Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-06-04 / 23. szám

lakóházig gépezete. Az ősember a Tapolcza mellett itt az Öreg-hegyen helyezkedett el legelőször, — itt találtak egyedül, kőkorból való eszközöket; a mai kultur embernek maradt meg az a szomorú kiváltsága, hogy — azért is mocsárba épít, nehogy egészséges maradhasson! Egyelőre eddig jutottam a meditációban. (Folytatása következik.) S. Gy. Esterházy Pál gróf emlékezete, — „Esterházy Pál hadiárvaház." — Esterházy Pál gróf, a pápa-ugodi hitbizomány ura, tavaly junius hó 26-án hősi halált halt Lengyelországban. Halála előtt néhány évvel legkedvesebb tartózkodási helye a pápateszéri tuszkulanuma volt, ahol bájos és kedves nejével, szül. Andrássy Ilona grófnővel a legboldogabb napjait töltötte. Halála után a fényesen és minden kényelemmel berendezett kúriát két legmeghittebb barátja Cziráky György gróf és Jankovich Bésán Endre béreltek ki és kegyeletük emlékéül az Országos Gyermekvédő Ligának ajánlották fel, hogy ott a hősi halált halt nemes gróf emlékére hadiárvaházat alapítson. A kegyeletes és szép eszme testet öltött és mult vasárnap délután történt meg Pápateszéren az „Esterházy Pál hadiárvaház" ünnepélyes felavatása. A felavatási ünnepélyen Jankovich Bésán Endrénén — férje a harctéren van — és Cziráky György grófon kivül ott volt az Országos Gyermekvédő Liga képviseletében Vay Gábor grófné, Rottenbiller Fülöp dr. miniszteri tanácsos, ifj. Szentkereszty Béla báró és Neugebauer Vilmos, a Liga igazgatója. A 7-ik Vilmos huszárezred képviseletében — ez volt a gróf ezrede — két bajtársa Durneisz Gyula báró százados és Pauer Frigyes jelent meg. Ott volt Szentkereszty Elza bárónő, Macskássy Ferenc ezredes, a csóti fogolytábor parancsnoka, vármegyénk képviseletében Véghely Kálmán dr. alispán, Bélák Lajos pápai, Huszár Gyula zirczi főszolgabirák, Göndör Ferenc tanfelügyelő, Máday Aurél uradalmi bérlő, Wüest Ferenc urad. jószágfelügyelő és az uradalom tisztikara és a környék szine-java. Az új hadiárvaházat Gerstner Ignác pápateszéri esperes-plébános avatta fel, utánna gróf Vay Gáborné mondotta el igazán költői szárnyalású imáját Esterházy Pál gróf emlékére. Az ima egyes részleteit a következőkben közöljük: — Egy éve lesz annak, hogy Esterházy Pál ellenséges golyóktól találva a harctéren elesett. Hazafias kötelességét teljesítette, bátran, férfiasan, mint ahogy az tőle máskép nem is volt várható. — Vele együtt elestek sokan, igen sokan! Megszámlálhatatlan a névsoruk. Ezrivel feküsznek szétszórva a világon, jeltelen sirok alatt a mi kidőlt néma hőseink 1 Esterházy Pál magával vitte életkedvét, bizalmát és mosolyát. Minden egyebet itt hagyott és felvirágozva, lelkesülten indult népünk fiaival együtt — előre ! Meg is mutatta a jövő nemzedéknek, hogyan lehet, hogyan kell Magyarországért meghalni! Szivének utolsó lüktetését nem kisérte a haldoklóknak fájdalmas sóhaja ; mosolyogva nézett elszállt lelke után és mosolyogva aludt el örökre. Megtestesült szimbóluma volt ő annak a fiatal sarjadéknak, melynek romlatlan, érintetlen tiszta idealizmusa a halálba is beleviszi az Istenbe és a becsületbe vetett nagy, erős hitet. Amilyen jámbor és istenfélő volt ő béke idejében, olyan rendíthetetlen és bátor