Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-02-01 / 5. szám

miatt az újságírók ellen kialakult. Az a veszedelem, amit a laikus az uj törvényből kiérez, nem a sajtót, a lapok összességét fenyegeti, hanem csak a sajtó egy csúnya speciesét, amely a botrányok felhajtásából, mások megrágásáböl élt. Sajnos, a közönség maga segitette elő az ilyen lapok elszaporodását, mert falta a botrányokat. Most persze az ilyen lapoknak befellegzett. Ezért van az az óriási jajgatás. És a szolid újságok valami helytelen testületi szolidaritás által vezettetve, restellik kimondani, hogy bizony a magyar újságírás szolidabb elemei nemcsak hogy nem haragusznak, hanem egyszerűen örülnek annak, hogy a sajtó ezen csúf elfajulásainak most már majd vége lesz. Senki se fogja korlátozni az ellenzéki lapokat, hogy a legélesebb kritikát ne gyakorolják. De igenis, véget vet a törvény annak a rut szokásnak, hogy a lapok a politikai ellenfelet gazemberezzék és becstelenezzék. A kártérités kimondása rettenetes veszedelmeket rejt magában az újságkiadókra nézve. De azért jól van ez igy. Majd legalább jobban vigyázunk az Írásainkra. Ha egy labdázó gyerek beütött egy ablakot, azzal megfizettették a kárt. De ha egy bankpausáléra vadászó nagy újság hajszát indított valamelyik bank ellen és annak százezres károkat okozott, diszkrediálta a külföldön, vagy pláne tönkretette : a roppant anyagi és erkölcsi károkért se büntetőjogilag nem lehetett felelősségre vonni, se kárté ritéssel nem tartozott. Igen bölcsen vau az, hogy az uj törvény megtanítja a sajtót a jogos, privát anyagi érdekek tiszteletbentartására is ! Szóval nil desperandum. Nincs veszve se Lengyelország, ee a sajtószabadság. Mi, újságírók, majd megégetjük párszor a körmünket, aztán beleszokunk, hogy óvatosabban és kíméletesebben is lehet újságot csinálni. A közélet pedig csak nyer és pedig igen sokat nyer azzal, hogy legkényesebb szerve, a sajtó, kigyógyul a mértéktelen verseny lázából és az ebből fakadó sok csúnya nyavalyájából. Azért hát bármilyen szomorú és megdöbbentő is volt az a pénteki parlamenti nap, mégis egyik legfontosabb dátuma lesz alkotmánytörténetünknek, mint a sajtó és a közélet várva várt megújhodásának születésnapja. A Jókai kör nagy estélye. — 1914. január 24. — A Jókai kör által múlt szombaton este a Griff szálló nagytermében rendezett nagy estélye fenomenális sikert aratott. A fényes siker bizonyos tekintetben előre volt látható, mivel már hetekkel az estély megtartása előtt rendkívüli érdeklődés mutatkozott közönségünk körében, mely érdeklődés okadatolva volt azzal, hogy az estély műsora kiváló erők közreműködését jelezte. Kiváló festőnek kellene lennünk, hogy azt a felejthetetlen kedves, gyönyörű képet, amelyet ez estén megjelent diszes közönség a Griff-teremben illusztrált — teljes pompájában megfesthessük. Itt csak a toll, az írás eszközével próbáljuk megörökíteni ezen impozáns estély lefolyását, amelyről még sokáig fog szólni vidám beszélgetés között az emlékezet. Az estély pont 8 órára volt kitűzve, de már jóval előzőleg egyre sűrűbben érkezett a Griff-terembe társadalmunk szinejava, úgyannyira, hogy amidőn a hangverseny kezdetét vette, a terem zsúfolásig megtelt. Az estély műsorát Szmoligovics Erzsi, — Hátha az ön imádott ura a házon kívül nem mindig vagyonszerzéssel foglalkozik, hanem egész másban sántikál ? Hátha ez a szelid álszenteskedő nyárspolgár szerelmi kalandokban utazik ? — Hogy mondhat az én férjemről ilyesmit ? — Hogy ? Mert a véletlen egy irott bizonyítékot szolgáltatott a kezembe férje ellen. — Lehetetlen, lehetetlen ! Ön nemtelen fegyverekkel harcol legjobb barátja ellen. — Lehetetlen ? íme itt van férje ura becses irása. Csak elismeri, hogy ezt a szerelmes levelet hűséges uraeskája sajatkezü leg irta ? • — Adja ide azt a levelet! — Nagyon sajnálom, nem adhatom, de itt a kezembe olvashatja. Darabosné olvassa: „Kedves Mucuskám 1 Házi sárkányommal sikerült elhitetnem, hogy ma estére Májsára utazom üzleti ügyekben. Légy este tizenegykor a „Kék malacban'

