Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-09-03 / 36. szám

jellegű városok lakossága tényleg vásárolhat saját területén is, mert nagy határaikon elegendő gabona terem, ugyanakkor a főváros s az ipari, kereskedelmi jellegű városok a vásárlás lehetőségétől eleve elesnek, mert határaikon elegendő gabona nem termett. A minisztérium rendeletének ily szigorúan végrehajtása egyértelmű azzal, hogy a városi népesség ellátása a legmerevebb centralizáció rendszere alapján a Hadi termény-részvénytársaságra ruháztatott és éppen ezen körülmény az, mely az ellátatlan városi lakosságot s bennünket, mint a városok egyetemes képviseletét a legnagyobb aggodalommal tölt el. Attól félünk, hogy amily könnyű felépíteni elméletileg és rendeletekben az ellátás ezen központosítását, a gyakorlatban épp oly nehéz lesz annak szabatos, a legközvetlenebbül érintett fogyasztókat kielégítő végrehajtását biztosítani. Attól félünk, hogy ismét lesznek hetek — miként a múltban is voltak — amikor a Hadi termény r.-t. nem szállítja, vagy nem tudja szállítani a városi lakosság ellátására kiutalt lisztmennyiségeket s az anélkül is súlyos helyzetbe jutott városi lakosság kenyérhez sem tud jutni majd. Véleményünk szerint nemcsak a városok, hanem az ország érdekében is kívánatos volna a Haditermény r.-t. ellátására szorulók számát csökkenteni s evégből a közvetlen vásárlást elősegíteni, mert ellátási zavarok esetén kevesebb családról rendkívüli eszközök felhasználásával is könnyebb gondoskodni, mert kisebb mennyiséget könnyebben lehet előteremteni. Kötelességszerűen jelentjük Nagyméltóságodnak, hogy a városi lakosságot a legnagyobb mértékben nyugtalanítja, hogy a közvetlen vásárlás lehetőségéből ki van zárva, viszont a városok felelős vezetői ezen nyugtalanság elosztását illetőleg rendkívül feszélyezett helyzetben vannak, mert a már szerzett tapasztalatok azt igazolják, hogy mióta a Hadi termény kezébe összpontosíttatott a városi lakosság ellátása, az e körüli bajok napirenden voltak és úgy az ellátást közvetítő hatóságok, mint az ellátásra szorultak a bizonytalanság és a szűkölködés partjai között hányódtak-vetődtek. Az a rossz érzés, melyet az emberekből a mindennapi kenyér bizonytalansága vált ki, természetszerűleg arra ösztönzi, hogy attól szabaduljon, hogy e végből a gabonát bárhonnan is beszerezze s az ennek elérésével egybekötött jóért kész megkockáztatni azt a rosszat, amellyel tettenérés, illetve felderítés esetén a büntetések formájában sújtható. A nyilt vásárlás eltiltása, illetve lehetetlenné tétele, zugvásárlásokra, a tilalom kijátszására kényszeríti a közönséget, amelynek megakadályozására a hatóságoknak a mai nehéz időkben sem elég közegük, sem elég idejük nincs s be kell látni, hogy a közvélemény ezen tilalom áthágásához egyáltalán nem fűz erkölcsi káros következményt, mert leginkább asszonyok és gyerekek mindennapi szűkös kenyerének biztosításáról van szó. Nagyméltóságod előtt kifejezést kell adni azon aggodalmunknak, hogy a jelenlegi rendszer fenntartása a gabonacsempészet rendszeresítéséhez vezet s igazolvány és így hatósági nyilvántartás nélkül szerzi meg az erősen érdekelt közönség azt a gabonát, amihez hatósági engedélylyel nem juthatott. Nagyméltóságú Belügyminiszter Ur! Fentiekben előadott indokaink alapján kérjük Nagyméltóságodat, méltóztassék az 1750—916. számú M. E. rendeletét akként megváltoztatni, illetve kiegészíteni, hogy a városok ellátatlan lakossága saját házi szükségletére búzát, rozsot, kétszerest, kölest és árpát lakóhelyén kivül máshol is vásárolhasson és pedig a fővárosi lakos az ország egész területén, a városi törvényhatóságok lakosai azon vármegye területén, melyhez földrajzilag tartoznak, a rendezett tanácsú városok a vármegye területén, amennyiben pedig ezen vármegyékben elegendő gabona stb. nem termett volna, a vásárlási igazolványok érvényessége egy más szomszédos vármegyére is kiterjesztessék. Vagyunk Nagyméltóságodnak mély tisztelettel Budapest, 1916 augusztus 7-én a magyar városok országos kongresszusa nevében : Nagy Ferenc s. k. Bárczy s. k. polgármester, előadó. polgármester, elnök. KARCOLAT a mult hétről. Új vendégeket kaptunk! A románok, kik a háború kitörése óta hitegettek és csalogattak bennünket, kik folyton azt kürtölték, hogy ők „brátyik" a magyarokkal, és eszük águkban sincs a magyarokkal harcba keveredni, most