Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-11-28 / 48. szám

szívesen haza jön ós itthon is ma­Tad. Ha azonban Magyarországban 2 koronái, vagy még többet kell egy kiló húsért fizetni, mig Chiká­góban 35.centért megkaphatja, ak­kor a munkás nem ül íel semmiféle hazafias szónoklatnak, hanem szé­pen ott marad, ahol naponkint két­szer jóllakliatik hússal és sütemény­nyel ós azt 2-3 pohár jó sörrel le­öbblitheti, e mellett havonkint" 10-20 dollárt félre is tehet. Aki pedig naiv­ságában felül az üres Ígéreteknek és haza jön, csakhamar vissza vi­torlázik oda> hol nem frázisokkal akarják őt jóllakatni. Kívánatos tehát, hogy kiván­dorolt testvéreink szívesen jöjjenek vissza ós ha visszajöttek, örömmel itthon maradjanak, mert különben a magyarság és nemzetiségek közt eddig fennállott egyensúly a mi ro­vásunkra föl fog billenni. Ettől el­tekintvén az ő munkájukban meg­acélozott karjuk, az ő gyakorlatia­sabb, magasabb kulturaju világban szerzett tapasztalataik a magyar gaz­dasági életben megbecsülhetetlen értéket képeznének. Képzeljük, mennyire fölfrissítené az ország vérkeringését pár év alatt fokoza­tosan visszatelepítendő 1-2 millió erős karu, tapasztalatokban gazdag visszahódított magyar! V. I. Váltópénzek felhalmozása és elrejtése. A belügyminiszter már egyiz­ben körrendelettel intézkedett az iránt, hogy a váltópénznek felhal­mozása és elrejtése ellen a köznép tájékoztatása és felvilágosítása cél­jából minő intézkedések fogan ato­sitandók. A vallás- és közoktatás­ügyiminiszter a lelkészek és taní­tók, kereskedelmügyiminiszter pe­dig a kereskedelmi- és iparkamarák utján, hasonló irányú tevékenység kifejtése iránt intézkedett. Sajnálatos jelenség, hogy ezek a széleskörben foganatosított intéz­kedések nem vezettek a kívánt ered­ményre, mert a lakosság nagy része még mindig felhalmozza és elrejtve tartja az arany és ezüst érmeket, sőt a nikkel- és bronz-váltópónzór­meket is, dacára annak, hogy csa­pataink ragyogó teljesítménye foly­tán ellenségeink az országból telje­sen kiűzettek, sőt messze az ország határain tul visszaszorittattak, ugy hogy országunk ellenséges betöré­sek ellen ma már teljesen biztosítva van és az ország belsejében a ke­reskedelmi forgalom békésen és nyugodtan bonyolódik le. Habár a háború következmé­nyeitől való túlzott félelem és az ellenséges betörések miatti aggo­dalom, valamint egyes vidékeken a röktöni menekülésre való kény­szer, amelyek a félénk és kishitű embereket a pénzérmek felhalmozá­sára és elrejtésére indíthatták ma már okul még az ilyen kishitűek előtt' sem szolgálhatnak, ugy lát­szik; hogy a pénzérmek felhalmo­zása és elrejtése meg mindig nem szűnik, aminek oka a felemiitett fé­lelem okozta megszokás hatalmá­ban, a rossz példa követésében és abban a körülményben keresendő, amely a jelenlegi rendkívüli viszo­nyok közt aránylag tetemes pénz­összegek fölött rendelkezik, nem bir a célszerű pénzkezelés ismeretével. Ismeretes, hogy különösen a mezőgazdasággal foglalkozó néposz­tálynak a mezőgazdasági termékek szokatlanul magas ára, nemkülön­ben a hadsereg részére igénybevett eszközök és jószágok értékének készpénzzel történő kifizetése kö­vetkeztében szokatlanul nagy pénz­összegek jutottak