Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-07-16 / 29. szám

Sertést hizlaló vagy állattartó részére csak minden levonás nélkül számított élősúlyban szabad eladni. A sertéseket az eladás előtt az utolsó 12 órán belül nem szabad sem etetni, sem itatni. Hizlalásra szánt sertésnek csak a darabonként 90 kilogrammnál nem nehezebb sertés tekinthető. Élő sertésnek az átvétel helyéről (ab istálló, vagy szállás) történő eladásánál az alább megállapított áraknál magasabb árakat követelni, vagy fizetni tilos: 1. a 60 kilogrammnál nehezebb, de legfeljebb 90 kilogramm súlyú sertésnek a hizlaló, vagy az állattartó részére való eladásánál élősúly kg-ként 6 korona; 2. bármiiyen súlyú sertésnek levágás céljából eladásánál vágósúly kg-ként 6 korona 80 fillér. A fent megállapított legmagasabb árak magukban foglalják a sertéseknek a rakodó állomásig jutásával járó összes költségeket (darabpénzt, fuvarpénzt, mázsálási költséget, etetési és itatási díjat, hajtódíjat, illetőleg az állomáshoz való szállítás költségeit stb. is). Ezek a legmagasabb árak nem terjednek ki a 60 kilogrammnál kisebb súlyú sertések és általában a tenyészsertések adás-vételére. A hatóságoknak kötelessége hatóságuk területére nézve megállapítani az élő sertésekért olyan esetben követelhető legmagasabb árt, amikor az eladás nem az átvétel helyéről (ab istálló, vagy szállás) történik; az ármegállapításnál figyelembe keli venni a sertéseknek a szállítás folyamán bekövetkező súlyveszteségét és az eladó vagy a viszonteladó felmerülő költségeit, valamint a méltányos kereskedői hasznot. Nyers disznózsír (mindennemű nyers disznózsír és nyers szalonna) és mindennemű friss sertéshús eladásánál a termelő és a viszonteladó között való forgalomban métermázsánként (100 kg.) tisztasúlyért 760 koronánál magasabb árt követelni vagy fizetni tilos. A hatóságok kötelesek a leölt sertéseknek egészben vagy féldarabokban való adás-vételére nézve a legmagasabb árakat megállapítani; ezek az árak azonban métermázsánként (100 kg.) tisztasúlyra 760 koronát meg nem haladhatnak. Olvasztott disznózsír eladásánál a termelő és viszonteladó között való forgalomban métermázsánként (100 kg.) tisztasúlyért 852 koronánál magasabb árt követelni vagy fizetni tilos. Megyei törvényhatóságokban az alispán köteles megállapítani az elkészített, sózott, füstölt, paprikás, főzött és egyéb csemege-szalonnaféléknek, valamint az elkészített sertéshúsnak és a sertéshúsból készült áruknak legmagasabb árait a termelő és a viszontelárusító között való forgalomban. Ugyanezek a hatóságok állapítják meg a saját területükön mindennemű disznózsírnak, szalonnának, friss sertéshúsnak, elkészített sertéshúsnak és sertéshúsból készült áruknak a kiskereskdelmi forgalomban való eladási árát, vagyis a közvetlenül a fogyasztó részére való eladási árt, tekintet nélkül arra, hogy az eladás a termelő vagy viszontelárusító utján történik-e. Az elsőfokú hatóságok azt is megállapíthatják, hogy a közfogyasztás céljára való vágás esetében a sertés vágósúlyából a termelő legalább is milyen mennyiséget, illetőleg milyen részeket tartozik nyers állapotban közvetlenül a fogyasztók részére forgalomba hozni. KARCOLAT a mult hétről. Nincs aprópénz 1 Uton-utfélen ezt hangoztatják és a bajon segíteni nem lehet, épen úgy, mint más dologban, melynek okozóját a háború szüleményének tekintik. Senki sem tudja az okát, csak azt, hogy fogytán van az aprópénz. A rézkrajcár, az apró nikkel, mindenféle váltópénz úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Nincs nehezebb vállalkozás ma nálunk, mint „Jancsi"-bankót aprópénzre váltani. Kávéházakban, vendéglőkben amikor Jancsi-bankóval akarnak fizetni, már olyan arcot vág a fizető főpincér, mintha azt akarná mondani, hogy „ez is spekulál az aprópénzzel". És van a dologban valami. Nem hiába a gyanúsítás. Miért ? Csak nem dugdossák ? Meg se eszik. A libákba sem tömik, hogy jobban emésszenek, hát hová lett a fillér és a kétfilléres — krajcár? A mult napokban megkockáztattam azt a rossz viccet, hogy erre a kérdésre azt feleltem, hogy „elbujt szégyenletében, mert semmit sem adnak érte". Sokan nevettek rajta, a hadseregszállítóknak nem tetszett és mint előzetesen jeleztem, azt a megjegyzést tették erre a kijelentésemre, hogy „rossz vicc". Erre azt feleltem, hogy mondjon jobbat és próbáljon ezer koronáért ma aprópénzt beváltani. Hallgatott, „mint dinnye a fűben". A mai konjuktúrák mellett egész határozottsággal állíthatjuk, hogy a rézkrajcár „üzlet". Jelenleg az aprópénznek ázsiója van. Csak úgy mellesleg jegyzem meg, hogy magam szemével láttam, hogy tiz korona papírpénzt fizetnek kilenckorona ötven fillér aprópénzért. Elég szép mellékjövedelem. Üzlet — üzlet. Az egyik ilyen módon, a másik másféle módon aknázza ki a háboru-okozta jó vagy rossz konjuktúrát. Hogy büncselekmény-e ez, vagy nem, egyelőre erre még nem hoztak paragrafust, de tény az, hogy ha nem koppantanak ezeknek a rézkrajcár spekulánsoknak a körmére, úgy egy újabb speciális trükkre van kilátásunk és nemsokára olvasni fogjuk a fővárosi lapokban, hogy leleplezték „az aprópénz hiénáit". Az eddigi tapasztalatok nyomán tudjuk, hogy államellenes bűncselekményt százával termelt ez a háború és mindegyikre — tisztelet a kivételeknek — szigorúan lesújtott a hatalom. Paragrafusok drótakadályaiba ütköztek a bűnösök, sokan elbotlottak csak azért is, mert azt hitték, hogy háború van, a háború pedig esélyeknek van kitéve, tehát „reszkír kucséber". Sok embernek sikerült, de azért sokat utolért a nemezis. Ösmerjük az eseteket. Posztócsalók, a bakancsosok, a terményrejtegetők, a marhát sóval táplálók, a kávé- és konzervhamisítók, a kórházi élelmezők, a lelketlen husés zsirszállítók, az árdrágítók az igazságszolgáltatás kezébe kerültek. A kisebb csirkefogók azonban úgy látszik keresztül bújnak a drótakadályon és a szöges sövényen. A háború előtt az volt a jelszó, hogy a nagy stylben levő tolvajokat szaladni hagyják és a csirketolvajokat üldözik és kasztlizzák be, most azonban mint minden más dologban, úgy ebben is „tótágast áll a gondolkozás". A nagy tolvajokat is utolérte a nemezis és most azzal hitegetik magukat a csirketolvajok — az aprópénz hiénák — hogyha tótágast állunk, úgy most őket fogják szaladni hagyni és ezért űzik a zugpénzkereskedést. Vigyázz, jön a vonat 1 Ez a figyelmeztetés van az összes vicinális vasutak útátjáróinál kifüggesztve. Ez az „aprópénz hiénáskodás" eddig még csak vicinális szellemben lett tartva, de utóbbi időben már annyira elharapódzott, hogy gyeplü nélkül futószárral űzik. Mi azt a tanácsot adjuk ezeknek a rézkrajcár spekulánsoknak, hogy „vigyázz, jön a finánc" és akkor: Baj lesz Köpecen ! Frici. Az hirlik... Az hirlik, hogy Pápa városa a háború folyamán erősen meg lett nyirbálva. Az hirlik, hogy Pápa városa a hadiiskolában elégséges eredményeket ért el. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a mostani parlamenti ülésszakban nagyot nőtt. Az hirlik, hogy a polgármester a közügyeket halasztási záradékkal látta el. Az hirlik, hogy a rendőrök a kávéházi zárórát sajnálattal ellenőrzik. Az hirlik, hogy a városi mészárszék egyes helyeken minden zsírral meg van kenve. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság „mindenbe" belemegy. Az hirlik, hogy a városi segítő iroda a kor ral halad. Az hirlik, hogy Pápán a heti piacon már sem összeadni, sem szorozni, sem osztani nem lehet. Az hirlik, hogy Pápán a hust „megvadították". Az hirlik, hogy Pápán sokan belekerültek a switzkasztliba. Az hirlik, hogy Pápán csak azt tartják gavallérnak, aki pezsgőt fizet. Az hirlik, hogy Pápán a lókórház néhány altisztje egyes családoknál zálogjogilag be van kebelezve. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban alkalmazott ápolónők jóváhagyási záradékkal vannak ellátva. Az hirlik, hogy Pápán a kassziros hölgyek a városi főorvos jövödelmét szaporítják. Az hirlik, hogy Pápán a csóti fogolytábor altisztjei mint „vendégek" lesznek kezelve. Az hirlik, hogy a darutollas legények váltakozó szerelemmel udvarolnak. Az hirlik, hogy a libatollas legények a liba hátulját öncélokra használják. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai jelenleg szórványos betegségben szenvednek. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban ejtett sebek házilag lesznek kezelve. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban egyes családoknál jó fedezéket lehet találni. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a közbejött akadályokat az éjjeli órákban intézi el. Jj^^N mm^M Itoráll » h»ret«r«a ktUdOkaél Ittsléfc— •hMtawHixa aüat legjobb fájdalomcsillapító bedörzsölé

s |1 R| "ffcjMff. rlWMii. ktartar, iaflasama, Wrak-, Ifi ¥M Mft- ét «w*eik«r fi*. Báohtor^ta Éj I Horgony-Liniment. .1 1 Horgony-Paln-Expeller Íj ÜT«c*« x -«s ÍM, r—. 1 K Bakaié p^STMriinUwa r%gy kfevet- q •B lenül m „Arany oroKlinh««" dmictt Rn Dr. Eiohter-fóie gyógysiertártan, k i A ÜK B PrAff* 1, Kliaabethftr. ö. U

f jg| JfflL Rapwkéiitl szétküldés. ^ Mm