Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-02-14 / 7. szám

hogy ez az ujabb hat, vagy három hónap a háború befejezését fogja magába zárni. Mégis, ha hat hónapja, egy félesztendeje vagyunk a háborúban, a világháborúban, oly állapot közepette, aminőt azelőtt képzelni se mertünk volna és ennek a hat hónapnak tapasztalatai föltétlenül érdemesek arra, hogy nagyobb vonásokban összegyűjtsük magunk elé. Nem a harctér eseményeiről szólunk, amelyek ép most, a félév végén ugy reánk, mint szövetségesünkre nézve a legkedvezőbben alakultak és a jövőre nézve minden jóval biztatnak. Azokat a tapasztalatokat akarjuk egybefoglalni, amelyeket idehaza a polgári életben szereztünk egy félesztendő során. Most bevallhatjuk! Sokkal, igen sokkal sötétebbnek képzeltük ezt az időt. Abban az egyébként igen helyén való és dicséretes akcióban, amellyel nyomban a háború kitörése után a háború insége ellen szervezkedtünk, a nyomorúságnak aggasztó képei rémlettek előttünk. Nyár volt és sokan teljes bizonyosra vették, hogy az ősznek, a télnek első hónapjai a tömegéhség, a nélkülözések megannyi borzalmát fogják magukkal hozni. A vélemények megoszlottak abban, hogy a nagyobb igényű városi életben, vagy a kevésbé ellátott falvakban lesz nagyobb a nyomorba pusztulás, de annyit majdnem mindenütt előre vártak, hogy három-négy hónap múlva éles hangokban fog kitörni a szükség, a nélkülözések fájdalma. Félév után, a tél közepén vagyunk és ezt a nyomort, ezt a kiáltó Ínséget sehol se lehet fölfedezni az országban . . . Igaz, hogy a társadalom szervezkedése és áldozatkészsége mellett megkezdődtek az állami segélyezések ; de ez egymagában nem lett volna elég annyi hiánynak pótlására, mint amenynyire el voltunk készülve. Az is igaz, hogy a kereset-nélküliséget bizonyos tekintetben ellensúlyozza az, hogy a moratórium folytán az emberek kötelezettségeik teljesítésétől föl vannak mentve s e tekintetben a háború következményei csak a békekötés után lesznek érezhetők; de magában véve az is eredmény, hogy még a legrosszabb kereseti ágakban is eddig' „megúszták" az emberek a háború idejét. A kitört háború nem zavarta meg a cséplést, a behordást, az értékesítést és az őrlést. Azóta eljött az őszi szántások és vetések ideje és annak ellenére, hogy a katonai szolgálatra behivottak száma egyre növekedett, sehol se maradt a magyar föld föltöretlen, bevetetlen. Igaz, hogy a buza és a kenyér ára hallatlan magasságra emelkedett, de még eddig ezeket a magas árakat is bírjuk és a jól eladott gabonáért, a jól eladott lovakért és egyéb állatokért kapott pénz lassan-lassan mégis a forgalomba jutott és éreztette hatását. Az elmúlt félév után, ha irigylendő állapotnak nem is tekinthetjük azt, amelyben vagyunk, több nyugalommal, erősebb önbizalommal várhatjuk a háború hátralevő részét. Erősebbek vagyunk, mint ahogyan azt hittük. Megéltünk és megálltunk a külföld hitele nélkül, a külföld nagy részének fogyasztása nélkül; a« összeomlások lavinája, amelyet a háború első hónapjaira vártak, nem következett be. Voltak veszteségeink, káraink és ezek között legsúlyosabbak azok, amiket pótolni nem lehet: a harctéren elesett katonák elveszte._ De ezentúl minden csak egy gondolatra visz bennünket: az ellentálló erőnek ilyen komoly félesztendős próbája után milyen termő és élénk lesz az uj élet, amely a háború