Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-07-02 / 27. szám

vázlatos és rövid bizonyítását, hogy a háborúnak is van haszna, de csakis azon régi igazság és közmondás alapján, hogy nincsen olyan rosz, amiben valami jó is ne lenne. Nem azt a hasznot értjük, ami például abban mutatkozik, hogy a háború tömeges nyomoruságaival szemben részlegesen fokozott jólét és hirtelen meggazdagodás is jelentkezik annak révén és annak hatása következtében, mert hiszen ez természetes; mert hisz a pénz, a tőke el nem veszhet, legföljebb gazdát cserél, vagyis eltolódás és változás áll elő, ami, miután nagyon aránytalan, éppenséggel nem sorozható a háború hasznos eredményei közé. Ilyen ellenben már az, hogy a háború kényszere alatt megtanulunk tűrni és lemondani, hozzászokunk az élvezetek mérsékléséhez, a fölösleges és lukszus dolgok nélkülözéséhez, a túlságos kényelem mellőzéséhez. Mindez, ha látszólag még oly fájdalmas is, ránk fér miránk magyarokra és kedvező hatása mutatkozik is például abban, hogy soha olyan kevés gyomorbeteg magyar nem volt Karlsbadban és Marienbadban, mint mostanában. És ez nem csalódás, mert a nagy különbség akkor is megmarad, ha leszámítjuk azt a csappanást, amit a háború által való természetszerű akadályozottság idéz elő. Egy másik, szintén társadalmi téren mutatkozó és maradandóan igen üvösnek Ígérkező tapasztalás és okulás az, amit most a háború nélkülözései közepette háziasszonyaink, gazdasszonyaink szereznek. Sok embert hallottunk már, aki bámulatát fejezte ki azon, hogy gazdasszonyaink a mostani nehéz viszonyok között is meg birják állani a sarat és részvétet is egyúttal a szegény háziasszonyok szinte emberfeletti feladatával szemben. Hát megokolt és érthető is úgy a bámulat, mint a részvét, mert bizony óriási körültekintésre, előrelátásra van szüksége gazdasszonyainknak, hogy megbirják oldani becsülettel nehéz feladatukat, nem is szólva az ezzel járó temérdek utánjárásról és fáradozásról. De bizonyos, hogy gazdasszonyaink most, ha még oly nehéz áron is, megtanulják a sok esetben annyira hiányzott takarékosságot és beosztást. Aki pedig még most sem tanulja meg, azon már ebben a tekintetben legalább, igazán nem lehet segíteni. Hála az égnek, az ilyen eset csak nagyon ritka és szórványos. Gazdasszonyaink hősies kitartásához hasonlóan imponáló nyugodt magatartást és türelmet tanúsít a háború ezernyi bajaival és mizériáival szemben az egész magyar polgári társadalom. Sokan birkatürelemnek mondják ezt, pedig nincs igazuk. Sőt ellenkezőleg, komoly politikai érettség és annak az államalkotó és államfenntartó erőnek és képességnek kétségtelen jele ez, mely már ezer év előtt megnyilvánult és azóta hatalmasan megerősödött, megizmosodott. Ugy a polgári erényeket, mint a magyar nemzet semmiképpen meg nem fogyatkozott harci erényeit elismerik ma úgy barátaink, mint ellenségeink, a háború viszontagságainak folyamán k ségtelen meggyőződést szerezvén azokról. A katonai rátermettségnek, önfeláldozó bátorságnak és szivós kitartásnak oly fényes jeleit adta a magyarság e háború során és pedig úgy a közszolgálat, mint a vezetés terén, hogy lehetetlen lesz azokból le nem vonni a következtetéseket a háború után. Be van bizonyítva, hogy ahol vereség ért is bennünket, az sohasem a magyarság hadi erényeinek hiányán mult. Ha tehát majd Középeurópa és Európa keleti államai jövendőjének biztos alapokra fektetéséről lesz szó, lehetetlenség lesz mellőzni a magyar nemzetet, mint ez alapok egyik legmegbizhatóbbját, legerősebbjét. Még sincs igaza tehát annak az orosz generálisnak, aki azt mondta a minap: Nem érti, miért áldozzák föl magukat a magyarok oly tömegesen tisztán csak azért, hogy továbbra is fenntartsák régi vitézi hírnevüket, holott ők azt anélkül is tudnák és elismernék. Nem tisztán arról van csak szó. KARCOLAT a mult hétről. Péter-Pál napja! Tradicionális nap, mely emberemlékezet óta az aratás megkezdésének napjává lett felavatva. Ezt a tradíciót még a háború sem tudta megingatni, de minthogy a háború mindenben hozott valami újítást, ebben a napban sem tett kivételt. Az egész országban falragaszokon lett hirdetve, hogy „Péter-Pál napja a Vöröskereszté". Társul szegődött tehát az aratás a Vöröskereszttel. És ennek a társulásnak tényleg van a jelenlegi helyzetben jogosultsága, amennyiben az aratás és a Vöröskereszt, mindakettő a jóllét szimbólumát jelzi. Sajnos, azt is lehet mondani, hogy a háborúban kétféle aratás van, amennyiben a halál kaszája is erősen aratja vitéz katonáinkat, de ezzel szemben a Vöröskereszt is jogot formált magának, hogy ennek a halálaratásnak