volt, mikor hazája érdekében a harctéren állott és szembe nézett a halállal 1 Igaz, hogy csak kötelességét teljesítette, de ennek a kötelességteljesítésnek egy értékes, reményteljes élet örök megsemmisülése volt az ára! Álljunk meg tehát egy pillanatra Esterházy Pál volt otthona előtt 1 Bontakozzunk ki egy percre a hivatalos ünnep keretéből, szórjunk néhány babérlevelet e kis ház küszöbe elé, mondjunk el egy fohászt nemes lelke emlékére. Urunk Istenünk 1 Kezünket összekulcsolva, hozzád száll esdeklő, nagy sóhajunk 1 Sok vétek és bün tapad a földhöz, de milliók vére immár tisztára mossa s az árván gyászoló fájdalma levezekli a világ átkát 1 Nézd a letarolt mezőkön száguldó ellenség bosszúálló hadát, nézd a fensikon magyar szivek kiomló vérét, nézd mennyi bánat, mennyi fájdalom e honnak szenvedő szivében 1 Te pedig, volt gazdája e kis otthonnak, lelkeddel maradj közöttünk! Ezeknek a rögöknek voltál a gyermeke, itt állott a bölcsőd, itt élted le ifjú éveidet s ide hozták vissza átlőtt porhüvelyedet, hogy dicső halálod szép álmait, szülőfölded határain aludjad tovább. Szeretted az életet, hiszen jogod volt hozzá, csak a jót akartad, mert jó voltál magad is, népünk gyermekeit akartad oltalmad alá venni, hogy megtartsd őket az életnek, a hazának. De idő előtt kidőltél, terveidet megsemmisítette egy másik kötelesség, mely szentebb volt előtted. Áldjuk érte emlékedet. A pápateszéri otthon hadiárváiból embereket akarunk és fogunk nevelni, a te szellemedben, a te irányodban. Legyenek olyan életképesek, mint Te voltál, legyen gerincük, szivük, akaratuk és jellemük, mint amilyen Neked volt, szolgálják majdan a hazát, mint ahogy Te szolgáltad azt és legyenek olyan tiszta szivüek, olyan istenfélőek, olyan jók, amilyen Te voltál. Ez a törekvés, ez a munka legyen a mi hálánk, amiért földünk oltalmáért, népünk megvédéséért ifjú, szép életedet feláldoztad. Tied volt egykor ez a kis ház — s a nagy föld, mely körülötte elterül. Egy napfényes sarka a világnak, melyben boldogan húzódtál meg. Itt nyilt neked a tavasz; itt hullottak eléd a fák virágszirmai. Fejed fölött ragyogtak este a csillagok. Madárének, templomharang, aratók dala neked szólt, neked kongott, neked szépítette az életet. Elesett bajtársaid gyermekeinek egy boldog, szép kis sarkot akarunk biztosítani volt otthonodban, hogy ezzel a munkával örökítsük meg a tiszteletet, kegyeletet, melylyel nevednek és emlékednek tartozunk mi, de tartozik első sorban az itteni nép, melyet szerettél s mely hozzád oly közel állt. * A gyönyörű ima hatása alatt mindenki sirt, mert mindenki ismerte és szerette a hősi emlékű vidám Pál grófot, aki az egész környék jóságos atyja volt. Ezután Rottenbiller Fülöp dr. miniszteri tanácsos a Liga nevében átvette az új intézetet, majd ifj. Szentkereszty Béla báró ajánlotta a hadiárvaházat a község figyelmébe. A gyönyörű ünnepély ezzel véget ért s a pápateszéri hadiárvaház, a Ligának immár 6-ik hadiárvaháza, megkezdhette nemes rendeltetését. Eddig 54 hadiárvát helyeztek el benne, közülök 10 Vilmos huszárezredben árvát. Ez az alapítók kikötése volt. KA RCO LAT a mult hétről. A'füstölőkre is reá került a sor! De hát miért legyenek ők kivételek. Ha a szükségleti cikkek megdrágultak, teljes