Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-01-23 / 4. szám

Á gazdák helyzete a háborúban, Érdekes cikket irt Prohászka Ottó püspök a parasztgazdák helyzetéről a háborúban. „Bármily elismeréssel kötünk is borostyánt hőseink homlokára", úgymond, „azért mégis érezzük, hogy a termelő munka és főleg az őstermelés, hogy a nemzet és főleg annak az édes hazai földdel közvetlenül érintkező ősrétege, hogy azok a társadalmi körök, melyekben az élet valósága ősbecsületességgel és gyakorlati kereszténységgel párosul, hogy azok mind a béke pártján állanak." Aki évek óta és most, háború alatt is, parasztgazdák közt él, aki naprólnapra érintkezik velők és minden gondjukat, sérelmüket ismeri, az bizonyára igazat fog adni az érdemekben gazdag székesfehérvári püspöknek abban, hogy a parasztgazda szereti a békét. Mégis most a parasztgazda is amellett van, hogy ki ken tartani ebben a háborúban, de erre a véleményre nem a „szent önzés", hanem az a belátás készteti, hogy a küzdelem igazságos ügyért, a hazáért folyik. A parasztgazdák most magasabb árakat érnek el, miután éveken át keservesen küzködtek a létért, amelyben sokan közülök, házat, telket veszítve, elbuktak. A termények és a marha megdrágulása azonban nem mindegyik parasztgazda helyzetén javít. Sokan semmilyen, vagy csak nagyon kevés hasznot húznak belőle. Legalább is azok a családok estek el ettől a nyereségtől, amelyeknek feje a harctérre ment. Ezek a családapák bevonulásuk előtt potom áron adtak túl marháikon. Másrészt a gabonát, melyet az idén annyi verejtékes fáradsággal termeltek, aránylag olcsón kell eladni. Olcsón, — mert amit a gabonából őrleményként vissza kell vásárolniok — például a korpát — drágán kell megfizetniök. De meg minden más szükségleti cikkért is — az általános drágaság mellett — horribilis árakat kell fizetniök, úgy hogy az a kis jövedelemtöbblet, amit a háborús viszonyok nyújtanak nekik, ugyanezek a viszonyok fokozva visszakövetelik tőlük. Tévednek tehát azok, akik a mostani időt a parasztgazda aranykorának nevezik, és természetes, hogy szive béke után vágyakozik. De azért ő is kitart a háború mellett, jól tudván, hogy békességes munkája gyümölcsét csak akkor élvezheti zavartalanul, ha a haza boldogulása biztosítva van. Használjunk hadisegély-postabélyeget! iNagysserÜMi baTált a harctéren küzdőknél és ^Sk általiban mindenkinél mint legjobb fájdalomcsillapító bedörzsöles meghttiós, rheuma, köszvény, influenza, torok-, k9 mell- és hátfájás stö. eseteiben Dr. Hichtcr-fála Horgony-Liniment. :r: I Horgony-Pain-Expeller pótlók*. ÜT«gí« K --80, 140, f—. Kapható gyógyszertárakban vagy k&creVlenni as „Arany oroszlánhos oiniMtt • Dr. Richter-féle gyógyszertárban, i I i Prága I, Klisabethstr. 6. MB Naponkénti szétküldés. V J^m KARCO LAT a mult hétről. Kapitulált Montenegró! Ki beszél másról mostanában, mint erről a világhírű szenzációs eseményről és ha mindenki erről beszél, akkor miért tegyünk mi kivételt és ne legyen ez a mostani témánk. Oly hamarosan jött, hogy még a legoptimikusabb kávéházi hadvezéreinket is bámulatba ejtette és sok előre vetített tervüket keresztül húzta. Mert tudniillik a mi kávéházi hadvezéreink a kiadott hivatalos jelentéseikben már előre jelezik egyik-másik város vagy erőd elestét és pedig akkép, hogy: X város vagy erőd két vagy három nap múlva esedékes. így volt jelezve Montenegróban is Podgorica, Skutari esedékessége és most egyszerre egész Montenegró esedékessé vált, anélkül, hogy a mi kávéházi hadvezéreinknek még sejtelmük sem volt róla. Montenegró kapitulációját városunkban alighogy megünnepelték. Este jött a hivatalos hir. Kávéházakban, vendéglőkben és' az utcán járó közönség kőzött volt ugyan öröm, de hivatalos színezettel nem illusztrálták a szenzációs eseményt. Azaz pardon ünnepies színezete is volt annyiban, hogy a városházára a nemzeti szinü lobogót és hogy az osztrákok valahogy meg ne haragudjanak reánk, tehát a két nemzeti szinü lobogó közé a fekete sárga zászlókat beleillesztették. Hogy honnan vették a fekete-sárga zászlót, az előttem egy probléma, ez a régiség talán még a Bach korszaknak lehet egy hagyománya. Hát ezután mi