Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-01-16 / 3. szám

Nősüljenek a rokkantaki — Alakítsunk házassági ligát. — A háború mindig vérveszteséggel járt, de oly nagy és érzékeny veszteség egy háborúban se érte a harcoló nemzeteket, mint ebben a rettentő világháborúban, amelynek pusztító lángja tizenhét hónap óta perzseli Európát és annak kuhuráját. A modern fegyvertechnika csodálatos eszközei okozzák az emberanyag nagy pusztulását és a hadi rokkantak aránytalan nagy számát. Most, ha egy-két ezred csap össze egymással a lövészárkok előtt, több halott és sebesült van, mint a régi háborúk nagy csatáiban. Ennek következménye az, hogy a társadalom minden osztályában olyan rések fognak támadni, amiket csak az új generációk s az Amerikából visszavándorló magyarok tölthetnek be. Nekünk azonban arra is teljes erőnkből kell törekednünk, hogy a magyarság gerince erősödjék, izmosodjék a háború után. Ezt pedig nagyrészben azzal is elérhetjük, ha a rokkant hősök nősülését minden tőlünk kitelhető módon elősegítjük és megkönnyítjük. Ezen a téren a jó eszméket és ötleteket át kell vennünk ellenségeinktől. Egy amerikai lap nemrégen arról adott hirt, hogy Bristolban egy anglikán lelkész agitációjára megalakult az Angol rokkantak házassági ligája. A cimben van az egylet célja és hivatása. Azt akarja elérni, hogy a rokkant angol katonák, akik a fronton nem annyira halált megvető elszántságukkal, mint inkább piperkőc szokásaikkal és nagy kényelemszeretetükkel tűntek ki, jóravaló feleséget kapjanak, akik megosztják velük az élet terhét és megédesítik a családi körben jövőjüket. Azt nem mondja a liga cime, hogy ennél sokkal fontosabb célja is van az egyesületnek: az angolszász faj fenntartása, erősítése s a háború okozta nagy veszteségek pótlása. De az kétségtelen, hogy ez lesz a legfontosabb célja, mert az angolok mérhetetlen nagy veszteségeket szenvedtek, legerősebb s a fajfenntartás szempontjából legértékesebb anyag semmisült meg vagy rokkant meg. A világháború bénái azonban félkarral, féllábbal vagy félszemmel még nem vesztették el férfias erejüket, sem fiatalságukat, annál kevésbbé családalapításhoz való jogaikat. A háború rokkantjai a társadalom különböző osztályaiban éppen úgy elhelyezkedhetnek, mint akiket a golyófergeteg megkímélt az ilyen csapástól. Félkézzel és féllábbal könnyebb munkákat jól el lehet végezni, azonkívül a társadalomnak és az államnak lelkiismeretben kötelessége, hogy a háború bénái r kenyér nélkül ne maradjanak. És ha kenyérkeresők lesznek, akkor joguk van a boldogsághoz, a megelégedéshez, amit a családi körben találhatnak föl. A nőknek most első sorban honleányoknak kell lenniök. A béna hősök a dicsőég mezején érettök és a hazáért vesztették karjukat, vagy lábukat, tehát nem szabad azt mondaniok, hogy ők csonka hősöket nem tudnának boldogítani. A világháború minden téren nagy átalakulást okoz, tehát senkise fog megütközni azon, ha valaki egy béna hőshöz megy nőül. Azok, akik a harctéren élték át a világháborút, különb férjek lesznek azoknál, akik horpadt mellükkel és köhécselő tüdejükkel itthonmaradtak. Fajfenntartás szempontjából ezek a hősök a legértékesebb elemei a magyarságnak. És béna hősöknek erős, egészséges gyermekeik lehetnek, akik apjuk vérével együtt azoknak hősies szellemét is öröklik. A rokkantaknak a nősülését tehát úgy az államnak, mint a társadalomnak elő kell segítenie. E célból meg kellene alakítani a rokkantak házassági újságját. Tagjai évente bizonyos összeget fizetnének be, előmozdítanák a rokkant hősök bemutatását s azoknak, akik vagyontalan nőt akarnak elvenni s maguk is vagyontalanok, az új élet megkezdéséhez szükséges berendezést a liga adná nekik. A tagdíjak fölszaporodó összegéből sok szegény magyar leányt lehetne férjhez adni és sok béna hőst boldoggá tenni. Ha valaha, úgy most van itt az ideje annak, hogy hóduljunk Machiavelli elvének : a cél szentesíti az eszközt. A háború előtt a házasság hat tizedrészben rideg üzlet volt, térjünk vissza ezen a téren is az ideálizmushoz és a hazafias célszerűséghez. Természetes, hogy a liga alapítását csak úgy üdvözölhetnők örömmel, ha a magyar társadalom előkelő és vezető egyéniségeinek részvételével alakulna meg és minden üzlet, nyerészkedést kizárna. Megfogyatkozott magyar fajunk vérveszteségét csak úgy tudjuk kiheverni, ha minden