1 Nr. 68. Milliószor pusziz és ölel Sanyikád — Adja ide nekem ezt a levelet 1 — Rendkivül sajnálom, de nem adhatom. Darabosné azonban egy ugrással mellette termett és rendkívüli ügyességgel kikapta a levelet kezéből. -- Isten Önnel! Holnap válaszolok magának I Azzal beszaladt a másik szobába. Életében talán ezúttal volt először izgatott, talán most; vesztette el először önuralmát. Malatics másnap a diadal biztos reményében jött Darabosnéhoz. Milyen nagy volt meglepetése, midőn a szerelmes, boszut lehelő asszony helyett ismét a hideg, okos méltósággal teljes Darabosnét találta, ki ezen szavakkal utasította őt ki : — Kérem, kímélje meg házunkat további látogatásaitól. Kotródjék azonnal szemem elől, maga hamisító ! Férjének állítólagos szerelmes levele hamisítás volt, ügyes hamisítás ugyan, de csak hamisítás, melyet Malatics készített, hogy fegyverül felhasználja szerelmi ostrománál. De az élesszeinü Darabosné rövid vizsgálat után azonnal felismerte, hogy az hamisítás. Másrészt kihallgatta férje és Malatics beszélgetését a szomszéd szobában és rendkivül bántotta önérzetét asszonyi hiúságát, hogy az ő hűsége fogadás tárgyát képezhette, amit férjének sohasem tudott megbocsátani. De azért az utóbbi mód felett büszke volt, hogy a fogadást megnyerte és a nyáron rendkivül élvezettel nyaralt a Balaton mellett és lubickolt annak vizében Malatics pénzén. 1 —o. (Folyt, köv.) a helybeli leányinternátus zongoratanárnője nyitotta meg, ki Chopin egyik Impromtuját 6s Székely „Magyar Rapszódia" zeneszerzeményét kiváló technikával és precizitással játszta és méltó volt azokra a tapsokra, melyekkel őt a közönség illette. A tapsok elhangzása után megjelent a pódiumon Oerqely Erzsi fővárosi énekművésznő, kit megjelenésekor szűnni nem akaró tapsokkal fogadta közönségünk. A vendégművésznőnek percekig kellett hajlongva megköszönni a tüntető tapsokat, míg megkezdhette Faust operájának nagy „Ékszer áriáját". Rendkívüli iskolázott alt hangja, mely főleg a magas regiszterekben „mezző sopránjai" teljesen érvényesülnek. Ugy tudjuk, hogy az énekművésznő legközelebb a Royalteremben egy hangversenyben fogja énekművészetét bemutatni. A nehéz ékszer ária után Dienzl „Tavaszi dal* cimü énekszámát énekelte el. Zugó tapsokkal kisérte közönségünk a vendégművésznő énekszámait. Az énekszámok Kis József zongora kísérete mellett teljes összhangot adtak. A percekig tartó tapsok után a Losonczy- triász zeneattrakciójában talált élvezetet közönségünk. Schubert egy Trióját adták elő Losonczy Lajosné (zongora), Losonczy Lajos (I. hegedű) és Losonczy Gyula (cello) beosztással. Nemcsak a laikusok, de a zeneszakértők is a legnagjobb érdeklődéssel kisérték a minden tekintetben preciz összjátékot. Percekig tartó tapsok után egy zeneszámot reáadásul játsztak, melyben a pianó részletek Összjátékával remekeltek. Ezen érdekes zeneszám után a mi közkedvelt szavalónk Szabó Imre hatásos szavalatát élveztük, ki Kiss József „A trombitás" és „A naphoz" cimü költeményét a már tőle megszokott vervvel szavalta el. Ezután újból Oerqely Erzsi énekszámaiban gyönyörködtünk, ki a Cremonai hegedűs opera „Madárdalt", ugyszinte Noseda „Piros rózsa" és Kurucz „Valamikor régen" cimü dalokat a már jelzett remek stylusban Kis József preciz zongorakisérete mellett adott elő. A közönség percekig tapsolt és a művésznő kénytelen volt még számos dalt elénekelni. Az énekszámok után Losonczy Lajos mint kiváló hegedűművész mutatkozott be, eljátszta Wieniavszky „Legenda" c. szerzeményét neje preciz zongorakisérete mellett. Nagy technikával rendelkezik és ami a fő, minden egyes hang tisztán verődik ki a hegedűből. Zajos tapsokra ráadásul még néhány dalt adott elő. A műsort városunk elösmert zongoraművésze Kis József fejezte be Sauer „Echo de Wienne" cimü szerzeményével. A hatalmas finálé után zugó tapsokra egy általa variált magyar zeneszámot adott elő oly kivitelben, mely az ő többször dicsért zongorajátékával azonos volt. Hangverseny után a székek kihordásával táncképessé tették a termet és a fiatalság páratlan jókedv mellett kezdte meg Füredi Kálmán zenekara mellett a táncot. Az első üégyest 34 pár táncolta. Szünóra után fokozódott a jókedv és ha azt jelezzük, hogy hajnali 5 órakor ért véget a tánc, ezzel eléggé illusztrálva van a táncmulatság fényes sikere. Nem mulaszthatjuk el dicsérőlég megemlékezni a kör lelkes vezetőségéről és a rendezőség élén dr. Körös Endréről, kik fáradhatatlan buzgóságot fejtettek ki az estély sikere érdekében, melyre valóban büsz* kék lehetnek. A hangversenyt követő táncmulatságon a következő hölgyek vettek részt : Asszonyok: Baldauf Gusztávné, Bélák Lajosné, Csizmadia Lajosué, Fejes Zsigmondné, Galamb Józsefné, Galambos Lászlóné (Réte), Gárdos Lajosné, Hanauer Zoltánné, Hajnóczky Béláné, Hajnóczky Árpádné, Hermáim Pálné, dr. Horváth Józsefné, Illés Lajosné, Jilek B\'rencné, Juhász Iraréné, Kis Ernőné, Kis Tivadarné, Kötse Istvánné,