Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-11-07 / 45. szám

-olvasható, a kormány beható tanács­kozásokat folytat aziránt, hogy a novemberben összeülő országgyűlés •elé oly javaslatot fog terjeszteni, amely ez eddiginél lényegesen na­gyobbmérvü segélyben fogja része­gíteni az állam alkalmazottait. Szükséges és valóban időszerű kötelessége is a kormánynak, hogy segítségére jöjjön az állam alkalma­zottainak. De azt hiszem, épp oly •fontos és elmulaszthatatlan köteles­sége az államhatalomnak, hogy más társadalmi osztály tisztességes meg­élhetésének lehetőségét is előmoz­dítsa, illetve szabályozza. A feleke­zeti tanítósággal szemben nem rótta le az állam a maga kötelességét. Ezen tanítói kar a békés idő­dben is a legszükösebb körülmények .között élt és éppen emiatt sok-sok 'kartárs képtelen volt gondoskodni a művelt embert megillető szükség­letről. Igaz, hogy az 1913. évi ü­;zetésrenclezés némileg emelte a fe­lekezeti tanitók jövedelmét, de ezen emelkedés számba sem jöhet az 1913. év óta folyton fokozódó drá­gasággal szemben. A fizetéskiegé­szitési államsegély, amit havonként lesznek fel, tulajdon képen csak fél­annyit ér ma, mikor a fogyasztási cikkek 100 százalékkal, sőt a ruhá­zat ára 600 százalékkal emelkedett \ a háború 15 hónapjában. Már most hogyan fedezze nél­külözhetetlen szükségleteit az a fe­lekezeti tanitó kinek öt korona napi átlagos keresete van s vidéki város­ban kell egy vagy két gyermekét középiskolába járatni. Be kell, hogy lássa és bizonyára tudj? is a köz­oktatásügyi miniszter ur azt a sú­lyos megélhetési viszonyt, melyben a felekezeti tanítóság már-már ros­kadozik. A felekezeti tanitók sem néz­hetik ölbetett kezekkel szánalmas helyzetüket és kell, hogy nehéz helyzetüket ország-világ előtt feltár­ják. Egyenlő munkát végzünk és egyenlő terheket viselünk az állami kartársakkal; ennélíogva egyenlő­elbánásban kell, hogy részesüljünk. Joggal kérhetjük, hogy részünkre is családi és drágasági pótlékot utal­janak ki. A közoktatásügyi miniszter ur október 2-án az Országos Szövetség küldöttségének adott válaszában az elismerés zászlaját hajtotta meg a magyar tanítóság előtt hazafias mun­kásságáért és áldozatkészségeért, melyet kifejtett a fronton belül és kívül s nyilatkozatában szükséges­nek is tartja a nem állami . tanitók helyzetén való segítést, ele... „sokan vannak, nagy a szám" - mondotta. S felemlítette, hogy a felekezeti ta­nitók járandóságuk nagy részét ter­mészetben élvezik, igy az igazi ér­dekek megállapítása is nehéz. Ez utóbbi érv ellenében csak azt említem fel, hogy nagyon kevés azon felekezeti tanitók száma, kik ne volnának rászorulva a segélyre; mert a legtöbb felekezeti tanitó csak államsegéllyel kapja az őt megillető fizetési összeget. Az igazi érdekek megállapításánál tehát zsinórmérté­kül szolgálhat a fizetéskiegészitési államsegély összege, mely pontos utmutatója a terményjárandóságok összegének. Tehát egy kis jóakarat­tal meg lehet oldani a látszólag ne­héz kérdést s a kultura derék muu­kásai fokozottabb erővel munkál­kodhatnak tövises pályájukon a haza, az egyház és a társadalom javára. Egy bakonyvidéki felekezeti tanitó. KARCZOLAT a mult hétről. Ez legj'eu a legnagyobb baj ! Annyi sok mindenféle bajok torlódtak össze a mostani liáborus világban, hogy azt elszám­lálni valóban bajos volna. Érdekes a dolog­ban most már az, hogy annyira hozzászok­tunk ezekhez a mindennap megujodó ba­jokhoz, hogy