Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-03-15 / 11. szám

jesen megfelelő — dogmatikus korrepetitoriumok folynak le a felnőttek számára létesitett kulturépületekben. Előadások, amelyek a pedagógiai szigorú nádpálcájával fenyítenek meg minden korszerű irodalmi és művészeti törekvést, azzal a zsarnoki szenvedelemmel, amelynek már semmi jogosultsága nincs az irodalmi és művészi fejlettség mai Magyarországában. Látja Szerkesztő Ur! Szász Károly képviselőházi alelnök conservativ agressivitása nem csak az úgynevezett zsidó lapok hasábjain kapott az „Irodalmi Történeti Társaság" ülésén tartott kirohanásáért jól megérdemelt virgácsot, hanem még az irodalmi maradiság hivatalos közlönye, a „Budapesti Hírlap" is a magyar szellemi élet fejlődése elleni merényletnek minősítette azt a támadást, amelyet Szász Károly az irodalmi mult mohos leltárából kihalászott, korszerűtlen Írásokkal akarja megakasztani a szellemi evolucio gépezetét. Pápa városában azonban ez a szellem, reakció egészen szabadon folytatja munkáját. A hirdetők társadalmi állása legyűr minden ellenhangot. Pápán a kulturális életben tekintély és rangosztály-politika dominál, amelynek egyetlen bevallott magyarázata, hogy ezeknek a kitűnő társadalmi pozicioju uraknak különböző felekezetek tömörüléséből létesitett kulturális intézmények felolvasó asztalaira csalogatásával a felekezeti béke ügyét szolgálják, igen tiszteletreméltó törekvés ez, de fájdalom, nagy árt fizetünk érte, kiölünk minden korszerű karaktert az uj nemzedékből. Az intellektuálissá érett fiatal leányok és fiuk, az ő szabad vizsgálódásuk, tudásuk eredményeit nem merik a saját körükben a közönség elé tárni, mert ott fenyeget a professzor urak — Valami gazember. Nem látta, hogy a kezei össze vannak kötözve és csendőrök ki sérik? Bizonyosan valami bűnt követett el és hogy a büntetéstől megszabaduljon, hát inkább öngyilkos lesz. Holló most a tűzbe szaladó ember után nézett és látta, hogy az betörte az egyik ablakot és bemászott rajta. — Nézze csak, — mondta Holló Jónásnak — betörte az egyik ablakot és be mászott a szobába, pedig az már félig lángokban áll és tele van füsttel. Valósággal borzalmat keltő látvány volt. — A gazember bemászott az égő szo bába, — mondta az egyik csendőr a másiknak. — Menjünk utána, — mondta a másik, aki arra gondolt, hogy ha ez a gazember benn ég a tűzben és nem kisérhetik a biró ság elé, hát őket büntetik meg, hogy kiengedték a kezeik közül szabadulni. (Folyt, köv.) IIMIIIMIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIMIIMMIIIIIIMIIIIIIIIilll ^tYWv^uV a w. é. Vóxöttség ^e^VtéveV, VvraVa\a\\)atv Wó \a^asTÁ virgácsa, a megrovási kaland, „erkölcstelenség", keresztény aethíka hiánya satöbbi, olyan kitételek és gyanúsítások, amelyeket csak igen erős fanatikusai a fejlődés igazának (mint csekélységem) visel csak el türelmesen, de azok, akik szépen, harmonikus csendben kívánnak élni, inkább visszafojtják az érzéseik és meggyőződéseik igéjét és ujongó tapssal üdvözlik a Szabolcska Mihály „Üzeneteit", a Lamperth Géza „Ódáit" és a „Pápa és Vidéke" saját külön ars poétikáját. Ez ellen a szellemi terrorizmus, ez ellen harcolni, ha nem is kellemes, de ideális kötelesség lenne. Nem szabad engedni, hogy azt a hatalmas újjászületést, amelyet az utolsó husz esztendő a magyar szellemi élet csaknem minden terén az irodalomban, költészetben, társadalomtudományban, zenében, festészetben és szobrászatban előidézett, egyszerűen begyalázzák a pápai professzor-szellem képviselői és az egész uj irányzatot Ady Endre költészetének rossz hajtásaiból kiszedett idézetekkel intézzék el. Hogy a pápai kulturélet megnyilatkozásától a Molnár Ferencz, Móricz Zsigmond, Biró Lajos és Kafka Margit poéták, a nagybányai piktorcsoport, a Bartok-Kodály, Veiner Leó zeneköltők és az öreg Lechner Ödönnek, a magyar építészeti stilus megteremtőjének, vagy a pápai Beck Ö. Fülöpnek az első monumentális szobrásznak, ezek.nek a bátor úttörőknek a neve egyszerűen kinulláztassék. Még egy utolsó kérdés! Kis József nevű költő ünnepelte negyven éves magyar lantosi évfordulóját. Az egész ország, minden vidéki irodalmi kör vele ünnepelt. Pápa város négy kulturegyesületét milyen szempontok tartották vissza egy Kis József estély, matiné tartásától. Halmi Bódog. A közönség köréből. