Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-04-23 / 17. szám

PAPAI HOZLONY Közérdekű fűtetlen hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Panaszok a drágaságról! Ki hitte volna még egy-két év előtt, hogy egyes cikkek, legfőképpen az élelmicikkek árai oly rettenetes magasságot érjenek el, mint aminő most sújtja a fogyasztókat. Ha ezelőtt néhány fillérrel emelkedtek az árak, a közönség nem fogyott ki a panaszból. „Rémséges"-nek nevezték akkor a drágaságot és nem is sejtették, hogy az a mostani drágasághoz viszonyítva valóságos kismiska. Hiszen az előbbi „drágaság" árai 2—300, sőt 400%-kal is emelkedtek. Persze, hogy most a közönség még jobban panaszkodik és keresi a nagy drágaság okait. Nem sokat keres, hamar megtalálja: mindennek okai a haszontalan élelmiszeruzsorások. Vizsgáljuk meg egyszer higgadtan ezt a súlyos vádat! Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az élelmiszerek drágulásának közvetlen oka a háború. A katonaság élelmezése rendkívül sok élelmiszert von el a polgári közforgalomtól, a termelés megcsappan és a háborús mozgalmak közt lehetetlen elkerülni, hogy sok élelmiszer teljesen el ne vesszen. Az élelmiszerekben — különösen a húsban a katonaság fokozott húsfogyasztása következtében — hiányok állanak be, aminek szükségszerű következményekép az áraik felszöknek. Csatlakozik ehhez még egy fontos körülmény, melyről a felületesen Ítélők — sajnos a közönség nagyobb része — teljesen megfeledkeznek. Ez a pénz értékének csökkenése, melyet háború idején a leggazdagabb állam sem tud elkerülni. Kevesebb értékű pénzért csak kevesebb árut lehet kapni, másszóval: drágább lesz az áru. Mindezek a háború természetes árdrágító következményei, amiket mesterséges úton bűnös üzérek fokoznak. S ez az, ami

Améltán felháborítja a fogyasztókat. Természetesen mindenki hajlandó magasabb árakat fizetni, ha belátja, hogy ezeket a háború indokolja. De meg kell győződve lennünk arról, hogy a drágaságot a háború, nem pedig lelketlen üzérek körmönfont kapzsisága okozza, ami által felesleges megszorításokra kényszerítenek bennünket. Szívesen nélkülözünk, ha a hazáért kell nélkülöznünk, de nem akarjuk magunkat nélkülözéseknek alávetni, csak azért, hogy az uzsorások szük köreinek zsebeit pénzzel tömjük. A cukor, a burgonya, a zsir és a hus árusítása körül rendkívül sokat vétkeznek. Vegyük csak példánakokáért a vadhúst: miért kelljen nyulaknak, foglyoknak, szarvasoknak, őzeknek kétszer annyiba kerülniök, csak azért, mert az idén ejtik el azokat? Épp az ellenkezője volna a helyes: éppen ebben az évben kellene a vadhúst olcsóbban adni, hogy így a husinséget enyhíteni lehetne. Egész csomó élelmiszert lehetne még felsorolni, melynek drágulása épp oly indokolatlan. Mit tehet a fogyasztó közönség ez ellen ? Panaszkodáson kivül semmi egyebet. Bojkottról szó sem lehet. Az élelmiszeruzsora olyan általános, hogy a bojkottnak csak akkor volna értelme, ha miden fogyasztásról lemondanánk: magyarul: éhen vesznénk. Tenni itt a hatóságoknak kell. Drákói rendszabályokkal kell gondoskodniok arról, hogy a háborút egyesek ne használhassák fel hirtelen meggazdagodásra. Ha a győzelem reményében mindannyian szenvedünk, katonaság és polgárság csaknem egyaránt, ne legyenek egyesek, kiknek részére a véres háború boldogságot jelenthessen. KARCOLAT a mult hétről. Nem kell félni! Uton-utfélen mostanában csak az új időszámításról folyik a téma. Nem vehető