Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-10-22 / 43. szám

A dunántúli ref. egyházkerület közgyűlése. A dunántúli ref. egyházkerület folyó hó 15., 16; és 17-én tartotta évi rendes közgyűlését városunkban a főiskola dísztermében. A közgyűlést Németh István püspök nyitotta meg vasárnap reggel magasan szárnyaló imádsággal és beszéddel. Sajnálattal jelentette, hogy az egyházkerület főgondnoka, gróf Tisza István miniszterelnök országos elfoglaltsága miatt nem jelenhetett meg. A megnyitó után a helybeli ref. templomba vonult a díszes menet, melyben a sok fiatal, palástos pap vonta magára az utca figyelmét: a felszentelendő lelkészek csoportja. Az ünnepi beszédet Czeglédy Sándor theol. tanár mondotta, vázolván s megrajzolván a keresztyén lelkipásztor képét. A ritka szépségű, illusztris beszédet az egyházkerület külön füzetben kiadatni rendelte a délutáni lelkészértekezleten elhangzott prédikációval és előadásokkal együtt. Majd a püspök lépett az úrasztala elé s emelkedett szellemű intő beszéde és a térdepelő lelkészek lélekemelő éneke után az esperesi kar segédkezésével elvégezte a lelkészszentelés hagyományos, egyszerűségében is fenséges szertartását. A felszentelt 26 lelkész a következő: Benedek József (Polgárdi), Bolla József (Felsőgörzsöny), Cseresnyés Sándor (Siómaros), Fazekas Lajos (A.-Tevel), Fekete János (Galambok), Gáspár József (Szap), Györék József (Alsósegesd), Herczegh Lajos (Henye), Holló Géza (Újbars), Hölgye Endre (Várpalota), Kelemen Béla (Ács), Kóczán Mór (Csilizradvány), Kovács József (Kaposszentbenedek), Kovács Károly (Görgeteg), Kurucz Gyula (Pálfa), Nagy András (Acsád), Nagy Sándor (Kisasszond), Olasz Sándor (Öcs), Pap Árpád (Illava), Rápolthy László (Csögle), Réthy László (Magyaregres), Sáry Imre (Gyulafirátót), Süvegh István (B.-m.-szentkirály), Szilassy Sándor (Magyarbarnag), Vargha Sándor (Magyaralmás) Vass Vince (Komárom). Vasárnap d. u. lelkészértekezlet volt, melyen Végh János adorjánházai lelkész prédikált, Pongrácz József theol. tanár előadást tartott, melyben theol. internátus felállítását sürgette. A mély előadásnak már az értekezleten meglátszott a nyoma; u. i. Babay Kálmán lelkész 100 K-át ajánlott fel a nemes célra. Utána Izsák Aladár somogyjádi lelkész olvasott fel : Kérdések és vallomások címmel. Mint már fentebb is említve volt, a főgondnok nem jelenhetvén meg, őt a közgyűlés — feleségével — táviratilag üdvözölte; a társelnöki tisztet Chernel Antal, az őrségi egyházmegye gondnoka foglalta el. Táviratban fejezte ki a gyűlés hódolatát Őfelségénél, a királynál. A világi előkelőségek sorában jelen voltak: dr. Balogh Jenő igazságügyminiszter, újonnan megválasztott v. főjegyző, dr. Beöthy Zsolt egyetemi tanár, dr. Szász Károly, a képviselőház alelnöke, kerületi tanácsbiró, Hegedűs Lóránt orsz. képviselő, Kulin Sándor kúriai biró, Kovács Sebestény Endre főispán, Kenessey Miklós, Huszár Aladár, Chernel Antal, Szabó György, dr. Szily János egyházmegyei gondnokok, Konkoly Thege Béla, Konkoly Thege Gyula udvari tanácsos és Sárközy György. A gyűlés egyik fényes aktusa Balogh Jenő v. főjegyző eskütétele és székfoglaló beszéde volt. Nem programmbeszédet mondott, csak lelkiismeretének megnyugtatására s a kerület előlegezett bizalmának megköszönésére