egyszerre, mint a rablók, nekünk jöttek és tüzzel-vassal berontanak a határba és kozák módra pusztítják el a védtelen erdélyi községeket és városokat, melyeket védtelenül át kell engednünk stratégiai szempontból abban a reményben, hogy ezzel a bandával is majd úgy elbánunk, „mint Hanzi a meggyel". Ezt a kijelentést is optimista felfogásnak fogják sokan tartani, de mi ebben a látkörben látjuk ezt a világháborút, ezt az optimista felfogásunkat szögeztük le a háború végeredményére és ha az ördögök is ellenünk szövetkeznének — csak még görög ördögök lehetnek —, még akkor sem adjuk be derekunkat és kijelentjük, hogy „eggyel több vagy kevesebb", az már a mostani kabaréban nem numerái. Ez így van és nincs máskép! Ez a mi meggyőződésünk és ettől nem tágítunk. Hogy mi a háború kezdete óta optimisták vagyunk, azt senki rossz néven nem veheti tőlünk az eddigi tapasztaltak után. Aki nem fázik és nem esik rögtön kétségbe, ha véletlenül nem úgy sül el a dolog, amint az ember gondolja, az velünk érez és határozottan arra az álláspontra helyezkedik, hogy amíg magyar, német, török, bolgár együtt harcol, ott „mond és marad nyugodtan". Tény az, hogy a románok rablók módjára betörtek hozzánk, néhány napig sikereket is fognak elérni azzal, hogy védtelen községeket el fognak pusztítani, de végeredményében arra fognak ébredni, hogy kár volt a „slamasztikába" keveredni, ahol a szerbek, montenegróiak, belgák már együtt vannak és legközelebb az olaszok fognak náluk vizitelni. Ilyen formában látjuk mi a fegyverszünetet és a béketárgyalások kezdetét. Tévedni emberi dolog! Hogy nem éppen ebben a formában lesz végre-valahára ennek a háborúnak vége, és talán a francia adja be végre-valahára a derekát, az mellékes, mert a fődolog a kellékes és az abban kulminál, hogy ezt a kis ügyet végrevalahára a lovagiasság szabályai szerint elintézhessük, jelezve, hogy ebben a „hors concurs" lesz kikötve. Ez pedig azt jelenti, hogy a rabló bandákkal nem fogunk tárgyalni. Olasz, román és szerb nyelven nem tárgyalunk, ezek a nemzetek előttünk most már le vannak tárgyalva, jobban mondva, le vannak sajnálva. Lehet, hogy túlzottan optimista felfogással írtam meg a heti krónikát, de nem tehetek róla, nekem az a szent meggyőződésem, hogy nekünk: — győzni kell! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a háborúval szemben elég ügyesen védekezik. Az hirlik, hogy Pápa városa a városi tisztviselők elsőbbségi jogát előjegyzésben tartja. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a parlamentben frontszolgálatot teljesít. Az hirlik, hogy a polgármester a közélelmezési bizottság előtt mindenféle élelmezési szolgálatra „alkalmasnak" találtatott. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány testőrezrede nagyon megfogyott. Az hirlik, hogy a rendőrlegénység létszáma pótlékra szorul. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság nagy nyűgöt vett a nyakába. Az hirlik, hogy a plébánia templom két harangja ki lett lakoltatva. Az hirlik, hogy a plébánia templom két harangja kiképzésre bevonult a győri ágyugyárba. Az hirlik, hogy Pápán a lisztjegyekre az ostromállapot ki lett hirdetve. Az hirlik, hogy az aprópénzre ázsiót fizetnek. Az hirlik, hogy Pápán a dohánytőzsdékben a közönség részére üres készletek állanak rendelkezésre. Az hirlik, hogy Pápán élelmiszereket csak drágasági pótlékkal lehet beszerezni. Az hirlik, hogy Pápán a mult héten sörtelen napok voltak. Az hirlik, hogy Pápán a sorozások alkalmával sokan lelkifurdalásokat éreztek. Az hirlik, hogy Pápán a lókórházakban sok eljegyzés bizonytalan időre prolongálva lett. Az hirlik, hogy Pápán a Kossuth Lajos utcában az esti korzón sokan kényszerhelyzetbe jutnak. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakhoz beosztott altisztek hazulról jól vannak elbocsájtva. Az hirlik, hogy a darutollas legények közül többen nyári szalámival édesítették szerelmüket. Az hirlik, hogy a libatollas legények közül többen rongyrázásból tőkét gyűjtenek. Az hirlik, hogy a Jaj-nadrágom egylet tagjai a hashajtás elméletét tanulmányozzák. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban a meglepetések ellen lábrugásokkal védekeznek. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban egy gólya állandóan szállítja az újoncokat. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője az éjjeli felderítő frontját még erősen tartja.