Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-12-20 / 51. szám

ben gazdag Franciaország már a háború elején gondoskodott arról, hogy az ország műkincsei, ingó, de pótolhatatlan értékei a háborútól nem fenyegetett déli vidékekre vitessenek. Igaz, hogy mi oly értékkel nem rendelkezünk, mint a franciák, de ezek a kisebb értékűek nekünk éppen olyan drágák, mint nekik az övék, hisz egyebünk sincs. Rengeteg sok műkincsünk elpusztult az idők folyamán és azt mondhatnók, hogy csak csupán a Fel vidéken maradtak meg néhány váró- j sunkban a régi idők dicső emlékei. I Kassa, Lőcse és Bártfa azok a he- | lyek, ahol még régi dicsőségünk hal- | vány visszafényeként egy és más | megmaradt; ami el nem pusztult, azt a felsőmagyarországi megyék és vá- j rosok az ujabbi időben dicséretre 1 méltóan iparkodtak konzerválni s az ! ingó műemlékeket szeretteljes kegyelettel hordta össze a mi nemzedékünk e városok muzeumaiba. Ne hagyjuk elveszni ezeket az emlékeket a háború zivatarában. Már az orosz betörés hírére biztos helyre kellett volna száliitani a műkincseket. A bártfai muzeumot szerencsére érintetlenül hagyta a várost megszálló orosz tábornok, de ne felejtsük el, hogy az ilyen műveltebb lelkületű parancsnok csak kivétel az oroszok között. Ha az a tábornok került volna Bártfára, aki Homonnán volt az oroszok parancsnoka, alkalmasint a veszedelembe kerültek volna a becses műemlékek, régi vertmivü kupákból és a Bártfa város címerével ellátott Mátyás korabeli üvegpo hárból itták volna a kozákok a pálinkát s ki tudja, hogy a sárosi várból származó berakott Rákóczy-féle bútorokat nem tüzelték volna e fel? Kassán is a Rákóczi Muzeum gazdag éremtárával, a hires Desewffy-féle családi gyűjteménnyel, a régi porcellán kollekcióval, a régi pótolhatatlan faragott oltárokkal, a Rákóczi sírjában talált és a Rodostóból nagy áldozatokkal elhozott emlékekkel, a szé kesegyház történelmi műkincsei stb. soha többé nem pótolható vesztesége volna a magyar kulturának. Ezidöszerint nincs már ellenség magyar földön s szeretjük hinni, hogy nem is teszi többet ide a muszka a lábát, hacsak mint fogoly nem s igy most elesik az a kifogás, hogy e muzeumoknak a háború idejére való védettebb helyre való elszállítása rémületet okozna. Azt hisszük tehát, hogy mindnyájan, kik a nagy multat és annak művészetét szeretjük s őseinkre kegyeletes hálával emlékezünk, óhajtva varjuk a kultuszminiszter, illetőleg a Muzeumok Országos Felügyelőségének intézkedését, mely Kassa, Lőcse, Eperjes és Bártfa stb. ingó műkincseinek ideiglenes elszállításával nemzetünk e pótolhatatlan kincseit biztonságba helyezné a harc tér veszedelmes szomszédságából. KARCZOLAT et m alb Jb-ébx-ŐXAmióta a városunkban berendezett szükségleti tartalék hadikórházakba tömegesen érkeztek a sebesültek, azóta városunk utcai forgalma nagyon is megélénkült. A könnyebben megsebesült katonáink napközben az utcákon sétálgatnak és az utcán járó-kelő közönség érdeklődését magukra vonják, sőt egyesekkel utcai Ösmeretséget kötnek és már másnap mint barátok üdvözlik egymást, ami azután végeredménykép vendéglátással vég zödik. A nehezebben sebesültek a kijelölt tartalékkórházakban várják a javulást, ami rövid idő alatt be fog következni. Azért mondom, hogy be fog következni, mert volt alkalmam őket meglátogatni és onnan tudom, hogy páratlan jó orvosi ápolásban részesülnek és főleg a kitűnő élelmezést dicsérik, melyről álmodni sem mertek. Ettől eltekintve, naponta tömegesen jönnek hozzájuk látoga tók, kik mindenfélével — orvosi engedéllyel — ellátják őket. Annyi cigarettát osztanak, hogy utóbbi napokban a trafikokban cigaretta válságot emlegettek. Hátha megtudnák, hogy mi készül karácsonyra az ő érdekükben ? Sebesültjeink tehát jól érzik magukat, ami földieinket illeti, akik még a harctéren küzdenek, erről már öreg népfölkelőnk számol 1 be a következő levélben : Kedves Szerkesztő Ur ! Fogadja igaz köszönetemet december 6-iki lapszámát. Legutóbbi levelem óta nálunk a viszonyok nem változtak, de azért nem pihenünk, mert elfoglalt pozíciónkat valósággal várszerüen erősítjük meg. Lövészárkaink oly tökéletesek, hogy srapnel és puskagolyó ellen teljesen biztosítva