következik? Ezen törik i most a fejüket a mi kávéházi hadvezéreink. A többség Olaszországra tippel és kezdik már az offenzívára a felvonulást előkészíteni. Már vannak egyes helyekre esedékes határidők megállapítva, de egyelőre stratégiai szempontból e városok neveit elhallgatják, d<? más különben is most előrelátóbbak lesznek az ily esedékességekre, mert úgy találnak járni, mint Montenegróval. Nincs kizárva, hogy Olaszországgal is így fogunk járni. Bárcsak úgy volna, de minél hamarább. A változatosság kedvéért jótékonycélu hangversenyünk is volt. A helybeli Nővédő Egyesület rendezte, részint a saját maga, részint a Rokkantak Menháza javára. A műsor minden egyes száma úgy csattant, mint a karikacsapás, csak az ünnepi szónok elvetette egy kissé a sulykot. A beszédnek katholikus ize volt, amit a többi vallásfelekezeteik nem szívesen vettek. Ilyen háborús időben a felekezeti kérdésekben nagyon is tapintatosnak kell lenni. Meg a kenyérjegy életbeléptetéséről kellene megemlékeznem, de félek, hogy a mostani örömmámorban rossz néven vennék tőlem, hogy még begyógyult sebeket akarok feléleszteni. Mostanában nem lehet másról beszélni, mint a világhírű szenzációs és bennünket érintő győzelmes eseményről: Montenegró kapitulációjáról! Frici. Ne feledkezzünk el a pápai hadi kórház sebesültjeiről. Yiasz-utca 7. számú eladó in 9 esetleg" jövő évi május hó 1-től bérbeadó m. UNGÁR MANÓ. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa Montenegró kapitulációját magyar és osztrák színekben kilobogózta. Az hirlik, hogy Pápa városa a háború tartama alatt megtanult sok mindenről lemondani. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk előadói javaslatát a képviselők szakaszonként boncolgatják. Az hirlik, hogy a polgármesternek jelenleg a közélelmezés a vesszőparipája. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány karácsonykor kiadott felhívásával nem sok pecsenyemalacnak mentette meg az életét. Az hirlik, hogy a rendőrlegénység között kevesen vannak a régi gárdából. Az hirlik, hogy Pápán a kenyérjegy-rendszer nem sok vizet zavar. Az hirlik, hogy Pápán a pékek és lisztkereskedők a lehető leg-jobb viszonyban vannak. Az hirlik, hogy Pápán mióta a kenyérjegyrendszer életbe lépett, mindenki magával viszi a magáét. Az hirlik, hogy Pápán sokan megtanultak koplalni. Az hirlik, hogy Pápán a marhahús árával csak az uriosztály törődik. Az hirlik, hogy Pápán minden rendben van, csak semmi sincs a helyén. Az hirlik, hogy Pápán azért nem ünnepelték Montenegró kapitulációját, mert előre tudták, hogy ennek be kell következni. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban sokan a tengeri halat titokban elkobozzák. Az hirlik, hogy Pápán a kenyérjegyet akkor fogják megenni, ha a kenyér el fog fogyni. Az hirlik, hogy Pápáról a közeli falvakba csak ökörfogattal lehet utazni. Az hirlik, hogy a darutollas legények a szent klub tagjait már csak fogalomnak tartják. Az hirlik, hogy a libatollas legények utóbbi időben sirva nevetnek. Az hirlik, hogy a Jajnadrágom egylet tagjai néhány hét óta a foghagyma kúrával próbálkoznak. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban vaktöltéssel is lőnek. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a sebesültek nagy előnyben részesülnek. Az hirlik, hogy Pápa és Csót között a hangulat naponként fokozatosan emelkedik. Az hirlik, hogy a csóti fogolytáborban a vízvezeték elkészültére sokan várnak. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a mult héten néhány napig le volt betegedve. HÍREK. — Városi közgyűlés. Már jeleztük, hogy városunk képviselőtestülete f. hó 24-én d. u. 3 órakor közgyűlést tart és egyben megemlékeztünk a tárgysorozat pontjairól is. Tekintve, hogy időközben a tárgysorozatba több új pont lett felvéve, közöljük a tárgysorozatot egész terjedelmében: I. 1914. évi zárószámadások. II. A városi közigazgatási tisztviselők és egyéb alkalmazottak részére az állam által adandó háborús segélyösszegeknek megállapítása. III. A napidíjasok kérelme drágasági pótlékért. IV. Friebert Miksa bérleti szerződésének hat évre leendő megújítását kéri. V. Özv. Bognár Jánosné nyugdijának felemelését kéri.