Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-01-09 / 2. szám

M PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű fiig-g-etleo hetilap, b Meg-jelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 K, félévre fi K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Csak egyesült erővel! A mai kiválóan nagy és nehéz idők teljesen elnyomnak minden egyéni érvényesülést és mégis ma mérhetjük legkönynyebben az egyén értéket. Ez az aforizmaszerü mondás mintha ellentmondást rejtene magában, de be kell látnunk az igazságát. Közösen, vállvetve dolgozik ma mindenki, mint valami nagy egység, a harctereken és itthon. Nem válnak ki nevek, alakok, ha csak a csatatér egy nagy bravúrjában nem, itthon az egyénekből álló nagy társadalom dolgozik fáradhatlanul. És e névtelen, általában társadalomnak, nagyközönségnek nevezett nagy embertömeg az egyének értékétől függ és örök időkre szégyenteljes bélyeget visel az a tagja, ki ma nem teljesíti kötelességét. A magyar közönség tevékenységével a legteljesebben meglehetünk elégedve. Ma nincs párt és különbség ebben a máskor mindig széthúzó országban, ma az összetartásnak, a szeretetteljes együttdolgozásnak köszönhetjük számtalan jótékony háborús akciónk sikerét. A magyar ember leleményessége, éleseszüsége nyilvánul meg abban a temérdek különböző módban, melyben a jótékonyság filléreit szedi az itthonmaradottaktól katonáinknak, hazánknak javára. És a közönség nem merül ki a folytonos kéregetéstől, minden kopogtatást szive ajtaján barátsággal hallgat meg és azután megindul a nemes verseny, hogy ki gyakorol több jót, ki ad többet a haza oltárára. Még a háború kitörésekor olvastunk egy cikket. Annak irója kifejtette, hogy ezek a jótékonysági akciók szépek és meghatóak ugyan, de mégsem ajánlatosak és célszerűek, mert a szegény koldusasszony el fogja ugyan hozni utolsó vánkosát a sebesültek részére, de — ezt megjósolta — a tőkepénzesek távol fogják tartani magukat minden nemestől. Ilyen nagy időkben jótékonysági adót kellene kivetni minden egyes polgárra a vagyon arányában. A jóslás nem egészen, de részben bevált. A tulajdonképeni tőkepénzesek hűvösebb tartózkodással fogadták — mondjuk már a harmadik hadikölcsönt is, mint eleinte, de annál többet tett és tesz polgári pözéposztályunk. A középosztály adja össze sokszor egyetlen ékszerét, megspórolt pénzét a hazának, ugyanaz az osztály küldi el — fehérneműjének bármily kis fölöslegét a hadikórházak céljaira, ez állította össze szeretettel az idén is a katonák karácsonyi ajándékát. És ez a körülmény nagyon örvendetes. Mert bármennyit is tesz közönségünk, minden kevés a harctéren küzdő katonáink óriási áldozataihoz és nélkülözéseihez képest. Konstatáljuk azt, hogy tudatában vannak az itthonmaradottak a katonaság nagy áldozatainak és olyan szeretettel becézik katonáinkat, mintha minden egyes katona testvérünk, vérrokonunk lenne. Még a kis iskolás gyerekek is, ozsonnapénzüket összerakva kedves karácsonyi emléket küldöttek távoli csataterekre. A magyar nők munkájáról pedig elsősorban kellett volna megemlékeznünk. Sok szenvedéssel sújtja ez a rettenetes duló háború a nőket is, kiket azoktól szakít el sokszor örökre, kiket legjobban szeretnek: fiaiktól, férjüktől, vőlegényüktől. De a magyar nő hamar felszárítja könnyeit, átérzi azt, hogy most mindenkinek helyén kell állni, felveszi a vöröskereszt jelvényét és a finom női léleknek legjobban megfelelő szolgálatot teljesíti: sebesült katonáinknak ápolását. Ezt a nemes és nehéz hivatást azután olyan csudálatraméltó rátermettséggel teljesítik a fiatal asszonyok és fiatal leányok, olyan magától érthetően, olyan szívesen teljesítik a legnehezebb, minden női erőt kipróbáló szolgálatokat, hogy ép úgy meg kell hajolnunk ezen önkéntes női hőseink előtt, mint azok előtt, akik az ágyuk zajában küzdenek és ontják vérüket a hazáért. Jó volt ez a háború arra is, hogy megösmerjük a magyar nemzetnek nagy összetartó erejét és ezen erőben rejlő hatalmát. Ellenségeink széthúznak, civakodnak egymásra fogat vicsorítva, vádolják ngymást, hazug diadalok mámorával kábítják el közönségüket, mi józanon látjuk az eseményeket, összetartunk, mint egy ember és közös erővel becsületesen dolgozunk. Erre az összetartásra, erre az önzetlen áldozatkész munkára nagyobb szükségünk van most, mint valaha, mert ebben az itthoni vértelen küzdelemben ép úgy benn áll a siker egy része, mint a csataterek ütközeteiben. Tartsunk tehát továbbra is össze és ebben a tudatban várhatjuk is a biztos győzelmünket. Viribus unitis! Yárosatyák a közgyűlésen, Elbucsuztattuk az ó-évet és sok reménnyel köszöntjük az új-évet. Ez alkalommal — mint a közérdek képviselője — bizonyos aktuálitást vélünk látni abban, ha a sajtó a városi közélet fórumán szereplő férfiaknak a városi ügyek iránt tanúsított érdeklődéséről megemlékezik. Illusztrálva ezzel, hogy mikép gyakorolják a városatyák alkotmányos jogukat, amely nekik szót ad a városi ügyek intézésében és ez legjobban abból a kimutatásból .tűnik ki, amely arról számol be, hogy ki hányszor vett részt a város közgyűlésein. Kétségtelen dolog, hogy nem a közgyűléseken való részvétel a fokmérője annak, ki mennyire veszi ki részét a város közgyűléseiből és ki mennyi hasznot hoz a város közéleteinek terein, de annyit mindenesetre ki lehet venni a kimutatásból, hogy mennyire érdeklődik a város közügyei iránt. Az elmúlt esztendőben Pápa városa 2 rendes és 8 rendkívüli, 1 rendes tisztújító és 1 alakuló közgyűlést tartott. Az alábbiakban adjuk a részletes kimutatást: 12 közgyűlésen egy sem vett részt. 11 közgyűlésen egy sem vett részt. 10 közgyűlésen egy sem vett részt. 9 közgyűlésen egy sem vett részt. 8 közgyűlésen részt vett: dr. Hoffner Sándor, Muli József, Szeleczky Ferenc, id. Horváth József, Wittmann Ignác. 7 közgyűlésen részt vett: Becsei Ferenc, Halász Mihály, dr. Lővy László, Sulyok József. 6 közgyűlésen részt vett: Billitz Ferenc, Harmos Zoltán, dr. Kende Ádám, dr. Kapossy Lucián, Kiss Zsigmond, Langraf Zsigmond. 5közgyűlésen részt vett: Ács Ferenc, Böhm Samu, dr. Fehér Dezső, Hajnóczky Béla, Jámbor János, Kerpel Gusztáv, Krausz József N., Kristóffy Gyula, Lippert Sándor, Molnár István, Mátz János, Nagy Sándor, Polgár Sándor, dr. Steiner József, Schwartz Vilmos, Szakács Dániel, id. Szalay József, dr. Teli Anasztáz.