enyhítésére PéterPál napján az egész országban aratott. Mi sem maradtunk hátra, mi is megtettük kötelességünket Péter-Pál napján, segítettünk a Vöröskeresztnek, hogy bő aratása legyen. A Vöröskereszt helybeli hadvezetősége az egész hadseregét mobilizálta erre a célra, sőt tartaléksereget is mozgósított olyan leányokból és fiukból, kik tulajdonkép nem is lettek volna hadkötelezettek, de a jó ügy érdekében a tartalékot gyarapították, kikről valóban csak a legnagyobb elismeréssel kell nyilatkoznunk. A Vöröskereszt helybeli hadvezetősége kitűnő taktikával dolgozott és a harctér színhelyét, ahol operált, stratégilag a legalkalmasabb pontokon kijelölte. A vezérkar gyakorlati körültekintéssel kijelölte azokat a pozíciókat, ahol kitűnő eredményeket lehet elérni a jótékony cél érdekében. Oly biztosak voltak a fedezékek, hogy azokat áttörni nem lehetett és akik erre próbálkoztak, azoknak meg kellett magukat adni — bármily áron, de megváltás nélkül pardont nem kaptak. Voltak ugyan egyesek, kik a frontot meg akarták kerülni és kibúvót keresni, de ezeknek sem sikerült a tervük. Erre a célra voltak mozgósítva a fiatal nemzedékből álló tartalékosok, kik a megfigyelésben páratlan rekordot értek el. Kézi bombák helyett mozgó-perselyekkel állták útjukat a kitörni igyekezőknek és akarvanem akrva — megadták magukat. Voltak ugyan renitensek, akik esetleg „anyagi okokból" kénytelenek voltak meglépni és bizonyos tekintetben utolérhetetlennek lettek deklarálva, de ezeket a tartalékosok a hadvezetőség beleegyezésével futni engedték, mert meg voltak győződve, hogy ha két,Siárom, sőt négy helyen keresztül is tudnak törni, de végeredményben egyik állásukban majd csak megcsípik őket és kénytelenek lesznek letejelni. Az ostromnapnak, jobban mondva a támadónapnak gyönyörű idő kedvezett. A délutáni órákban ugyan rövid ideig abba kellett hagyni a tüzelést, mert megeredt a záporeső, de nem tartott sokáig és amint kiderült az idő, újra megkezdődött az utcai harc, mely estig tartott és a Vöröskereszt fényes anyagi győzelmével végződött. Hogy mit és mennyit jövedelmezett a Péter-Pál napi operálás, arról még a Vöröskereszt helyi hadvezetősége nem adta ki hivatalos jelentését, de a perselyekben összegyűjtött zsákmányból Ítélve, a Vöröskereszt hadvezetősége és mozgósított hadteste várakozáson felüli eredményeket ért el, amiről majd kötelességszerüleg a Vöröskereszt központi hadvezetőségnek részletes jelentést kell beszolgáltatni, amely azután nyugtával dicsérheti majd „a napot". A Vöröskereszt aratási napja tehát fényesen sikerült, most már csak az a kívánságunk, hogy Péter-Pál napja a mezőkön is megemberelje magát, mert erre ha valaha, úgy most igazán el lehet mondani, hogy szükségünk van, „mint egy darab kenyérre". Mostanában országszerte azon fohászunk mellé, hogy „add meg a mi mindennapi kenyerünket", azzal toldjuk meg, hogy: „Add meg minél előbb a békét". Frici. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a drágaság zárótüze alatt áll. Az hirlik, hogy Pápa városa az ágyudörgést még messziről sem hallja. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk jelenleg adójavaslatokban utazik. Az hirlik, hogy a polgármester a közélelmezés ügyét a fronton, a folyó közügyeket a tartalékban tartja. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány a régi rendőr-legénységét siratja. Az hirlik, hogy a rendőrségi állomány új átalakulásokon megy keresztül. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottságnak a szakértelmet is maximálni kellene. Az hirlik, hogy a Király Ernő müvészestélyen egyes emeleti páholyokban tömeges célpont volt látható. Az hirlik, hogy Pápán a mozi-színházban egyesek a sötétséget élelmezésre használják ki. Az hirlik, hogy Pápán a sziniévadra a mozi elsőbbséget jelentett be. Az hirlik, hogy Pápán az éhes embereket ígéretekkel biztatják. Az hirlik, hogy Pápán a lókórház személyzetének nagy része házikezelést biztosított magának. Az hirlik, hogy Pápán a varróleányok részletfizetésre is adnak. Az hirlik, hogy Pápán a híres hetipiacokat maximális árakkal megborotválták. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban a frontot megrövidítették. Az hirlik, hogy Pápán sok családnál a gyomor részére nem tudnak elegendő muníciót beszerezni. Az hirlik, hogy Pápán a kassziros hölgyeknek feltételes megállóhelyei is vannak. Az hirlik, hogy a darutollas legények közül többen nehéz lélegzetvétellel mentek vakációra. Az hirlik, hogy libatollas legények a szerelmi zálogot zálogba csapják. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai Nyőgéren gubóállomást rendeznek be.