joggal emelték az élvezeti cikket, mert hát senkisem tagadhatja, hogy a dohányzás élvezet. Azt is koncedáljuk, hogy sokaknál már nem élvezet, hanem oly szükségleti cikk, mint az étel és sokan inkább cigarettát szivnak, mint esznek, de ez abnormis állapot, erről épp úgy le lehet szokni, mint az étkezésről és sok más mindenről. Legalább a tapasztalat ezt igazolta. Amint hozzászoktunk már elszámlálhatlan nélkülözésekhez, ugyanehhez az új intézkedéshez is bele fogunk törődni. Legfeljebb az fog megtörténni, hogy aki eddig 100 cigarettát szitt el naponként, a felével is kénytelen lesz megelégedni. Ezzel a dohányáremeléssel különben olyformán voltunk, mint az utolsó héten az időjárással. Mindennap arra ébredtünk, hogy nehéz, viharral fenyegető felhők gyülekeztek a fejünk fölött s mintha leintettek volna hozzánk, hogy „megállj hé, mindjárt a nyakadba szakadok". De csak az egész ijesztgetés volt, elmaradt a felhőszakadás. Reggel fenyegetett, estére elment, másnapra újra jelentkezett. így jártunk a dohányárak emelkedésével is. Ez még régebben ijesztgetett bennünket. Három hónap óta jóformán mindennap arról kaptak illetékes helyről — már mint ők magukat bennfenteseknek nevezik — értesülést, hogy egész bizonyos kutforrásból tudják, hogy a szivar, dohány, a cigaretta, sőt még a tubák is drágább lesz. Ha eszed van, lásd el magadat szivarral és cigarettával. Esze a legtöbb embernek volt, de pénze csak a legkevesebbnek. Akinek volt, az raktározta magát, akinek nem volt, az bizott továbbra is a jó szerencsében. Akik akkor előre vettek, beugrottak, mert a dohánydrágulás csak nem következett be és így becsapottnak érezték magukat. Most, hogy újra emlegették a dohánydrágulást, a már becsapottak nem akartak újra lépre menni és újra azt hitték, hogy megismétlődik a nóta. Ez egyszer a hiresztelés bevált, most már azzal csapódtak be újra, hogy nem tettek elővásárlást. Annyiszor híresztelték, hogy drágább lesz a szivar, annyiszor mondták, annyiszor vágták a fejünkhöz, hogy végre is megnyugodtunk. Mikor azután kisült, hogy mégsem lett drágább a szivar, akkor sem történt más, mintha tényleg megdrágult volna már akkor, amikor híresztelték. Most nem igen híresztelték olyan erősen, csak úgy elvétve emlegették, de most — amint mostanában a várak elestére mondani szokás — esedékes lett a dohánydrágulás. Nem ért bennünket váratlanul és így amire elkészül az ember, amit várt, abba hamar belenyugszik. Sőt bizonyos mértékig örül neki, hogy végre túl van rajta. Olyan ez, mint a fogfájás. Hála Isten, ha már kinn van a fájós fog és utánna még azt is mondja, hogy nem is fájt olyan nagyon, mint eleinte hittem. Tekintve a konjukturákat és a mostani helyzetet, egész határozottsággal állíthatom, hogy a mostani dohánydrágulás — amelyről elmondhatjuk, hogy eléggé — mérsékelten emelték, a közönség körében nem igen szült elkeseredést, mint más egyéb cikkeknél. Más ez, mint mikor az élelmiszer uzsorások indítanak háborút a gyomrunk és a tisztességes megélhetés ellen. Erre legalább azt mondhatjuk, hogy állami érdek, állami szükséglet az áremelés. Ez nem jogtalan vagyongyarapításra megy, hanem országos érdek követeli, ebből a többletből — mint halljuk — a hadikölcsön kamatainak egy része