Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-11-07 / 45. szám

-olvasható, a kormány beható tanácskozásokat folytat aziránt, hogy a novemberben összeülő országgyűlés •elé oly javaslatot fog terjeszteni, amely ez eddiginél lényegesen nagyobbmérvü segélyben fogja részegíteni az állam alkalmazottait. Szükséges és valóban időszerű kötelessége is a kormánynak, hogy segítségére jöjjön az állam alkalmazottainak. De azt hiszem, épp oly •fontos és elmulaszthatatlan kötelessége az államhatalomnak, hogy más társadalmi osztály tisztességes megélhetésének lehetőségét is előmozdítsa, illetve szabályozza. A felekezeti tanítósággal szemben nem rótta le az állam a maga kötelességét. Ezen tanítói kar a békés idődben is a legszükösebb körülmények .között élt és éppen emiatt sok-sok 'kartárs képtelen volt gondoskodni a művelt embert megillető szükségletről. Igaz, hogy az 1913. évi ü;zetésrenclezés némileg emelte a felekezeti tanitók jövedelmét, de ezen emelkedés számba sem jöhet az 1913. év óta folyton fokozódó drágasággal szemben. A fizetéskiegészitési államsegély, amit havonként lesznek fel, tulajdon képen csak félannyit ér ma, mikor a fogyasztási cikkek 100 százalékkal, sőt a ruházat ára 600 százalékkal emelkedett \ a háború 15 hónapjában. Már most hogyan fedezze nélkülözhetetlen szükségleteit az a felekezeti tanitó kinek öt korona napi átlagos keresete van s vidéki városban kell egy vagy két gyermekét középiskolába járatni. Be kell, hogy lássa és bizonyára tudj? is a közoktatásügyi miniszter ur azt a súlyos megélhetési viszonyt, melyben a felekezeti tanítóság már-már roskadozik. A felekezeti tanitók sem nézhetik ölbetett kezekkel szánalmas helyzetüket és kell, hogy nehéz helyzetüket ország-világ előtt feltárják. Egyenlő munkát végzünk és egyenlő terheket viselünk az állami kartársakkal; ennélíogva egyenlőelbánásban kell, hogy részesüljünk. Joggal kérhetjük, hogy részünkre is családi és drágasági pótlékot utaljanak ki. A közoktatásügyi miniszter ur október 2-án az Országos Szövetség küldöttségének adott válaszában az elismerés zászlaját hajtotta meg a magyar tanítóság előtt hazafias munkásságáért és áldozatkészségeért, melyet kifejtett a fronton belül és kívül s nyilatkozatában szükségesnek is tartja a nem állami . tanitók helyzetén való segítést, ele... „sokan vannak, nagy a szám" - mondotta. S felemlítette, hogy a felekezeti tanitók járandóságuk nagy részét természetben élvezik, igy az igazi érdekek megállapítása is nehéz. Ez utóbbi érv ellenében csak azt említem fel, hogy nagyon kevés azon felekezeti tanitók száma, kik ne volnának rászorulva a segélyre; mert a legtöbb felekezeti tanitó csak államsegéllyel kapja az őt megillető fizetési összeget. Az igazi érdekek megállapításánál tehát zsinórmértékül szolgálhat a fizetéskiegészitési államsegély összege, mely pontos utmutatója a terményjárandóságok összegének. Tehát egy kis jóakarattal meg lehet oldani a látszólag nehéz kérdést s a kultura derék muukásai fokozottabb erővel munkálkodhatnak tövises pályájukon a haza, az egyház és a társadalom javára. Egy bakonyvidéki felekezeti tanitó. KARCZOLAT a mult hétről. Ez legj'eu a legnagyobb baj ! Annyi sok mindenféle bajok torlódtak össze a mostani liáborus világban, hogy azt elszámlálni valóban bajos volna. Érdekes a dologban most már az, hogy annyira hozzászoktunk ezekhez a mindennap megujodó bajokhoz, hogy