dicsőséges befejezte után kezd majd virulni ebben az országban. Haditérképek, jelvények és képeslevelezőlapok kaphatók : NOBEL ÁRMIN papirüzletében. K ARCZOLAT a in alb hi é bröi[ • • . ' -V h ' v ' Pang az üzlet az egész vonalon! A háborús világ annyira leköti és idegessé teszi a kedélyeket, hogy egyáltalában másról mint a háborúról nem esik szó. Mi újság ? Ez a jelszó járja most uton útfélen'. Ha az utcán két ember találkozik, azzal köszöntik egymást, hogy „mi az újság?" A felelet rendesen az, hogy „nem tudok semmi más újságot, mint amit az újságból tudok". Erre pe dig a viszonválasz az. hogy „ez már nem újság". Ez a párbeszéd ismétlődik naphosz szat mindaddig, inig „Az Est" megjelenik és akkor újra szünetel a diskurzus és mindenki a legújabb hírekből maga-magának levonja a konzekvenciát. Másnap jönnek a napilapok, melyek kibővitve és részletezve hozzák az I estj híreket és ebben a milliőben várjuk na ponta a győzelmes híreket, melyből őszintén szólva, jelenleg bőven van részünk. Ezzel a győzelmes hírekkel azonban a mi közönségünk nincs teljesen kielégítve. Sokan azzal érvelik ezt a kielégitlenséget, hogy ha folyton győzelmet hirdetnek, hát miért van az, hogy folyton történnek ujabbi behívások, sőt kilátásba is van helyezve az ujabbi sorozás. Általánosságban erre a pro blemára nem igen volna adható válasz, de mint régi krónikás nekem az a nézetem, hogy ez az eset nagyon is összefügg azzal, hogy ha egy üzletembernek napról-napra forgalmasabb és látogatottság tekintetében emelkedik az üzlete, akkor akarva nem akarva, kénytelen a személyzetét szaporítani, hogy az igényeknek teljes mértékben megfelelhessen. $0 hát mi győzünk és napról napra emelkedik Ja sánszunk, tehát előrelátóknak kell lennünk és minden meglepetésnek elejét kell venni, kénytelenek vagyunk hadseregünket tőlünk telhetőleg szaporítani. Ez az én szerény felfogásom a jelenlegi helyzetben. Eltekintve ettől a helyzettől, a körülményekhez képest elég jól éreznénk magún kat, ha csak nem a rról volna szó, hogy a drágaság az egész vonalon kezd félelmetessé lenni. Lehet, hogy optimistának fognak kijelenteni, de bármennyire elismerem, hogy | ugy az élelmiszer, valamint minden mellék ! ügy a drágaság jelképében mutatkozik, én ezt nem tartom „fontos"-nak, a fődolog az egészség. Pénz van annyi mint a polyva, sőt annyi, hogy már rongyolódik is, és ha pénz van, akkor igen jól meg lehet élni. Szóval „a drágaság az mellékes, az egészség az a kellékes". Mit ér az élet, mit ér a kincs, ha az embernek egészsége nincs? Pláne most ebben a háborús világban mondhatjuk ezt, mert az egészség a harctéren elsőrangú kérdés. amennyiben általában az a nézet, hogy ez fogja a háború kockáját eldönteni. Apropos harctér! A mi „öreg népfölkelőnk", ki harctéri tudósításokat küldött ! ezen rovatnak és legutóbb a „Hotel zum Weissen Schnee"-hoz címzett lövészárokból tett jelentést kitűnő helyzetünkről, nagy meglepetésünkre személyesen hazaérkezett, hogy egy jelentéktelen kézhez kapott muszka golyó sebesülését itthon gondozhassa. Itthon bővebb ! részletekkel szolgál katonáink harcikedvéről | és kitűnő kondíciójáról és amikor otthagyta a harcteret a döntő győzelem reményével ; voltak eltelve. i Erre a döntésre pedig én csak azt jel 1 zem, hogy „nur nicht brummen es vvird schon kommen". Hála az égnek és a Gondviselésnek, kitűnő