nyilatkozott, midőn kijelentette, hogy politikai működésével nagyon összeegyeztethető munkakört nyert, mert hiszen a református egyháznak az oktatásügy terén végzett munkája a magyar nemzeti erőnek egyik integráns munkája. A világháború befejezése után sokan fognak sorakozni az alá a zászló alá, melynek a miniszter eddig is buzgó harcosa volt: a gyermekek és fiatalkorúak gondozása, mely nem merülhet ki a hadi-árvák anyagi támogatásában, hanem fel kell karolni mindazokat, kiknek elhagyatottsága nagy feladatot ró minden egyes nemzetre, de különösen a magyarra. Valamennyi nemzet felismerhette, hogy nincs nagyobb becsű anyag, mint az emberanyag, mely most szivettépően pusztul. Ezt kell pótolni; alig van nemzet, mely arra jobban rá volna utalva, mint a mi nemzetünk, melyet a isteni gondviselés olyan pontra helyezett, mely nagy áradatokat állított meg vérrel . . . győzelemmel. Természetes, a közgyűlésen tárgyalt ügyek legnagyobbrészt egyházi természetűek s így e lap olvasói előtt kevésbbé értékesek. Mindössze a nyilvánosság elé tartozónak annyi volna mondható, hogy a közgyűlés az egyfolytában, azaz 8-tól 1 óráig való tanítás ellen foglalt állást s a régi 8—12 órás tanítást a leánynevelő-intézetben rögtön visszaállította, a kollégiumra nézve pedig a főgimnázium épületébe való visszaköltözéshez kötötte. A közgyűlés a theol. tanárok előtt megnyitotta a VI. fizetési osztályt és oda már e gyűlésen előléptette dr. Antal Géza és dr. Horváth József tanárokat. A nőnevelő-intézetnél Krausz Adriennet eddigi állásában véglegesítette, Vargha Gyula vallástanárt rendszeresítette. Császár Elemér főgimn. tanár letette az esküt. A reformáció 400-éves megünneplésére a kerület kimondotta, hogy az egyházak, az egyházmegyék és a kerület külön-külön ünnepeljék meg. Alapítvány létesítessék (100.000 K) a hadiárváknak a kollégiumban való taníttatására. Szó esett a közös gyónó-kehely megszüntetéséről s a külföldi egyházakban életbeléptetett s nálunk is megvalósítandó kérdést az egyházmegyékhez tette le véleményadás végett. Dr. Thury Etele irodalmi elfoglaltsága miatt gazdasági tanács elnöki tisztéről lemondott s helyette dr. Horváth József theol. tanárt választották meg. Bakó Imre, hivatkozással betegségére, a számvevői állásáról lemondott; e tisztséggel a kerület Fülöp József körmendi lelkészt tüntette ki. Az áldozatkészség és apai szeretet szép megnyilvánulását nyújtotta kenesei Kenessey Miklós, a mezőföldi egyházmegye gondnoka, ki a hősi halált halt fia emlékére 10.000 K-ás alapítványt tett külföldre menő ifjak segélyezésére. KARCOLAT a mult hétről. Nincs — de van! Folyton lamentálunk és panaszkodunk, hogy akármit kérünk az üzletekben, főleg élelmiszereket, azt a választ kapjuk, hogy — nincs! És mit tapasztalunk? Hogy minden van, ami azelőtt volt. Lehet kapni, amit az ember a háború előtt és annak folyama alatt kapott és mégis általánosságban az a nézet, hogy — nincs. Nincs cukor, nincs zsir, nincs szivar, nincs cigaretta. Hiába keressük fel az összes boltokat, hiába könyörgünk, hiába erőszakoskodunk, — nem használ semmit: nincs, nincs . . . Mit folytassuk ? Sokkal egyszerűbb dolog felsorolni azt, ami van, mint azt, ami nincs. A szükségleti cikkek kilencven százaléka eltűnt a piacról; eltűnt, mintha nyoma