket abban az értelemben méltóztas­sék elintézni, hogy minden lukszuscikk adó alá legyen vethető. A választójog. Volt több közbeszólás az én választójogi álláspontomról. Hát én tökéletesen vallom, amit programmbeszédemben mondottam, amit a negyvenes bizottság ülésén kifejtettem, amit az •országházban kifejtettem : Én igenis, a választó­jogot minden további korlátozás nélkül a 24 éves életkorhoz és a magyarul írni, olvasni tudáshoz kötöm. Ezen álláspontom mellett állok és fogok állani. És ha a t. kormány hoz egy törvény­javaslatot, amely a választójogot a magyarul irni, olvasni tudáshoz köti a 24 éves életkorral, meg fogom neki szavazni. Mint a magyar kultura szerény munkása, multammal jönnék ellentétbe, ha egy választójogot egészen általános radikális alakjában anélkül, hogy a magyar nemzeti érdek kellő kautélákkal vétetnék körül, megszavaznék. (Felkiáltások balfeiől: Megszavazta a 30 éves korhatárt!) Nem szavaztam meg. Héderváry Lehel: Benn maradt a pártban ! Antal Géza: Ami a pártban való benn­maradásomat illeti, vannak a túlsó oldalon is igen sokan, akik a radikális választójogot elle­nezték, akik ott csak korlátok mellett hajlandók megszavazni és akik mégis ott vannak ezidő­szerint a kormányt támogatók soraiban. Ép úgy t. ház, én bennmaradtam ebben a pártban, mert programmjának többi pontjaival teljesen egyet­értek, teljesen szolidárisnak érzem magamat. Ez az én megjegyzésem erre a közbeszólásra és ezzel ezt a kérdést a magam szempontjából egyszersmindenkorra elintéztem. KA RC O LAT a mult hétről. Rövid zárlatot kaptunk ! Hogy az élet komédiásai vagyunk, azt már régen tudjuk, de hogy ilyen 'pokoli táncot járassanak velünk, mint a mostani háborúban, erre igazán mondva, nemhogy számítottunk volna, de kizártnak tartottuk. Ez a háború sok mindenre megtanított bennünket, a legrosszabbra is el voltunk ké­szülve, de hogy ilyen tótágasra állít bennünket, azt még álmodni sem mertük volna. Erre nem is mondhatunk mást, mint meg­bolondult a józan gondolkozás. A leghidegebb vérű emberek idegesek lettek, az optimisták pesszimistákká váltak, az antialkoholisták liter számra isszák a szeszes italokat, azok az em­berek, kik soha életükben nem dohányoztak, szenvedéllyel hajszolják a trafikot és ami a leg­jelemzőbb, akik minden stréberséget elitéltek, maguk is stréberekké leltek. És ha kérdőre vonják őket, hogy hol marad a konzekvenciá­juk, arra egyszerűen azt felelik, hogy a kon­zekvenciából nem lehet megélni, a mostani háborús világban a konjunktúrát ki kell hasz­nálni. És ha jól meggondoljuk a dolgot, akik így gondolkoztak, nem fizetnek reá az üzletre. Akik eddig a konjunktúrát minden téren ki tudták használni, nemcsak érvényesültek, de le­szögezték maguknak azt a jólétet, melyről még álmodni sem lehetett. Az üzleti konjunktura a mindenféle maxi­málás folytán holtpontra jutott és most egy újabb konjunktura kezd előtérbe lépni — a tün­tetés. Rizikóval jár ugyan, de az elkeseredett nép belelovaltatja magát és akkor jut már ön­tudatra, amikor slamasztikába került és hálát ad az Istennek, hogy ép kéz-lábbal került ki a rumliból. Városunkban is megpróbálkoztak ezzel a konjunktúrával, de belátták, hogy Pápa városa nem talaj erre a vállalkozásra. Csináltak egy kis remazurit, de végeredményében arra a meg­győződésre jutottak, hogy az ilyen tüntetésekkel csak saját fészkükbe rondítanak. A krónikának erről a speciális esetről be kellett számolni, de őszintén mondom, hogy nekem, aki már sokszor bele nézett Pápa vá­ros jóllakott és éhes gyomrába, ki kell jelen­tenem, hogy amikor ez Pápán megtörtént, az­zal vigasztaltam sokakat, hogy: — Nem gondolja talán komolyan ? Frici. A pápai szikvizgyár szövetkezet elnöksége ezennel értesíti a részjegy­tulajdonosokat, hogy az 1916. évre köz­gyülésileg megállapított osztalékot f. évi julius 2., 3. és 4. napjain délután 3 órától 4-ig a szövetkezet hivatalos helyi­ségében felvehetik. Ugyanakkor a szelvény­ivek is átvehetők az eredeti részjegyek bemutatása mellett. Dringler Gyula elnök. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa eső helyett kőzáport kapott. Az hirlik, hogy Pápa városa a lisztszükség­let biztosítása érdekében tömeges ablakbetörést szerzett. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. kép­viselőnk ablakait a tüntetők semleges területnek minősítették. Az hirlik, hogy a polgármester jóindula­tával csak kenyéririgyeket szerzett magának. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány ablak­törések miatt ismeretlen tettesek ellen a kihágási eljárást kénytelen lesz megindítani. Az hirlik, hogy a rendőrök kevés létszámuk folytán az ablakbetöréseknek csak néma szem­lélői lehettek. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság a nyultelep tiszta jövedelmét a nyultelep alkal­mazottai között fogja kiosztani. