Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-01-30 / 5. szám

fordulnak ugyan, de ezek sehol sem kerülhetők ki. A közélelmezés terén is megtett mindent a városi hatóság, ami tőle tellett. A városi közönségnek liszttel és kenyérrel való ellátása ellen csak az epés rosszakarat emelhet kifogást. A béke boldog és áldásos napjaiban sem kívánhatunk szebb és jobb kenyeret, mint aminőt a mostan raktáron levő városi lisztből hozzáértő jó gazdaasszony süthet. A minőség miatt nincs is panasz, csak a mennyiséggel nincs a közönség megelégedve. A porciót kevesli. A gyomrok, mint a fejek, nem egyformák. Nincsen olyan városi hatóság a világon, mely minden igényt ki tudna elégíteni. Ebben a dologban városi hatóságunk nem hibás, mert nem ő szabta meg a porciók nagyságát, illetőleg kicsinységét, hanem a kormány. Különben is előnyösebb, ha a porciók valamivel kisebbek, de jók, mintha néhány grammal nagyobbak lennének, de rosszak. * * * Dr. Rosenthal József, a Hungária-gyár igazgatója igen okos és életrevaló eszmét pendített meg, melynek megvalósításán ritka céltudatossággal dolgozik. Városunk lakosságának becsületére fog válni, ha e nemes, humánus eszme testet ölt és a rokkantak háza felépül, mire az annyira óhajtott béke bevonul a lelkekbe, a kunyhókba, palotákba és a háborút viselő államok sorsát intézők szivébe. Meg kell szívlelnünk Prohászka Ottó bölcs szavait, hogy szégyenletes dolog volna, ha nem gondoskodnánk arról, hogy otthonuk legyen azoknak, akik a mi otthonunkért harcoltak és e küzdelemben rokkantak meg. Első sorban azoknak kell a rokkantak otthonának fölépítésében leghathatósabban közremüködniök, akiknek otthona e hosszú háború folyamán és következtében szebb, tágasabb, gazdagabb lett, akik a háborúnak köszönhetik, hogy vagyonuk megsokszorozódott, a háborúnak, mely őket még szerencsésebbé, a rokkantakat pedig szerencsétlenekké tette. Illő tehát, hogy e szerencsések a háború ajándékából egy részt adjanak a rokkantaknak, akiknek szerencséjükért nagy mértékben adósok. Ne mondjuk a magyar nemessel: „Hej, ráérünk arra még!" Mikor lesz még vége a háborúnak? Első sorban nem tudhatjuk, hogy a háború sokáig fog tartani. Egy szerencsés nagy elhatározó győzelem, Hindenburg vagy Mackensen egy zseniális ötletének sikeres végrehajtása, és a nagy államok rögtön követni fogják a kis Montenegro példáját. Másod sorban nem is érünk olyan nagyon rá. Mert mire a háborúnak vége lesz, készen kell lenni a rokkantak házának. Hol hajtsák le a szegény otthontalan rokkantak árva fejüket pihenésre, ha addig nem épül fel pápai otthonuk? . . v. i. KARCOLAT a mult hétről. Rosszul kezdődött a hét! Alig hittem volna, hogy a héten krónikái hivatásomnak eleget fogok tehetni, már le is mondtam róla, de a fordulónál az egyenesbe egy erőszakos irammal formába erőszakoltam magam, versenyképessé tett az elhatározás és így kerültem, mondhatni teljes lázas állapotban, nem ugyan a rendes formába, de oly formába, hogy a heti kötelezettségemnek eleget tehessek és a heti krónikának lehetőleg formát adhassak. Értsük meg egymást! A hét elején ugyanis ; az történt velem, ami krónikái pályafutásom alatt még közelemhez sem fért. Komoly betegség akart erőt venni rajtam, meg is gyomrozott erősen, megéreztette velem mi az az úgyevenzett „pokerli frász", rázott is rajtam napokig de a lelket, hála Istennek, nem tudta belőlem kirázni, jóllehet midőn magamról ezeket irom, még javában környékez és csak a régi bohémvéremnek tudom be, hogy nem tudott teljesen letörni és ennek az erős enerzsiának köszönhetem, hogy hivatásomnak a héten eleget tudok tenni. Bohém nyelven mondva, az egészségem kezdett a héten velem komolyan hadi állapotra helyezkedni. Eleinte — mint rendesen — nem igen törődtem az ilyen fenyegetődzéssel, mert hát mi bohém emberek ilyesmihez hozzá vagyunk szokva, de a dolog már kezdett a bohéméin túl terjeszkedni és kezdtem érezni, hogy kutya jár a kertben és kezdi rángatni a gyékényt alólam, erre már azután magam is frontot változtattam és a legvégsőre határoztam el magam. Orvoshoz mentem tanácsért, ami nálunk bohém embereknél már csak akkor történik, amikor minden néven nevezendő praxisból