Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-02-07 / 6. szám

özérdeksi Iáig® el len heti ÖJ1¥ minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fiüár. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEfi FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésóben. Az a kérdés merül fel, hogy teljesitjük-e a haza, a társadalom és kü Ionosén értünk harcoló hőseink iránti kötelességeinket mi, kik korunk, vagy testi fogyatkozásaink következtében itthon maradtunk, akik minden nap párolgó, Ízletes ételekkel megrakott, teritett asztalhoz ülünk, jól fűtött, kényelmes helyiségben végezzük munkánkat (már t. i. az, aki dolgozik), éjjelenkint puha ágyban alszunk : rnig véreink óránkint ezerszer néznek szembe a halállal, ellenséges tűzben állva sokszor napokig nem jutnak meleg ételhez, e zimankós, dermesztő hidegben szabad ég alatt a kemény, fagyos földön hálnak, áznak-fáznak. E kérdésre nem felelhetünk határozott igenneÁ, de határozott nemmel sem. Minden társadalmi osztályban akadnak szép számmal olyanok, kik a kötelességteljesítés, az áldozatkészség és önzetlenség fölemelő és utánzásra méltó példáit adták, de mégis a több séget teszik azok, kiknek szivét oly vastag vasbeton páncél fedi, hogy a nagy idők tisztjtó tüze sem tud rajta keresztülhatolni. Mit ér, ha finom uri nök a mos tani divatot követve, az állomáson a harctérről érkező, a kinzó fáradalmak tói verejtékező szegény sebesült kato nák arcát citromos vizzel lemossák, ha elegánsan szabott vöröskeresztes ruhá ban ápolónősdit játszanak, ha férjeik a hadikölcsönre vagy egyáltalán nem, vagy vagyoni viszonyaikhoz képest nevetségesen csekély összeget jegyeztek? Mit ér, ha ugyanazok az előkelő dámák a sebesült katonákat dédelgetik, becézgetik, tej ben-vajban fürösztik (de ugy, hogy az egész világ tudomást vegyen róla), ha édes atyjuk, vagy más hozzátartozójuk az egész magyar társadalom (melyben az agyondédelgetett, becézett és tömött sebesült katonák feleségei, gyermekei, testvérei és szülei is benne foglaltatnak) szorultságát kihasználva, a milliók szerencsétlenségére épitve, ezek exisztenciájának romjain szaporítják millióikat, nem törődve azzal, ha százezrek nélkülözik az élet legele mibb föltételeit, csak az ő Wertheimkasszájuk teljék, csak az ő osztalékjuk nevekedjék. Ismert igazság, hogy a kereslet és kínálat aránya szabja meg az eladásra kerülő nyerstermények és ipari cikkek árát. De a keresletet mesterségesen fo k ózhatja az eladó, midőn a mindennapi fogyasztás tárgyait tevő gabonáját, lisztjét visszatartja, kikoplaltatja a közönséget, hogy attól végső szorultságában kétszeres, vagy háromszoros árt csikarjon ki, fokozhatja aránylag kevés vevő is, midőn a szükséges élelmi vagy más cikkeket, vagy annak jelentékeny részét összevásárolják, hogy aztán ők szabhassák meg annak árát és az egész közönséget tetszésük szerint zsarolhassák. Nem szükséges ehhez semminemű szervezettség, ez a kartell mintegy magától jön létre, az eladó, mihelyt a piacra érkezik, anélkül, hogy szomszédjával egy szót váltott volna, ugyanazt a magas árt kéri búzájáért, szarvasmarhájáért, libájáért, tyúkjáért, amit a többi eladó, amely sokszor az áru tényleges értékének két, vagy három szorosa. Az eladó, ha asszouy, a legtöbb esetben azzal indokolja követelésének magas voltát, hogy férje, fia, fivére a a harctéren küzd, de azzal nem törődik, hogy vevőjének eltartója szintén ott van és emellett nála sokkal szerencsétlenebb, mert neki nincs eladni valója és abból a pár fillér államsegélyből, ami a megélhetésre kevés, az éhenhalásra sok, nem fizetheti meg azt a horribilis árt, amelyet tőle a kenyérért és tüzelöfáért követel. Ezek az eladók, legyenek bár egyúttal termelők vagy kereskedők, nem dicsekedhetnek azzal, hogy a haza, a társadalom és ennek részét tevő, értünk harcoló katonáink iránti kötelességüket teljesitik és a kormány nem hozhat olyan drákói szigorúságú rendeleteket ellenük, melyek nem volnának túlságos enyhék számukra. Velük szemben állanak azok a tanítók, tanítónők, tanárok és tisztviselők, akik a saját terhes munkájukon kivül hadbavouult kollégáikét is minden díjazás nélkül elvégzik, azok a szegény munkásnők, akik arcuk izzadságával, fáradtságos fizikai munkával keresik mindennapi kenyerüket, szájuktól megvonva a falatot, heteken-hónapokon keresztül látták el a hadbavonuló, majd onnan sebesülten visszaérkező katonákat frissítő, üdítő italokkal és erősítő táplálékkal, azok az uri nök, kik hivalkodás nélkül, feltűnést nem vágyva tették ugyanazt, koldultak, gyűjtöttek, fáradoztak, hogy megszerezzék a sebesülteknek azt a kényelmet, amit az állam nem nyújthat nekik, akik köszönetet, elismerést, hírlapi kikürtölést nem várva, igazi női gyengédséggel, figyelmességgel és szeretettel végzik már hónapok óta fárasztó ápolónői munkájukat. Méltó helyet foglalnak mellettük azok a mérsékelt jómódnak örvendő és szegény emberek, akik egy egész emberélet fáradtságos munkájának gyümölcsét, vagy annak minden nélkülözhető részét elhozták a haza oltárára. Ezek nyugodt lelkiismerettel elmondhatják, hogy teljesítették a társadalom és a haza iránti kötelességüket. Városi képviselőválasztások. — 1915. február 3-án. — Városunk összes — tehát öt — kerületében mult szerdán ejtettek meg a városi képviselőválasztások. Sem a választást megelőzőleg, sem a választások napján nem volt érdeklődés konstatálható a választások iránt. Csendben, zajtalanul folytak le a választások. Némi csekély érdeklődés csupán a IV. kerületben volt észlelhető, ahol két párt került egymásra! szembe. Az összes kerületekben a szavazás 9 órakor reggel vette kezdetét és délután 4 órakor nyert befejezést. Megválasztott uj városi képviselők a következők : Az I.-ső kerületben : dr. Teli Anasztáz. A Il.-ik kerületben: Bornemissza József, Csillag Ferenc, Mátz János, dr. Be. Bevonuló katonáknak finom, fehér gyapjú és drap teveszőr takaró! • m Gryapju pokrócokban igen nagy választók • —* KBi^VSS ÉS KOEBIN tta^srdxTali.Azíd'baaou