általánosságban minden bujt azzal fogadunk, hogy „ez legyen a legnagyobb baj." És tényleg ez a mondás nagyon is aktuális, mert még olyan nagy baj nem ért bennünket, melynél nagyobb nem következett volna be és a végeredmény az, hogy még a legnagyobb bajt sem tartjuk a legnagyobbnak, mert a legnagyobb bajnak azt tarthatnánk, ha nem győznénk az egész vonalon ós nem volna nagyon is kedvező kilátásunk a^a, hogy nemsokára meg lesz a várva várt béke. Már pedig erre a várva várt bekére nagy reménységünk van. Nemcsak mi mondjuk ezt, hanem a harctéren is azt tartják, hogy „boldogabb karácsony nem volt amióta a világ fennáll" mint a mostani. Hogy mikép értik ezt, azt nem tudom, de annyi tény, hogy „nem zöiög a haraszt, ha nem fuj a szél." Ők ott a fronton sok mindent látnak, amiről nekünk még fogalmunk sem lehet. Ok legjobban láthatják az ellenség elkeseredését "és ebből nagy konzekvenciát vonhatnak le egyről-másról. Lehet ugyan az is, hogy a fronton ugy értelmezik ezt a legboldogabb karácsonyt, hogy ily győzelmes érzületet egy karácsony sem hozott részükre, mint az idei. Akármi-kép értelmezik, valami mégis lehet a dologban.. Mi nem tehetünk itthon egyebet, mint reményteljesen várjuk „a boldog karácsonyi ünnepeket." És ha nem? Akkor is csak azt fogjuk mondani, hogy „ez legyen a legnagyobb baj." Nekünk már mindegy, mert hát „égetett emberek" vagyunk, rosszabb időkre mi már alig számithatunk. Maga a miniszterelnök szájából hallottuk, hogy a nagy veszélyen már tul vagj-unk, most már csak Isten segitsógóvel csak jobbat várhatunk. Azért hát most m r mindegy akár még drágább lesz a hus, tojás, tej, zsir ós más élelmicikk, mi erre folyton csak azt feleljük, hogy „ez legyen a legnagyobb baj." Hát mi lehet még drágább ? A legdrágább amink van, az életünk. Élni pedig élünk, amig meg nem halunk, ha pedig meghalunk, akkor már semmi sem lesz drága. Aki szeret élni a mostani háborús világban, az beletörődik, mert az életét tartja a legdrágábbnak, aki pedig azért él, mert muszáj neki élni, annak szinte megmarad az eddig jelzett mosti, hogy „ez legyen a legnagyobb baj." Hidegvér és türelem ! Ez legj^en most a jelszó mindaddig, inig a háború befejezést nem nyer. Eddig a hidegvér mellett az elegáncia volt emlitve, de most elegánciáról nem lehet szó. Mostanában még az elegáncia is drágasági pótlékra számit. Éhes gyomor ós elegáncia nem fér össze. Inkább maradjon meg a gyomrunk és hagyjuk megdrágulni az eleganciát. Elegánciából nem lehet megélni. Valamikor elegánciával is biiszkélkedhedtünk, most nem igen tehetjük, mert hát nincs elegendő módunk hozzá. Erre is csak azt mondhatjuk, hogy : Ez legyen a legnagyobb baj ! Frici; AZ HIRLIK... Az hirlik, liogy

r Pápa városa a hatósági mészárszéket részletekben mozgósítja. Az hirlik, hogy Pápa városa a közólelmezós teréu nem nagy rekordokat ér el. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnkre sokan támaszkodnak. Az hirlik, hogy a polgármester a háború után szép jövőt jósol magának. Az hirlik, hog}

T a rendőröknek a baromfipiacon nincs kit ós nincs mit ellenőrizni. Az hirlik, hogy Halottak napján a polgárőrség kimúlásáról kegyeletesen megemlékeztek. Az hirlik, hogy Pápán sokan egymás szájából kapják ki a falatot. Az hirlik, hogy Pápán a rézrekvirálás alkalmával sokan az aranyláncukat kénytelenek voltak beszállítani. Az hirlik, hogy Pápán egy vasutas mellékvágányra tévedt.