Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-09-26 / 39. szám

azon, hogy a szeretet necsak az emberek ajkán zengő szó maradjon, hanem tettekben nyilvánuló valósággá váljon. Ne hallgassuk meg, ne ültessük nyakunkra azokat, kik dühtől tajtékzó szájjal gyűlöletet hirdetnek, ne higyjük el nekik, hogy az ő, önző céljaik kielégítésére irányuló akaratuk a mi akaratunk is. Ne üljünk fel az általuk hangoztatott jelszavaknak, ne fogadjunk el tőlük pillanatnyi előnyöket, hogy a közakaratot meghamisitsák. Akkor majd nem lesz okuk a háború és a vele járó drágaság miatt panaszkodni. V. /. Magyar asszonyok. A német birodalmi kancellár helyettese, a német birodalmi gyűlés egyik legutóbbi ülésén lelkes szavakban méltatta azokat az érdemeket, melyeket a német asszonyok a háborús állapot folyamán a gazdasági hadviselés frontján már eddig szereztek, és melyeket csodálatos lelki erejükkel napról-napra gyarapitanak. Ugyanaz az elismerés, melynek a Reichstagban olyan melegséggel adott Delbrück a német nők iránt kifejezést, a legnagyobb mértékben megilleti a magyar asszonyokat is. Nézzünk csak kissé körül az irodákban, műhelyekben, boltokban. A hadba vonult férfiak, helyén jórészt nők dolgoznak és pedig nagy intelligenciával, szorgalmasan és lelkiismeretesen. Az alsóbbrendű foglalkozású körökben ugyancsak majdnem mindenütt női munka pótolja a katonai szolgálatot teljesítő férfiakét, nyilván meglepően gyors beletanulással, komoly iparkodással, eredményes igyekezettel. Mit tapasztalunk különösen a kereskedőknél? A háború tizennegyedik hónapját éljük, élethalál-harcunk a kereskedelmi alkalmazottak túlnyomó részén kivül az önálló kereskedők ezreit szólította fegyverbe és ime, mégis csak elvétve látunk a városok utcáin olyan üzlethelyiséget, amelynek csukott ajtaján azt olvashatjuk: „Bevonulás miatt zárva." Ez minden bizonnyal azért van igy, mert a hadba szólított nős kereskedők nyugodtan rábízhatták az üzlet továbbvezetését hitvestársukra, érdemes, okos feleségeikre, akik a komoly időkhöz méltó komolysággal szentelik magukat e feladatuknak. A magyar kereskedő-társadalom hősnői ezek a kereskedő-asszonyok, akik vitéz vállalkozásukkal sokszor egész családjukat mentik meg a végső gazdasági romlástól. Őket felvilágosítással, tanácscsal, útbaigazítással támogatni, károsodástól megóvni, nekik ügyes-bajos üzleti dolgaikban időt és fáradságot nem kiméivé, segítségére lenni, minden egyes kereskedőnek elengedhetetlen erkölcsi kötelessége. Nem vehetők t ° ki ez alól a versenytársak sem. A helyi kereskedelmi szervezeteknek is elsőrendű kötelessége lenne, hogy a hadbavonultak tovább folytatott üzleteit evidenciában tartsák ós amennyiben annak szüksége mutatkozik, rendes működési körükön túlmenő szolgálattal istápolják ezeknek az üzleteknek vezetőit. Az ezidőszerinti kilátások szerint, sajnos, még a háború hosszabb tartamával kell számolnunk, xlz üzletet vezető magyar kereskedő-aszszonyoknak ennélfogva még jó ideig helyt kell állaniok a gazdasági fronton és könnyen meglehet, hogy számuk még jelentékenyen szaporodni fog, ha a besorozott 43 — 50 éves népfölkelőket be is hívják. Az utóbbi eshetőség az önálló kereskedőknek igen széles rétegeit érintené. Az 1915: II. törvénycikk 4. §-a kimondja ugyan, hogy a második osztályba tartozó (43—50 éves) népfölkelőket a haderő kiegészítésére csak kivételesen lehet igénybevenni, a harctéren teljesítendő szolgálatra a népfölkelés első osztályába tartozó (18 - 42 évesek) már igénybe vétettek, mindazonáltal könnyen meglehet, hogy a besorozott 43 - 50 éveseket kiképzés végett már rövidesen behívják. Ez azután ismét a kereskedők ujabb nagy csoportját állítaná az elé a nehéz elhatározás elé, hogy mit csináljon az üzlettel, lezárja-e távolléte alatt, vagy folytassa-e és kire bízza? A kereskedelmi és ipari üzemeknek, legalább túlnyomó részükben, megszakítás nélkül való folytatasa és az eddigi keretekben való fentartása egyik előfeltétele gazdasági életünk zavartalan körforgásának, amelynek biztosítása viszont egyik főbázisa az eredményes hadviselésnek. Erre való tekintettel mindenképpen remélhető, hogy a kormány teljesíthetőnek fogja találni azokat a kéréseket, melyeket a kereskedők,és iparosok részéről aziránt terjesztettek eléje, hogy a behívott 43—50 éves népfölkelő ke-" reskedők és iparosok lehetőleg ott nyerjenek kiképzést, ahol üzleti vagy üzemi telepük van ós a nevezetteknek a harctéren kivül teljesítendő katonai szolgálatánál a lehetőség szerint hasonló szempontok érvényesüljenek. E kétségtelenül nagyon érdekes könnyebbségek folytán mégis csak elérhető volna, hogy a behivott 43—50 évesek itt-ott hazanézhetnenek üzletükbe, de nem változtatna ez azon, hogy a bevonultaknak főnök-lielyettesről kelljen gondoskodniok. Itt tehát ismét a magyar kereskedő-asszonyoknak kell majd sorompóba lépni, nekik kell magukra vállalni azt a nagy felelősséget, súlyos gondot, amelylyel — tudjuk — némely, az élet viharaiban megedzett férfi is alig tud megbirkózni. Hajtsuk meg a magyar kereskedő-társadalom zászlaját a magyar kereskedő-asszonyok előtt. Merítsenek ujabb és ujabb erőt és kitartást abból a hódolatteljes tiszteletből, abból a végtelen nagyrabecsülésből amelylyel a háborús gazdasági életben vállalt feladatuk teljesítését mindenfelől kísérik. KARCZOLAT a mult hétről. Telivóres hangulat uralkodott a mult héten városunkban. Már hetek óta hirdetve lett, hogy a megboldogult és hősi halált halt pápai grófunk hagyatékát képező Igali pusztán levő ménes árverés utján lesz értékesítve. Nemcsak városunkban, hanem országszerte a lósportot űző vesenyistálló tulajdonosok körében érdeklődtek az árverés erdekében, amennyiben kiváló telivér anyakancákról is volt szó, ezenkívül importált vilander, fólvérü és különféle kocsi és igáslovak voltak árvósre jelezve, Volt is sürgés-forgás már az előző napon. Autók száguldoztak a ménesbe megtekintésre, az esti gyorsvonattal pedig annyi idegen érkezett, hogy az összes szállodákra kitűzték a „megtelt" táblát úgyannyira, hogy számosan éjjeli séták kereteben virrasztották át az éjjelt. Az árverés délelőtt 9 órára volt ki-