rossznéven, mivel a mostani háborús világban sokféle gondok terhelik az embert és ezt az új időszámítást mégis csak szenzációs dolognak lehet tartani és bizony sok embernek jó eleve szeget üt a fejébe, hogy hát miképen fogja majd beosztani az életmódját. Egymást kérdezik az emberek, hogy „hogy lesz, mint lesz?" Egy-egy nehéz fejbe sehogy sem fér be még az a legegyszerűbb dolog se, hogy a fali, vagy zsebóránkat egy órával előbbre kell igazítanunk és ezzel el van intézve az ügy. El sem tudják képzelni e helyzetet. Folyton azon spekulálnak, hogy mégis különös és nehezen megy, egyáltalában meg se szokható, hogy 11 órakor lesz éjfél és 11 órakor lesz dél. Vagy hogy mikor 12-őt üt az óra, akkor arra kell majd gondolni, nem lehet elfelejteni, számon kelt tartani, hogy akkor csak 11 óra van. És így tovább, hogy mindig vissza kell számítani egy órát, ha az embernek a toronyórára vagy a zsebórára — akinek még van — esik a pillantása. Különösen aggódnak sokan, hogy vájjon meg fogja vagy meg tudja-e majd szokni a szervezete a változást ? Még olyan kérdés is merült fel, hogy minden nyilvános órát előre fognak-e igazítani az új időrendek megfelelően és kötelessége lesz-e mindenkinek előre igazítani a saját óráját, törvényszankcióval fogják erre minden óratulajdonost kényszeríteni. Olyan sok élceket eresztenek meg erre vonatkozólag, hogy ha az ilyen élcelőket meg kellene adóztatni, akkor virilisták lehetnének. A legérdekesebb a dologban pedig az, hogy a töprengők, a nyugtalankodók, a gyönge fantáziájuak is kicsinyke táborát egyesek nem csakhogy meg nem nyugtatják, hanem — amint szokás mondani — ugratják. A mai háborús világban pedig hamar be lehet ugratni — pláne olyanokat, kik ugratási mániában szenvednek és jó médiumok ezen a téren. Vannak egyesek akik már most — mielőtt a rendelet életbe lépett volna, próbálkoznak a nagy esetre előkészíteni magukat. És ebben az előkészítési kurzusban kezdenek bomlani. Értsük meg egymást! Aludjanak csak édesen, ha egyáltalában tudnak aludni, nem lesz semmi bajuk az új rendszeresített nyári, jobban mondva átmeneti idővel. Semmi egyéb dolguk nem lesz vele, mint az, hogy április harmincadikán este tizenegy órakor előre igazítják az órájukat egy órával. De az sem fontos és okvetlen szükséges, hogy éppen tizenegy órakor, mert ha korábban szokott az illető lefeküdni, akkor már hamarább is megteheti. Ha esetleg nincs órájuk, akkor még ezt sem kell megtenniök, továbbra is mástól fogják megkérdezni, hogy hány óra van és aszerint fognak élni. Ha pedig valaki attól fél, hogy mint feledékeny ember és április 30-án este 11 órakor elfelejti előre igazítani az óráját, akkor legokosabban teszi, ha már most is elvégzi a műtétet az óráján, legföljebb arra kell gondolnia, hogy az órája siet egy órával. No hát nem igaz ? Nem helyes a megoldás ? Szóval, ne fessük magunk az ördögöt a falra. Nem kell félni, mert hát ez az új csoda három napig se fog tartani. Bele fogunk törődni, amint beletörődtünk már sok mindenbe. El fogjuk felejteni, mint a zárórát és élni fogunk úgy, mint most az óramutatónk jelzése szerint. Ugy ossza be mindenki az idejét, amint a szervezete kívánja vagy megengedi. Még sok mindenféle újításra el lehet készülni és így végeredményében minden ilyen újításnál az legyen a mottónk: Nem kell félni! Frici. A török Vörös Félhold képeslevelezőlapjait 20 fillérért árusítja az Országos Bizottság (Budapest, Képviselőház).