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Minthogy Ön és az ön becses lapja a „Pápai Közlöny" van elismerve a kereskedelmi ügyek legodaadóbb felkarolója és leg önzetlenebb harcosának, ezért bátorkodom : épen Önt arra kérni, hogy alábbi soraimnak b. lapjában helyet adni szíveskedjék : A pápai kereskedelmi ifjúsági Önképzőkör f. hó 7 én a Griff szállóban táncmulatságot. tartott. A rendezőség nemcsak a kereskedő ifjakbó! állott, hanem a meghívón feltüntetett névsor tanúsága szerint, városunk jogász és hivatalnoki gárdájának mindazon tagjai is helyet foglaltak közöttük, akiket csak felkértünk erre. Ezt azért hangsúlyozom, mert ha ezen urak, akik városunk legintelligensebb társadalmának a tagjai, készséggel vállalkoztak arra, hogy a kereskedő ifjúság mulatságának sikerét erkölcsi leg is támogassák, ugy annál rikítóbb sziliben tűnik fel a helybeli üzlettulajdonos kereskedő urak indolenciája, amellyel a mulatságról! távolmaradásukkal szinte tüntettek s amire rámutatni a tulujdonképeni célomat képezi. A vigalmi bizottság két diszelnöke, akik közül az egyik tulajdonkópen nem is kereskedő, hanem környékbeli gyáros és az ő családjuk kivételével jóformán egyetlen egy üzlettulajdonos sem volt jelen a mulatságon. Utólag hallottuk némely oldalról, hogy miért : a) a kereskedő urak nb. nejei és b. leányai nem jöhettek el a társaság — előre látható — vegyes volta miatt ; b) maguk a cégtulajdonos urak pedig nem óhajtottak éretlen gyerkőcök kel együtt mulatni. Álljunk itt meg nagyságos urak és hölgyek ! Sajnos, a hölgyekre vonatkozó magatartásuk helyes. Azon hölgyek kara, akik a mi, kereskedő ifjúság környezetéből kerülhetnek a bálterembe, bizony — vegyes! Mert mig a t. főnök urak nagyságos leányai végig tanár- és tanítónői oklevéllel biró, francia, zongora stb. kellékekkel egyformán felruházott u. n. szalonhölgyek, addig a mi leányaink bizony legnagyobb részben egyszerű háztartásbeli leányok, pénztáros leányok, varrodások, könyvelőnők stb. hasonló, saját keresetük után élő, szegény —, de becsületes I leányok. Becsületesek, bár nem is oly szegények, mert szépek, egészségesek és — boldogok ! Foglalkozásuk tehát vegyes ! Epugy vegyes lett volna a nagyságos asszonyok százakba kerülő toilletje a mi nőink szerény ruházatával egy teremben. Tehát a hölgyeknek igazuk volt, ha távol maradtak. Nagyon vegyes lett volna ! Azonban a t. főnök uraknak nincs igazuk, ha bennünket nem velük egy kategóriába sorolnak. A különbség közöttünk csak az, hogy Önök közül egyik másik az ifjabb korában többet költött el szórakozásra, mint amennyit a mi ifjúsági testületünk tagjai — Szerény jövödelmök mellett — az önművelődésre összesen elkölthetnek. A korkülönbség sem lényeges, mert mig közöttünk több évtizedes, becsületes munkában eltöltött múltra visszatekinthető egyének, addig Önök között egészen gyermek főnökök is vannak. Intelligenciánk és szaktudásunk is kiállja a versenyt, mert legnagyobb részünk hivatásának magaslatán áll, mig némelyik főnök ur abból él, hogy jól választotta meg a kedves apját és épen főleg ezen főnök urak fennen hordva b. fejüket, igyekeznek magukat alkalmazottaiktól elkülöníteni. Nagyságos főnök urak! Máskor legalább igyekeztek demokratáknak látszani azáltal, hogy keresték alkalmazottaikkal a társadalmi érintkezést is. Most látszani sem akarnak ? ... Ha gróf Esterházy Pál ur Önökkel együtt mulat, akkor Őméltósága demokrata, azonban ha Önök az alkalmazottaikat megtisztelik b. érintkezéseikkel, akkor Önök azért még sem demokraták! De legalább igyekezhetnének annak látszani! Nagyságos főnök urak! Önök szégyeltek résztvenni a mi mulatságunkon. Tőlünk se kívánják, hogy résztvegyünk, osztozzunk egyikük-másikuk előbb-utóbb bekövetkez • liető bánatában !!! Bocsánatot kérek azon igen t. főnök uraktól, akikre jelen soraim nem vonatkozhatnak s vagyok alázatos szolgájuk: IsTIEY VIKTOR a pápai keresk. ifj. önképző körének elnöke.