Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-08-20 / 34. szám

KARCOLAT a mult hétről. Galíciai menekülteket kaptunk! Ennek az ideiglenes letelepedésnek van sok rossz oldala, de azért — sajnos — van egy jó oldala is. A rossz oldalához nagyon sok kommentárt lehet fűzni. Mindazok, akik ott voltak a vasúti állomáson és látták őket kivaggonirozva az állomás előtt cók-mókjukkal és órákig várták, mig a hatóság új otthonukba letelepíti, azt is láthatták, hogy egy falat kenyérért valóságos élet-halál harcot vivtak és boldog volt az, aki beleharaphatott a kenyérbe; akik mindennek szemtanúi voltak, azoknak most már fogalma lehet, hogy mi itthon a legboldogabb emberek vagyunk a világon. Okulhatnánk ezen a sanyarú helyzeten. Képzeljük magunkat ebbe a sorsba és akkor „vakulj magyar". Mi a mi lamentálásunk, a panaszkodásunk az ő siralmas helyzetűkhez képest? Egy csöpp viz a Dunába! Olyan tragikus adatokat hallottunk ezektől a menekülőktől, hogy mindazokat reprodukálni hamarjában nem is lehet, de talán ha lehetne is, az elkeseredés szempontjából nem tesszük, mert még olajat öntenénk a pesszimisták szító tüzére. Álljanak elő most a peszimisták és panaszkodjanak, talán tanácsot nyerhetnek a nálunk letelepített galíciai menekültektől. Ne a kávéházakban, vendéglőkben és sörödékben hirdessék a pápai rossz viszonyokat, a drágaságot, a nehéz megélhetést, hanem beszéltessék el maguknak, hogy mit kellett ezeknek tűrni és szenvedni és mi a különbség, ha az ember Staniszlauban volt honos a háború folyamán, vagy Pápán. A helyzet rossz oldalát amennyire lehetett miniatűr alakban próbáltuk illusztrálni. Ami most a jó oldalát illeti, azt csak feltételezni akarjuk, amennyiben talán észretérnek majd a szájhősök és izgatók, látva, hogy bizony itt Pápán nekünk arany életünk van. Ha pedig még most sem térnek észre és még mindig lamentálni fognak, úgy a leghelyesebb lesz, ha megpróbálják saját magukon ezt a procedúrát keresztül élni és vállalkozzanak arra, hogy olyan területre mennek, ahol az oroszok fognak a lamentálásukon és panaszkodásukon segíteni. Próbálják meg! Próba — szerencse! A német közmondás azt tartja, hogy „nur nicht brummen, es wird schon kommen". Soha találóbb jelszót nem lehetne alkalmazni a mostani helyzetünkre. Nálunk ez a jelszó azt jelenti, hogy „türelem rózsát terem". Egy nóta különféle kiadásban, de végeredményben egy közös célt szolgál — a megnyugvást. Ha eddig kibírtuk, most már gyermekjáték az egész. Ha az izraeliták újévje nem hozza meg a békét, a krisztkindli biztosan meghozza. Ebben állapodjunk meg! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa elmondhatja magáról, hogy multamban kevés volt az öröm, jövőmben alig van remény. Az hirlik, hogy Pápa városa a lakosságot lisztbeszerzésre mozgósította. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a helybeli jótékony egyesületek közös szervének mozgatója. Az hirlik, hogy a polgármester a közélelmezés terén teljesen bevált. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány a galíciai menekülteket kellő fogadtatásban részesítette. Az hirlik, hogy a rendőröket a titkos rendőrök ellenőrzik. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság a lisztirodával elbánt. Az hirlik, hogy Pápán a lisztkereskedők belátták, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Az hirlik, hogy Pápán a molnárok ezentúl a saját szakállukra fognak őrleni. Az hirlik, hogy Pápán a hatósági mészárszékekben tömegtámadások ellen kell védekezni. Az hirlik, hogy Pápán az izr. hitközség a galíciai menekülteket már a vasúti állomásnál teljesen lekenyerezte. Az hirlik, hogy Pápán a hetivásárokon az összes élelmicikkeket elviszi a Maxi. (Maximálás.) Az hirlik, hogy Pápán a Maxira nagyon haragusznak. Az hirlik, hogy Pápán sok embert rogyásig megadóztattak. Az hirlik, hogy Pápán a lókórházakban a felhajtás korlátozva lett. Az hirlik, hogy Pápán a Kossuth Lajosutcában a sétálok nagyrésze önköltségi jegyekkel hódít. Az hirlik, hogy Pápán a varróleányok között lókórházi sztrájk ütött ki. Az hirlik, hogy Pápán a szappangyárnak rituális ellenségei vannak. Az hirlik, hogy a darutollas legények jelenleg a vidéken dohányt gyűjtenek a téli évadra. Az hirlik, hogy a libatollas legények nagyrésze jövedelmezési szempontból a rongyot rázza. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai békazsirral kenegetik a hátukat. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban nem céloznak, csak lőnek. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a gólyafészkek szaporodnak. