Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-03-05 / 10. szám

igazgatósági tag. Most vonulnak be Fischer Gyula és Nagy Vilmos urak ig. tagok és Kolbe Nándor úr pénztárnok. A háború eleje óta van távol altisztünk, Fusz Sándor. T. Uraim! A mult évet jellemző üzlettelenség ellenére intézetünk állandóan igénybe volt véve. A békés idők élénk üzletágainak pangása folytán figyelmünk mintegy ezeket helyettesítő müveletekre irányult. Működésünk rentabilitása az eredmény - számla tanúsága szerint nem csökkent. — Állandó figyelemmel voltunk üzleteink bonitására és mobilitására, mind oly követelmények, melyek minden, az intézettel vonatkozásban levő tényezők részéről, minők a részvényesek, a betevők, az adósok, joggal szolgálnak kritikai szempontokul. Forgalmunk, bár nem az óhajtott mérvben, közel 90,000.000 koronára emelkedett, a kezelésünk alatt volt vagyon 16,000.000 koronáról 18,000.000 koronára nőtt. A jótékonyság oltárán traditioinkhoz hiven ez úttal is leróttuk kötelességünket. E kötelességérzetünk az ország legjobb intézeteiével nemcsak arányos, hanem a legtöbbet túl is szárnyalja. A mai idők legrokonszenvesebb mozgalmával, a rokkantüggyel igazgatóságunk a mozgalom vezetőinek óhajára még ez éven, de később foglalkozik. Az eredmény - felosztási javaslattal az intézet és így a részvényesek igazi érdekét, a gyarapodást kívánjuk szolgálni. Eddig az elnöki megnyitó. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után áttértek a közgyűlés tárgysorozatára, melynek lefolyásáról lapunk más helyén hozunk részletes tudósítást. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Hadi segély hol késel az égi homályban ? Sok szegény tisztviselő, tanító, tanár nehezen várja megérkezésedet, de valaki az úton föltartóztatott, vagy útnak sem bocsátottak azok a lendítők, akiknek ez kötelességük lenne. Pedig az ő ajtójukon már újévkor kedves vendégként bekopogtattál. Hát azok a főhivatalnokok, akiktől e dolog elintézése függ, sohasem voltak szorult helyzetben, hogy nem tudják magukat beleélni a sok ezer, náluk kedvezőtlenebb helyzetben élő tisztviselőtársaik sanyarú helyzetébe? Igaz, jól fog esni a hadi segély, bármikor is fog jönni, de még jobban esnék, ha már itt lenne. Bis dat, qui cito dat. Azt mondhatják, minél később utalják ki a háborús segélyt, annál nagyobb összeg üti majd a boldog tisztviselők markát, mert a havi részletek f. évi január havától visszamenőleg számítódnak. Ez a biztatás éppen annyit ér, mintha az éhes embert azzal vigasztalják: „Ma nem adunk enni, de a jövő héten kitűnő ebédet és mindenből háromszoros adagot kapsz". * A többek között a felekezeti és községi tanítók sem kapták még meg a háborús segélyt. Ha arról van szó, hogy radikális eszmék terjedésének, szélsőséges pártok alakulásának gátat vessenek, kire gondolnak először is a miniszter, az államtitkár, a miniszteri tanácsos, a főispán, alispán, szolgabíró, falusi biró és kisbiró? A tanítóra. Az ö dolga ezek ellen gátat építeni, vagy legalább is a gát építésében leghathatósabban segédkezni. Ha az intéző körök szükségesnek látják, hogy a honvédelem erejének emelése céljából oszágszerte ifjúsági lövészcsapatokat szervezzenek, kire gondol először is a miniszter, álllamtitkár stb.? A tanítóra. Az ő hazafias kötelessége minden parasztfickóból Teli Vilmosokat faragni. Ha a nép gazdasági védelme céljából fogyasztási és értékesítő szövetkezeteket kell alapítani, a nemzeti jólét emelése érdekében a föídmivelőket okszerűbb gazdálkodásra, méh- és selyemhernyó tenyésztésre, gyümölcsfák nemesítésére, szőlőművelésre kell tanítani és kapatni, kire gondol először a miniszter, az államtitkár stb.? A tanítóra. Az ő hivatása körébe tartozik mindezt ingyen megtenni. Ha jónak látják, hogy a nép szélesebb rétegeit kissé közelebb hozzák a művelt Nyugathoz és e célból népkönyvtárakat állítsanak fel és kezeljenek, a gazdakörökben, ifjúsági egyesületekben téli estéken népszerű ismeretterjesztő felolvasásokat tartsanak, ki jut először eszébe a miniszternek, államtitkárnak stbnek? A tanító. Neki kötelessége mindezt ingyen, vagy koldusbérért elvégezni, akár van hozzá kedve, akár nincs. Ha azonban arról van szó, hogy a tanító kapjon valamit az államtól, hogy nyomorúságos javadalmazásán egy kicsit javítsanak, akkor kire gondol utoljára a miniszter, az államtitkár, miniszteri tanácsos, t. fő-, alispán, szolgabíró, falusi biró és kisbiró? A tanítóra. * Egy főúr érdeklődött a gyermekek ijesztő mértéket öltő halandósága iránt. Az elhagyott gyermekek legfőbb gondozója a többek közt azzal az ígérettel csitította le a főúr lelkiismeretének háborgó tengerét, hogy tanulmányozza és tanulmányozni fogja az ügyet. A gyermekseregnek nem tanulmányozásra, hanem kenyérre van szükségük. Mig ügyüket tanulmányozzák, ezer meg ezer