Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-03-26 / 13. szám

túrát és egy órát láncostul követelnek ellenértékül. De mit csináljon az a szerencsétlen halandó, akinek nincs emeletes háza, sem szalongarniturája, sem aranyórája lánccal? Az egyék krumplit? De ha arra sem telik neki ? Akkor hallgassa szórakozásul gyomra korgását. * * * Az óriási drágaságot a vevők maguk enyhíthetnék, ha az eladóktól egy kis szolidaritást tanulnának. Az eladó legyen bár a legbutább, legtudatlanabb parasztasszony, vagy a legkorlátoltabb eszű kofa, azonnal tájékozást és áttekintést nyer, mihelyt árujával a piacra érkezik és e tájékozottságot értékesítve szabja meg az eladásra kerülő élelmicikk árát. Minden összebeszélés nélkül az egész piac eladói között bizonyos szolidaritás alakul ki. A világért nem konkurál egyik eladó a másikkal és nem adná olcsóbban áruját. Legföljebb abban versenyeznek egymással, hogy ki tudja a lehetetlennél is drágábban eladni portékáját, ki tud minél több bőrt a vevőről lenyúzni. A vevők között ellenben a szolidaritás érzelme teljesen hiányzik. Ha egy kosár baromfit hoznak a piacra, egy nagy sereg libahúsra éhes, tenyeres-talpas amazon rohanja meg a kárörvendő eladót. Ez látván, hogy áruja mennyire kapós és mily nagy versengés tárgya, bolond lenne, ha nem aknázná ki a rá nézve kedvező helyzetet és nem srófolná fel az árakat. Másutt és máskor a vevőben volt annyi tisztesség, hogy nem ment oda, hol egyikmásik alkudozott. Ma ellökik egymást és a hátuk mögött jelekkel egymásra licitálnak. Ilyen inkorrekt eljárásnak nem lehet más következménye, mint a drágaság folytonos emelkedése. Tanuljunk tehát szolidaritást az eladóktól, küzdjünk ellenük, ne egymás ellen, akkor talán kissé szünetet tart az árak emelkedése. De ez még nem elég. Még a baromfi-kereskedőket is le kell kenyerezni. Hogy mivel vélem ezt elérhetőnek, most még nem árulom el, nem mintha stratégiai tervemre szabadalmat akarnék kérni, hanem mivel az ellenség előtt nem tanácsos haditervünket előre elárulni. Annak idején, ha majd a fogyasztók szervezkedni fognak, megsúgom ennek csinját-binját a szervezkedőknek. * * * A korcsmárosok, vendéglősök, kávésok és a későn, illetőleg korán lefekvők nincsenek megelégedve a 12 órai zárással. A maguk szempontjából igazuk is van. Én ugyan, ha diktátori hatalommal ruháznának fel, egyelőre elrendelném, hogy már 9 órakor zárjanak minden helyiséget, ahol kártyáznak, muzsikálnak és szeszt árulnak. Mert a férfiak közül kik marad itthon? A gyermekek, suhancok, öregek, alkalmatlanok és felmentettek. Ezek menjenek 9 órakor aludni. Később pedig megparancsolnám, hogy szeszt csak a patikában árulhassanak olyan drága áron, mint amennyiért ma 1 pár kövér libát adnak és a kibékülés után ellenségeinknek olcsón szállíthathassuk. Csak hadd homályosítsák el ők eszüket a szesz túlságos élvezetével. Nekünk világos agyra van szükségünk. Nekünk azt az időt, amelyet eddig szeszáruló, dorbézolásra, kártyázásra alkalmat adó helyiségekben töltöttünk, magunk képzésére, ismereteinek gyarapítására kell fordítanunk. A mostani háború is megmutatta, hogy a tudás fegyverével szorítottuk vissza sokszoros túlsúlyban levő ellenségeinket, mert a tudás a legnagyobb erő és legellenállhatatlanabb hatalom. Nos, a tudás fegyvereiből még sokkal többet és hathatósabbakat kell szereznünk, mert ellenségeink a kibékülés után azonnal hozzá fognak az ellenünk való fegyverkezésre. De még ha ez a feltevés nem is valósulna meg, akkor is szükséges tudásunk arzenálját folyton gazdagítani, mert ellenségeink nagyobb számbeli és anyagi erejüknél fogva fölénk kerekednek és lehetetlenné teszik megélhetésünk. A közelebbi, vagy távolabbi jövőben pedig a tudás forró napja fogja fölolvasztani a jelenlegi korhadt társadalmi kereteket összetartó enyvet és a tudás ereje fogja megteremteni a szebb, jobb, az ember valódi éietszükségleteinek megfelelő képet és befoglaló, díszesebb, nagyobb keretét. Minthogy azonban nem biztak rám diktátori hatalmat, meg kell hajolnom a mostani kormány rendeletei előtt. És így kell cselekedni minden törvénytisztelő polgárnak. A miniszteri rendelet megengedte, hogy a virrasztók, későn lefekvők éjfél után egy óráig italozhassanak, kártyázhassanak, szórakozhassanak a maguk módja szerint. Bár nem illik tőlük e háborús időkben e jogukkal élni, de a helyi hatóságok túllőttek a célon, midőn őket e jogaik élvezetében korlátozták, amennyiben e szórakozási időt egy órával megrövidítették, mert hatósági rendeletekkel nem lehet az embereket illendőségre szorítani, ha a maguk tapintata nem diktálja nekik az illendőség szabályainak követését. Azonban a törvény — törvény, a miniszteri rendelet — rendelet. Ha ez megengedi, hogy bizonyos szórakozó helyeket egy óráig tartsanak nyitva, a helyi hatósági rendeletek ne akarjanak szigorúbbak lenni. Ne legyünk szentebbek a pápánál, kormánypártibbak a kormánynál.