merített gyógymód csütörtököt mond. Nálam is ez az eset következett be. Nem sokáig gondolkoztam. Ha lud, hát legyen kövér. Ha orvosról van szó, akkor legalább is egyetemi tanár legyen, aki a nótámat el fogja húzni. Felmentem a fővárosba, bemutatkoztam illetékes helyen, elfogadtak hosszabb megvizsgálásra és megfigyelésre. Ezt a hosszulére való eresztést az én bohém vérem nem tudta bevenni. Addigaddig vizsgált a méltóságos tanár úr, ki velem szemben a protekció minden árnyalatát alkalmazta, mig meg untama hosszulére való eresztgetést, hálás köszönetet mondtam a méltóságos tanár úrnak a szives díjmentes látogatásokért és minden testi kopogtatásokért, jelezve lelki állapotomat, hogy olyan hivatásom van, mely minden betegséget kibir, de csak rövid lére eresztve, megköszöntem jóindulatát és felmondtam. Felmondásomat nem fogadták el szóban és ezt irásba kellett foglalnom. Kaptam egy útlevelet, mely egyelőre házikezelésre van berendezve és most ahhoz az útlevélhez kell alkalmazkodnom. Jelenleg úgy áll a dolog, hogy egyelőre: Várakozási állapotban vagyok. Frici. Használjunk hadisegély-postabélyeget! Viasz-utca 7. számú eladom, esetleg

1 jövő évi május hó 1-től bérbeadó m. UNGÁR MANÓ. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a háború óta minden tekintetben lesoványodott. Az hirlik, hogy Pápa városának a háború után sok elkönyvelni valója lesz. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza városunk orsz. képviselője a városi tisztviselőknek dédelgetett kedvence. Az hírlik, hogy a polgármester a háború tartama alatt sok mesterséget megtanult. Az hírlik, hogy a rendőrkapitány a háború tartama alatt mérsékelt díjszabás mellett büntet. Az hirlik, hogy a rendőrök azért őrzik a heti piacot, hogy nagyobb legyen a parádé. Az hirlik, hogy Pápán a kenyérjegyre sokan ráfizetnek. Az hirlik, hogy Pápán a tyúkok leszállították a tojás árát. Az hirlik, hogy Pápán fiatalembert maholnap lámpával sem fognak találni. Az hirlik, hogy Pápán a becsületnek nincs maximális ára. Az hirlik, hogy Pápán sok az eszkimó és kevés a fóka. Az hirlik, hogy Pápán hamar befeketítik az embereket. Az hirlik, hogy Pápán a Kossuth Lajosutcában minden este nagy a felhajtás. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházaknál sok vendégeket küldenek a honvédkaszárnyába. Az hirlik, hogy Pápán sok fizetett spicli van. Az hirlik, hogy a darutollas legények a szent klub tagjait megszámozták. Az hirlik, hogy a libatollas legények shrapnell ellen beoltották magukat. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai ki hagyják magukat hivatalosan vasaltatni. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban ezentúl csak láttamozás mellett lehet magát belőni. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a téli fedezékek már elkészültek. Az hirlik, hogy a csóti fogolytáborban is be akarják hozni a muff-rendszert. Az hirlik, hogy Pápa és Csót között nagy a huzat. Az hirlik, hogy Csőton sokan letétbe vannak helyezve. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjét a mult héten az alapos hideglelés meglátogatta. (Még mindig vizitel. Szedő.) HÍREK. — Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete f. hó 24-én ülést tartott, melyen a megnyitáskor az elnöklő polgármester bejelentette, hogy gr. Esterházy Jenő úr a tizes malom helyét neki ajándékozta a városnak, hogy ott az elesett hősöknek emlék állíttassák fel. A közgyűlés a bejelentést örömmel vette tudomásul s a gróf úrnak hálás köszönetet szavazott. — A napirend első pontjaként a mult évi zárószámadást minden vita nélkül elfogadták. Ugyancsak vita nélkül elfogadták a város alkalmazottjainak az államtól nyerendő háborús drágasági pótléka tárgyában tett tanácsi javaslatot is. Megkötötték a Jókai-utca 10. számú városi bérház és faraktár bérletére vonatkozó szerződést Friebert Miksával. Elutasították özv. Bognár Jánosné városi állatorvos nejének nyugdíja felemelésére vonatkozó kérvényét. Kisebb vitát provokált Szente Gyula kérvénye, ki a város tulajdonát képező Korona-vendéglőre vonatkozó bérleti szerződés felbontását kérte, miután katonai szolgálatot teljesít, s így üzletét vezetni nem képes.