Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-02-13 / 7. szám

munkon jelenleg dolgozunk. A pápai társadalom szintén honorálja törekvéseinket. Gyűjtésünk már ma is szép összeget eredményezett; kérésünk csak elvétve talált hideg visszautasításra; a túlnyomó többség szívesen fogad bennünket: a háború áldozatainak segélyezését emberi kötelességének ismeri el. Dr. Rosenthal József. Nyugdíjasok segélyezése, A hosszantartó háborús állapot szülte drágaságot a társadalomnak úgyszólván minden rétege egyformán megérzi. Tudjuk azonban, hogy a beállott árdrágulás mégis legjobban azokat a fixfizetéses alkalmazottakat sújtja, kiknek a jelenlegi három-négyszeres árak mellett is a régi, háború előtt megállapított csekély fizetésükből kell tengődniök. Ezek az úgynevezett „szemérmes koldusok", kik nyomorúságukat társadalmi helyzetüknél fogva takargatják és akik a háborús nyomorúság segélyforrásait igénybevenni, természetesen, restellik. A kormány a lehetőség szerint már több izben bebizonyította, hogy tudatára ébredt a fixfizetéses alkalmazottak szomorú állapotának és saját alkalmazottainak sorsán tőle telhetőleg segíteni igyekezett. Van azonban a társadalomnak egy tekintélyes és számottevő rétege, mely mindezideig semminemű segélyezésben nem részesült, pedig ezeknek a helyzete, ha ugyan egyáltalában lehetséges, még szomorúbb a fixfizetéses alkamazottakénál. Ezek az állami nyugdíjasok és özvegyek, kik miután törődöttségüknél fogva szolgálatban többé nem állhatnak, nyugdíj fejében előbb élvezett amúgy sem nagy fizetésüknek csak csekély hányadát élvezik. Az a messzemenő gondoskodás azonban, mellyel az intéző körök a győzelem eléréséig a polgári lakosság köreiben is könnyíteni igyekeznek a háború terhein, most végre ezekre a nyugdíjasokra is kiterjeszthető lett. Az Országos Hadsegélyző Bizottság ugyanis elhatározta, hogy az olyan nyugdíjazott állami tisztviselőket, altiszteket és szolgákat, valamint ezek özvegyeit, akiknek nyugdíja még az 1885. évi XI. törvénycikk, vagyis a régi nyugdíjtörvény, illetve az ezt megelőzőleg érvényben volt nyugdíjszabályok alapján állapíttatott meg, a téli szükségletek beszerzésének megkönnyítése céljából egy szersmindenkorra szóló segélyben részesíti. Segélyt csak a nyugdíjazott állami tisztviselők, altisztek és szolgák, valamint ezeknek özvegyei kaphatnak, még pedig abban az esetben, ha az élvezett nyugdíj összege a tisztviselőknél évi 3000 koronát, az özvegyeknél évi 2800 koronát, az altiszteknél és szolgáknál évi 1000 koronát meg nem halad. A megállapítandó segélyeket az Országos Hadsegélyző Bizottság az érdekelt nyugdíjasok és özvegyek által előterjesztendő bélyegmentes kérvények alapján, a m. kir. postatakarékpénztár utján fogja az egyes nyugdíjasoknak és özvegyeknek kifizettetni. Ilyen kérvényürlapokat a nyugdíjak számfejtését teljesítő hivatalok (adóhivatal, p. ü. számvevőség stb.) láttattak el, hol azok a szükséges és a hivatal által kitöltendő igazolási záradékkal ellátva, megszerezhetők. Saját érdekükben áll tehát az érdekelt nyugdíjasoknak és özvegyeknek, hogy amennyiben a segélyre igényt tartanak, — s a fentiek szerint igényük lehet, — a nyugdíjukat számfejtő hivatalt a legsürgősebben keressék fel, hogy a segélyezésükre vonatkozó eljárás megindítható legyen. Ott egyébként is a segélyezésre vonatkozó bármely kérdésben részletes felvilágosítást nyújtanak. KARCOLAT a mult hétről. Valami készül a fronton! Ezt hangoztatják mostanában nálunk a kávéházi Konrádok. Azok' ból a szűkszavú jelentésekből, melyeket Hőfer a frontokról lead, azt magyarázzák ki nálunk, hogy valami nagyobb esemény van küszöbön. Hogy hol? és melyik fronton, azt ők maguk sem tudják, de úgy adják elő, mintha tudnák, de nem akarják elárulni, pedig éppen annyit tudnak, mint azok, kik mindennap a napilapokból és az „Est"-ből merítik a legfrisebb háborús hireket. Az tény, hogy a front valamelyik táján, amint mondani szokás „bűzlik Dániában", de hogy merről fuj a szél, azt még Rabbi Akiba sem tudná megjövendölni, ha életben volna. A mostani háborúban nem a jóslások, hanem a tények beszélnek. A mostani háborús világban a próféták a szó szoros értelmében le lesznek sajnálva, mostanában egy Hindenburg, egy Mackensen, egy Konrád dominálják a helyzetet. Ők nem próféták, akik jósolnak, hanem zseniális hadvezérek, akik cselekesznek. Hol van Hindenburg? Hol van Mackensen? Mindenki kíváncsi