vagyunk, csak gránáttal ne lőne az a kutya muszka, mert az ellen védekezni nem lehet, de szerencsére eddig még kárt nem tett bennünk. Ugy a mi, mint a muszkák frontja egy beláthatatlan hosszú vonalat képez, egymással szemben mindenütt 1500—1800 lépésre, ugy, hogy mi is, ők is szabad szemmel látjuk amit a másik csinál, természetesen egész nap lessük egymást, de nem lövöldözünk, mert bizonytalanra nem akarjuk a golyót pazarolni. Tüzérségünk, —• mely itt óriási szám ban van — állandóan éjjel-nappal dolgozik, de emiatt igazán nyugodtan alszunk. Ami engem illet, magamról minden jót irhatok. Sajnos azonban pápai bajtársaim egyszerre mind elhagytak. Szegény Koréin, mint már otthon is ismeretes, hősi halált halt. Mióta eltemettük/, rajvonalunk azon község előtt van s igy amikor egy kis időm van, kimegyek úgyszólván naponkint sírjára. Havas, Kardos és Oláh megsebesültek, de hála Isten egyikben sem tett sok kárt a muszkagolyó. Manheim beteg lett s igy a pápaiak közül csak dr. Weltner, dr. Domonkos és én vagyunk itt. Ami az ellátást illeti, oly kitűnő, hogy békében soha ilyen ellátás nincsen. Hus egy emberre annyi jut, hogy alig tudja megenni, i A tisztikar annyi szalonnát, sajtot, kexet, szi: vart és bort kap, hogy otthonra eladóra is ! jutna, mert hallom otthon nagy a drágaság. Lakásom a földépitészet remeke, kályhával ellátva. Egyébként december eleje óta az idő megemberelte magát, mert nagyon enyhe és száraz. Már jönnek a karácsonyi szeretetajándékok. Tegnap osztottuk szét a legénység között Lipót Salvator főherceg ajándékait. Az elképzelhető legfinomabb téli ruhák, csokoládé és cigaretták. Mindegyik csomag Őfensége arcképével ellátva, melynek egy példányát tiszteletem jeléül Önnek is beküldök. Örülök, hogy Pápa oly sok derék katonát adott, látszik, hogy még „nem fajult el az ősi vér". Különös örömömre szolgál, hogy ügyvédi karunk ugy megállta helyét. Soraim azzal zárom, hogy kívánok kszerkesztő urnák boldog karácsonyi ünnepeket, gondoljanak ránk a meleg otthonukban^ hazánkért küzdő katonákra. Isten Önnel! Egy öreg népfölkelö. A levél teljesen megnyugtató. A jelzett sebesültek tudtunkkal könnyebb természetűek, sőt hozzátartozóikkal személyesen érintkez tek a kórházakban. Szóval, hála a Gondviselésnek, egyelőre a helyzet kedvező és reméljük, hogy végeredményében is az lesz és j földieinket már rövid idő múlva azzal fogjuk j üdvözölni városunkban, hogy : Isten hozta őket! Frici. AZ HÍRLIK... AZ hírlik, hogy Pápa városa a háború ! tartama alatt semlegességét megőrzi. Az hirlik, hogy Pápa városa a közügyeket védelmi álláspontra helyezte. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk hazafias szolgálatokra teljesen ki van képezve. Az hirlik, hogy a polgármester a segítő irodának vezérkíiri főnöke. Az hirlik, hogy a rendőrségnek utóbbi időben kevés beavatkozni valója akad. Az hirlik, hogy a polgári őrséget többen palotaőrségnek címezik. Az hirlik, hogy a műkedvelői rendőrök | vaktöltésre vannak berendezve. Az hirlik, hogy a műkedvelői levélhordók a krisztkindlifc kézbesithetlen alakban fogják megkapni. Az hirlik, hogy a műkedvelői tűzoltók már két izben fogtak tüzet. Az hirlik, hogy a vöröskereszt-egylet kórházában a menetelés igen kedvező. Az hirlik, hogy Pápán a tartalékkórházakban a sebesültek oly jó ellátásban részesülnek, hogy nem szívesen gyógyulnak meg. Az hirlik, hogy a vöröskereszt egylet vasúti kirendeltsége már csak tartalékot tart. Az hirlik, hogy az Esterházy hadikórházban a sebesültek hétkoronások. Az hirlik, hogy Pápán a sebesülteknek több cigarettájuk van mint hajaszáluk. Az hirlik, hogy Pápán karácsonykor sok malacot megsebesülve fognak elfogyasztani. Az hirlik, hogy a darutollas legények zsolozsraákat küldenek a harctérre. Az hirlik, hogy az összes pápai hólyagok a harctérre lettek parcellázva. Az hirlik, hogy a Jajnadrágom-egylet reumát kapott az oroszoktól. Az hirlik, hogy az Erzsébethgetbeu a lövészárkokba „volltrefiferek" mentek. Az hirlik, hogy a dohánygyári leányok jelenleg a pótszázadokhoz osztatták be ma gukat. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője minden kávéházban talál biztos éjjeli fedezéket. Raáb Ernő vendéglője Rákoczi-u. 12.