Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-11-19 / 47. szám

PÁPAI 01 li 0 v 1 Közérdekű függ-etlen hetilap, B Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptnlajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és NyHt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Arain könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Egy kilogramm nyers marhabőr maximális ára 2 K 60 fillér, egy kilogrammkidolgozott bőrért mégis 80 koronát kell fizetni. Egy pár valamire való cipő 70—80, egy pár csizma pedig 120—150 koronába kerül. Ebben a tekintetben tehát teljes igazuk van az agráriusoknak, midőn az iparcikkek maximálását sürgetik. Azonban tegyék kezüket szivükre és feleljenek őszintén arra a kérdésre : ki kezdte mindjárt a háború elején az árdrágítást? Ki verte fel két hét leforgása alatt a buza árát 44 koronára? Ki adott mindjárt a mozgósítás után egy gebéért ezerhatvan koronát, holott a paraszt négyszáz koronának is megörült volna? Ki követelt már a háború első évében egy ökörért három-négyezer koronát ? Azonban a rekriminálásnak nincs ideje és nem segít a bajon. A kölcsönös agyarkodás helyett a tettek mezejére kell lépni. Eddig az állam, illetőleg a hadsereg illetékes köze a katonaság részére szállított és levágott marha bőrét a bőrközpontnak adta át, mely azt az egyes bőrgyárosoknak osztotta szét. A bőrgyárak és az azokat pénzelő bankok az államtól kapott bőr árát több mint ezer százalékkal fölemelték. Ennek az állapotnak meg kell szűnni. Vagy gyakoroljon a kormány a bőrgyárosokra és velük szövetséges pénzintézetekre pressziót, azzal: „Ha nem adjátok méltányosabb áron a bőrt közvetlenül, minden ügynök kizárásával a cipőgyárosoknak és cipészeknek, akkor én tőlem nem kaptok egy darab bőrt sem", vagy pedig állítson fel maga bőrgyárakat és dolgoztassa fel hadimunkára berendelt tímárokkal. Rendelje be hadimunkára a bőrgyárosokat és művezetőiket is. Ha nem szégyen az államra nézve, hogy dohány- és vasgyárakat tart üzemben, azt sem kell szégyenelnie, ha felcsap az ország kizárólagos bőrgyárosának is. Mindjárt olcsóbb lenne a katonaság és polgárság lábbelije. * * * „Talpbőr nincs". Még sok olyan dolog van, ami nincs, csak nem irják ki, mert akkor az egész kirakatot „nincs"-ekkel kellene tele rakni. De alapjában véve mindezen dolgok nélkül könnyen el lehet az ember. Hiszen a bantu-négerek, zulukafferek, pondok, becsuanok, damárák, ausztráliai négerek hirét sem hallották ezeknek a dolgoknak, mégis magas kort érnek el, ha csak időközben fel nem falják felebarátaik pecsenyének. A magyar paraszt is megelégedett reggelire szalonnával és kenyérrel, csak mióta a civilizáció szele megcsapta, kapott rá a kávéra. De hiszen kávét úgy sem lehet kapni, minek akkor a cukor? A dohány, szivar ára a füstben a semmiségbe szétoszlott, most ez a pénz is zsebében marad. Borra, sörre nem költheti, mert ezek is olyan drágák, hogy meg nem lehet fizetni. Legföljebb a mozira költheti, ami nem drága mulatság. Sőt ez az egyedüli dolog, ami olcsó maradt. Igaz, nem is ér többet, talán annyit sem, amibe kerül. Talpbőr nincs. Sebaj! Tavaszig csak eltart cipőnk talpa. Akkor meg mezítláb is járhatunk. Kivált, ha a hadseregszállítók és bankdirektorok kezdik meg e divatot. Különben is mire valók a fatalpak és a talpbőrpótlók? Az utóbbiak aránylag elég olcsók és állítólag 2—3 hónapig is eltartanak, kivált ha a cipőt az éjjeli szekrényben tartjuk és a 2—3 hónapban csak néhányszor huzzuk fel. Az ember könnyen talál vigasztalást, ha arra gondol, amije van és nem arra, amije nincs. Van kenyerünk, krumplink, káposztánk, baromfink és tejünk. Miért zugolódjunk, ha néhány könnyen nélkülözhető dologban hiányt szenvedünk ? C'est la guerre! * * * A győri polgármester komolyan foglalkozik a nyilvános éttermek eszméjének megvalósításával. Érdemes lenne nekünk is ezen gondolkodni. A közélelmezés okvetlenül olcsóbb. Elsősorban is minden háztartásban egy helyiséggel kevesebbet kell fűteni, ha az élelmezés közös konyhán történik. A középsorsú embernek nem kell cselédet tartani, ha nem hozzák az élelmicikkeket a piacról és boltból és nem főznék otthon. Megtakaríthatja a cseléd bérét és élelmezését. A tömeges bevásárlás, föltéve, ha ügyes kereskedőt állítanak az intézmény élére és gondoskodnak a kellő ellenőrzésről, mindig előnyösebb módozatok szerint történhetik, mintha kicsinyben fedezzük szükségleteinket. Emellett az ügyes, szakképzett kereskedő jobban ismeri a bevásárlási forrásokat, mint a magánember, sok élelmicikhez könnyebben jut, amihez magánember egyáltalában nem tud hozzáférkőzni. Emellett a közélelmezés beszámíthatlan erkölcsi hatást is gyakorolna. Elsősorban is élénkebbé, vidámabbá tenné a közhangulatot. * Sok ember közt mindig akad néhány egészséges humoru, vígkedély ü ember, ki képes Ötleteivel az egész társaságot felvillanyozni. Ezenkívül azok az idegen emberek, akik úgyszólván együtt élnek, kénytelenek egymás iránti előzékenységhez, udvariassághoz hozzászokni, ami a magyar társadalomban még hiányzik, mert másképpen együttlét nem képzelhető és nem is lehetséges. Udvariasság és előzékenység hiányában naponkint civakodások, veszekedések támadnának, amelyek az új intézményt csakhamar felrobbantanák. Ezt pedig mindenki meg akarná akadályozni, minthogy jótéteményeitől nem akar megfosztatni. Ki-ki megtanulná szenvedélyeit, hirtelen haragját fékezni, és hozzá szokna udvarias, európai modorhoz, ami az együttélés első feltétele. Mindez az eddiginél egészségesebb közszellemet teremtene. Ez még az új intézménnyel járó anyagi haszonnál is többet érne. v. i. Karácsony a harctéren. Harmadszor fog nemsokára ráköszöntem a karácsony a frontok véres, halálos világára, harmadszor fog a szeretet fehéringes, védetlen kis követe végiglebegni a halál és pusztulás rettentő tartományain, végigsuhanni az öldöklés óriásai közt. Meleg kezében még nem hozza a a fehérgalambot, amelynek szelid alakját Európa hasztalan kémleli vágyó szemmel a vérködös horizonton : ellenségeink őrületes igyekezettel megtagadják a „béke égi muzsikáját", amely pedig már legjobbjaik ajkán ott panaszkodik. A magyar katona a maga és nemes szövetségeseinek dicsőséges, örökké fen-