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában a felek le lesznek bélyegezve. Az hirlik, hogy Pápán az utcai tüntetést suhanc gyerekekkel fedezték. Az hirlik, hogy Pápán az ablakfrontok sokat szenvedtek. Az hirlik, hogy Pápán vannak sok oly családok, kik a szegény néposztálynak kenyeret osztottak és köveket kaptak érte. Az hirlik, hogy Pápán a suhancok több helyen még az ablaktáblákat is kihozták a sod­rukból. Az hirlik, hogy Pápán sokan csak azt bánják, hogy kövek helyett nem tojásokkal ver­ték be az ablakjukat. Az hirlik, hogy Pápán a csőcselék tünte­tése ellen nem a katonaságot, hanem a tűz­oltókat kellett volna kivezényeltetni. Az hirlik, hogy a hétfői tüntetésen a csőcse­lék közt volt csöcs elég. Az hirlik, hogy a darutollas legények közül többen a nyári szünet alatt ódákkal vigasztalják magukat. Az hirlik, hogy a libatollas legények utóbbi időben azzal szórakoznak, hogy a tekeasztalok körül csoportosulnak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai az idén salátakurára kötelezték magukat. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövész­árkaiban az előadások kezdetét az időjárás na­gyon befolyásolja. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a szorosabb érintkezés családi jelleggel van fel­ruházva. Az hirlik, hogy a csóti fogolytáborban a szokásos „őrmestertől lefelé" díjkedvezménye­ket nem vesznek igénybe. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesz­tője minden éjjel a győri vámsorompót keresztezi. Lapunk tisztelt előfizetőihez! Tekintetfel a háboru-okozta drága­sági viszonyokra, de főleg azon körül­ményre, hogy lapunk nyomdai elő­állítása ezen idő alatt majdnem meg­háromszorosodott, kényszerítve va­gyunk lapunk előfizetési árát julius hó 1-ével mérsékelten, és pedig éven­kint 4, félévenkint 2 és negyedévenkinf 1 koronával felemelni. Amidőn remél­jük, hogy lapunk tisztelt előfizetői a felhozott indokoknál fogva ezen mondhatni csekély áremelést méltá­nyolni fogják, kérjük lapunk iránt to­vábbi jóindulatukat és pártfogásukat. A Pápai Közlöny kiadóhivatala. HÍREK. — Hadisegélyző bizottság. A Veszprém­vármegyei Gazdák Hadisegélyző Bizottsága megalakult. Elnök: dr. Magyar Károly. Társ­elnökök: dr. Antal Géza, dr. Békefi Rémig, gróf Esterházy Jenő, gróf Festetich Pál, báró Fiáth Pál, Jákóy Géza, Kránitz Kálmán, Németh István, Purgly László, dr. Óvári Ferenc, dr. Rédey Gyula, dr. Iklódi Szabó János, Szász Károly, dr. Véghely Kálmán, gróf Zichy Béla. Alelnökök: dr. Bibó Károly, gróf Esterházy Béla és Pál, Gyérei Rikhard, Jankovich Bésán Endre gróf. — A tüntetés. A megbotránkozáshoz nem találunk megfelelő hangot és szavat, mely pontosan meghatározná azt az érzésünket, melyet belőlünk ennek a gyerekhadnak a zabolátlan viselkedése kiváltott. Hétfőn reggel már hire ment, hogy a nagy liszthiány miatt demonstráció lesz a városoan. Feltételezzük, hogy erről a a hatóság is értesült. Meglepett tehát minden­kit, hogy ennek megakadályozására, vagy szeré­nyebb keretek közé való szorítására, sem meg­nyugtató szóval, sem más eszközzel próbát nem tett. Kezdetben mi magunk sem hittük, hogy a tüntetésnek komolyabb következményei is lesznek és csak az esti órákban, amikor az asszonynéphez egy nagy tömeg gyerek szegő­dött, kezdődött meg a kövekkel való dobálás, mely ablakban, cimtáblákban fel nem értékel­hető kárt okozott. Nem tudjuk e pillanatban hogy kit okoljunk elsőben e szégyenletes tüntetés megtörténhetéséért. Meg kell a város vezetőségének ismerni azt a szellemi rendezőt, honnan ez a tüntetés terve kiindult és ne kíméljen ennek felkutatásához semmi fáradságot s büntessék meg a fellovalókat, ahogy ezt megérdemlik. Mindezekután szükség van meg­nyugtatni a város közönségét, hogy hasonló eset nem fog megismétlődni. Szigorú büntetés­sel kell néhányat sújtani, hogy ezek például szolgáljanak. Végül kenyeret kell adni a népnek, hogy ehessen, dolgozhasson és családját eltart­hassa ! Nélkülözni, szenvedni kell ma mind­annyiunknak ! Szivesen is tesszük ezt, mert tud­juk, ismerjük azt a nagy célt, melyért ezt az áldozatot hozzuk, de nyugtason meg bennünket az egyforma elbánás tudata és az a tény, hogy azért nem kaphattunk többet, mint amennyit adtak, mert nincs. Viszont elvárjuk, hogy keresse a hatóság azt az eszközt, mellyel gondoskod­hatik polgárairól. Most pedig néhány szót ahhoz a közönséghez, mely résztvett a tüntetésben. Helyes, igazságos gondolkozás, hogy ebben a háborúban mindnyájan egyformán vegyük ki részünket a megpróbáltatásból, azonban ne feledjék el azok, akik meggondolatlanul csak zúzni akartak, hogy a legtöbbje a károsítottak­nak ép úgy nélkülöz, mint ők, és a rombolás­sal csak sokszorosította ezeknek fájdalmát.

Next

/
Thumbnails
Contents