birtokába és az a körülmény, hogy ezek a körök nincsenek hozzászokva a bankszerű kezeléshez, most sokkal nagyobb mértékben válik érezhetővé, mint b rendes békés viszonyok között, mert most sokkal több pénz lévén kezeik között, a pénzforgalmi esz­közök nagyobb mennyisége válik áldozatává a pénzfelhalmozás szo­kásának. Ehhez járul még az is, hogy a férfiak nagyrésze, akik bé­kés állapotok között a pénzt kezelni szokták, ma katonai szolgálatot tel­jesítenek és a gazdaság vezetése sok esetben nagyobbrészt az asszo­nyokra háramlik, akik azután rész­ben aggodalomból, részben tapin­tatlanságból a kezük közé került pénzt gondosan elrejtik. Ezek a körülmények, melyek pedig főokai a mai váltópénzhiány­nak, még kellemetlenebb következ­ményekkel járhatnak akkor, ha a földmiveléssel foglalkozó lakosság az iclei termés értékesítéséből be­folyó tekintélyes mennyiségű pénzt ismét felhalmozza és elrejti. Ennél­fogva idejében gondoskodni kell a lakosság legszélesebb rétegeinek kellő felvilágosításáról abban az irányban, hogy a pénz felhalmozása és elrejtése különösen a mai hábo­rús viszonyok között ugy az egye­seknek, mint összességnek érzékeny károkat okoz és emmellett még: hazafiatlan cselekedet is. A felhal­mozott pénz ugyanis nemcsak nem kamatozik, hanem ki van téve a megsemmisülés veszélyének is. A korábbi idők tapasztalatai is iga­zolják, hogy a felhalmozva otthon tartott pénz nagyrésze lopás, rablás,.­tűzkár következtében megsemmisül, a félretett papírpénzt s bankjegye­ket egerek rágták el, avagy a pénz rejtekhelye örökfeledésbe ment. Ezzel ellentétben, ha a pénz adósság törlesztésre fordittatik, meg­könnyebbülnek a tulajdonos terhei, ha pedig bizalomraméltó hitelinté­zetnél elhelyeztetik, vagy -hadik öl­csönkötvények vásárlására .fordit­tatik, a tulajdonos örökre biztositva van a megsemmisülés veszélye el­len, sőt a magas kamatok révén tetemes jövedelemre tesz szert. Utasítja ennélfogva a belügy­miniszter újból a vármegye alis­pánját és a rendezett tanácsú vá­rosok polgármestereit, hogy a nép kellő felvilágosítására kellő gondot fordítson és összes befolyásának felhasználása mellett igyekezzék a bankjegyek és pénzérmek felhal­mozását megszüntetni, vagy lega­lább a lehetőséghez képest meggá­tolni és odahatni, hogy az elrejtve tartott pénz — ha adósságok fize­tésére fel nem használtatik, — for­galomba hozassék illetve gyümöl­csözően elhelyeztessék. Alihoz azonban, hogy e téren a kellő eredmény eléressék, szük­séges, hogy a megindított akció cél­tudatosan, állandóan eréllyel foly­tattassék. Nem elég ennélfogva a köznép figyelmét ezekre egyizben felhívni, hanem folytonos és állandó propaganda szervezendő és hivata­los eljárások alkalmával, tárgyalá­soknál, összejöveteleknél, egyszóval minden kínálkozó alkalommal a hi­vatásuk, műveltségük, vagy befolyá­suk révén alkalmas egyének az ak­ció hatékony támogatására és lelkes pártolására felhivandók. KARCZOLAT a mult hétről. Várakozási állományban vagyunk! Hiábavaló minden lamentálás, panaszkodás, a tapasztalatok után, melyek a háború tar­tama alatt, be kell látnunk, hogy a legjobb orvosság a mostani viszonyokra „a türe­lem és várakozás." Minden egyes ember,

Next

/
Thumbnails
Contents