Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-10-24 / 43. szám

ben pénzre szorulunk, a takarékpénztárba betett tőkénk egy kis részét is csak nagy nehezen kapjuk ki, mig a hadikölcsön kötvény értékének 75 #-át minden nehézség nélkül kölcsönképen felvehetjük. Számítsa csak ki, mennyi hasznot vághat zsebre, aki egy millió értékű hadikölcsönt jegyez. V. I. Egyházkerületi közgyűlés. A dunántuli református egyházkerület mult hétfőn tartotta városunkban Németh István püspök és Tisza István gróí fögondnok elnöklésével közgyűlését. Az esperesi és gondnoki kar tagjain kívül ott voltak Beöthy Zsolt tudományegyetemi rektor, Szász Károly képviselőházi alelnök, Kulin Sándor főügyész, Gyurátz Ferenc evangélikus püspök, Antal Géza dr. országgyűlési képviselő és Czike Lajos kir. tanácsos. Ezen a közgyűlésen Tisza István gróf rendkívüli' érdekes nyilatkozatokat tett a háborúról és a vallásról, továbbá a katonai felmentésekről, a tanulóifjúság táplálkozásáról és végül a zsiráraknak küszöbön álló maximálásáról. Ebben a kérdésben egy figyelemreméltó tanácsot adott a főiskolai konviktus és a nőnevelö-intézet vezetőségének : a költségvetésükbe ne vegyék fel nyolc koronával a zsír kilogrammjának árát; bőven elég, ha hat koronájával irányozzák elő — mert a zsír nemsokára lényegesen olcsóbb lesz. Németh István püspök költői szárnyalású imával vezette bí> a közgyűlést. A püspök imája után gróf Tisza István fögondnok beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. — Ma, 15 hónapi hősi küzdelem vesztesége ós megpróbáltatásai után — úgymond — Isten iránti hálával eltelve érezhetjük azt, hogy talán tul vagyunk a veszedelmek legsuíyosabbjaiu, hogy előre haladunk azon nagy nemzeti célok felé, amelyek karunkat ebben a nagy küzdelemben megacélozzák. Es ha keressük, hogy minek köszönhetjük azt, hogy diadalmasan állhatjuk meg helyünket a reánk zudult túlerővel szemben : nagyrészben a magyar nemzet erkölcsi tulajdonságainak. (Igaz! Ugy van!) Ezekhez az erkölcsi tulajdonságokhoz tartozik a magyar nemzet vallásossága is. Ez a háború a hogy háttérbe szorított eg}

Tób ellentéteket és súrlódásokat, ugy teljesen elhallgattatta a felekezetiessógnek zavaró tüneteit is. Olyan tért találtunk, ahol igazán testvériesen, vállvetve együtt dolgozhatunk más felekezetekhez tartozó embertársainkkal. Németh István püspök előterjesztésére a közgyűlés ragaszkodását és hűségét fejezte ki gróf Tisza István és családja iránt. A közgyűlés ezután hódoló táviratot küldött O felségének, majd áttértek a napirend tárgyalására. A határozatok közül érdekes z, amely kimondja, hogy a pápai nőnevelő-iutózetben az eddig kötelezően tanított francia nyelv a jövőben csak rendkívüli tantárgyként tanítható. De még érdekesebb az a határozat, amelyet a tanítóknak a hadiszolgálat alól való felmentése ügyében hoztak. Ez ügyben a pápai református egyházmegye azt javasolta, hogy a népoktatás érdekében mentsék fel a katonai szolgálat alól a tanítókat, mert nagyon sok iskola növendékei tanító nélkül maradtak. Gróf Tisza István fögondnok nem hallgathatja el aggodalmait a javaslattal szembea. Az egész nemzet viseli — úgymond — ezt a háborút, mindenkinek, aki épkézláb, ott kell leunie. Az itthonmaradottak kötelessége, hogy a távollevőket kettőzött munkával helyettesítsék. Épen ezért azt indítványozza, hogy a tanítás zavartalan ellátása érdekében kórjenek segélyt, de csak akkor és ott, ahol az egyház nagyobb megterheltetése nélkül nem tudnak helyettes tanitót alkalmazni. A miniszterelnök szavai után Németh István püspök kijelentette, hogy hosszas utánjárással sikerült három tanitót felmentenie, de a felmentettek egyike sem vette igénybe ezt a kedvezményt, s most mind a három a harctéren van. A kerületi közgyűlés ezek után a fögondnok javaslatát fogadta el. Ennek során tudomásul vették, hogy az egyháznak a pápai főiskola lelkészi gondnokává Kiss József esperest, tanácsbirákká pedig Szász Károly dr. képviselőházi alelnököt, Kiss