Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-08-22 / 34. szám

Közériiskti minden vasárnap* ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egés2 évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIG¥ES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. A húsfogyasztásról. Már elmúlt egy éve annak, liogy ellenségeink háborúra kényszeritettek bennünket és hadseregünk dicsőséges fegyvertényei máig sem hozták meg számunkra a végleges elöntést. E hosszú idő alatt hadban álló több milliós hadseregünk élelmezése máris tetemesen csökkentette az ország állatállományát. Már pedig e beállott hiányt — a dolog természeténél fogva — még békés időben is csak hosszabb idő után pótolhatj a a céltudatos állattenyésztést. A kormánynak kötelessége tehát, hogy egyfelől a háborúra még hátralevő idejére a hadsereg és az ittlionmaradottak élelmezését, valamint a gazdasági munka zavartalan folytatásához szükséges állati munkaerőt biztositsa, másfelől gondoskodjék arról, hogy a rendkívül mértékben leapadó állatállománynak helyrepótlásához szükséges tenyészanyag a békés idők beálltával rendelkezésre álljon. Mindez csak az állatállomány messzemenő kímélésével, vagyis a húsfogyasztás okszerű korlátozásával történhetik. Ebből kiindulva a ministérium — a törvényhozástól kivételes intézkedésekre nyert felhatalmazása alapján egy kiadott rendeletével — eltiltotta a marhahúsnak, borjúhúsnak és sertéshúsnak a hét két napján (kedden és pénteken) való kimérését, illetőleg étkező helyeken való kiszolgáltatását. Az állatállomány védelmét célzó az intézkedés nem jelenti azt, mintha az a közönséget valamely pótolhatatlan életszükséglet kielégítésétől fosztaná meg. Az orvosi tudomány ugyanis már régen megállapította, hogy a húsétel az emberi szervezet erejének fentartása és fokozása szempontjából egyáltalán nem nélkülözhetetlen tápszer, sőt ellenkezőleg, éppen a hússal való táplálkozás, ami határozottan káros elváltozásokat idéz elő az emberi szervezetben. Már pedig hazánkban a hússal való táplálkozás egészben véve nagy tultengést mutat. Ha tehát a zöldség ós főzelékfélék s a gyümölcs melyekben különösen nyáron eléggé bővelkedhetünk, a hust könnyen nélkülözlietővé teszik, hazafias érzésünk feltétlenül megköveteli, hogy megszokott életmódunkon változtassunk, főleg amikor azzal egészségünknek is hasznára lehetünk. A háború sok más irányban és mindannyiunktól nagy áldozatokat követel, amelyeket a magyar társadalom eddig mindig páratlan hazafias lelkesedéssel sietett minden téren meghozni. Ezek mellett igazán csekélységgé törpül a hússal való táplálkozás mérséklése, amely lényegében csak némi életrendi kérdéssé zsugorodik, kihatásában ellenben kiszámíthatatlan hadviselési és közgazdasági eredményekkel jár. Joggal remélhető tehát, hogy a közönség nemcsak a minisztérium rendeletével meghatározott napokon fog tartózkodni a húsételtől, hanem önszántából is még nagyobb mértékben fogja csökkenteni a húsfogyasztást, amely önkéntes önmegtartóztatással maga is nagy mértékben elősegíti azt, hogy a ministernek az állatállomány védelmére irányuló törekvése minél tidvösebb eredményre vezessen. Első sorban a törvényhatóságokra vár az a feladat, hogy a húsfogyasztás korlátozásának eszméjét minél szélesebb körben népszerűsítsék. A törványhatóságoknak módjukban áll, hogy a közönséggel közvetlen érintkezésben álló tisztviselők utján erős köz meggyőződéssé érleljék azt, hogy a húsfogyasztás mérséklésével az állam minden polgára elsősorban hazafias áldozatot hoz, másodsorban pedig sajat egeszsegének tesz szolgálatot. Meggyőződésünk, hogy a törvényhatóságok, amelyek ezekben a nehéz időkben — ősi hagyományaikhoz hiven — a társadalom erős oszlopainak bizonyultak, lelkes szószólói lesznek a húsfogyasztás korlátozásához fűződő nagyfontosságú hadügyi, köz-