Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-06-25 / 26. szám

Az így választott pályán bárki elsőrangú munkaerő lehet s mint ilyennek, megfelelő keresete lehet bármely foglalkozási ágban is. Legfontosabb tényező a pályát választó fiu vagy leány egészsége, szervezete. Gyakorta előfordul, hogy egyesek szervezetüket kellőképen nem ismerve, annak meg nem felelő pályára mennek. A nekik nem való munka egészségüket aláássa, beteggé teszi őket, úgy, hogy más foglalkozást kell választaniok, ha ez módjukban áll, ha pedig nem, akkor kénytelenek szakmájukban megmaradni és szenvedni. Ennek elkerülése végett szükséges, hogy mindenki pályája megválasztása előtt vizsgáltassa meg magát orvossal arra nézve, vájjon szervezete nem tiltja-e el attól a foglalkozástól, amelyet egész életén át folytatni kiván. A testi alkalmassággal egyenlő fontosságú, hogy az iskolát elhagyó tanulók szellemi erőiknek megfelelő pályára lépjenek. Aki pl. lassú számoló, az ne menjen kereskedőnek, akinek nincs tehetsége a rajzolásra, ne menjen építésznek, stb. Miután a legtöbben 13—14 éves korukban választanak pályát és ekkor még szellemi képességeik fejlődőben vannak, azért ebben a tekintetben igen nagy óvatossággal kell eljárni. Föltétlenül szükséges, hogy a szülők állandóan figyelemmel kisérjék gyermekük szellemi képességeinek nyilvánulásait, már kiskoruktól kezdve. Sok esetben a tanító vagy tanár is igen jó útbaigazítással szolgálhat. A pályaválasztásnál döntő szerepe van az iskolai képzettségnek is. A legtöbb pálya megkíván bizonyos iskolai képzettséget. Célszerű mindenkinek idejekorán megtudakolni, hogy választandó pályájához mily iskolai képzettségre van szüksége, nehogy kisebb iskolázottsága útját állja boldogulásának. Számolni kell a gyermekek hajlandóságával ! Aki arra a pályára megy, amelyhez kedvet érez, az ott nagyobb szeretettel, szorgalommal fog dolgozni, s így annál inkább van remény arra, hogy kiváló munkaerővé válik. Meg kell figyelni a gyermekek hajlandóságait, szabad idejükben űzött kedvteléseit is, mert ezek adják a legmegbízhatóbb feleletet arra, hogy mihez is van igazán kedvük. Minden szülőnek meg kell ismernie gyermekeit, mert azok sok esetben nincsenek tisztában hajlandóságaikkal. Gyakran azt hiszik, hogy kedvük van bizonyos foglalkozáshoz s rövid idő múlva kitűnik, hogy csak pillanatnyilag tetszett meg nekik, vagy valaki rábeszélte őket. Gyermeke iránt vétkezik az a szülő, aki nem veszi figyelembe gyermeke komoly hajlandóságát s annak ellenére erőszakolja őt valamely pályára. Tekintetbe kell venni a pálya jövedelmezőségét is! Aki azonban gyermeke boldogságát szivén viseli, annak nem lehet ez az egyedül irányító szempontja. Tévedés azt hinni, hogy csakis a nagyobb jövedelemmel járó, a nagyobb társadalmi tekintélynek örvendő pályákon lehet boldogulni. Aki helyesen akar életpályát választani, annak nem szabad a fölsorolt szempontoknak csak egyikétől vagy csak másikától magát elragadtatnia s a többit figyelmen kivül hagynia, hanem tárgyilagosan mérlegelnie kell az összes körülményeket s csakis ezek alapján szabad határozni. A helyes pályaválasztás nemcsak a gyerekek és

f szülők érdeke, hanem a nemzeté is. Érdeke különösen most, mert a háború az ország szellemi és anyagi termelésének igen sok munkását pusztítja el. Az elkövetkezendő békében pedig a haza fölvirágoztatása mindenkitől megkívánja a legnagyobb munkateljesítményt. Kell, hogy mindenki azon a pályán fejtse ki erőit, amely neki leginkább megfelel, ahol a legjobb, legtökéletesebb, legnagyobb munkát tudja nyújtani, mert csak az az ország lehet naggyá, amely oly emberek munkájából épül föl, akik kedvvel dolgoznak, képességeiknek, hajlandóságaiknak legmegfelelőbb helyen. A pályaválasztás nehéz kérdésének helyes eldöntésében kiván a szülők segítségére lenni a Pályaválasztási Tanácsadó. APályaválasztásiTanácsadó ingyenes. Orvosi vizsgálaton kivül tanácsot ad a pályaválasztáshoz szükséges összes tudnivalók tekintetében fiuknak és leányoknak egyaránt, akár ipari-, kereskedelmi-, hivatalnoki, vagy más pályára akarnak menni. A Pályaválasztási Tanácsadó működését junius 1-én kezdte meg. Működésének helyéről és idejéről közelebbi tájékoztatást nyújtanak a fővárosi iskolák kapuin kifüggesztett plakátok. A tanácsot kérő gyermekek apjukkal vagy anyjukkal együtt jöjjenek el s hozzák el iskolai bizonyítványukat is. Bupapest, 1916. május hó. A Pályaválasztási Tanácsadó Vezetősége. KARCOLAT a mult hétről. Itt van az idő, el kell masírozni! Mostanában úton-útfélen ezt a nótát éneklik a rekruták. Szabadságoltak, sebesültek, sőt még a