veszett volna. Egynémelyik cikk valósággal muzeális értéket nyert. És mégis, hogy van az, hogy semmi sincs és mégis minden van. Probléma, melyet nem nehéz megoldani. Mondják, hogy nincs. De ezt csak azért mondják, mert a konjuktura azt kívánja, hogy semmi se legyen. Ha azonban a konjukturát tótágasra állítjuk, akkor látjuk csak, hogy — minden van. A konjukturának ezen tótágasra való helyezésénél olykép kell a problémát megoldani, hogy „többet ésszel, mint erővel". A laikus probléma-megoldók hamar kétségbeesnek, de a „chochem"-emberek máskép gondolkoznak. A chochem-ember nagyon jól tudja, hol kell cukrot venni, ha nem kap a fűszeresnél, zsirt sem a hentesnél keres és dohányért vagy szivarért nem a trafikba megy. Hát nincs igazam ? Az összes pápai üzletekben, ahol trafikot árulnak, ott találhatod a táblát és olvashatod: Cigaretta, szivar, dohány elfogyott! Azt hinné az ember ezek után, hogy a pápaiak ennek következtében lassanként leszoknak a dohányzásról. Ez naiv gondolkozás 1 Dehogy! A szenvedélyes dohányos nem bolond, vagy helyesebben, nem „pali" trafikba menni dohányért, hanem ha cigarettázni akar, akkor stratégiai úton szerez magának néhány Princesszászt. Ebben a háborús világban csak az ügyes stratégia érvényesül. A dohánybevásárlási forrás csak a ködös múltban volt a trafik, ma „bekerítéssel" és „átkarolással", sokszor „oldaltámadással", de legtöbbször „meglepetéssel" formában juthat szivarhoz vagy cigarettához. Hogy mikor és mily formában kell ezt tenni, ezt mindenki a a saját hatáskörében tervezi és amint — a helyzet igazolja — minden van, csak tudni kell a nyitját. Nincs semmi — és mégis van. Ha nem kerülő úton, hát van — kamattal. Ez a „nincs, de van" a legnagyobb baja a mi mostani helyzetünknek, ez a „nincs, de van" legnehezebb keresztje mai életünknek. Ki megy ma a piacra baromfit venni? Ki vesz zsirt a hentestől vagy cukrot a füszerkereskedőtől? Ezzel csak azt akarom jelezni, hogy „nincs, de van" állapottal tisztában kell lenni. Többet ésszel, mint erővel! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a jövő évi költségvetést elfelejti megállapítani. Az hirlik, hogy Pápa városa az erdélyi menekültektől nemsokára megmenekül. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a parlamentben a pénzügyi fronthoz van beosztva. Az hirlik, hogy a polgármester a közélelmezés marhahús frontján nagy sikereket ért el. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány standlegénységének nagy része a fronton van. Az hirlik, hogy a rendőrök létszáma minimálva van. Az hirlik, hogy a dunántúli református egyházkerület közgyűlésén az igazságügyi minisztert megeskették. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottságban a vállalkozási szellem sokszor kénytelen állást változtatni. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában a fogyasztási fedezékek jól beváltak. Az hirlik, hogy Pápán az erdélyi menekültek közül többen fészket raktak maguknak. Az hirlik, hogy Pápán a városi mészárszékeket tömegesen rohamozzák. Az hirlik, hogy Pápán a kóser mészárszékben a városi olcsó marhahúst is megdrágítják. v Az hirlik, hogy Pápán a hetivásáron az élelmiszerek hiánytalan lesznek kiszolgálva. Az hirlik, hogy Pápán csak azok szivaroznak, akik tartalékról gondoskodtak.