Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-02-22 / 8. szám

sem tagadható, hogy ilyen alkalmas telekhez a város semmiképpen sein juthat. — Utolsó percre nem lehet hagyni a telekvásárlást, mert nem mindennap nyilik arra alkalom, hogy szinházépités céljaira alkalmas leiekhez juthassunk, másrészt a telektulajdonosok nem szoktak a városok intézőiéhez hasonló nagylelkűséget gyakorolni ilyen esetben, hanem a városok, vagy az állam szorult helyzetét alaposan kihasználva, minél nagyobb összeget törekszenek telkükért kizsarolni. Bizonyos tehát, hogyha a telekvásárlást az utolsó percre hagyják, nem 8, hanem 16 ezer K-val kell majd többet adni egy alkalmas telekért, vagy még ennél is sokkal nagyobb összeget. Ha már elkövették azt a végzetes hibát, hogy színházunkat és annak gyönyörű telkét odaajándékozták, ha a színházépítést junktimba hozták egy fölösleges középiskola felállításával, amikor nekünk egy felső ipariskolára vagy kereskedelmi iskolára lenne szükségünk : tegyék most legalább hibájukat jóvá, használják föl az elemek által nekik kinált alkalmat és szerezzék meg ezt a szinházépités céljaira egyedül alkalmas telket. S. Gy. ur vagy átolvasta figyelmesen cikkemet, vagy nem olvasta át, ha átolvasta figyelmesen és mégis olyasmit magyarázott e cikkbe, ami nincs benne, akkor rosszhiszemüleg járt el, vagy annak figyelmes átolvasása nélkül commentálta azt. De mivel rosszhiszegon Németh, aki egész biztosra vette, hogy akkor sem lehet mizéria belőle. — Akkor se tudják meg, hogy mink vettünk el belőle. — De hátha látta valaki, amikor felszedtétek, — mondta ínég mindig remegő hangon Horváth. — Dehogy látták, — mondta Holló, mint aki biztos a dolgában — hisz' olyan sötét az udvar, hogy két lépésnyire se lát maga előtt az ember. — Hát ti hogy láttátok, hogy ott van az a halom fa ? — kérdezte kíváncsian Horváth. — Mi sem láttuk, — mondta Farkas — és meg sem tudtuk volna, hogy ott van, ha Pista, aki amikor hátra akart menni, bele nem botlott volna. — Micsoda fifikus észjárás ez, — mondta Horváth, aki még mindig nem hitte, hogy tényleg ugy történt a dolog, ahogy Farkas elmesélte. Amig ezek tanácskoztak, Németh már türelmetlenül hallgatta, hogy forr-e már a viz a fazékban, mert nagyon szeretett volna már lefeküdni. Amikor aztán hallotta, hogy forr a viz, odaszólt Hollónak, aki már letette a pipáját ós az asztalra borulva bóbiskolt. - Menj, Aladár, — mondta Németh — nézd meg, hogy jön-e már az a vén asszony, mert hallom, hogy forr a viz a fazékban. müséget nem tételezhetek róla, nem tudom eljárását mással megvilágítani, minthogy sajnálta a fáradságot, hogy fejtegetéseimet figyelmesen elolvassa. A magam részéről mindig figyelmesen elolvasom azt, amit kritikám tárgyává teszek és ha magamnak jól esik, ha beszédemet meghallgatják, eszméimet valódi értelmük szerint értékelik : akkor én is tanúsítok más iránt ilyen figyelmet. —i —ó. A városi tisztviselők érdeke. — Az uj városi törvényben. — Az uj városi törvénynek okvetlenül tartalmaznia kell egy szakaszt, amely igy szól : minden városi tisztviselő életfogytiglan választatik. Bzen szakasz nélkül az uj városi törvény sohasem lesz tökéletes s a közigazgatás sohasem lesz mentes a mellékkörülmények, a hátsó gondolatok és protekciók érvényesülésétől. Hiszen a mai városi tisztviselő nagyon kevés kivétellel mind rá van szorulva a fizetésére, tehát rá van utalva hivatalára, ebből él, erre van fektetve nemcsak az ő, de az egész családjának exisztenciája. Már most az ilyen tisztviselői kar a mai időszakos választásoknál fogva teljes mértékben le van nyűgözve, még pedig két irányban : egyik irányban a kijelölési jog miatt le van nyűgözve a főispán, az alispán s más kisebb-nagyobb vármegyei hatalmasságok részére ugy politikailag, mint közigazgatásilag; mert bizony, ha nemcsak ezeknek az uraknak, hanem minden felettes közigazgatási tiszt vi eelőnek nem jár kedvében, a jövő választásoknál nem sok kilátása lehet, hogy jelölni fogják, mert számos példa mutatja, hogy a vármegye inkább eltűri, hogy a képviselőtestület strohmanokat válaszszon meg, minthogy ingrata persona jelölését megengedné. A másik irányban le van nyűgözve a képviselőtestület összes tagjainak, mert hiszen a jövő választáskor még ha jelölve lesz is, a képviselőtestület nem választja meg, hacsak az elmúlt 6 év alatt nem hajhászta a szájasabb képviselők kegyeit, nem szegődött magánérdekeik szolgálatába s nem alázkodott meg élőt tűk ugy, mint egy ilyen lenyűgözött állásban levő egyénhez illik. Az uj városi törvényben ezt az állapotot meg kell szüntetni, meg kell szabadítani a tisztviselői kart mindkét irányban ezektől a szégyenletes nyűgöktől, mert csak akkor lehet a vá rosoknak önérzetes, a város és polgártársai érdekeit és jólétét ssivén viselő tisztviselői kara. Ha már a városfejlesztési törvény rendelkezéseinél fogva kényszeritették a városokat, hogy tisztviselőiket ugy fizessék, hogy anyagilag függetlenek legyenek s ne küzdjenek folyton a megélhetés gondjaival, keressük meg a módot arra is, hogy a városi tisztviselők erkölcsi tekintetben is szabadok és függetlenek lehessenek, mert csak igy szátnithatuuk arra, hogy a tisztviselő minden erejét és minden tudását beleviszi hivatalába s mint szabad és független polgár és hazafi működik hivatása körében városa és ezáltal a magyar haza jóléte és felvirágoztatásán. Auuak a módja pedig nem lehet más, mint a városi tisztviselők életfogytig való választása. Azt hiszem, hogy abban, hogy a v. tisztviselőket Hollónak nem tetszett ez a parancsoló hang, mert arra gondolt, hogy hiszen nem ő a napos, hát ez nem is kötelessége, de azért megtörölte álmos szemeit ós indult az ajtó felé. Még oda se ért egészen az ajtóhoz, amikor az kinyílott és belépett a szobába Jónásné, kezében tartva a rumot, cukrot és a teát. — Tessék, itt van minden, — mondta Jónásné olyan hangon, — mintha azt akarta volna mondani, hogy ezzel azután vége legyen ! Farkas sietve ment Jónásné elé s mint az éhes farkas az áldozatát, ugy kapkodott el tőle mindent. — Most pedig legyen szíves, kedves Jónás néni, 4— mondta neki kedveskedően l?arkas — adjon csészéket és kanalakat. — Nagyon szívesen, — mondta ismét olyan hangon Jónásné, mintha azt akarta volna mondani: hát még most sincs vége 1 És sietve eltávozott. Nagy és gyanús szemeket meresztett Horváth Jónásné után és mindjárt oda is szólt Némethnek: — Nézd meg csak, Pista, mennyi rumot hozott ez a vén banya. Németh odament a szekrényhez és végignézte a Jónásné által hozott dolgokat, amit Farkas odarakott — hogy nem e hiányzik belőle valami. Amint a rumos üveget a kezébe vette, nem igen tetszett neki, hogy mennyi van benne és mindjárt kezdte is snccolni. — Nem hiszem, hogy volna egy deci, — felelte Németh. Most hirtelen csend lett, mert kinyílt as ajtó és belépett Jónásné, kezében csészékkel és kanalakkal. — Itt vannak a csészék ós a kanalak, ifiurak. — És hirtelen a kályha alá tekintett. — Hát fájuk van-e, hogy a vizet fel tudják forralni ? — Nincs bizony, Jónás néni! — felelte naiv arcot vágva Holló. — Azt is hozhatna egypár darabot. Jónásné, aki látta, amikor a fiuk a fát behozták az ajtón, nagyot nézett maga elé, aztán gondolta magában: no most rájuk ijesztek. A fiuk felé fordult, de az egyikszeme azért folyton arra felé nézett, ahol a fát gyanította. — Most jut eszembe, — igy szólt Jónásné — hogy az imént láttam, amikor hazajöttek, hogy mindegyikőjük hozott egy nyaláb fát . . . A fiuk ugy megijedtek, hogy szólni sem tudtak. — Hát az hol van? — kérdezte Jónásné, akinek az egyik szeme még mindig egy darab fán volt, ami véletlenül kilátszott az ágy alól. — Nem jól látta maga azt, Jónás néni, — kezdett mentegetőzni Farkas.