lehetőt megteszünk a természetes szaporodásra. El kell helyeznünk a béna hősöket a társadalomban, alkalmat kell adnunk nekik a házasodásra s ezzel elérjük azt is, hogy nem fog sok derék magyar leány pártában elhervadni. Felliivás. A pápai izraelita ingyért népkonyha 10 éves fennállása alatt sohasem zaklatta a közönséget semmiféle gyűjtéssel. Intézményünk nemeslelkü pártolói mindenkor önként elküldötték kegyes adományaikat. A jelen év súlyos nehézségek elé állította a népkonyha vezetőségét. A segítségünkre szoruló szegények számát a súlyos megélhetési viszonyok megszaporították, a népkonyha fenntartásának költségeit a nagy drágaság megsokszorozta és így kérnünk kell a mi régi, bőkezűségükben kiapadhatatlan támogatóinkat, hogy ne feledkezzenek meg ez után sem szegényeinkről és küldjék el mielőbb adományaikat, hogy a népkonyha, melyre soha nagyobb szükség nem volt, mint ma, fennakadás nélkül teljesíthesse nemes hivatását. Mély köszönetünk és szegényeink örök hálája fogad minden adományt. A népkonyha vezetősége. Viasz-utca 7. számú eladó m. f esetleg-jövő évi május hó 1-től bérbeadó m. UNGÁR MANÓ. KARCOLAT a mult hétről. Add meg a mindennapi kenyerünket! Ez a szokásos imádságba való kérelem mostanában nagyon is aktuálissá vált, amióta a kenyérjegy-rendszer életbe lépett. Már sok mindenhez hozzászoktunk a háború tartama alatt, ehhez is majd, ha nehezen is, majd csak hozzá fogunk szokni. Egyelőre a dolog semmi más, mint szokatlan, hogy nem elégséges ezentúl a kenyér ára, hanem még külön jegy is kell protekcióképen a darab kenyérhez; azonban ez a szokatlanság csak ideig-óráig tart, azután eloszlik s nyomon követi természetszerű folyománya: a megszokás. Ha jól meggondoljuk a dolgot, hát bizony ez a kenyérjegy-rendszer bizonyos tekintetben rendhez szoktat bennünket. Tény azonban az, hogy bár bizonyos tekintetben, rendhez szoktat, de sok esetben komikus, sőt humoros eseteket fog ez a kenyérjegy-rendszer provokálni. A dolog lényege azonban az, hogy egyelőre senki sem tudja, hogy hányadán van ezzel az új üzlettel. A kávésok, vendéglősöknek fog legjobban meggyülni a bajuk ezzel az új rendszerrel, mert náluk az idegenforgalom teszi majd esetleg komikussá a helyzetet. Van is erre vonatkozólag annyi kérdezősködés és felelet, hogy tényleg erre vonatkozólag eligazodni maga egy nagy probléma megfejtésre ad okot. Nemcsak a vendéglősök és kávésok fognak majd az idegen utazókkal szemben komikus álláspontra jutni, de egyes családokat is sújtja ez a rendelet bizonyos tekintetben, főleg pedig azokat a családokat, kik szeretik a vendégséget maguk köré gyűjteni. Vegyünk elő példának okáért egy mindennapi esetet. Mit csináljon majd a háziasszony, ha vendégeket hiv vacsorára? Oda adja a holnapi meg a holnaputáni kenyeret? Vagy ne adjon se kenyeret, se tésztát? Egyelőre mig a helyzet nem jön a rendes kerékvágásba, hát bizony nagyon furcsa az eset. Még jóformán tanácsot sem lehet erre adni. Hacsak nem akkép, hogy tessék a meghívás alkalmával a meghívott vendégeknek jelezni, hogy vagy kenyeret, vagy kenyérjegyet hozzanak magukkal és bármennyire humoros is, de minden vendégtől minden darab kenyér elfogyasztásáért kérjen kenyér-szelvényt. A legokosabb azonban — és ez a mi tanácsunk —, hogy egyelőre ne hívjon magához senki sem vendéget, mert ki lesz téve sok kellemetlenségnek, vagy jobban mondva dilemmába fog kerülni és esetleg a jóbarátság közöttük az ily csekélység miatt meg fog szűnni, Egy előnye lesz azonban ezen kenyérszelvénynek és ez az előny tényleg a kávésok, vendéglősök és főleg a sörödéseket érinti. Ne vegye senki sértésnek és ne vegye senki magára ezen megjegyzésünket, mert hát ez az úgynevezett „blitzelésre" vonatkozik. Sokszor megtörténik — mondjuk hát tévedésből —, hogy valaki 3—4, sőt 5 kiflit is megeszik és — mondjuk feledésből — csak kettőre emlékszik és ugyancsak annyit fizet. Ma ilyesmi nem történhetik meg. De még az is megtörtént néhány szókimondó vendéglősnél, hogy valaki 1 pohár sörrel 4 kiflit jelzett és akkor a fizetésnél azt kapta válaszul, hogy máskor ha sört akar inni, akkor menjen a pékhez. Ma hiába megy a pékhez, ott még nagyobb gorombaságra számíthat. Ilyen és hasonló esetek napirenden lesznek a mostani új rendszernél, főleg pedig a legény-, vagy jobban mondva a garzon emberekre lesz majd ez rendesen megszokatlan. Az