Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-02-01 / 5. szám

KLŐFIZIÍTKSI ARAK: Égés/, évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 Ij ÍJ A T S E K FRIGY E 8. HIRDETÉSEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedósében. A városok jövője. A városok hatalma és dicsősége a mültté, kulturája és valódi fejlődése a jövőé. A jelen az csak egy átmeneti állapot, mert itt megállni nem lehet, de nem lehet visszamenni a nvultba sem, egy ut van tehát előttük, fejlődni a modern kultura, hygénia és az ezekkel összefüggő szempontok szerint. A mai modern irányzata a városoknak nem lehet más, mint polgárai jólétének, vagyonosodásának, biztonságának, egészségének és kultúrájának biztositása és fejlesztése. Első szempont minden esetre a közegészség ; ezzel azután összefügg minden ága a közigazgatásnak, amely ügyosztályok szerint ugyan el lehet különítve, de az élet merev válaszfalakat nem ismer s az ügyosztályokba beosztott hatáskörök a gyakorlati élet jelenségei és eredményei szempontjából összeolvadnak s el nem választhatók. A közegészségüggyel összefügg a közigazgatásnak minden ága, mert hiszen a közigazgatás különböző ágai a közegészség érdekeit összefüggöleg szolgálják. Maguknak a városok fejlődésének a közegészségügyi szempontok szerint kell történnie, mert ez az a tér, amelyen a legfontosabb érdekekkel s a legtöbb teendővel talál kozunk. Az 1912. évi 58. t.-c.

; amely a városok fejlesztéséről szól, 30-ik §-ában arra utasítja a belügyminisztert, hogy a városok szervezetéről, közigazgatásáról és háztartásáról, valamint a városi rendőrségek országos rendezéséről a törvény életbeléptetésétől számított két éven belül terjesszen elő törvényjavaslatot. A két év már nagyon közeledik s leteltétől igen kevés idő választ el. Minden esetre az az első sorban jogosult kívánság, hogy ugy, amint az 1912. évi 58-ik törvénycikk segített a városi tisztviselőkön a ez által közvetve segített a városokon, a városok fejlődéséről megalkotandó uj törvény segítsen magán a városokon és azoknak közönségén. Az első kívánság az, hogy lehetőleg szabadítson meg az alakiságok bilincseitől, több önállóságot adjon a városoknak s azok hatóságainak. Adjon pedig abban az irányban, hogy a polgárság a közigazgatási hatóság segítségéhez könnyen jusson hozzá s valóban érezze a hatóság segítő kezét. A közigazgatás rendezését s a városokról szóló törvény megalkotását nem abból a szempontból nézzük, hogy az önkormányzati hatáskört milyen irányban korlátozzák vagy szélesbitik, mert hiszen meg vagyunk róla győződve, hogy a városok az ö vagyonaik fölött a jövőben sem fognak kevesebb joggal rendelkezni, mint a ma érvényben levő törvények szerint. A közigaztás rendezését s a városok reformját abból a szempontból nézzük, amely szempontok azt tartalmazzák, hogy a polgárok a közigazgatás terheinek viselése ellenében jó közigazgatási gondoskodásban részesüljenek. Ebben pedig benne van a jó ivóvíztől kezdve az élvezhető szinelöadásig minden. Vagyis mindaz, amire az ember egészsége, műveltsége, józan ítélőképessége és ép erkölcsi érzéke révén igényt tart. A jó levegő, az egészséges hus és kenyér, az embernek megfelelő lakás, a tisztaTÁKCZA. A hűség próbái. Darabos és Malatics nagyon elmerültek a vitatkozásba. A női hűségről beszól tek. Sehogysem tudtak megegyezésre jutni, amin nem is lehet csodálkozni. Minden ember saját érdekeihez, céljaihoz, élethelyzetéhez szabja elveit, maximáit ós princípiumait. llyképpen Malatics, ki nagy nőhódító liirében állott és aki azt az életelvet hirdette: „Minek bajlódjam én a fészekrakással, inig találok elég kész fészket?" — nem vallhatta a női hűségről ugyanazon nézetet, mint nős barátja. — Hiába minden fáradozásod. Én a n6i hűség ideállját anyám, testvéreim és nőm alakjairól mintáztam. Ha tehát a női hűtlenség ezer meg ezer példáját sorolod is föl, engem meg nem ingathatsz a női hűségben való rendithetetlen hitemben. — Kedves Sándorkám, te ebben a dologban nagyon elfogult vagy. Kürülsán colod magadat ezzel a hittel, mert mint férj, ezen sáncon belül biztosabbnak érzed magadat. Te egy két esetből mindjárt álta lános szabályt alkotsz, én pedig az események egész sorára hivatkozom. Tudod, hogy a dicsekvés nem a kenyerem, de annyit mondhatok, minthogy te kényszerítesz rá, hogy hosszú hadjáratomban nem akadtam egy várra sem, melyet rövid ostrom után könnyű szerrel be nem vettem volna. — Igen, mert te mindig olyan gyenge várat kerestél, melynek tulajdonosa nem is igen akart védekezni, hanem szivesen kitárta kapuit a szép és vitéz levente előtt. — Édes Sándorom, én sohasem válogattam ki a várakat, hanem mindegyiket azonnal ostromolni kezdtem, mihelyt utamba akadt és megtetszett. — Szeretnélek kigyógyítani önhittségedből. Azért fogadást ajánlok, hogy kudarcot vallasz ; ha nem magad fogod kiválasztani a beveendő várat, melynek bevehetőségéről minden magadssíerü ember eleve meg van győződve, hanem ón jelölöm ki számodra azt. — Kinek a színeit és címerét ^viseli azon vár zászlaja ? — Nőmét. — Csak nem akarod feleségedet ós magadat ilyen veszélynek kitenni ? Sokkal | többre becsülöm barátságodat, mintsem egy nő szerelméért elveszítsem. — Hallod, Dezső, a te elbizakozottságod nem ismer határt, vagy kibúvót keresel. — Ezek után kénytelen vagyok ajánlatodat elfogadni. De én mosom kezemet, majd döntőd magad a veszélybe. — Ne sajnálj engem ! Én tudom, hogy semminemű veszély nem fenyeget. Áll e az alku? — Áll! Mi az alku ára? Ha én nyerek, viseld az évi nyaralási költségeimet, ha vesztek, én fizetem a tiédet. — Elfogadom. De félhatalmazol-e minden hódító eszköz használatára ? — Fel. — Nem kötsz ki semmi feltételt, semmi megszorítást ? — Nem. Csupán arra az egyre kér lek, hogy élesszem fel a tüzet, de ne melegedjem lángjánál. Szóval elégedjem meg az erkölcsi diadallal, azután szépen vonuljak vissza. — Oh nem, ez nem is volt eszemben, mert erre nem is fog jutni a sor. Csak arra kérlek, hogy aztán majd beszóld e! kudar cod minden egyes fázisát. — Én meg azt nem remélem, bár kívánom, hogy erre sor jusson. * Malatics tehát hozzá látott az ostromhoz. Nemsokára azonban meg kellett győződnie, hogy ezúttal nem fog olyan könynyen diadalt aratni. Az ostromolt várnak rendkívül erőssége volt: tulajdonosnőjének ritka okossága; gyöngéje : ennek kíváncsisága. Darabosnét már fiatal leánykorában mindenki magasztalta páratlan okosságáért. Azon ritka nők közé tartozott, kiket tetteikben nem a szivük, érzelmeik és szenvedélyeik, hanem rendkívül józanulitélő, világos érzelmük vezérel. Tapasztalván, hogy egy-