Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-01-31 / 5. szám

A vetőmag a jövö termésre éppen olyan fontos tehát, mint a föld meg­munkálása, vagy a föld termöerejének megj a vitása. Pedig el vitáz hatatlan és a dolog természetéből önként következik, hogy az idén tavaszi vetőmagvakban nem fogunk bővelkedni, hiszen még az őszi vetések is sok helyütt javításra, pótlásra szorulnak. De nemcsak a ga­bonaféléknél vagyunk igy, hanem min­den egyéb más terménynél. Tudjuk nagyon jól, hogy egyik­másik mezőgazdasági termék vetőmag­ját a kedvezőbb és jobb termés érde­kében kénytelenek voltunk külföldről beszerezni, ez az idén aligha lehetsé­ges, számolni kell tehát ezzel a körül ménnyel is és előrelátóan már most még a tavaszi idők beállta előtt alapo­san meg kell gondolni azt, vájjon mivel és hogyan pótoljuk az esetleg hiányzó vetőmagvakat. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület nagyon helyesen cselekedett, amikor háborús előadásainak soroza­tába legelsőnek a vetőmagkérdésről szó­lót iktatta be. Helyesen cselekedett már csak azért is, mert a sok pesszimisz­tikus nyilatkozat mellett hallottunk az előadás alkalmával sok megnyugtatót is az arra legilletékesebb szakemberektől. A mai helyzet az, hogy a hiányzó vetőmagot lehet pótolni, lehet különö­sen a takarmányféléknél és a kereske­delmi növényeknél. Az idén talán nem fogunk kapni orosz lenmagot, pedig a lenre igen nagy szükségünk lesz. Ezt azonban pótolni fogja az akklimatizált magyar lenmag. A répaterméknél is bizonyos mértékű vetömagszükség fog beállni. Ámde nem hiába fejlesztettük idők hosszú során át a magyar vetömagter­melést és nemesítést, túlzott aggoda­lomra egyáltalán nincs ok. Ezt a dol­got is ki fogja heverni a mezőgazdaság és a termést érlelő nyári napsugár bi­zonyosan ismét dús kincsekkel biztató szántóföldekre fog rámosolyogni. Hogy azonban a magyar gazda a netáni veszedelmeket elkerülhesse, ah hoz a bizakodáson kivül egy kis előre­látás is kell, a megszokott magyar kon­zervativizmusnak teljes levetközése. Eddig a magyar gazda mindig az utolsó percben szerezte be vetőmag­szükségletét. Ha az most igy lenne, ebből származnék a legnagyobb vesze­delem. A vasúti szállítás meg van bé­nulva, a vetőmagkészletek rendszerte­lenül szét vannak szórva ugy, hogy azokról még a kereskedelem sem tud összefüggő képet alkotni. Ily körülmények között elkerülhe­tetlenül szükséges, hogy minden gazda már most, vagyis a vetési idény be­állta előtt gondoskodjék a legnagyobb energiával a gazdasága részére szüksé­ges vetőmagról. A mostani forgalmi zavarok mel­lett még az is megtörténhetik, hogy a nagyon korán megrendelt vetőmag is csak az utolsó pillanatban ér rendelte­tési helyére. Az előrelátó gazda azon­kívül minél előbb beszerzi a termény­tisztító szerkezeteket és saját készletét iparkodik ugy feldolgozni, hogy azt vetőmagul felhasználhassa. Meg kell tehát mindent tenni, — amire különben a gazdatársadalmi szer­vezetek is figyelmeztetni fogják a gaz­dákat —, hogy a saját előrelátásunk­kal, a saját erőnkből győzzük le a vetőmag esetleges hiányából származó veszedelmet. Az eredmény nem is fog elma­radni s aki igy cselekszik, hazafias dolgot végez. KARCZOLAT a mult Mikor lesz vége a háborúnak ? Uton­utonfélen csak ez a kérdés foglalkoztatja most nemcsak városunk, hanem az egész or­szág lakosságát. H át bizony ez egy oly prob­léma, amelyet egyelőre még azok sem tud­ják megoldani, akik főzik és sütik a háború sorsát. Annyi tény és való, hogy erre a kér­désre jelenleg csak azt a választ lehet adni, hogy akkor lesz vége a háborúnak, „majd ha meg lesz kötve a béke." Sokan talán azt fogják erre a kijelen­tésre mondani, hogy „rossz vicc", no de hát erre csak az lehet a válasz, hogy erre a problémára mondjon hát jobb viccet. Ha mond is jobbat, az sem fogja eldönteni azt, hogy mikor lesz vége a háborúnak. A háború sorsáról különben nem ag gódunk. A mi katonáink állják a sarat, hi deget és fagyot. Bizonyítja ezt a következő levél, melyet a mi „öreg népfölkelőnk" újra hozzánk intézett és amelyet szokás szerint egész terjedelemben a következőkben hiven leadunk: Kelt „Hotel zum weissen Schnee" 1915. évi január hó 16-án. Kedves Szerkesztő Ur ! Amint jelen soraimból látja, időközben lakást vá'toztattam, mert Deckungfalváról a „Hotel zum weissen Schnee" szállóba köl­töztem. Ma nálunk nagyon aktuális az a nóta, hogy „Hóból a nyoszolyám, párnám sem kü­lömb ám nékem". Itt olyan havazás és hó fúvás van, hogy a mi vidékünkbeli ember azt a legnagyobb fantáziával sem tudja el­képzelni. Jelenleg egy 1000 méteren felüli hegy­láncon teljesítünk elég erős szolgálatot s éj­jelenként gyönyörűen látni a köröskörül égő lábori tüzeket, melyek mellett pihenő legény­ségünk melengeti dermedt tagjait. A muszka hasonlóképen cselekszik. Mi látjuk az ő tá­bori tüzeiket s viszont ők is mienket. Ebből következtetheti, hogy egymáshoz nagyon is közel vagyunk, sőt naponként kisebb csete­patéink is vannak, miután jelen viszonyok között komolyabb akció a mi terepünkön ki van zárva, mert a hó átlag 1 méter, de a szakadékokban 2—3 néter Ma éjjel abban a szerencsében részesültem, hogy ezred­parancsnokommal és négy tiszttársammal együtt fedél alatt aludtam. Hogy pedig fo galma legyen ezen fedélről, csak annyit, hogy ehhez képest a Pordán legutolsó vis kója egy valóságos palota. A kályha egy nagy sárkemence, természetesen itt a ké­mény ismeretlen fogalom s igy a füst a ke menc9 száján a szobába ömlik ki. Hogy meg ne fulladjunk, az ajtót nyitva kell hagyni, mert máshol a füst ki nem mehet. Mellé­kesen megjegyzem, hogy velünk aludt egy tíz tagból álló család is, mert ez a faj na­gyon szapora. Nem hiányzott társaságunkból a tücsök, (ezen állat itt kivétel nélkül min­den szobában csiripei), poloska és az a bi zonyos „t" betűvel knzdődő állat sem. Ilyen egy nyugodt éjjel a Kárpátokban. Mi újság a nagy világban? Mi olykor látunk békegalambokat repülni, de mire ren­deltetési helyükre érnének, egy láthatatlan kéz mindig lelövi azokat. Ma délben, — ha valami közben nem jön —, 24 órás pihenőt tartok s levonulok dr. Weltner bajtársamhoz egy kis ramslira, mert ez nálunk nagyon is divatos. Egyébként üres óráinkban, — bár nagyon kevés van —, szánkázunk, — mert itt kocsival közlekedni lehetetlen —, ródli­zunk és tanulunk skielni. Szóval itt valóságos sportsmann lesz az ember. Soraimból láthatja, hogy az idő viszon­tagságai dacára, jól érzem magamat. Üdvözli: egy öreg nép fölkelő. Mint látható, „öreg népfölkelőnk 8 fron­tot változtatott és most „Hotel zum weissen Schnee" szállodában van bajtársaival elhe­lyezve. Ami a fődolog, jól érzik magukat és az egész levél tartalmából azt vehetjük ki, hogy „bizik az ősi erényben", ami a mostani helyzetben azt jelenti, hogy ,bízik a győze­lemben". Adja Isten, hogy ugy legyen ! Frici. AZ HIRLIK... Az hírlik, hogy Pápa városa a harctér megsebezhetetlen területén fekszik. Az hírlik, hogy Pápa városa jól fel­fogott érdekeit a háború utánra halasztotta. Az hírlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a vöröskereszt-egyletnek vezér­kari főnöke. Az hírlik, hogy a polgármesternek mos tanában nincs mit kidörzsölni. Az hiriik, hogy a rendőrök jelenleg a hótakaritás elméletét ellenőrzik. Az h::iiik, hogy a műkedvelői rendőrök már teljesen, abriktolva vannak. az hírlik, hogy a műkedvelői levél­hordók szegények, de becsületesek. Az hiriik, hogy a műkedvelői tűzoltók­nak egyelőre nincsen semmi bajuk. Az hiriik, hogy Pápán a sebesültek nagy részét már kiápolták. Az hiriik, hogy Pápáról a harctérre visszatért sebesültek sok bút és bánatot hagy­tak hátra. Az hiriik, hogy Pápán a karszalagos komitácsikat sokan hasonminőségileg irigylik a sorsukat. Az hiriik, hogy a darutollas legények a szentek klubjával nem egy húron pen­dülnek. Az hiriik, hogy a libatollas legények kóser hátzsákkal mentek kiképzésre. Az hiriik, hogy Pápán az összes hó­lyagok ott sírnak, ahol nem látja őket senki. Az hiriik, hogy a Jajnadrágom-egylet alsó — lövedéket kapott. Az hiriik, hogy a dohánygyári leányok közül sokan a lövészárkokat siratják. Az hiriik, hogy Pápán sokan a harc­térre bajuszkötőt küldenek. Az hirlsk, hogy az Erzsébetligetben a kedvezőtlen időjárás folytán nehezen lehet operáim. Az liirlik, hogy az Erzsébetvárosban az előrenyomulás lassan megy, de biztosan. Az hiriik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője a hősi halállal nehezen tud meg­barátkozni. KIADÓ LflKfíS. n F. évi május hó 1-től a Szé­chenyi-u. 21. sz. a. épült házban magános uri lakás, befásított udvarban, melyhez tartozik négy g I utcai szoba, előszoba, fürdő- és cselédszoba, minden szükséges mellékhelyiségekkel kiadó. :: Értekezni lehet Jókai-utca 96. sz. alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents