Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-03-08 / 10. szám

A „városi törvény" tervezetéhez. Ámbár a városi törvényjavaslatot a kormány még nem ismertette s csak a lapokból olvastuk, hogy a belügyminisztériumban a tervezeten serényen dolgoznak, mindazonáltal a városoknak érdekében áll, hogy irányt mutassanak a törvény előkészítő bizottságnak, hogy miképpen alkottassék meg a törvényjavaslat, nehogy egy elhibázott törvény miként az 1886: XXII. t.-cikk megfossza a városokat a fejlődés lehetőségétől. A lapok utján kiszivárgó hírekből azt kell feltételezni, de városok fejlesztéséről szóló 1912: LVIII. t. c bői is azt a következtetést kell vonnunk, hogy a városok azon részét, melyek r. tanácscsal bírnak, a vármegyék felügyelete alatt akarják hagyni, holott tudjuk azt, hogy a vármegyei szellem a városok szellemével ellentétes, a vármegyei bizottság leginkább a községek kép viseletéből áll s igy a mezőgazdasági szempontok uralkodnak ott s minden ügy első sorban ezen a szemüvegen vizsgáltatik meg s ha ezzel összeegyeztethető, illetve ennek érdekeit szolgálni képes, csak ugy nyerhet jóváhagyást; azonkívül nehézkes, továbbá nem bír azzal az intelligenciával, mely képes volna megérteni a városok szövevényes életét, vágyát és törekvését. Tehát ezekből önként következik, hogy a városoknak a legmesszebbmenő autonómia adandó, hogy szabad mozgásukban akadályozva ne legyenek, miért is kiveendők a vármegyei felügyelet alól s mind, legyen az kisebb vagy nagyobb város, a belügyiigyminiszterium felügyelete alá rendelendők abból a szempontból, hogy a városok az országos érdekek szem előtt tartása mellett élnek-e önkormányzati jogaikkal s megfelelnek e a városok a hozzájuk fűzött nemzeti, kulturális, közegészségi, közgazdasági és szociálpolitikai követelményeknek. A városok önkormányzatából az árvaés rendőrségi ügyek kikapcaolandók, mert az árvaügyek birói funkciót képeznek s a kiskorúak és gondnokoltak magánjogi érdekeinek megóvása birói feladat. A közbiztonsági, illetve rendőri teendők pedig egyenest az állami feladatok körébe tartoznak. Ezeknek e teendőknek a közigazgatási ügyköréből való kihasitása által a városok egy jelentékeny kiadástól szabadulnak fel, mely egyéb városi rendezési célokra (ordítható. Hogy a városok a reájuk váró sokoldalú feladatuknak megfelelhessenek, szükséges, hogy képviselőtestületük tagjainak száma redukáltassék, mert a mai nagy létszám mellett üdvös határozatok csak nagynehezen hozhatók, a legéletrevalóbb javaslatok különböző érdekek falán szenvednek hajótörést. A képviselőtestület azonban demokratikus alapra fektetendő, nevezetesen összes tagjai a város egyeteme által választandó, még pedig fele részben a legtöbb adózókból, fele részben pedig a többi városi lakosok közül. A képviselőtestület van hivatva a város autonóm jogait gyakorolni, tehát hozzá tartozik mindaz, a mi város egyetemét érinti, annak felvirágoztatását mozdítja elő. Tehát az ezekkel járó költségek megszavazása is. Ezen orgánum mellett fenntartandó a tanácsi szervezet is, azonban ennek hatáskörébe csak a közgyűlési tárgyak előkészítése tartoznék, továbbá a javaslatok tétele, azonkívül magánosok II. f. hatóságként sze repelne. A magánosok összes közigazgatási ügyei egyes szakhivatalnokok által láttatnék el, ami a közigazgatás egyszerűsítését és gyor- • sitását eredményezné, tekintve, hogyha a vármegyében a főszolgabíró mint egyes bíró által elintézhetők a magánosok ügyei, ugy a városok tisztviselőire is nyugodt lélekkel rá lehet bízni, mert a lörvény ma már a tisztviselőktől a megfelelő képesítést kívánja meg s eljárásáért felelősséggel tartozik. Az egyes szaktisztviselők határozataival meg nem elégedő fél felebbezéssel élhet a városi tanácshoz. Ennek határozata ellen az illetékes'miniszterhez. A közgyűlési határozatok ellen benyújtható feiebbezés az illetékes minisztérium által döntendő el. A végső határozatok ellen panasznak volna helye a közigazgatási bíró sághoz. A városi tisztviselők, hogy hivatásuknak minden érdektől mentesen megfelelhessenek, a polgármester kivételével élethossziglan választandók. A polgármester pedig 10 évről 10 évre választandó, tekintve, hogy egy polgármester által kifejtendő városrendezési és fejlesztési programm rövid 6 év keretében keresztül nem vihető, már pedig a polgármesternek kell öntudatos várospoilikát csinálni. Hogy azonban a városi tisztviselők teljes ambícióval végezhessék munkájukat, az állami tisztviselőkkel egyenlő elbánásban kell őket részesíteni. Nem szabad kisebb és nagyobb város között különbséget tenni, miként nincs kis és nagyobb forgalmú járásbiróság között különbség, annál kevésbbé, mivel a kisebb í városban egy szaktisztviselőnek több ügykört kell ellátni, mint egy nagyobban, tehát képességét is több irányban kell fejleszteni. A városfejlesztésről szóló törvényben megvont válaszfalak ledöntendők, az uj törvényből kiküszöbölendők. Mert ha egy állami tisztviselő érettségi bizQnyitvány mellett 40 évi szolgálattal eljuthat a Vl-ik fizetési osztályig, hogy lehet a városi tisztviselőket megfosztani attól egyetemi végzettségük dacára, hogy a IX, VIII., VII. osztálynál magasabb osztályba juthassanak, hanem kénytelenek legyenek egy fizetési osztályban akár 35 évet eltölteni. Ezen az anomálián segíteni kell, ha már a városok, vármegyék s az állam között a nyugdijviszonosság kimondatott. Ha másként a kérdést megoldani nem lehet, ugy tartozzék minden autonóm testület a szolgálati éveknek megfelelőleg nyugdíjba való beszámítási kötelezettséggel oly korpótlékot nyújtani tisztviselőjének, mint amennyi fizetése van meg felelő szolgálat mellett egy bírónak, vagy tanárnak. Csak ugy szűnhet meg az elégedetlenség, ha mindenütt keresztülviszik az egyenlőség elvét. A városok részére biztosítandó teljes autonómia emelheti fel a városokat a nyugoti városok kulturfokára, mert ez esetben mindazokat az intézményeket megvalósíthatják, amelyeknek segítségével fejlődésükhöz szükséges költségeket könnyű szerrel megszerezhetik anélkül, hogy hozzá kellene nyúlni a pótadóemeléshez. El kell tehát hárítani a városok útjából már most mindazokat az akadályokat, amelyek szabad mozgásukban gátolják. Csoknyay Károly. A Perutzgyári alkalmazottak önképzőkörének hangversenye. - 1914. február 28. — A „Perutzgyári Alkalmazottak Önképzőköre" február hó 28 án este fél 9 órakor' a Griff-szálló nagytermében fényesen sikerült hangversenyt rendezett. Igazán nehéz eldönteni, kinek nyujtsuk a pálmát a közreműködők közül: Gerstl Leóné urhölgynek-e, Molnár Mihály hegedűművésznek, Lenlceffy Ica, vagy Győző Lajos, a Vígszínház tagjainak e ? Most mindnyájan egész tudásúk varázsával harcba szálltak, hogy meghódítsák azt a nagy, tarka sereget, melynek publikum a neve, mely ottan fokozott igényekkel megjelent, hogy szórakozzék, kacagjon, élvezzen, mulasson, amelynek tapsa a művész fülében kellemesebben, elragadóbban, varázsosabban hangzik, mint az arany csengése . . . mert megelégednek ők a papírbankók zizegésével is. Ilyen kiváló művészeknek nem is volt olyan nehéz feladat a közönség szivéhez hozzáférkőzni. Midőn a pódiumon megjelentek, a pápai jószívű és udvarias közönség szeretetteljes tapselőleggel bátorította a közreműködő művészeket. Nem csuda, hisz' Gerstl Leonéban régi kedves ismerősét üdvözölte a közönség, a többi művészt pedig jó hírnevük ajánlotta a közönség előlegezett szeretetébe, kik fényes produkcióikkal igazolták, hogy a közönség szeretetének birodalmába a Múzsáktól nyertek ajánló leveleket. Molnár Mihály Mendelsohn „Koncertjét, saját szerzeményű „Mazurkáját

8, Pugnani—Kreisler „Praeludiumát" s „Allegroját" és Hubay „Csárdajelenetét" adta elő kiforrott, tökéletes technikával, élénk temperamentumával és mély érzéssel, Gerstl Leóné pedig diszkrét és mégis hatásos zongorajátékával kisérte és emelte produkcióinak sikerét. A közönség templomi csendben hallgatta őket és minden piéce-ük végén zajos tapssal honorálta játékukat. Győző Lajos saját szerzeményű „Az én pályaválasztásom" c. monológjában hajdani sziniakadémiai tanárait: Újházit, Vízvárit és Gabányit igen sikerülten figurázta ki, anélkül, hogy a kegyeletet megsértette volna, remekül utánozván az ő, valamint a „Nemzeti színház" több országos nevü tagjának hangját, majd több tréfás verssel kacagtatta meg a közönséget, változatosság kedvéért egy komolyabb verset is adott „A kenyérről", Lenheffy Ica Heltay Jenő néhány; satirikus versével, Farhas Imre „Isten Önnel" c. művével, Kada Imre „A krajcárkáról" c. melodrámával, valamint néhány kitűnő kupié előadásával gyönyörködtette a publikumot, mely szűnni nem akaró tapssal fejezte ki tetszését, majd Győző Lajossal Faragó Jenő „Tangójelenetét" adta elő bámulatos természetességgel. A közönség valóban hálás is volt Gerstl Leó gyárigazgató és neje iránt, kinek köszönhetjük téli saisonunk egyik legsikerültebb, leghangulatosabb és legkedélyesebb estéjét. A hangverseny után a székeket hamarosan kihordták és a tánctermet táncképessé tették. A fiatalság Füredi Kálmán zenekara mellett táncra perdült és a megjelentek nagyrésze társasvacsorához ült. A Griff vendéglős elösmert jó konyhája és jó bora, ugyszinte a cigányzene hangulatot keltő zenéje fokozódott jókedvre animálta a társaságot. Az első négyest 42 pár táncolta. A táncmulatság rendkivül vidám hangulat közepette a hajnali órákban ért véget,