felmentettek is. Ez a nóta ép olyan aktuális, mint annak idején, az a nóta, hogy „ha mégegyszer azt izeni, mindnyájunknak el kell menni". Akkor is jogosultsága volt a nótának a szabadságharc idején, a mostani is aktuális, mert hát nemcsak a nótában van megírva, de tényleg úgy van, hogy ha minél hamarább véget akarunk vetni ennek a háborúnak, akkor „itt van az idő, el kell masírozni". Ezzel nem azt akarom mondani, hogy „baj van Köpecen", amint ezt a pesszimisták pedzik, csak a helyzet komolyságát kell aposztrofálni. Háború van és így minden eshetőségre el kell készülve lenni. Utóbbi időben a hadiszerencse annyira kedvezett nekünk, hogy naponta egyik győzelem a másikat kergette és ennek tudandó be, hogy ha egy kedvezőtlen hir érkezik a harctérről vagy mondjuk egyes frontrészről, akkor lábába száll a bátorság mindazoknak, kik a harctérre „várandósak". Nem úgy ütik a cigányt! Ha a botnak egyik vége eltörik, akkor a törött végét kell megfogni és úgy ütni. Eddig mi ütöttük a muszkát, de eltörött a bot vége, most a tört végét kell megfogni és azzal ütni, amit eddig a kezünkben tartottunk. Elég erős még a mi botunk másik vége, hogy elbánjunk velük, csak legyen, aki a bot végét fogja. Ez a régi jó magyar szokás teszi aktuálissá azt a most folyton hangoztatott nótát, hogy „itt van az idő, el kell masírozni". Friss botokat kell vinni a harctérre, mert hát törött bottal nem lehet olyan nagyot ütni, mint egy új jó fokosai. Erre van most szükségünk, ha most ütünk majd újból a botnak mindkét végével, akkor azután azt a nótát fogjuk fújni, hogy „itt van az idő, haza fogunk menni". Nem vagyok elfogult, de szentül meg vagyok győződve, hogy a jelzett nóta előbb lesz aktuális, mint azok a rémhírek, melyeket egyes nyulszivüek terjesztenek és maguknak álmatlan éjszakákat erőszakolnak ki. Ezek a nyulszivüek csak addig panaszkodnak hideglelésről, amíg a front kedvezőre változik, addig harci reumában szenvednek. Ezt nem én mondom, ezt a tapasztalat igazolja és esetleg újjmutatásra is elég alkalmas volna. Szóval, nálunk a dolog úgy áll, hogy „ma nekem, holnap neked". A német sógor ezt a mondást úgy magyarázza, hogy „was du heute kannst besorgen, das verschiebe nicht auf morgen". Ezt nekünk le kell szögezni és ebben meg is nyugodhatunk, mert ez más értelemben azt is jelzi, hogy „mir ja, aber dir nichts". Ez a jelszó a mostani háborúban már több ízben érvényesült és nincs okunk kétkedni, hogy ez a mottó a háború végén be is fog válni. A front többi részén fontosabb esemény nem adta magát elő. Frici. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a tisztviselőtelepet a háború után nagykorúsítani fogja. Az hirlik, hogy Pápa városa a Korpaközponttal nem szeretne összekeveredni. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk akkor is beszéltet magáról, ha hallgat. Az hirlik, hogy a polgármester a fontosabb közügyek elintézésére opciót kapott. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány a zöldségpiacot zárótűz alá fogja venni. Az hirlik, hogy a rendőrök fizetését négyzetre kellene emelni. Az hirlik, hogy az élelmezési bizottság sokat tervez, de keveset végez. Az hirlik, hogy Pápán már a kiváltságos zöldségre sem hivatkozhatnak. Az hirlik, hogy Pápán a Tapolcza meder tisztítása alkalmával megbízható jeleket találtak Az hirlik, hogy Pápán a tejet a sóháznál ellenőrzik. Az hirlik, hogy Pápán az országos vásáron a marhák a szegény embereket kinézték. Az hirlik, hogy Pápán a lókórháznak jó tartalékja van. Az hirlik, hogy Pápán a Kossuth Lajosutcában az esti korzón sok alkalmatlan nőt lehet találni. Az hirlik, hogy Pápán a kasziros hölgyeket a városi főorvos abriktolja. Az hirlik, hogy Pápán a drágaságot már vágni lehet. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban kiszemeltek vannak. Az hirlik, hogy a darutollas legények közül többen régi legénységükre hivatkoznak. Az hirlik, hogy a libatollas legények a francia négyest héber kommandó szóra járják. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai lokalizálják a gyomrukat. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban minden visszavonulás fedezve van. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a frontot több helyen áttörték. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője az éjjeli záróra óta nem képes komolyan aludni. ADJUNK LÁTCSÖVET KATONÁINKNAK ! Jó távcső egész csapatokat megmenthet a meglepetés veszedelmétől és az ellenség kikémlelésére is a legbiztosabb segítő eszköz ! Küldjük el távcsöveinket hős katonáink szá- . mára a Hadsedólyzö Hivatal címére (Budapest, IV., Yáci-utca 38. szám.)