ártatlan gyermek éhen felfordulhat. Nem kell ehhez a dologhoz hosszas tanulmány, hanem gyors cselekvés. Fel kell emelni a hadisegélyt és gyorsítani folyósítását, úgy hogyha a családapa bevonul, segélyre szoruló családja már a következő héten kaphassa a hadisegélyt. Mostan egy nyolc éven aluli gyermek napi ellátására 35 fillért ad az állam. Hogy lehessen ebből kellőleg táplálni egy gyermeket, mikor egy liter, papi segédlet nélkül megkeresztelt tej 36 fillérbe kerül? Józan ésszel nehéz megérteni az entente vezérfiait. Minél több veszteséget szenvednek hadseregeik, annál nagyobb igényekkel lépnek fel, annál nagyobb árát szabják a békének. Ha ők tartanák megszállva Németország hatodrészét, ha ők arattak volna olyan győzelmeket, mint Hindenburg Tannenburgnál, a mazuriai tavaknál, Mackensen Gorlicenél és Szerbiában, Kövess Lovcsennél, ha ők kergettek volna bennünket több száz kilométernyire határainktól, mint Mackensen legerősebb támaszukat, az oroszokat: nem beszélhetnének fenhéjázóbban, mint beszélnek. Hát meg vannak őrülve ? Vagy lehetséges, hogy tehetetlen dühükben enynyire ámítsák magukat? Nem, ők nem ámítják magukat, hanem népeiket. Ezektől való féltükben, hogy lámpavasra ne kerüljenek, narkotizálják őket dicsekvő beszédeikkel, nagyhangú frázisaikkal. Szükséges tehát, hogy még néhány olyan, csontig és velőig ható kemény csapást mérjünk rájuk, melyektől elkábított állapotukból valóságra ébredjenek. Ekkor aztán lámpavasra kötik ámítóikat és eljön a várva-várt béke. v. i. KARCOLAT a mult hétről. Nincs többé szenzáció! A mostani háború nemcsak tótágasra állította az egész világ társadalmi rendjét, de megdöntött minden alaptézist, melyet eddig megdönthetlennek tartottunk. Eddig minden oly nagyobb eseményt, mely a sablonszerüségtől eltért és ritkán jutott osztályrészül, „szenzációs eset"-nek minősítettünk és ebben az alakban kezeltük. Ma! határozottan állíthatjuk, hogy nincs többé szenzáció! No hát van szenzáció? A tannenbergi nagy csata, a gorlicei áttörés, az oroszoknak a Kárpátokból való kiűzését a legnagyobb szenzációnak tartottuk és mit kell tapasztalnunk. Ezek az esetek a szenzációtól nagyon távol esnek, ha olvassuk a verduni ütközetet. Ezt most még szenzációnak tartják, de ennek a presztízse is eloszlik, mert még nagyobb szenzációs eset is előadhatja magát még a háború folyama alatt. Nincs többé szenzáció! Mert ha lett volna a háború tartama alatt szenzáció, úgy már régen véget kellett volna vetni a háborúnak. Kellett nagyobb szenzáció, mint az, hogy az oroszokat kiűztük a Kárpátokból, elfoglaltuk Varsót és mondjuk egész Lengyelországot, akkor azt jósoltuk, hogy ha ezeket a területeket elfoglaljuk „vége lesz a háborúnak". És mi történt ? Még csak akkor kezdődött a tulajdonképeni hadd-el hadd. Hát van szenzáció? Nincs többé szenzáció! A verduni nagy ütközettel kapcsolatosan most azt tippeljük általánosságban, hogy a nemes szövetségesekkel Páris alá vonulunk, sőt oda be is vonulunk és ez lesz majd a nagy szenzáció. Nos hát én ezek után kijelentem, hogy még ezt sem fogom szenzációnak tartani, mert ennél még nagyobb szenzáció is bekövetkezhetik ebben a hóbortos háborúban, amiről még álmodni sem merészkedünk. Nincs többé szenzáció! Amit mi eddig szenzációnak tartottunk, az mind sifli, ami most a háború tartama alatt történt és végeredménykép még sem szenzáció, mert nézetem szerint a mostani világháború borzalmas esetei után csak azt tartom majd szenzációs esetnek, ha a béke meg lesz kötve. Még ha esetleg fegyverszünet hirét is fogjuk venni, azt sem fogom szenzációnak tartani, mert sok minden ravaszságra megtanítottak bennünket a mostani háború képtelenségei. Ki hitte volna Olaszországról, hogy ellenünk fog fegyvert? Ki gondolt arra, hogy Görögország így lökdösteti magát jobbrabalra? Románia sem valami kóser magatartást tanúsít velünk szemben. Mindezek a tapasztalatok arra a konklúzióra engednek következtetni, hogy „megszűnt a bizalom az ősi erényben". Nincs többé szenzáció! Nem vagyok pesszimista, sőt mi több, azzal vádolnak, hogy túl optimista vagyok. Koncedálom, hogy optimista vagyok, de nem „túl". Állom továbbra is amit jeleztem, hogy „nincs többé szenzáció". Nézetem szerint az lesz a mostani világháborúnak a legnagyobb szenzációja, ha a béke meg lesz kötve. Az lesz a szenzáció! Frici. Hirdetmény. Pápa r. t. város adóhivatala felhívja mindazokat, kik mint hadiszolgálatra alkalmatlanok az állítási lajstromból töröltettek, vagy mint fegyveres szolgálatra alkalmatlanok fegyverképtelennek nyilváníttattak, vagy a katonai szolgálatból oly testi fogyatkozás miatt bocsáttattak el, mely őket keresetképtelenné tette s mely nem a katonai szolgálat teljesítésének következménye, — hogy hadmentességi díj vallomásukat folyó hó 20-ig a városi adóhivatalnál adják be. i