* v. i. * A városi tanács is így gondolkodott s a zárórát 1 óráig meghosszabbította. Szerk. KARCOLAT a mult hétről. A zárórai probléma meg van oldva! Nem is hittük, hogy a mult heti krónikánkban jelzett kávéházi zárórára vonatkozó problémára ily hamar kapunk egy elfogadható megoldást. A probléma megoldása a harctérről jött, még pedig az orosz harctéren kőzdő honvéd huszárezredünktől. Nyolcvanöt hét óta szakadatlanul küzdő honvéd huszárjaink lankadatlan erélyét és töretlen kedélyét hiven tükrözi vissza az alábbi hangulatos és tréfás levél, mely válaszul szolgál azon problémára, melyet mult heti krónikánkban a kávéházi záróra megoldására céloztunk. Nem szórói-szóra közöljük a probléma megoldását, csak azon részét, melyben vigasztalják az itthoniakat a kávéházi záróra miatt. És azoknak, akik nem tudnak megbékülni az új renddel, mindjárt orvossággal is szolgálnak, barátságosan meginvitálják a lövészárkokba berendezett mulatóba, ahol az éjt nappallá és a nappalt éjszakába lehet leélni. A harctérről érkezett levelet, mely a kávéházi záróra problémáját igyekszik megoldani, kivonatosan és átdolgozva — melyre fel vagyok jogosítva — a következőkben adjuk le miheztartás végett. „Mi alulírottak, mint a Dnyesztervédő Lövészárok Egyesület vezetői, értesültünk Frici barátunk „Karcolat" rovatából, hogy Pápán is beütött a kávéházi záróra. Amennyiben ismerjük városunk ifjúságát és jóképű szalmaözvegy barátainkat, tudjuk, hogy eme rendelet kellemetlenül érinti a bohém- és jókedvhez szokott urakat, akik legkedélyesebb idők egyikén szórakozásuk helyét rendeletre elhagyni kénytelenek — szóval, amint Frici barátunk jelezte, — hogy a vendégeket zárórakor kitessékelik a helyiségből. Ezen anomáliára vonatkozólag elhatároztuk, hogy az egyesületünk tulajdonát képező Strypa és Dnyeszter közti általunk rég lefoglalt és jól védett telepet szórakozások céljaira kiépíttetjük, vagy — jobban mondva — a már kiépített részt szórakozási célra átengedjük, ahová egy orfeumot kabaréval és a helyzethez mérten egy kávéházat szándékozunk létesíteni, amely teljesen függetlenül fog állani mindennemű rendőri közigazgatástól. Az orfeum és kabaré a tüzvonaltól öt kilométerre fekvő remek telken, úgynevezett Pflanzer-villában fogja előadásait naponta este 7 órakor megkezdeni, ahol a közismert és jóhirnévnek örvendő Gránát úr az ő tenorhangjával mint dalművész, Shrapnell úr pedig mint komikus fogja a közönséget szórakoztatni. Előadás után közvetlen az orfeum mellett levő Fedezék kávéház fog rendelkezésükre állani, ahol a hangulatot a gyakori kézi gránát dobálás, rakétajáték, világító bombák és a világhírű Manlicher-zenekar fogja szolgáltatni. Amint ezekből láthatják, egyesületünk mindennemű szórakozást óhajt nyújtani mindenkinek, kik tagokul belépnek hozzánk és így nem lesznek kénytelenek jelen viszonyok mellett éjjeli 12 órakor — vagy, mint halljuk, meghosszabbítva 1 órakor — szórakozásuk színhelyét elhagyni, hanem tetszésük szerint éjjelt nappallá, nappalt pedig éjjellé változtathatják. Egyesületünk néhány tagja legközelebb — hacsak lehetséges lesz — szabadságra megy, kik jogosítva lesznek önként jelentkező tagokat egyesületünk kötelékébe felvenni." Eddig szól a probléma megoldása. Mindenesetre köszönjük régi jó ismerőseinknek szives érdeklődésüket, most már van egy expediens azoknak, kik a záróra tilalmát ezen úton ki akarják kerülni és további szórakozásukat a háború befejeztéig biztosítani. Tessék jelentkezni! Frici. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a háború tartama alatt megtanul gondolkodni. Az hirlik, hogy Pápa városa még a kávéházi záróra tekintetében is „kiváltságos' akar lenni. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk nem köti magát a cifra formaságokhoz. Az hirlik, hogy a polgármester a háború tartama óta túl van terhelve. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány a kávéházi zárórákat harminc évvel visszamenőleg állapította meg. Az hirlik, hogy a rendőröket is erősen sújtja az új kávéházi záróra-rendelet. Az hirlik, hogy március 15-én, a színházi előadás után, néhány gimnázista növendék elvesztette a hangját. Az hirlik, hogy Pápán a kávéházi vendégeket már éjfélkor kitessékelik a kávéházakból. Az hirlik, hogy Pápán az éjjeli mulató vendégeket éjfélkor az utcán meg lehet számlálni.