Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-05-30 / 22. szám

Közérdekű f&itgfjetlen hetilap. — lüleyjeEenik minden vasárnap. ELÖFIZETESl ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Lapíulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Olasz menekültek Pápán. R hó 23-án d. e. fél 12-kor hirtelen megélénkült a Győri-ut. Ez az élénk közlekedési vonal mindkét oldala mintegy varázsütésre megtelt a bámulok sokadalmával. Erre az útra nyíló mellékutcákból percenként növekedő özönnel nagyobbodott a váratlan dráma-felvonás néző közönsége. Micsoda csodálatos titkos ösztön súgja meg a nagy közönségnek: Hagyjátok el a templom tömjén füsttől telitett szentélyét, házaitok hűvös, csendes, vagy gyermekkacajtól visszahangzó falait, a gesztenyefák összeölelkező koronája alatti árnyas sétahelyet, menjetek ki a napsütéses, zajos utcára, ott nem mindennapi látványon legeltethitek szemeiteket! A világháború végtelen óceánja Pápára is elvetette néhány hullámát és ide sodort néhány száz menekülőt, kik kénytelenek voltak oda hagyni kicsi kunyhóikat, saját kezük művelte kicsi kertjeiket, a fákat, melyeket őseik ültettek, melyeknek gyümölcsét ők élvezték és melyeknek árnyékában pihentek. Ott kelletthagyniok a hajlékot, hol őseik éltek és meghaltak, ahol ők születtek, az ifjúság gyönyörű rózsafüzéréről a bimbókat szedegették, kedvesüktől az első csókot kapták, ahol gyermekeik születtek. Ne feledjük el ezt sohasem, midőn menekültjeinket az utcán látjuk, simogassuk őket gyengéd tekintetünkkel, forduljunk feléjük barátságos arccal, legyünk nekik mindenben szolgálatukra. Enyhítsük tőlünk telhetőleg hontalanságuk fájdalmait. Dél-Tirolból jött mintegy 500 menekült városunkba. Közülük 220-at mindjárt a környék falvaiba osztottak szét, 280-an nálunk maradtak Pápán. Nagyobbára aszonyok, leányok, gyermekek, mert a férfiak véreinkkel egy sorban harcolnak közös ellenségeink ellen. A városi hatóság a tőle megszokott nemes humánus érzésével és meleg emberszeretetével rögtön gondoskodott elszállásolásukról ós élelmezésükről, elhelyezvén őket a háború következtében megüresedett nagyobb lakásokban, táplálván őket a népkonyhában. Nem tudjuk, hogy otthon milyen táplálókhoz vannak szokva. A menekülő ember örül, bármilyen szerény táplálékkal csillapíthatja éhségét. Bár a mi küzdő hőseink juthatnának mindenkor csak ilyen táplálékhoz is! Azonban lehetne az ő ellátásukról más módon is gondoskodni és ezzel együtt a város terheit is csökkenteni. Ismeretes dolog, hogy milyen nagy a cselédmizeria Pápán, különösen a nyár elején, mikor a cselédek egy része haza megy falura mezei munkára. Másrészt nagy a hiány a mezőgazdasági munkásokban, minthogy a haza harcba szólította erős karu, munkabíró fiait. A menekülők közül az arra valókat tehát el lehetne helyezni cselédekiil, amely minőségben bizonyára jobb ellátásban részesülnének, mint a népkonyhában, e mellett bérükből ruhaszükségletüket is fedezhetnék és megmenekülnének a semmitevés okozta unalom gyötrelmeitől. Másik részükkel pedig hiányzó gazdasági erőket lehetne pótolni. A menekültek iránt érzett mély részvétünk megtiltja nekünk, hogy e tekintetben a legenyhébb kényszert is alkalmazzuk. Csak azt fogjuk e dolgokra, kiknek kedvük van hozzá és kik felhívásukra önként jelentkeznek. A munkaadók pedig mindig tartsák szem előtt, hogy szerencsétlen menekülőkkel van dolguk, kiknek férjeik, apjuk értük is harcolnak és hogy a szokottnál kevésbé alkalmas munkás, vagy cseléd is jobb, mint semmilyen munkaerő. Mindenek előtt pedig gondoljunk a menekülők egészségi viszonyaira! A Délvidék lakosai majdnem egész idejüket a szabadban töltik, ezért lakásuk tisztán tartására kevés gondot fordítanak. A tisztátlanság, a szegénység szárnyain gyorsan röpül a betegség, a járvány. Elröpülhet a mi lakásainkba is és áldozatokat szedhet közülünk is, kik vendégszerető szívvel, magyaros barátsággal befogadtuk őket városunk falai közé. Azért látogassák meg lakásaikat hetenkint a hozzá értők és az arra hivatottak hetenkint legalább kétszer. Szorítsák őket a tisztaságra, lakásuk és testük hiegenikus ápolására. Amit nem tettek me^ ed cl is: o o megszokásból, meg fogják tenni kényszerből, szégyenből és unalomból és ezzel meg fogják óvni magukat, és városunkat a járványoktól. V. /. Előlegnyujtás az idei termésre. A kormány a folyó év elején rendeletet bocsájtott ki, melyben megtiltotta az idei termés adásvételét és az idevonatkozó szerződéseket érvényteleneknek jelentette ki. Ennek a rendeletnek a kiegészítéséül most egy ujabb rendeletet adatott ki, amely kimondja, hogy a termelők azoknál a pénzintézeteknél és hitelszövetkezeteknél, melyeket a postatakarékpénztár erre a célra kijelöl és amelyeknek a postatakarékpénztár e végből hitelt nyit, előlegeket vehetnek az 1915. évi termés várható buza-, rozs-, árpa-, zabés repce-terményeire. A hitel csak bezárólag 1915. julius hó 25-ik napjáig adható és búzánál métermázsánként 20 koronát, rozsnál, árpánál, zabnál és repcénél 15 koronát meg nem haladhat. Az előleg fedezetéről négy hónapnál nem hosszabb lejáratú, a postatakarékpénztárhoz telepitett váltót kell adni.