Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-04-18 / 16. szám

Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Nagy hibák, — a miken könnyen lehet segíteni. — Hetek óta vajúdom azon, hogyan lehetne a kenyérbajokon segíteni. Mert az bizonyos, hogy a kenyér körül bajok vannak, nagy bajok. S az is bizonyos, hogy némi iparkodással, egy kis jóakarattal s bizonyos buzgósággal minden bajon lehet segiteni, vagy legalább enyhíteni. Hogy állunk voltaképpen ezzel a kenyérkérdéssel? Lisztünk hála Istennek van. Nem túlontúl sok, de nem is túlontúl kevés. A kik értenek a számításhoz, azt mondják, ha okosan élünk, beosztássaLés pazarlás nélkül, untig elegendő lesz a készletünk újig. Tehát augusztus végéig van elegendő lisztünk. Igen ám, csakhogy nem egyforma ez a liszt Van búzalisztünk, rozslisztünk, árpalisztünk, kukoricalisztünk. Magában egyik fajta se volna elegendő a szükségletre, de együtt valamennyi talán még fölösleget is eredményez. Mi következik ebből ? Keverni kell a lisztet. Mert különben a gazdag emberek összevásárolnák a búzalisztet és talán még a rozslisztet is mindet, a szegény meg elletné az ehetetlent. Becsületes állam megvédi a védteleneket s legalább a kenyérben — ami úgyis a szegénység főtápláléka — bizonyos egyenlőséget teremt. Tehát keverjük a lisztet. Ez nagyon helyes, nagyon bölcs és nagyon igazságos. Ha másképp csinálnák, rosszul csinálnák. Már most elkészül a kenyér. Dagasztják, keletik, megsütik. Csinálják pékek, csinálják kenyérgyárak, csinálják nagyszerű háziasszonyok, — s a kenyér rossz. Szinte ehetetlen. Lapos, száraz, vastagliéju,' Ízetlen, néha savanyu, mindig czoLaptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Armii* könyv- ós papirkereskedésében. pákos. Frissen olyan, mint a csiriz, keményen olyan, mint a kő. Mindenhol rossz. Nálunk, ő náluk Bécsben, amazoknál Berlinben, sőt még Debreczenben is rossz, a világ legjobb kenyerének szülőhazájában. Mindenki panaszkodik, mindenki sopánkodik. Az egyiknek az a baja, hogy nem tudja megenni a rossz kenyeret. A másiknak az a baja, hogy meg tudja enni, s hasgörcsöket kap tőle. Lehetetlen, hogy a lisztben legyen a hiba. A kontinens legjobb gabonája! A kontinens legjobb malmai! A lisztünk ellen a ki beszél, az rágalmaz. Békeidőben a világ másik végén is megbecsülik a magyar lisztet, valósággal verekednek érte. A pékekben se lehet hiba. Mindig jó kenyerünk volt, szinte példátlanul jó. S az asszonyaink is értik a dagasztás és sütés módját. Ha ők nem tudnak jó kenyeret sütni, senki a világon nem tud. A liszt is jó, a dagasztója is jó, a sütője is jó, — hogy lehet rossz a kenyér ? Megmondom. A liszt keverésében van a hiba. Rájöttem a héten, hogy elolvastam Fónagy Józsefnének a kenyérsütésről írott czikkét, s hogy megettem egy bájos, szeretetreméltó ismeretlen asszonynak (ugy tudom, hogy főhadnagy a férje) sajátsütésü, kevert lisztből sütött kenyerét. A ctkk elméletben mondta el, hogyan kell jó kenyeret sütni, a cipó, a mit kaptam, gyakorlatban igazolta, hogy milyen a finom, az izes, a kellemetes kenyér. Pedig mind a kettő előírásos: felében búzalisztből, telében kukoricalisztből való. Csakhogy — itt a bökkenő — a búzalisztet is másképp kell kezelni, a kukoricalisztet is. A búzaliszt eláll akár évekig is. A kukoricalisztet azon frissiben kell felhasználni, alig hogy kikerült a malomból. De ez még nem minden. A búzalisztet langyos, szinte hidegvízzel dagasztjuk tésztává, a kukoricalisztet le kell forrázni, szinte lobogó forrósága vízzel készítjük belőle a tésztát. És inegkeletni is külön keli mindeniket. A biizatésztá hamarább dagad meg, s kisebb melegen, a kukoricalisztből való tésztának hosszabb idő és nagyobb me* leg kell hozzá, hogy becsületesen megkeljen. Szóval a jó kenyér titka az, hogy nem a kétféle lisztet keli összekeverni, hanem a kétféle tésztát kell összedagasztani. De hogy csinálja a jó kenyeret, akár a pék, akár a kenyérgyár, akár a legjobb háziasszony is, a mikor már keverve kapja a lisztet? Világos, — a liszt- és kényért rendeletekben van a hiba. Nem keverve kell az embereknek a lisztet adni, hanem külön-külön mindenik fajtát. A rozslisztet a búzával, vagv az árpát mind a kettővel, sőt a burgonyalisztet is mind a hárommal lehet keverni, de a kukoricaliszt mindenképpen külön adandó! Persze az embernek, pláne ha azonfelül még hatóság is, ilyenkor az az első gondolata: származhatnak-e ilyenképpen visszaélések a kenyérkérdés körül? Hát igenis származhatnak. Mert a kevert lisztből is származhatnak, s a tiszta lisztből is származhatnak, s ha semmi liszt se volna, még ebből is származhatnának visszaélések. Visszaélés mindig volt és mindig lesz. De ha utalványra adják a lisztet, minden embernek pontosan csak anynyit, a mennyi megilleti, ám akkor tessék visszaélni. Süssenek tiszta búzakenyeret, akik beérik a szükséges mennyiség felével és a kik rászánják magukat, hogy a fölös kukoricalisztet elaj ándékozzák. Visszaélés! Én a mái kevert lisztből való kenyeret nem tudom