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjének az éjjeli italkimérési engedélye korlátozva lett. HÍREK. — A király születésnapja. Városunk közönsége idén különös melegséggel ünnepelte meg aug. 18-át, jóságos öreg királyunk születése napját. A közintézetek és sok magánház lobogódiszt öltöttek. Reggel a plébániatemplomban hálaadó istenitisztelet volt, melyen a misét Kriszt Jenő esperes-plebános, a szentbeszédet pedig Varjas Endre szatmári főgimn, tanár mondotta. Az istenitiszteleten jelen voltak a városunkban levő állami, megyei, városi, grófi uradalmi hivatalok tisztikarai, a honvéd huszár tisztikar és legénység, a hadi kórházakban ápolt járó sebesültek és betegek, valamint nagyszámú közönség. Délben a Griff-szálló éttermében a honvéd huszár tisztikar fényes lakomát adott, melyen Szőke Bálint alezredes köszöntötte fel szép beszédben a királyt, amelyet a vendégek állva hallgattak végig. — Pótszázadparancsnokunk előléptetése. Szőke Bálint őrnagy, honvéd huszárezredünk pótszázadának parancsnoka alezredessé lett előléptetve. Az előléptetést városunkban jóleső örömmel fogadták, amennyiben nemcsak katonai, hanem társadalmi körünkben is rokonszenvnek örvend, főleg pedig nagy érdeme van abban, hogy a katonaság és polgárság között szívélyes egyetértés és érintkezés van. — Személyi hir. Dr. Körös Endre népf. főhadnagy, zászlóalj segédtiszt, a Pápai Hirlap főszerkesztője, aki jelenleg az olasz harctéren teljesít szolgálatot, csütörtökön délután két heti szabadságra Pápára érkezett. — Előléptetés honvéd huszárezredünknél. Ghiczy Géza őrnagy, ki hosszabb ideig pótszázadunk parancsnoka volt és jelenleg a harctéren tesz szolgálatot, alezredessé lett előléptetve. — Gobbi Ede zászlós, tart. hadnaggyá lett kinevezve. — Hymen. Faragó Andor polgári iskolai tanár és Blau Erzsike e hó 20-án Savanyukuton tartják egyházi esküvőjüket. (Minden külön értesítés helyett.) — Képviselőnk beszéde a városi adózás reformja ügyében. A városok állandó bizottsága, mint azt lapunk egyik régebbi számában jeleztük, elhatározta, hogy az egyes városok tanácsai kérjék fel országgyűlési képviselőjüket arra, hogy Budapest székesfőváros közönségének a most szőnyegen lévő adójavaslatok tárgyalása alkalmából az országgyűléshez terjesztett kérvényét támogassák. Pápa város tanácsa ezelőtt két héttel ily értelemben fordult dr. Antal Géza országgyűlési képviselőhöz, ki a városok ügyei iránt mindenkor tanúsított érdeklődésének f. hó 12-i felszólalásában adott kifejezést. Beszédében, mely az Országgyűlési Napló tanúsága szerint rendkívül nagy tetszést váltott ki, a Pester Lloyd szerint „alapos szakismerettel, mely az általános politikai szempontokat is tekintetbe vette, okolta meg határozati javaslatát, melyben a községek adózási rendszerének szabályozását kéri a Ház által kimondatni". Tekintettel arra, hogy a határozati javaslat benyújtása alkalmából a Házban jelenlevő miniszterek, élükön maga a pénzügyminiszter sietett képviselőnknek személyesen gratulálni, nem kételkedünk, hogy a Ház a javaslatot egyhangúlag magáévá teszi s így a nagy reform, melynek megvalósítása természetesen csak a háború utáni időkben történhetik, országgyűlési képviselőnk nevéhez fog fűződni, mint aki ez akciót parlamenti beszédével megindította. A beszédet egyébként a bevezető résztől eltekintve, melyben képviselőnk Simonyi-Semadam Sándorral és Sághy Gyulával polemizált, egész terjedelmében közöljük. — Eljegyzés. Fried Arnold, a Központi Kávéház főpincére mult kedden eljegyezte özv. Kar lik Herma nné kedves leányát Karolinát. — A hazáért. Őszinte részvéttel vettük a fájdalmas hírt, hogy Kis Károly, a 3. vártüzér ezred daliás hadapródja, Kis Tivadar helybeli könyvkereskedő, a főiskolai nyomda kezelőjének nagytehetségű fia, akinek méltán a legszebb jövőt jósolták, e hó 12-én a trienti várkórházban meghalt a hazáért. Az ifjú hős junius derekán vonult 30 V2 mozsarakkal az olasz harctérre, s alig pár napi ottlét után, mint tüzérségi figyelő az Asiago körüli harcokban dum-dum golyótól találva fején rendkívül súlyosan meg' sebesült. Eszméletlen állapotban szállították be a trienti hadikórházba, hol nyolc heti kinos szenvedés után a látogatására oda érkezett aggódó szülei jelenlétében e hó 12-én, mult szombaton délután elhunyt. Temetése katonai gyászpompával hétfőn délelőtt ment végbe. Ideiglenesen a trienti katonai temetőben helyezték pihenőre. Kis Károly a helybeli ref. főgimnáziumnak szinjeles növendéke volt. Három évvel ezelőtt tett érettségit, azután a zürichi mérnöki egyetemnek volt a hallgatója. A kiváló lelki tulajdonokkal megáldott, szerény modorú, kedves, előzékeny ifjút mindenütt szerették, becsülték, ép azért korai halálának híre az egész város közönsége körében mély megdöbbenést és igaz részvétet keltett, és sokan voltak, akik megkönnyezték, megsiratták a jó, a derék, a harctéren is nagy ezüst vitézségi érmet kiérdemelt Kis Károlyt. Ez az igaz részvét enyhítse a megsebzett szivek fájdalmát.