Albert pozsonyi eg}^etemi tanárt ós Horváth József dr. teológiai tanárt választották meg. Dr. Antal Géza főjegyző jelentette, hogy a főiskolai konviktus és a nőnevelőintózet ellátási dijait föl kell emelni mert a növendékek ellátása a régi alacsony dijakért még erősen redukált étrend mellett sem lehetséges. Gróf Tisza Issván miniszterelnök, bár érzi, hogy ez az intézkedés a magyar középosztályt mélyen fogja sújtani, a maga részéről is szükségesnek tartja a köztartási dijak fölemelósót, mert — úgymond — az élelemnek ma a legszükségesebbekre kell ugyan szorítkoznia, de a serdülő ifjúságot mégis megfelelő táplálékhoz kell juttatni. A közgyűlés a köztartási dijakat fölemelte, de egyben gondoskodott arról, hagy a fixfizetésbŐl élő taníttató szülők e célra megfelelő segélyt kapjanak. A költségvetések tárgyalásánál gróf Tisza István miniszterelnök kifogásolta, hogy a zsír árát kilogrammonkint 8 koronával vették a költségvetésbe s ugy nyilatkozott, hogy bőven elég, ha 6 koronával irányítják elő a zsír kilogrammját. — Nem akarok hivatalos titkot elárulni — mondta a miniszterelnök — de ennyit már mondhatok. A zsir árának megállapítása ügyében, sajnos, sok tényezővel kell tárgyalni, de az erre vonatkozó rendeletek mégis igen rövid idő alatt meg fognak jelenni. A zsir nem lesz azonnal olcsóbb, mert senki sem kívánhatja, hogy egyesek indokolatlanul tetemes veszteségeket szenvedjenek. Az uj kukorica fölhasználásával azonban javulni fog a helyzet, a nagyobb kínálatnak is meg lesz az eredménye s- nemsokára a zsir lényegesen olcsóbb lesz, A zárszámadások, a költségvetések és a vagyoni ügyek elintézése után a közgyűlést félbeszakították. Délután bizottsági ülések voltak. Másnap, kedden folytatólagos közgyűlés volt, melyen a közigazgatási ügyek ós az indítványok nyertek elintézést. KARCZOLAT a mult hétről. Busuljon a ló ! Annak van elég nagy teje hozzá — amint azt a nóta mondja — de nekünk akár hogy forgatjuk a dolgot, erre valóban nincs szükségünk, hogy busuljnnk és őszintén mondva nincs is reá elég időnk. Minek busuljunk, minek és kinek panaszkodjunk és lamentáljunk, hisz hiába minden, ezzel nem segít rajtunk senki, mert aki talán segíteni akarna rajtunk, annak is van elég baja. á. legokosabban tesszük, ha a német közmondással élünk „zum bősen Spiel, eine gute Miene machen" és ezzel meg van oldva a nagy probléma. Mit szánakozzanak felettünk végeredményében midőn akár busulunk, akár jó képet vágunk. Értsük meg egymást! Folyton lamentálunk, panaszkodunk a drágaságról, nincs zsir, még drága pénzért sem kapni, nem lehet megélni. Es mit látunk, jobban mondva tapasztalunk ? Van zsir, nincs drágaság ós megélünk. Ezt akkóp értein, hogy pénzért lehet zsírt kapni — csak legyen elég pénzünk hozzá — tehát semmi sem drága nekünk. Nem lehet megélni ? Dehogy nem lehet, csak tudni kell a módját. Hogy pedig mi a módja, arra megtaníthatott bennünket a kényszer. Ki lát bele a gyomrunkba, hogy vájjon karmanádlit ettünk-e ebédre, vagy szafaládét kifőzve? Kinek kötjük a szájára, liogj^ vacsorára rostélyos készült az asztalra, vagy pedig burgonya tőzelók. Amíg kenyér viz ós burgonya vagy más főzelék akad a konyhán addig nem foguuk éhen halni. Sokan persze azt felelik erre a probléma megoldásra, hogy ehhez nem lehet hozzá szokni. Hát ez sem áll meg. A háború allatt megtanulhattuk ós megtapasz talliattuk, hogy „mindenhez hozzá lehet szokni." Hogy mit kibír egy ember és hogy mi mindenhez hozzá tud szokni az ember azt hiszem ahhoz bővebb komentárt nem kell fűzni. Katonáink fényes bizonyságát szolgáltatták annak, hogy 2-3 napi éhséget is kitudnak bírni. Olyan főurak, kik a világ minden kényelméhez hozzá voltak szokva, heteken át a szabadban a hóban kénytelenek voltak aludni ha tudtak, ha nem tudtak, hát pihentek. Igy áll a dolog! Nekünk itthon azokhoz képest fejedelmi életmódunk van. Mj nélkülözésekről ne beszéljünk, mi nem nélkülözünk csak lassanként hozzászokunk olyasmihez, amiről eddig még álmodni sem