Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-07-25 / 30. szám

PÁPAI M Közérdekű független hetilap, — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: 1'OIiLATSEIí FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Maximális piaciárak Pápán Végre-valahára Pápán is megszabták az élelmiszerek árát. Az erre vonatkozó rendeletet a közönség vegyes érzelmekkel fogadta. Az eladók közül sokan dühöngtek, hogy a jövőben már nem zsarolhatják kényük-kedvük szerint a fogyasztó közönséget, röpködtek a gorombaságok a pápai piacon, mint a gránátzápor a harctéren. Akadtak olyan hárpiák is, akik a vevők és az ellenőrző rendőr szeme láttára inkább kitekerték a csirkék nyakát, mintsem hogy megállapított árán odaadják. A vevők sem fogadták mindnyájan örömmel a rendeletet, mert attól félnek, hogy az eladók kijátszák a főkapitány rendeletét, boykottálják a pápai piacot ós a falukban gyakran járó „tikászokétól megkapják a kivánt árat, akik viszont a falánkságukban határt nem ismerő nagyvárosi közönségben, melynek tagjai közül sokan a lelkiüdvösségüket is odaadnák egy jó falatért, találnak jó vevőkre. Ámbár a pápai járás agilis főbirája közbelépése folytán a pápai járásban is intézkedés történt, hogy a „tikászok" garázdálkodásának gát vettessék, a vevők aggodalmaskodó részének félelme az eddigi tapasztalatok szerint nem egészen alaptalan, mert a falukban az ellenőrzés igazán a minimálisra redukálódik, a falusi elöljárók maguk is termelők és eladók lévén, akad köztük is olyan, aki szivesebben zsebel többet árujáért, mint kevesebbet, e mellett most aratás idején nincs is módjában, hogy községében tartózkodjék, többet kell saját gazdaságával, az aratással, behordással törődnie, mint a közönség érdekeivel. Nem szabad elfelednünk, hogy az ő közönségének érdekei ellentétben állanak a városi közönség érdekeivel. Nem tudjuk, hogy a pápai járással határos kisceli járásban, melynek termelő közönsége nagyobbrészt szintén a pápai piacra szokta hozni eladásra kerülő élelmicikkeit, történtek-e intézkedések, hogy a falvakban a „tikászok" ne akadályozzák meg a piaci forgalmat, azt azonban tudjuk, hogy a „tikász" urak alaposan kihasználják a rájuk nézve kedvező alkalmat és a falvakban annyi baromfit s tojást vásárolnak össze, amennyi nekik tetszik és fütyülnek a maximális árakra. Minden vevő tapasztalhatta saját kárára, hogy a kisceli járásból sem igen hoztak baromfit a pápai piacra. De azért nincs okunk a kétségbeesésre. Pápa város hatósága minden lehetséges intézkedést megtesz, hogy a közönség a mostani viszonyokhoz képest méltányos áron élelmiszerekhez juthasson. A falusi közönség dühe is le fog csillapodni ós beleun a saját zsebével való truccolásba. Vannak olyan élelmicikkek, melyek sokáig nem tarthatók el, mert megromlanak. A józan gondolkodású magyar parasztban, mely hirtelen fellobbanó haragú, de jószivü, fölül fog kerekedni a hidegen mérlegelő, praktikus ész, mely arra a belátásra fogja őt vezetni, hogy jobb lesz a rendelet szabta árat, mely a normális idők árainál úgyis átlag 50 százalékkal magasabb, zsebre vágni, mint a semmivel megelégedni. Ezenkivül a falusi népet ezer érdekszál fűzi Pápához. Ide kell nekik jönni az adóhivatalba, a hatóságokhoz, bevásárolni, családi és magánügyeiket elintézni. Ha pedig már bejönnek, nem jönnek üres kocsival ós üres kézzel. Sokáig tehát nem fognak truccolni velünk, legföljebb egy-két hétig, addig elégedjünk meg kevésbé dúsan teritett asztallal. Gondoljunk értünk harcoló véreinkre, akiket a küzdelmek sodra, az ellenség tüzelése, vagy futása mennyi nélkülözéseknek tesz ki és mégis mily lelkesedéssel rohannak a golyózápor közepette rohamra és vivják ki számunkra a világra szóló diadalokat. Nem sopánkodnak, hogy üres a gyomruk és esetleg 1 hót óta nem ettek főtt ételt. Kövessük mi is az ő szép példájukat, küzdjük le a bennük szóhoz jutó elégedetlenséget. Hisz ez csak átmenti állapot lesz, mely legföljebb egy-két hétig fog tartani. Addig vármegyénk járásainak, valamint a szomszédos törvényhatóság főbirái bizonyára megteszik a kellő intézkedéseket, hogy mostan, midőn hazánk minden nemzetisége a legtestvériesebb egyetértésben él velünk, a termelők és fogyasztók közt keletkező félben levő csendes gazdasági harc is megszűnjék. Ha másként nem lesz lehetséges, bizonyára ki fogják néhányszor rendelni a csendőrséget a falvakba, kik majd körmére koppintanak a törvényes rendeleteket kijátszó tytikászoknak. Egyúttal megfogják értetni a termelők kapzsi részevei, hogy a háború nem arra való, hogy ők a fogyasztóközönséget kizsákmányolják. Aki a szabadságot nem becsüli meg, aki a szabadságot ugy értelmezi, hogy szabad legyen a fogyasztó zsebéből az utolsó fillért is kihúzni, az megérdemli, hogy a szabadság ideiglenes megvonásával tanitsák meg a szabadság megbecsülésére. Másrészt meg kell nyugtatni a termelőket. Ami igazság Péternek, legyen igazság Pálnak is. Ha már megkezelték az élelmicikkek maximális árának megállapitását, ne álljunk meg félúton! Ne csak azoknak az élmicikkeknek az árát szab^ ják meg, melyeket a termelő elacl, hanem azokét is, melyeket ő vesz. Milyen jogosultsága van annak, hogy a cukor és só árát emelik?