erre, pedig hiábavaló a kíváncsiságuk, mert ők nem igen szeretik magukat mutogatni. Akik kíváncsiak, legyenek egész nyugodtan, jó helyen vannak. Jó bornak nem kell cégér. Ott vannak, ahol kell lenniök. Türelem rózsát terem. Ők a párbajt nem első vérre vívják, hanem végkimerülésig. Ahová ők ütnek, ott nem nő többet fü. Ebben a tekintetben ők mesterek, és ha az Isten nekik még továbbra is erőt és egészséget ad, úgy a háború napjai meg vannak számlálva. Valóban megérdemlem, hogy egyházi átokkal sújtsanak és az ügyészség felelősségre vonjon, hogy a mi hadvezetőségünket ebben a a heti jelentésben egészen mellőztük! Mea culpa! Mea culpa! Megbocsátható azonban ez nekem, mert a mi frontunk most legerősebben az Izoncónál és Besszarábiánál van érdekelve. Itt Pflanzin áttörhetlen frontja már hónapok óta püfföli az oroszokat, ott pedig az Izoncó mentén Boroevics fitymálja az olaszok erőlködéseit. Azért nem említettem ezt a két héroszt, mert itt állásaink bevehetetlenek és a defenzívát remekül tartjuk. Ezekről a hősökről legendákat fognak írni az utókor részére. Ezen a fronton döntést nem várhatunk, csak mérjük a csapásokat az oroszok és olaszokra. Azt hiszem, hogy nem veszi tehát rossz néven senki sem tőlem, ha a döntést az orosz és francia fronton várhatjuk és azért szemeltem ki erre az átkaroló Hindenburg és az áttörő Mackensen barátunkat. Mi türés-tagadás, nemcsak jómagam, de azt hiszem, hogy velem együtt megszámlálhatlan azoknak száma, kik a háború duló sorsát az ő erélyes kezükbe vélik lebonyolítva látni. Adja Isten, hogy minél hamarébb bekövetkezzék ! Frici. Kérelem a közönséghez! A hadi rokkantak és árvák menházegyesületének akciója szépen halad előre, mindazonáltal hónapok fognak még elmúlni, mig az egyesület működését megkezdheti. Időközben azonban a már kigyógyult rokkantak száma folyton emelkedik, s ezek az államtól addig, mig ügyük törvényhozásilag rendben nincs, nevetséges kis járadékot kapnak (közlegény évi hatvan koronát!) s a mai drádaság mellett jóformán teljesen a közjótékonyságra vannak utalva: ime azon méltatlan helyzet, melyet a menházegyesület ki akar küszöbölni. Az egyesület tehát arra kéri a közönséget, hogy azok, kik üzemükben, iparukban, üzletükben, intézeteikben kisebb munkaképességű rokkantakat alkalmazni tudnának és arra hajlandók, ezen készségüket akár telefonon, akár levelezőlap utján dr. Rosenthal József műtrágyagyári igazgatóval közölni szíveskedjenek, ki a további intézkedéseket (megfelelő állapotú rokkantak ajánlását, a nyújtandó bér megállapítását stb.) készségesen meg fogja tenni. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a háború mostoha viszonyaihoz lassanként hozzászokik. Az hirlik, hogy Pápa városa nem hitte volna, hogy a háborút ilyen sokáig kibirja. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a városok központi nyugdíjintézete ügyét erősen szorongatja. Az hirlik, hogy a polgármester jelenleg a fővárosban a Haditermény Részvénytársaságnál kukoricázik. Az hirlik, hogy a rendőrök a legutóbbi esetből kifolyólag a cigányokat csak lőtávolságra biztosítják. Az hirlik, hogy az élelmezési bizottság jelenleg kukorica-betegségben szenved. Az hirlik, hogy Pápán a vagyonos osztály a sötét háttérben mozog. Az hirlik, hogy Pápán a marhahúsnak még mindig nagy ázsiója van. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakba szolgálattételre beosztott összes legénység lőszolgálatra alkalmasnak találtatott. Az hirlik, hogy Pápán sok családnál a főzelékhez a hust hozzágondolják. Az hirlik, hogy Pápán a szigorú diétát nem orvosi rendeletre tartják be. Az hirlik, hogy Pápán a kenyérjegynek nem sok jövőt jósolnak. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiacon a vevők és kofák teljesen kibékültek. Az hirlik, hogy Pápán van sok pénz, de nem adnak neki kimenőt. Az hirlik, hogy a darutollas legények és a szent klub tagjai között az éles ellentétek kezdenek tompulni. Az hirlik, hogy a libatollás legények Purimra már vasaltatják magukat. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai egy fityma kalendáriumot állítottak össze. Az hirlik, hogy a vasúti vendéglőben egy láthatatlan zongoraművész fogja szórakoztatni a vendégeket. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban a lőtalálatok nem lesznek jegyezve. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban az utánpótlás minden tekintetben biztosítva van.