általánosságban minden bujt azzal fogadunk, hogy „ez legyen a legna­gyobb baj." És tényleg ez a mondás nagyon is aktuális, mert még olyan nagy baj nem ért bennünket, melynél nagyobb nem kö­vetkezett volna be és a végeredmény az, hogy még a legnagyobb bajt sem tartjuk a legnagyobbnak, mert a legnagyobb bajnak azt tarthatnánk, ha nem győznénk az egész vonalon ós nem volna nagyon is kedvező kilátásunk a^a, hogy nemsokára meg lesz a várva várt béke. Már pedig erre a várva várt bekére nagy reménységünk van. Nemcsak mi mond­juk ezt, hanem a harctéren is azt tartják, hogy „boldogabb karácsony nem volt ami­óta a világ fennáll" mint a mostani. Hogy mikép értik ezt, azt nem tudom, de annyi tény, hogy „nem zöiög a haraszt, ha nem fuj a szél." Ők ott a fronton sok mindent látnak, amiről nekünk még fogalmunk sem lehet. Ok legjobban láthatják az ellenség elkeseredését "és ebből nagy konzekvenciát vonhatnak le egyről-másról. Lehet ugyan az is, hogy a fronton ugy értelmezik ezt a legboldogabb karácsonyt, hogy ily győ­zelmes érzületet egy karácsony sem hozott részükre, mint az idei. Akármi-kép értel­mezik, valami mégis lehet a dologban.. Mi nem tehetünk itthon egyebet, mint remény­teljesen várjuk „a boldog karácsonyi ün­nepeket." És ha nem? Akkor is csak azt fogjuk mondani, hogy „ez legyen a legnagyobb baj." Nekünk már mindegy, mert hát „ége­tett emberek" vagyunk, rosszabb időkre mi már alig számithatunk. Maga a miniszter­elnök szájából hallottuk, hogy a nagy ve­szélyen már tul vagj-unk, most már csak Isten segitsógóvel csak jobbat várhatunk. Azért hát most m r mindegy akár még drágább lesz a hus, tojás, tej, zsir ós más élelmicikk, mi erre folyton csak azt feleljük, hogy „ez legyen a legnagyobb baj." Hát mi lehet még drágább ? A leg­drágább amink van, az életünk. Élni pedig élünk, amig meg nem halunk, ha pedig meghalunk, akkor már semmi sem lesz drága. Aki szeret élni a mostani háborús világban, az beletörődik, mert az életét tartja a leg­drágábbnak, aki pedig azért él, mert muszáj neki élni, annak szinte megmarad az eddig jelzett mosti, hogy „ez legyen a legnagyobb baj." Hidegvér és türelem ! Ez legj^en most a jelszó mindaddig, inig a háború befeje­zést nem nyer. Eddig a hidegvér mellett az elegáncia volt emlitve, de most elegán­ciáról nem lehet szó. Mostanában még az elegáncia is drágasági pótlékra számit. Éhes gyomor ós elegáncia nem fér össze. Inkább maradjon meg a gyomrunk és hagyjuk meg­drágulni az eleganciát. Elegánciából nem lehet megélni. Valamikor elegánciával is biiszkélkedhedtünk, most nem igen tehetjük, mert hát nincs elegendő módunk hozzá. Erre is csak azt mondhatjuk, hogy : Ez legyen a legnagyobb baj ! Frici; AZ HIRLIK... Az hirlik, liogy r Pápa városa a ható­sági mészárszéket részletekben mozgósítja. Az hirlik, hogy Pápa városa a köz­ólelmezós teréu nem nagy rekordokat ér el. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnkre sokan támaszkodnak. Az hirlik, hogy a polgármester a há­ború után szép jövőt jósol magának. Az hirlik, hog} T a rendőröknek a ba­romfipiacon nincs kit ós nincs mit ellen­őrizni. Az hirlik, hogy Halottak napján a polgárőrség kimúlásáról kegyeletesen meg­emlékeztek. Az hirlik, hogy Pápán sokan egymás szájából kapják ki a falatot. Az hirlik, hogy Pápán a rézrekvirá­lás alkalmával sokan az aranyláncukat kény­telenek voltak beszállítani. Az hirlik, hogy Pápán egy vasutas mellékvágányra tévedt.

Next

/
Thumbnails
Contents