kondícióban vagyunk, jó és biz tos kezekbe vagyunk elhelyezve, ha szüksé ges lesz, neki fogunk menni a falnak is, inert erre feljogosítanak a 30.5 mozsaraink, igy tehát legyünk csak türelemmel, amennyi ben részemről szentül meg vagyok győződve és ezen kijelentésemre a helyzet és körülmény jogosít fel, végeredménykép kijelentem, hogy : Nekünk győzni kell! Frici. Adakozzunk a sebeitek javára! AZ HÍRLIK... Az hírlik, hogy Pápa városa a természetes jeget felemelt helyárak mellett adja el. Az hiriik, hogy Pápa városa a természetes jégre koronás utalványokat bocsájtott ki. AZ hiriik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a háború befejeztéig helyi alkalmazásban lesz nyilvántartva. Az hiriik, hogy a polgármester a mult héten a fővárosban rekvirált. Az hiriik, hogy a rendőrök a városi képviselőválasztásoknál uriszolgálatot teljesítettek, de uri ellátásban is részesültek. Az hiriik, hogy a műkedvelői rendőrök j a rendőrség kötelékébe lettek besorozva. Az hiriik, hogy a műkedvelői levéli hordók hidegvérrel és előkelően kézbesítenek. Az hiriik, hogy a műkedvelői tűzoltók j közül többen kiszuperáltatták magukat. Az hiriik, hogy Pápán több fiatal ember felmentési jelvényt visel a gomblyukában. Az hiriik, hogy a szükségleti hadikórházakban a fizetett ápolónők szükségletüket maguk fedezik. Az hiriik, hogy Pápán a könnyű sebesültek nem smucigok az ígéretekben. Az hiriik, hogy a sebesültek közül töbj ben a kötéseket házasságkötésekkel fogják | viszonozni. Az hiriik, hogy Pápán a karszalagos i komitácsik a többek között menázsit közvetítenek a sebesülteknek. Az hiriik, hogy a darutollas legények a szent klub tagjait a muzeumnak fogják felajánlani. Az hiriik, hogy a libatollas legények a { Purim indulóval búcsúztatják el magukat. Az hiriik, hogy Pápáról sok hólyagot szuperra küldtek. Az hiriik, hogy a Jajnadrágom-egylet szorult helyzetbe került. Az hiriik, hogy Pápán sok Egyenes Miska (Grader Michl) van. Az hírlik, hogy az Erzsébetligetben a | lövészárkok bérbe vannak adva. Az hiriik, hogy az Erzsébetvárosban a felderítő szolgálatot házilag kezelik. Az hiriik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője „nélkülözhetetlennek" nyilvánította ki magát. HIRE K. — Az alispán választásról. Az üre; sedésben levő alispáni állásra Szélessy DáI niel megyei árvaszéki ülnök is pályázik. Utóbbi időben azt híresztelték, hogy a pályázattól visszalépett, volna. Szélessy Dániel | ezen híresztelésekkel szemben felkért bennünket annak közlésére, hogy ő az alispáni pályázattól nem lépett vissza ós azt mindI végig fenntartja. . ., — Iskolalátogatás. Várossy Tivadar, I a győri tankerület főigazgatója a mult hét I folyamán több napon át városunkban idő | zött és a hatáskörébe, tartozó tanintézeteknél hivatalos látogatást tett. — Jogerős közgyűlési hátározatok. Pápa város képviselőtestületének a Kálvária temető kibővítése tárgyában hozott, valamint a város útjainak jókarba helyezésére vonatkozó közgyűlési határozatai jogerőre emelkedtek. — Gyűjtés a Vörös Félhold javára. A polgármester a városban a Vörös Félhold javára gyűjtői veket köröztetett. A gyűjtés 144 kor. 70 fillért eredményezett. Ezt az összeget a városi tanács a maga részéről 55 K 30 f megszavazásával 200 koronára egészítette ki és ennek a jelzett célra való elküldésére a városi pénztárt ! utasította.